Éljenek a kamikázék! - Tyrius Reximo & Dendera Massri

Az utolsó órám leadását követően, tulajdonképpen az egész délutánomat a szobámban töltöttem, olvasással, természetesen. Bele-belekukkantottam néhány régebbi pergamenbe, és persze a Sötét Varázslatok Lexikonját bújtam. Az ember folyton csak tanul, sosem lehet továbbfejleszthetetlen az emberi elme csodás szürkeállománya. A vaskos tölgyfaasztal fölé görnyedve, bal kezemmel bogarásztam a sorok között. Történetesen néhány komolyabb gyógyító varázslatot szemeltem ki magamnak. Kissé felbolygatta a tanév nyugalmát a napokban történt „baleset” a párbajteremben. Nem véletlenül lett létrehozva a szabály, miszerint a párbajteremben tanári felügyelet nélkül szigorúan tilos a tartózkodás. „Hippokrax, Vulnera sanentur, Emplastrio” olvastam a sorokat. Ezeket már régen ismerem… Hátrébb lapoztam a hatalmas lexikonban, hátha rejteget valamit előlem ez a régi, poros, sárga lapú monstrum. Odakinn lassacskán, szépen cseppenként folyamatosan gyorsulva kezdett neki esni. Felvillant az első villám, fehér, kísérteties árnyékokat festve a kinti tájra. Rövid időbe telt csupán, hogy a szó szoros értelmében folyjék az eső a fellegek sötétlő bársonytakarójának roppantságából. Lassú mozdulattal nyomtam a könyv bőrfedelét a lexikonra. Imádom az esőt. Egyszerű késztetést éreztem rá, hogy tegyek egy sétát a kinti folyosón, sőt, mi több, a télikertben! Nyakam köré vetettem az időközben lecsatolt fekete bársonytaláromat, kiléptem a szobámból. Utam lefelé vezetett a csigalépcsőn, egyenesen a tanterem katedráján lyukadtam ki. A párbajterem ajtaja résnyire nyitva állt. Ha emlékezetem nem csal, márpedig nem szokott, bezártam az ajtót az utolsó óra után. Közelebb léptem, és egy óvatos mozdulattal beljebb löktem az ajtót. Valahogy éreztem, hogy vagy egy túlbuzgó, vagy egy csínytevő diákkal lesz dolgom. A kapu sarkának dőlve, keresztbetett karral figyeltem Ms. Massri kilátástalan próbálkozásait egy olyan átok használatát illetőleg, amiben alig egy hete, hogy komolyan megsérült. Felvont szemöldökkel figyeltem a gúnyosan röhögő próbabábu kifejezéstelenül semmitmondó pofáját, és az egyre-egyre idegesebb diáklányt. Látszólag a rajta eluralkodó düh vezérelte már pálcáját, így mennél idegesebb lesz, egyre kevesebb az esélye egy jó varázslat véghezvitelére. A feje fölött lebegő sárga dühtől vert vissza az átka, és minél tovább próbálkozott, annál több sebet ejtett saját magán. Még álltam ott egy darabig, és figyeltem, vajon mikor rogyik össze a földre, mikor adja fel, és indul vissza a –természetesen- beleegyezésem nélkül tartott péntek esti „plénumra”. A lány, viszont a nem megszokottnál is sokkal tovább maradt talpon. Újra, és újra próbálta, ügyet sem vetve a magában keltett kárra. Egészen addig míg be nem telt nála a pohár, és be nem terített volna a próbabábu kifejezéstelen arcának jó néhány darabja, engem. Miután leporoltam magamról a „maradványokat” szaggatott, kissé gúnyos tapssal viszonoztam Ms. Massri próbababaesőjét.
- Nos, némi örömmel tölt el, hogy tökéletes hatékonysággal használja a Descendo varázslatot. És ami azt illeti, látom érdeklődést mutat a Sötét Varázslatok iránt. Viszont nem vagyok teljesen tisztában azzal, miért is szeretne szétkaszabolni valakit. Talán ha a varázslat kivédésével ismerkedne meg előbb, könnyebb volna magát az átkot is kezelni… - mondtam, és szürke szemeim szigorú tekintete a lány csuklóján, és arcán ejtett visszacsapott karmolásokra szegeződött.
- Vunera sanetur. – morogtam, és elhúztam a pálcámat a karmolások felett. Ugyan nem voltak se túl mélyek, se veszélyesek, inkább csak kellemetlen karcolások, de nem kívántam, hogy kiderüljön, Dandera használta a kaszaboló átkot... Az ismételt következményeket vonna maga után.
- Ugye tudja, hogy most ebben az esetben meg kéne, hogy büntessem önt, el kéne hogy feledtessem magával ezt az egész ügyet ami egy tiltott átok körül lebeg, és el kéne hogy zavarjam a hálókörletébe? – kérdeztem, majd rövid hatásszünet, és egy fájdalmas sóhaj kíséretében a lányra néztem.
- De látom az önben buzgolódó kíváncsiság már-már marja a torkát... Legyen hát, de erről egy szót sem, senkinek. -sóhajtottam. - Az átkot Perseleus Piton, iskolánk volt igazgatója és tanára fejlesztette ki, és találta fel. Célja halálos, lassító, vagy kellemetlen sebek létrehozása volt. Nem véletlen, hogy tiltott átoknak számít. És nem véletlen, hogy Mr. Ward ügye tárgyalást vont maga után a Minisztériumban. Eme átok alkalmazása, nem elegendő tudással, végzetes lehet, mind a használó, mind a célszemély esetében. Egészen egyszerű pajzsbűbáj használatával semlegesíteni lehet, vagy akár visszahárítani az átkot a kezdeményező félhez. A Protego alkalmazása viszonylag egyszerű. Lényege a sebesség, és a megfelelő pálcahasználat. Rövid idő alatt el lehet sajátítani a nonverbális alkalmazását is. Próbája meg, Ms. Massri. – mondtam, és hátrébb léptem néhány lépést.
- A Protego pajzsbűbáj csaknem minden átok, rontás és varázslat ellen védelmet nyújt. A főbenjáró átkokat leszámítva… Természetesen… - tettem hozzá. – Sajnos tanári kötelességeim miatt, nem tehetem meg hogy párbajban gyakoroltassam önt. A próbabábu viszont varázsolni nem tud. Ezért ha mindenképpen gyakorolni szeretné a pajzsbűbáj használatát, a legfelső szintre kell tornásznia azt. Addig kell, hogy próbálkozzon, mígnem a próbabábu hátra nem repül. Egy valódi párbaj esetén, ezzel nem csak kivédené a magának szánt átkot, de vissza is fordítaná azt a használója ellen. – fejeztem be, és leültem az asztalfőre. Őszintén szólva, fogalmam sem volt arról, miért nem szabályok szerint jártam el. Talán kedvet kaptam az éjszakai varázsolgatáshoz…

Tulajdonképpen, némi bűntudatot éreztem, ami azt illeti. Kényelmesen elterpeszkedtem a puha vörös kárpittal kipárnázott tanári székben, és maximalista lévén, fürkésztem az előttem tilosban járó diákom munkáját. Persze a neheze még hátra van, erre ráfoghatjuk, hogy csak ártalmatlan korrepetálás, a Protego pajzsbűbáj egyébként is mindennapos tananyag, szóval az időzítéstől eltekintve nem volt okom az aggodalomra. Másrészt viszont kettős érzéseim voltak a kaszaboló átokkal kapcsolatban. Láttam a lány szemében a könnytől ázott akarva akarás rendíthetetlen csillogását, azt a megtörhetetlen fényt, ami azt súgja az ember fülébe „Segíts elérni mindent, amire vágyom!”… Ismerem ezt a nézést, hiszen minden reggel farkasszemet nézek vele a tükörben. Tudom milyen az, mikor el akar érni mindent az ember, de a szabályok négy fal közé szorítják. És most, szemben állok ezzel a problémával. Ha nem segítek a lánynak, előbb-utóbb úgyis eléri majd a célját, sok vér, sok szenvedés, és ami még rosszabb, akár emberéletek árán. Ilyen átkokkal jobb, ha felelősségteljesen bánik az ember. Elég egy meggondolatlan kísérlet, egy hibás mozdulat, és máris beköszönt a baj. Felelősséggel tartozom a diákjaimnak. És még csak a puszta gondolata, hogy ez a szegény lány akaratán kívül, egy baleset árán gyilkost csináljon magából, elborzaszt. Tehát nem bővelkedik a helyzet megoldásokban. Míg gondolataim szürke örvényeinek mélységében turkáltam Ms. Massri felborította a bábut. Pár pillanatig meredtem rá, résre nyitott szájjal, még mindig eszmecserét folytatva a belső Tyriussal. Nyilván nem áll meg itt… és a nagyja még hátra van. Világos immár, a lány tehetséges, és ha most azt bökném ki, hogy vége a különórának, meg ennek az egész bohóckodásnak, Dendera szépen visszasétálna düh kísérte léptekkel a folyosókra, és eltűnne egész éjszakára gyakorolni, és rájönni az átok nyitjának kulcsára. Nyilvánvaló, hogy többet ártanék ezzel. Kínos csend fátyla hullott kettőnkre. A lány kissé értetlenül bámult rám, én pedig túl rajta. Magamat láttam, tizenhét esztendősen, ugyan ebben a teremben. Minden emlékem éles, és tiszta. Egyedül voltam, mint mindig. Egyedül a sötétben reszketve, sorsára hagyva a világ fájdalmával összezárva. Sosem voltam az az önsajnáltatós típus, amit tudtam megoldottam, amit nem, Denderához hasonlóan addig gyötörtem, míg meg nem tudtam oldani. Sosem kértem segítséget, de ha nyújtották, kérdés nélkül elfogadtam. Erőset szorítottam bal kezemmel az ezüst kígyófej markolaton, és alig észrevehetően biccentettem a fejemmel. Láthatólag magamon kívüli állapotba estem, ami talán kissé meg is rémisztette a lányt. Sűrűn megesik, hogy gondolataim súlya olyan nehéz, hogy kiesek a mindennapok ritmusából. Ezen persze az sem segít, hogy erős alvászavaraim és rémálmaim mellet, ha két-három órákat alszom egy éjszaka, már kipihentnek mondhatom magam. Kimért mozdulatokkal emelkedtem fel, erősen a sétapálcámra támaszkodva.
- Jó… Ez… Jó volt. – habogtam, és a lány felé léptem.
- Ami pedig most következik, azzal kérem… - itt mély sóhajtás következett. Mondhatnám a szokásos idióta tanárszöveget, hogy „Ha kérdezik, nem én tanítottam, nem járt itt ebben a teremben este, nem tudja, miről van szó”, de ezúttal csak annyit passzíroztam ki, - ne dicsekedjen mások előtt… - hangsúly levisz, mély levegő. Tudtam, hogyha kiderül, hogy megtanulta az átkot, ígyis-úgyis elvinném helyette a balhét, akkor meg minek a felhajtás? Az eredmény talán ugyan az marad, ha tisztel egy cseppet is. Előhúztam a varázspálcámat, és a bábura szegeztem. A bábu törzse kettévált, rengeteg helyen teljesen átlyuggatta az kaszaboló átok.
- Reparo… - mondtam, és a bábu ismét „emberi” alakot öltött.
- Összpontosítás… Ezen alapszik maga az átok elsajátítása. Kivédeni csak akkor tudja majd száz százalékig, ha már alkalmazni is tudja. Nem tudom, Mr. Ward honnét sajátította el ezt az átkot, de semmi képen sem legális módon jutott tudása gyümölcséhez. Azonban, teljes mértékben egyet kell értsek önnel, Ms.Massri. És ezen azt értem, nem értek egyet a minisztérium döntésével, miszerint tiltott átoknak titulálják a Sectumsemprát. A főbenjáró átkokról lehet órát adni, de egy önvédelemre kiváló átokról nem? Sajnálattal közlöm, hogy felszínesen érintenem kell a főbenjáró átkok egyikét, név szerint a Cruciatus átkot. Ahhoz, hogy az enyémhez hasonló kárt legyen képes okozni, akarni kell, látni kell a felszakadó bőrt, és a felszínre ömlő kötőszövet vörösen izzó folyamát. A pálcájával irányítja a vágás irányát és mélységét is. A hatékonyság, és természetesen a diszkréció nevében a legjobb a legfőbb artériákat és szerveket támadni. Amennyiben lassítani szándékozik egy célpontot az achilles ínak kettévágásával tökéletes eredményt ér el. Lefegyverzésre is alkalmas, amennyiben nem kívánja meghagyni a célszemély ujjait, bátorkodom karját. Ezért is hangsúlyoztam már az elején. Nem játékszer az átok alkalmazása. Ha nem ért hozzá valaki, ne használja. Ez volt a probléma Mr. Ward esetével is. A fiú megrémült, és a varázslat indítása után össze-vissza hadonászott, s pusztán Merlin óvta meg egy halálos vágás találatától. – mondtam, és a lány mögé álltam. Jobb kezére koppintottam a sétapálca kígyó fejével, és lejjebb toltam a karját.
- Lazítson a csuklóján, Ms. Massri. – korrigáltam hűvös hangon.
- Ha a pálcáját a bábu felé tolja, mélyebb vágásokat eredményez. Ha hátrébb húzza, egészen finoman is képes lesz megkarmolni azt. A vágás iránya pontosan megegyezik a pálca lendítés irányával. Ha balra húzza a pálcát, a vágás iránya is jobbról-balra fog képződni. Miután kimondja az átkot, hunyja le a szemét, és összpontosítson. Kis gyakorlás után képes lesz nyitott szemmel is végrehajtani, illetve még több gyakorlás után nonverbálisan is használható átokká válik. Hihetetlenül hatékony varázslat… Nekem elhiheti – mondtam, és közben felhúztam jobb karomon a kabát ujját, levéve a fekete bőrkesztyűt elővillant a kesztyűben teljesen emberinek tűnő fakéz.
- Sectumsempra. – morogtam amolyan megerősítő jelleggel, és visszavettem a kesztyűmet. Ezúttal azonban nem ültem le. Odaálltam a lány mellé, és figyeltem, amint szilaj mozdulatokkal mutat a bábu felé. Ismét magamat láttam. Magamat, amint anyám holtteste mellett gubbasztok. A napsugarak aranyszín tiarát rajzoltak a pázsiton szétterülő, gyönyörű szőke hajába. Magamat láttam apám karjaimban fekvő teteme felett, magamat, amint azt akarom kérdezni, "Miért nem voltál ott, amikor igazán számítottál volna?" Láttam, amint Emily az ölemben fekve mormolta utolsó imáját, láttam a megtört, kihűlt bőrének pikkelyesen száraz felszínét, emlékszem az utolsó csók könnyáztatta roppant súlyán. Az utolsó lélegzeteikre… Az utolsó pillantásaikra. Az utolsókra, róluk. Kiélesedtek a hangok, és a kép is ismét tisztává vált előttem. Egy lépésnyire álltam a lány mellett. A próbababa sértetlenül, gúnyos kifejezéssel mutogatta magát.
- Ez… Ez így nem lesz jó… - mondtam, és bal kezemet a lány vállára tettem. – Koncentráljon, Miss Massri… Ennél jobban kell tudnia összpontosítani. Netalán zavarja valami? – kérdeztem, és még mindig, szakadatlan szigorúsággal pásztáztam a lány arcát…

Továbbra sem volt tiszta előttem végtelen nyíltságom oka, de a lány, hálásnak tűnt, és ez pont elég indokod adott rá, hogy folytassam, amibe belekezdtem. Ott bujkált bennem a válasz mélyen elrejtett kulcsa, amit talán szándékosan nem húztam elő, a lányban megtaláltam egy töredéket, önmagamból. Az a tekintet, az az eltökéltség, minden, ami megvolt bennem is, mielőtt mindent elveszítettem. Ott álltam a lány mellett, és feltörtek belőlem az emlékek. Szívem hevesen vert, majd szétvetette a mellkasom. Csuklóm csonkolt hegei nyilallva égették a húsom, szemeim szárazak voltak és csíptek. A lány Amadeus Septum hangján mondta ki az átkot „Sectumsempra” hallottam a halálfaló vérszomjas, rekedt hangját. Ordítani akartam, de hatalmas gombóc nőtt a torkomban. Éreztem a kínt, újra a fájdalmat, láttam a kezemen a vért, és láttam a felém közeledő ősz varázsló rothadó fogainak villogását az emlékeimben elúszó esőáztatta erdőben. Ezek az emlékek mind elvesztek, elfojtottam őket az évek során, odabenn ragadtak, és csupán rémálmaim eltorzult alakjában törtek a felszínre olykor-olykor. Levegőért kapkodtam. A lány újra próbálkozott. „Sectumsempra” hallottam ismét az átkot, ezúttal már Ms. Massri szájából. Megkönnyebbültem… Talán mégsem őrültem még meg teljesen. Elnyújtott pillantásokat vetettem a lányra, majd a sértetlen próbabábura. Nem szóltam, töredékeit hallottam csupán annak, amit Dendera habogott. Rettentően sípolt a fülem. Felkaptam a tekintetem, és a plafont bámultam. Tekintetemet ismét a bábura szegeztem. Semmi. Üres. Sajnáltam a lányt. Látszólag kitett magáért, és ismét felülkerekedett rajta a nyugtalanság… Ezúttal azonban nem robbantott fel semmit. Összerogyott a földön, sűrű könnyei beterítették az arcát, és tócsát alkottak a kövön. Áldott jó lélek volt. A fáklyák pislákoló fénye a fel-felszálló porban glóriát rajzolt a lány feje fölé. Törött szárnyú angyal volt. Visszatértek a hangok, ismét saját testemben voltam. A lány mellé térdeltem, bal kezemmel átkarolva felsegítettem, és leültettem a legközelebbi székre. Talán mindkettőnknek sok volt már ez mára. A lány előtt álltam, két kézzel támaszkodva sétapálcámra. Fejemet nem, csupán tekintetemet fordítottam a szipogó tanítványomra, ki lassacskán fölegyenesedett.
- Megértelek… - kezdtem, saját szavaimon megdöbbenve, életemben először tegeztem le egy diákomat. Tátott szájjal, pillanatnyilag megakadva és a megdöbbentségtől meghűlve bámultam magam elé.
- Megértem… önt. – kezdtem ismét, ezúttal összeszedett gondolatokkal.
- Maga egy jó ember, Ms. Massri. Sőt, mi még ennél is több, tehetséges boszorkány. De nem jó. Az ön vizsgaeredményei az első évtől kezdődően Kiváló (K) eredményt ért el, csaknem minden tantárgyban. Amiben nem, abban is legalább Várakozáson felüli (V) színvonalat hozott. A Roxfort valamennyi tanára meg van elégedve önnel, és a munkájával. Azonban ahhoz, hogy igazán jó boszorkánnyá váljon, Ms. Massri, nem elég a tankönyv, és nem elég a jó szándék. Minden jóban megvan a rossz, minden tisztaságban ott van az a piszokfolt. Nem hiszek a gonoszban, sem pedig a jóban, Ms. Massri. Mindenkiben megvan a gonoszság, és a kedélyesség egyaránt. Az, hogy kit nevezünk rossznak és kit jónak, csupán arány kérdése… Ugyan ez vonatkozik a varázslatokra is. Számos sötét és számos jó varázslat létezik. Ahhoz, hogy az ember fel legyen készülve a sötét varázslatokra, meg kell hogy tanulja őket. És attól, hogy elsajátítja egy sötét varázslat használatát, még nem lesz sötét varázsló… Csupán felkészült a sötét varázslatok ellen. – vigasztaltam a lányt, és egy tiszta ruhazsebkendőt nyújtottam neki.
- Most pedig törölje le a könnyeit, álljon az elé a bábu elé, és mutassa meg neki, hogy képes legyőzni önmagát… - mondtam, és szigorú tekintettel odébb álltam, szabad utat kínálva Denderának…

Némi büszkeség járta át a szívem, mikor a lány felállva könnyeiből ismételten maga elé emelte pálcáját, támadóan a bábura szegezve. Minden mozdulatát figyeltem. Tekintetem körbejárta a termet, és körbejárta a fáklyák által a lány köré rajzolt aurának kékes csillogását. Meg-megnyúltak a teremben az árnyékok, egyre magasabbra nyújtózva a szürke kőfalon, hogy egészen a plafonon futkározhassanak játszi könnyedséggel. Sétapálcámra dőlve, előrehajolva figyeltem csendben, érezve és hallva a terem rezgését, ezer év varázslógenerációjának tompa, néma lüktetését, melyet beittak ezek az ősi, évezredes falak. Mi mindenről mesélhetne a Roxfort, mi minden rosszat és jót, tiltottat és engedettet látott és érzett? E kastély falai millió titkot őriznek. S most, mi is eme millió titkok egyikévé válunk. Némán ültem, és le sem vettem a szememet a lányról. Most túl keményen markolta a pálcáját. Mégis valahogyan éreztem, hogy nem járunk már messze a végeredménytől. Épp eleget küszködött már, hogy leszüretelje munkája édes gyümölcsét. Persze még messze, nagyon messze áll attól, hogy az átkot a magáénak mondhassa. „Sectumsempra” hallatszott a lány hangja, de kísérlete kudarcot vallott. Őszintének kell legyek önmagammal is, nem reméltem, hogy máris sikerülni fog neki, de imádkoztam Merlinhez, nehogy ismét kiboruljon Miss Massri. Ott ülve, némán a gondolataimmal egy testbe zárva, keserű szájízzel gondoltam magára az ironikus és egyben nevetséges tényre, hogy azt az átkot adom tovább egy diákom számára, mellyel megbilincselték az életem egy részét, s melynek sötétsége miatt elveszítettem egy kezemet. A lány kissé megtörve, de ezúttal hatalmas erővel állt a bábu elé. „Hiszen remeg, akár a nyárfalevél!” Kaptam észbe, és már előrántott varázspálcával rohantam a lány felé. „Sectumsempra!” Kiáltotta, és hirtelen megállt az idő. A lány rémült volt, és dühös. Olyan volt, mintha saját magára támadott volna. Nem hittem saját magamnak, hogy fogalmazhattam ilyen félreérthetően?! Dendera varázspálcájából zöldes fénysugár csapott fel, mely beterítette a bábut, és a falról visszacsapódó hihetetlenül erős varázslat kis híján őt is.
- Protego! – üvöltöttem, és a lány elé vetettem magam. A feltörő fényáradat szinte teljesen elvakított. Láttam, amint a kaszaboló átok miszlikekké szedi szét a fabábut, ami apró cafatokban terítette be a termet. A levegőből térdemre érkezve bámultam a szétfoszlott gyakorlóbábura. Az állványon kívül semmi sem maradt belőle. Kikerekedett szemmel néztem magam elé. A szám száraz volt, a nyálam pedig keserű. Még mindig tartottam a pálcámat, aztán szépen lassan leengedtem a kezemet. Ha nem ugrok, és vonok pajzsot magunk köré, a lányt telibe találja saját varázslata. Megdöbbentett az ereje. Hihetetlen volt, ami a másodperc töredékében lezajlott. Mikor ámulatomból hirtelen magamhoz tértem, és felpattantam, rémülten fordítottam hátat a szétcincált bábunak, és szemem előtt Dendera hevert, körülötte minden vérben úszott, rengeteg vért veszített. Mellé guggoltam, pálcámat a nyakán lévő hegre célozva mormolni kezdtem.
- Vulnera sanetur… Vulnera sanetur... – mondogattam a varázsigét, ezzel sebeit összeforrasztva. De rengeteg volt, a bokájától az arcáig borították a mély, vérző sebek. Bal fakezemmel eltűrtem a hajamat a fülem mögé. A varázsigét egyre csak kántáltam, a legfőbb artériákat igyekeztem elfedni, hogy legalább a gyengélkedőig ne vérezzen el, de így is órákba telne, mire mindet eltüntetném. A lány nyaka alá nyúltam, kacska kezemmel pedig a térdhajlata alatt emeltem meg. Sietős léptekkel rohantam végig az iskola kihalt, sötét folyosóin. Áldottam Merlint azokért az éjszakai sétákért, hála nekik és az alvászavaraimnak vaksötétben is tökéletesen eltájékozódtam a Roxfort folyosóin.
- Meg ne haljon nekem Miss Massri. – mondtam szigorú hanglejtéssel, miközben a gyengélkedő felé rohantam, kezemben a lánnyal. Éreztem, amint a forró vérpatak végigcsorgott a kabátom alatt egészen a könyökömig, eláztatva vele az egész ruhámat. Forró volt, és friss, akár az anyám vére… Miért van az, hogyha valakit közel engedek magamhoz, az élet egyből elveszi tőlem? Miért vagyok megátkozva? A lépcsőn felérve futottam végig a klubhelység előtt, innen már csak egy lépcsőforduló a gyengélkedő.
- Maradjon velem, Dendera! Ne csukja be a szemét! – kiáltottam a lányra, és kéz híján lábammal belökve a gyengélkedő ajtaját ápolóért kiáltottam. Pomfrey javasasszony megjelent a szobája ajtaját lendületesen kinyitva, hálóruhában.
- Jesszusom! – súgta halkan, és egy üres ágyhoz kísért.
- Edith! Segítsetek! – mondta halkan a nővérnek, nehogy felkeltsék a többi gyengélkedőt. Oldalra álltam. A nővéri szobából egyenes sugárban nyargalt ki a sárga fény, mely háromszög alakzatot rajzolt a sötét padlóra. A terem csendes volt. Kántálás hangzott fel, az egyik ápoló gyógy főzettel a kezében rohant Denderához. Forgott körülöttem a világ… Mennyi lehet az idő? Három, négy óra? Madam Pomfreyhez fordulva zavart tekintettel pásztáztam az arcát.
- Ha tudok segíteni valamiben… - mondtam.
- Köszönöm professzor úr, de innen már megoldjuk. Ne aggódjon. – súgta a hölgy, és elillant a szobába. Helyet foglaltam a terem sarkában, és saját térdemre támaszkodva bámultam a földet. Hibát követtem el, és csaknem belehalt a lány… Madam Pomfrey tűnt fel ismét, újabb gyógyitallal a kezében. Az ápolók végül nyugovóra tértek. Dendera sérülései eltűntek, csupán a vérveszteség jelentett komolyabb veszélyt. Ott ültem mellette, és bámultam kifelé az ablakon. A hegyek zord sötétségéből csalfa, játékos mosolyt vetett a nap, és szépen fölkúszott, rézszínűre festve a szobát, némi színt lehelve az alvó tárgyakba. És én? Én még mindig csupa vér voltam…

Hosszú órákon át virrasztottam tanítványom mellett. Sápadt, nyúzott arccal bámultam rá, közben égetett a lelkiismeret-furdalás kínzó lángja. Persze tudtam jól, hogy a lány ezek után sem fog tanulni a történtekből, hiszen én sem tanultam volna. Amit el akar érni, úgy is elfogja, az ár már nem számít. Kis híján végzett magával. Még most is kiráz a hideg a gondolattól, mekkora szerencsém volt, hogy időben cselekedtem. Az ablakon besütő napfény immár megtöltötte a szobát. Aranysárga virágokat rajzolt a falakra, glóriát a fejek fölé. A nap lerángatta az éji égbolt csillagos takaróját, és ráterítette a harmatos pázsitra, a köddel borított rengeteg fáinak lombjára. Minden egyes harmatcsepp parányi csillagként tükrözte a napfényt, lélegzetelállító látványt festve az ember szeme elé. Kinyitottam az ablakot. A gyengélkedő fülledt, meleg, kábító szagát belibegte a csípős hajnali pára, a szellő, mely nemrég a sárguló lombok hegyén táncolt, most áttáncolt a termen. Végig néztem magamon. Fekete kabátomra hatalmas tócsákban száradt rá a vér, alatta fehér ingem bordóra festődött. Még a hajam is Denderáéhoz hasonlóan, száradt volt a vörös, keserű létől. Nem akartam magára hagyni. Igazság szerint, fel kellett volna hogy álljak, és értesítenem kellett volna az igazgatót, de talán szerencsének nevezhetem, hogy Minerva jelenleg hétvégi elfoglaltságaira hivatkozva, nem tartózkodott a kastély területén. A vén gyógyító, Madam Pomfrey pedig nem fogja elfecsegni a történteket, hiszen én is megjelentem. Neki bőven elég, ha egy tanár tud a gyengélkedőn történtekről. Én, a szabályok embere… Kezdtem meghasonulni önmagammal. Talán csak a fáradtság teszi? Kiléptem a folyosóra. Korán reggel volt még, sehol egy lélek. Egy házimanó sietett el a sarkon, és mire fölkaptam a fejem, már el is illant. Komótosan, kezeimet hátam mögött összefogva sétáltam vissza a terembe, ahol föl-alá járkáltam. A lány keze megmozdult. Kótyagosan mondogatott valamit, mintha lázálomból ébredt volna. Nagy, fekete szemei résnyire nyitva, zavartan cikáztak.
- Fölébredt. – morogtam visszatérő hidegséggel. Madam Pomfrey helyett egy nővér jelent meg az ajtóban, kezében egy bögre gyógyteával.
- Innentől kezdve már csak sok pihenésre lesz szüksége… - mondta a hölgy, és megitatta a lányt. Amolyan szokásomhoz méltó, visszatérő formalitással és kimértséggel biccentettem, ezzel jelezve, tudomásul vettem. Fölemelkedtem, és a vitrinhez sétáltam. Egyesével vettem szemügyre az apró üvegfiolákat, mind gondosan felcímkézve. Voltak itt gyógynövények, egyéb főzetekhez szükséges hozzávalók. Dendera ismét nyögdécselésbe, és érthetetlen zagyválásba kezdett.
- Itt vagyok, Ms. Massri. – súgtam, de nem mozdultam a vitrinek elől, csupán fejemet fordítottam oldalra, miközben szóltam.
- Lázában beszél… - fűzte hozzá a nővér, aki ismételten feltűnt az ajtóban.
- Lázában? – kérdeztem vissza, továbbra is a vitrin előtt állva, némileg színlelt érdeklődéssel.
- Lázában. Súlyos volt a vérvesztesége… Ilyenkor a gyógy főzet hatására felgyorsul a vérképződés, ezért igen magas a láza. – mondta hölgy.
- Vagy úgy. – morogtam, és kézbe vettem egy fiolát. Látszólag a hölgy nem vette figyelembe érdektelenségemet, és a beszélgetés elutasítását, tovább folytatta, ezúttal már hüledezve.
- Kíváncsi volnék, mi ejtett ennyi sebet szegény lányon. Nem is tudom mikor láttam ilyet utoljára… - sóhajtott az asszony, mire végre ránéztem. Súlyos, fagyos tekintet vetettem rá.
- Magam is kíváncsi volnék. – zártam rövidre kegyetlenül a beszélgetést, és visszahelyeztem az ampullát a polcra. Dendera állapota látszólag változatlan volt. Csak hevert ott, néha megmozdítva valamelyik végtagját mormogott, majd hallgatott egy sort, még mielőtt újból rákezdett volna. Lassacskán felmorajlott a folyosó, diákok léptei és beszélgetései karcolták a csendben úszó levegőt. Álmatagon korgó gyomrom jelezte a reggeli idejét, ezzel azonban mit sem törődtem. A lány szavai egyre érthetőbbé tisztultak.
- Megcsináltam. – súgta szaggatottan, én pedig elképedt arccal bámultam rá. Mindezek után is, ez az, ami vigasztalja.
- Megcsinálta. – szólítottam meg a lányt, és az ágya mellé álltam. Lassan kinyíltak a szemei, a hatalmas fekete bogarak pedig megcélozták az arcomat. Mit ne mondjak, megkönnyebbültem…

A lány mellé álltam. Kissé nyögdécselve beszélt, alig-alig értettem néhány szavát… Többnyire olyan összefüggéstelen maszlagnak hallatszott, amit mondott. Olyan volt, mintha egy harmadik személlyel is kommunikálna. Nagyot nyeltem miközben figyeltem a fejleményeket, és közben kapkodtam a fejemet, hátha itt áll az a bizonyos „harmadik személy”. Természetesen sehol nem állt senki. Még én sem. Leültem az ágy szélére… Olyan volt, mintha lebegnék… Vagy tudom is én. Körülöttem csillogott minden, Dendera pedig nyöszörögve igyekezett felülni az ágyán. Hamar rájött, hogy ez a mozdulat még túl korai volt. Már vagy tíz centire emelkedtem a padlótól, segítségért kiáltoztam, a lány pedig egyre csak azt kiáltotta: „Megcsináltam”. Az ablak! Kaptam észbe, és közelebb úsztam felé. Gyors és heves mozdulattal csaptam be, nehogy kirepüljek rajta. Fel, felfelé emelkedtem, mígnem hátammal végigsúroltam a csillárt, és le nem vertem azt. „Megcsináltam!” Hallatszott ismét. „Megcsináltam, de minden! Minden az ÖN hibája!” Ordította a lány, és pálcát ragadott. „Sectumsempra!” Üvöltötte, és az átok telibe talált. Szanaszét kaszaboltan, vértől ázottan zuhantam a terem közepére. Nem éreztem a testem. Felnéztem, majd a sétapálcámra támaszkodva fölálltam. „Hogy kerül ez ide?” Gondoltam, hiszen a botot a párbajteremben hagytam. Most, hogy jobban szemügyre vettem környezetemet eszméltem csak rá, hogy a párbajteremben állok. Talpam alatt hatalmas tócsa vér, a közepén én feküdtem.
- Ezt hogyan?! – kiáltottam volna, de torkomat egyetlen szó sem volt képes elhagyni. "Meghaltam?"
- Dendera! – szóltam volna ismét, de semmi. A lány az asztalfőn ült, kezében a pálcával, és zokogott. Arcára íródtak a keserű szavak, „mit tettem?” Kérdezték, és könnycsepp alakjában a padlóra hullottak. A testem még mindig emelkedett, mikor becsapódott egy ajtó, és eloltódtak a fáklyák.”Mi a…?” Az ajtó mögül kántálás hallatszott. Monoton, rémisztő kántálás, és benyitott apám. Arca helyén csupán saját arcának maszkja takarta.
- Mi ez a rémálom?! – ordítottam, és fölriadtam. Ugyan úgy, ahogy minden éjjel, saját magam üvöltésére ébredtem, ezúttal a lassacskán magához térő lány mellett. Az ápoló riadtan tépte fel a nővérszoba ajtaját.
- Professzor úr! – kiáltotta, és felém rohant.
- Jól vagyok… Csak szükségem van némi friss levegőre. – szóltam, és ki akartam nyitni az ablakot, de rá pillantva megdöbbenten tapasztaltam, az ablak tárva nyitva állt… Ez az álom. Túl valóságos volt. Újra önmagam testébe bújva, örömmel állapítottam meg, nem lebegek. Körbenéztem a szobán. Megbizonyosodtam róla, hogy valóban csak egy kerge álom volt, és tekintetem a lányra szegeződött. Úgy tűnt, már magánál van.
- Hogy van, Ms. Massri? – kérdeztem immár összeszedetten, és szokásomhoz hűen kimérten. Tekintetem a lány kinyitott tenyerére irányult.
- Ezt, azt hiszem jobb, ha már most visszaadom. – mondtam halkan, és a lány ágya mellé térdelve, átnyújtottam neki a pálcáját. Rövid mosoly kísérte cselekedetem, miközben behunytam a szemem, és elismerően bólintottam egyet.
- Amíg fel nem épül, benézek még párszor… - kezdtem, és felegyenesedtem.
- És utána, amikor úgy érzi… Van még teendőnk bőven. – fejeztem be, és ismét bólintottam.
- Kezdetnek megteszi. – hangsúly le. Azzal megfordultam és elindultam az ajtó irányába…

Megrázó, és egyszerre megható látvány volt a lányban magas lángok formájában égbe nyúló akarat. Szaggatott, instabil mozdulatokkal, útjába eső tárgyakba kapaszkodva tartott felém.
- Miss Massri! – morogtam, és visszasiettem Dendera ágyához. – Kérem, az isten szerelmére, feküdjön vissza! – mondtam határozottan, és eldöntöttem az ágyon. Szemei csalódottságot, és megtörtséget sugároztak.
- Tudom, hogy már most rögtön nekiállna a gyakorlásnak, de annak csak az lenne az eredménye, hogy még a végén megölné magát, és ismét szaladhatnánk orvosi segítségért. – tettem hozzá, és még jó ideig a lány mellé ültem. Kezemet a homlokára helyeztem, és végigpásztáztam szigorú tekintettemmel az arcát. Még mindig tűz forró volt, tombolt benne a láz. Szemei alatt lilás elváltozások jelezték a vérveszteségből adódó oxigénhiányát, mindemellett hófehérre sápadt kreolos bőre is mutatta rosszullétét.
- Ígérje meg, hogy nem fog varázsolni addig, amíg a gyógyító fel nem szólítja, hogy a kezelésnek vége, és elhagyhatja a gyengélkedőt. – kérleltem Denderát, miközben ismételten lekötötte a figyelmemet az immár délelőtti napfény csodás játéka, ezúttal a tavon csillogó sziluettjében. Ismét a lányhoz fordultam. Arcom egyszerre kérlelő, egyszerre pedig parancsoló kifejezést vetített, majd egy mély pislantás kíséretében ismételten felemelkedtem. Szótlanul léptem át a gyógyítók külön szobájába, ahol az éppen munkában lévő nővérrel váltottam egynéhány szót, miközben magunkra csuktam az ajtót. Ez a szoba meglehetősen kicsiny volt. A három gyógyítónő ágya épphogy elfért idebenn. Az igencsak szegényen dekorált helyiség ezen felül egy íróasztalt, és számtalan pergament birtokolt, melyek gyógynövények leírását, fertőző és kóros megbetegedések listáját, valamint ezer és ezer átok és rontás feloldására szolgáló bájital hozzávalóinak receptjét tartalmazta. A kicsiny szoba olyan volt, akár egy könyvtár… Csak annál sokkal kisebb.
- A lányról érdeklődnék. – kezdtem komoran. – Bizalmasan. – fűztem hozzá. A nő biccentett, hogy felőle ez rendben van.
- Mennyire rossz az állapota? – kérdeztem fagyos, száraz hanglejtéssel.
- Aggodalomra semmi ok, professzor, Miss Massri nagyon erős. – felelte a javasasszony.
- És mikorra épül fel? – faggattam tovább a hölgyet.
- Ha az állapota ilyen sebességben javul, csupán napok kérdése. De hétfőn már mindenképpen képes lesz a tanórája látogatására. – tette hozzá a nő, kaján vigyorral a képén.
- Nos, reménykedem benne, hogy már holnapra használható állapotba tudja hozni. – vetettem oda szárazan, és érzelemmentesen, majd kilibbentem az ajtón. Nem vetettem egy pillantást sem a lányra. Valahogy lehangolt saját magam szinte metaforikus látványa. Nehéz volt semmisnek tekinteni, és még csak egy biccentést sem vetni felé. Erős fájdalom gyötört. Szívem hevesen vert, akárcsak az éjszaka. Sántítva, jobb kezemmel ellentétes oldalamhoz kapva hagytam el a termet, és vicsorogva csaptam be magam után a gyengélkedő ajtaját. Végigvonszoltam magam a zajongó folyosón.
- Halkabban! – kiáltottam el magam, és vészjóslóan körbetekintettem a zavart diákseregen. A folyosó falának támaszkodva, sietős léptekkel bukdácsoltam le a lépcsőn, ahol végül berontottam a mosdóba. A csapból hideg vizet engedtem a kezemre, majd arcot mostam. Rémisztő volt saját arcom sápadt viszont-tekintete a tükörben. Szemeim vörösek voltak, és lüktettek, hajam és ruhám Dendera száradt vérében pompázott. Időre volt szükségem, míg ráncba szedtem magamat. Erőt vettem magamon, és kihúztam magamat. Emlékeztetett a tükörben álló férfi önmagamra. Talán ez a rendszertelen, és piszkos ruha tette, hogy csak hasonlítottunk. Elhagytam a mosdót, és végigsétáltam a folyosón. „Ez az út, ezerszer rövidebbnek tűnt az éjjel…” tűnődtem, mire végül a hatalmas mozaiküveg elé értem. A terem kihalt volt, és rendezett, ahogyan itt hagytam. Beléptem a párbajarénába. Erről már kevésbé mondhattam volna el, az imént használt jelzőket. Némán, gondterhelt tekintettel intettem a pálcámmal, és a szoba szépen, magától helyreállította magát. Leültem az asztalfőre, és felemeltem a sétapálcámat a földről. Hiába takargatom… A megszállottja vagyok, akárcsak ennek a nyavalyás iskolának… Nehézkesen feltápászkodtam, midőn kifújtam magam, és felmentem a terem mögötti csigalépcsőn a toronyszobámba. Levetkőztem, felraktam a teát, és fürdővizet engedtem, majd bordó köntösbe öltözve egy pergamenre körmölni kezdtem…
„Tisztelt Miss Massri…”

Az éjszaka fémes, szürke csillogása aznap éjjel zúzmarát festett a hidegben reszkető elsárgult ágakra, ezüst leplet borítva az őszi világra. Csupán a kastély vastag kőfalai öleltek át bennünket, óvva a hidegtől, és a rettegéstől. Lépteim koppanása el-elhalt, s újra felerősödött az éjszakai folyosó sötétjében. Olykor egy-egy hatalmas, nyúlánk ablakon át beszökött a hold sápadt fénye, megvilágítva néhány szobor, oszlop és fal körvonalát, majd a járókövön megcsillanva tovább szökkent a plafon felé, és elnyelte a sötétség. Hajnali egy, talán fél kettő felé járhatott, és még meg sem próbálkoztam az alvással. Gondolataim tajtékzó tengerén a nyugtalanság hajója evezett, meg-megbontva széles, fekete vitorláit szelte a felcsapó sötét habokat, s igyekezett eltűnni a feledés óceánja felé száguldva. Megálltam egy jókora ablak előtt, s azt kitárva beleszippantottam a jeges levegőbe.
„Cantate vitae canticum
Sine dolore actae”
Olvastam a levegőben, s megannyi apró csillagként röppentek fel, fehér csapdosó szárnyaikkal a vízen lebegő hattyúk a távolban. Behunytam a szemeimet, a szél belekapott a hajamba, kezeimet széttárva mélyeket lélegeztem. Derát láttam, saját vérében fekve. Kívülről szemléltem, amint felkapom, és rohanni kezdek vele. A képek közt villanások, sikolyok hallatszottak, s rémülten eszméltem magamhoz. A hattyúk már messze szálltak, vitorlázva az alacsony légáramlatokon. Eltűnődve figyeltem kecses szárnycsapásaikat, amíg kámforrá nem váltak a hegyek keltette sötét árnyékok takarásában. Hosszú, elnyúlt árnyékok voltak, ezüst szegéllyel kikövezve, melyet a fátyolos fényű, sápadt égitest halovány sugarai festettek körbe. A telihold baljós jegességgel vetett kristályos fényt az épülő jégvilágra. Ezer, s megannyi apró csillogó tündérnek látszott a fagyos köd szitálása. Erőtlenül támaszkodtam a párkányba, s becsuktam a kitárt üvegeket. Megszűnt a fagyvilág, elcsendesült a szél, s körbenézve ismét a sötétségbe burkolózó ősi falak ölelésében álltam, a feketeségben elvesző folyosón. Dendera üveges tekintetének képe kísértett, ahogyan elhaladtam a faragványos kőszobrok előtt, a kifestett ablakok mozaikszerű gyöngéd, színes fényében, s végül eltűnt előttem a világ, a folyosó sötétségbe borult. Megszűntek a körvonalak, jelentéktelenné lettek a formák, a fénytelenség mohósága felemésztette az ember által teremtett épületet, s körbenézve csupán a képzelet fekete falainak ütköztem. A sötétben kiélesedik az ember hallása, és szaglása is. Pontosan ez volt az, amit úgy imádtam az éjjeli kószálásban. Pár órára megvakulni, s nem látni a háborgó világot. Ez zökkentett ki a mindennapok szürkeségéből. A képzelet.
Lépteim hosszan nyúltak el a semmiben, míg végül körbeértem a folyosón, s ismételten a négy ház névadóinak életnagyságú mozaiküvege előtt álltam, elámulva a rám hulló gyönyörtől. Nem tudtam betelni a látványtól, teljesen lényegtelen volt, hányszor néztem szembe ezekkel a festett varázslómesterekkel. Más ember már megszokhatta volna, tekintve hogy a sötét varázslatok kivédése terem ajtajával szemben tárult fel ez az ékes ablaksor, de én valami mást láttam benne. Valamit, ami folyton-folyvást más, és más alakot ölt magára. A sarlóhold élettelen, jeges fényében, vagy a telihold sziporkázó ezüstzivatarában, minden éjjel más képet festettek a színes üvegek a szemben lévő falra. Olyankor, amikor egészen elfogy a sápadt égitest, és az égboltot csupán a tündöklő csillagok pajkos, játszi vidámsága festi színessé, a vetített képek egészen félelmetessé, zorddá, és sötétté válnak. Az arcok komorak, gúnyosak, míg teliholdkor szigorúan, szúrós tekintettel bámulnak a gyönyörködőre. Nappal kellemesek. Vidámak, és barátságosak. Borult ég alatt pedig zokognak. Talán senki nem figyelte még meg, ezeknek az alakoknak a színjátékát, engem viszont minden éjjel megbűvölt a négy varázsló festményének színháza. Belöktem a vastag, sötétszínű faajtót, s a terembe lépve fáklyákat gyújtottam, varázspálcám segítségével. Az árnyékok összeugrottak, sikítva kámforrá lettek, és a fénybe takaróztak még egy ideig. Levetettem a kabátomat, a szokásos helyére, a tanári szék karfájára simítottam, és a könyvespolc mögötti felfelé vezető csigalépcsőn keresztül a szobámba siettem. Szokásomhoz hűen fogyasztottam el a teámat, és vettem nyugtató fürdőt, csupán ezek után süppedtem az őriző párnák meleg ölelésébe. Csupán gondolataim ringató csónakjában feküdtem, álomra ezúttal sem leltem. Arcomat mélyen a párnámba fúrtam, csendet akartam csupán, és néhány óra nyugalmat. A fülemben zúgtak a hangok,
„Cantate vitae canticum
Sine dolore actae”
énekelték, miközben kezénél, és lábánál összekötve cipeltek egy emberi tetemet. Botra függesztve, két vállukra fektetve vonszolták a testet, akár egy frissen lőtt vadállatot. A halott arca meg-megcsillant a hold fényében. Ismertem ezeket a vonásokat. Horatius Gray volt az. Rettegett, nagy vagyonú, és még ennél is nagyobb hírű halálfaló volt, egyike a Roxfort árulóinak. Az előtt számmisztikát tanított az iskolában, ám sötét lelkének mivolta nem sokáig nyert takarást. Egy, talán másfél hónap sem kellett hozzá, hogy lelepleződjék aljas tevékenysége, ám még mielőtt a nyomozás megkezdődött volna, mindenét hátrahagyva eltűnt, és kilépett a köztudatból. Egészen két évig egy szót sem lehetett hallani a férfiről, s miután úgy vélte, elég időt töltött remeteségben ahhoz, hogy tettei elfelejtődjenek, visszatért a közéletbe. Olyannyira biztosnak érezte sikerét, hogy fel sem eszmélt rá, hogy tőrbe csaltuk, s visszatérése óta folytonos megfigyelés alatt tartottuk, várva a lecsapáshoz megfelelő alkalomra. A „nagy leleplezés” 2003 decemberében történt. Térdig érő hóban vágtunk neki, negyedmagammal a letartóztatásnak, ám a dolgok balul sültek el. Kiderült, hogy egy beépített hírszerző tevékenykedett a minisztériumban, s mikor mi elhagytuk a hivatalt, és megkezdtük az akciót, a tégla egyből értesítette Horatiust, az őt fenyegető veszéllyel kapcsolatban, így mire az akció színterére érkeztünk, hatalmas túlerővel szemben találtuk magunkat. A heves küzdelemben, egy társam halálos sebet kapott, egy másikat pedig a felejtés átkával sújtották. Ketten maradtunk, és a szétszéledő halálfalók után iramodtunk. Hajnalra értük be a fejvesztve menekülő Horatius Grayt, aki csapdába esett egy sziklaperem szélére szorulva. Tudtam jól, ha most szökni hagyom, talán sosem látom újra, s csupán gúnyos, sötét mosolya fog kísérteni, halálom órájáig. Pillanatnyi habozás, kiélesedett patthelyzet közepette hagyta el az ajkaimat a halálos átok varázsigéje. Megállt az idő. Képkockáról képkockára bámultam, ahogy a férfi tekintete üvegessé lesz, és végül elnyúlik a kőpilléren. Kezeit, és lábait megkötözve, trófeaként cipeltük a miniszter elé, akár egy lőtt vadat.
„Cantate vitae canticum
Sine dolore actae”
Üvöltötték a hangok, és akárcsak húsz éven keresztül minden nap, most is ordítva riadtam fel. Szemeimet riadtan forgattam, szívem rendszertelenül vert, majd szétvetve a mellkasomat. Egy és fél órát sikerül aludnom. A rémálmaim után, sosem kíséreltem meg ismét álomba merülni, hisz féltem, hogy ismét ugyanazt az emléket látom viszont…


A mindennapok szürkeségéből Dendera emlékei rángattak át az elmélkedés határtalan óceánjára. A bűntudat gúnyos leple borult rám, akárhányszor a lányra gondoltam. Felháborított a tiszteletlen viselkedése, ami már sokkal több volt az elfogadhatatlan tiszteletlenségnél, de a szavak, melyeket a fejéhez vágtam, minden éjjel kísértettek. Akárcsak a lány mondatai. Napokat töprengtem rajtuk, álmatlan óráim ezrei röppentek tova az őszi széllel. Annyi lágyította a szívem, hogy a büntetést személyre szabottan adtam ki, és nem terjesztettem az öreg McGalagony elé. Gyógyító akar lenni, hát akkor tapasztalja is meg, milyen az élet a pálca másik oldalán…

A hétfők rendszeresen borongósan kezdődnek, és fáradtan fejeződnek be. A hét kezdő napja sosem egyszerű, főleg akkor nem az, hogyha az előtte levő két napot megbízás alatt tölti az ember. Péntek éjjel keresett meg egy régi ismerősöm baglya, s sürgős segítségemet kérte, egy évekkel ezelőtt hátrahagyott, és félkész nyomozás részleteinek összerakásában. Hétfő hajnalban érkeztem vissza a Roxfortba, s reggel már kezdődött a tanítás. Rám fért volna egy kiadós alvás, de mint azt tudjuk, az a magamfajtáknál nem bevett dolog. A szokásosnál is hidegebben, és megtörhetetlen, jeges szigorral vezényeltem le az órákat, majd a nap befejeztével, először késődélutáni sétára indultam a birtok zöld lankás dombjai közt, meglátogatva a vadőrt, aztán vacsora után elvonultam a könyvtárba, régebbi tekercseket bújva, számos lexikont átnyálazva. Tizenegy óra felé járhatott, mikor visszatértem a szobám négy fala által nyújtott magányba. Az ajtón belépve, rögtön megakadt a tekintetem egy fekete fiolán, és az alatta felpöndörödő pergamenpapírra írt üzeneten.

Saját kezűleg kotyvasztott bájital melyet Madam Pomfrey tanított nekem a büntetésem alatt. Csak akkor igya meg, ha már nagyon szükséges egy évben ugyanis csak egyszer teheti meg. Mellékhatása, ha megszegi az utasítást: függőség, hallucinációk.
Hatása: 8 órán át tartó, álomtalan álom mely egy heti energiával tölti fel magát.
Kérem, ne reklámozza, hogy tőlem kapta, a javasasszony ugyanis nem tud róla.
Mindent köszönök.
Tisztelettel: Dendera Jamila Massri. (a bevehetetlen jégkirálynő, befolyásos apuci elhanyagolt lánya )

- Állt a papíron, kézzel írt, gyöngyházbetűkkel. Szívemet átjárta a meglepődöttség, és a megkönnyebbültség halvány lángja. Egyszerre voltam meghatódva, egyszerre pedig majd kicsattantam a boldogságtól, és a szeretettől. Sietős léptekkel rohantam le a csigalépcsőn, és a sötét homályban tékozló svk teremben torpantam csupán meg. A rácsos, vékony ablakokon át, alig pár sugárban szűrődött át az éjszaka fénye, s a sugarak láthatóvá váltak a szoba poros levegőjében megtörve. Halkan szuszogva akadt meg a tekintetem a párbajterem ajtaja alatt kiszivárgó apró fénysugáron. Arcomon az őszinte boldogság mosolya görbült, majd miután ismét felfüggesztettem a fagyos „Tyrius arcot” beléptem a terembe, ahol a lány állt, egy rakás vattával körbevéve, a szanaszéjjel vagdalt bábuval szemben.
- Köszönöm, Dera. – súgtam a lány felé, az ajtóban állva, és behunyt szemmel bólintottam.
- A kaszaboló átka, jobb, mint valaha. Nagyon szép, jómagam sem csinálhattam volna szebben. – dicsértem, és közelebb léptem a lányhoz.
- Örülök, hogy itt van… És. Nézze. Nem férfihoz, nem tanárhoz méltóan viselkedtem azon a napon. Átgondoltam mindazt, amit a fejemhez vágott. És ugyan meg kell, valljam, a közlés módja egyáltalán nem volt megfelelő, - ennél a résznél elvigyorodtam, - köszönöm, hogy ráébresztett néhány dologra. Ahogyan maga bizonyított nekem az imént, és életemben talán a legkedvesebb ajándékot kaptam öntől, megbánást tanúsított. Én is azon vagyok, hogy a jobb út irányába haladjak. Köszönöm, és sajnálom. Roppantul sajnálom. – fejeztem be, és a megbánást hangsúlyozva a lány vállára helyeztem a kezemet…

Szabályossággal megbűvölten hallgattam a lány már-már szerelmesítően édes beszámolóját, a tanári szék támláján, könyökömmel támaszkodva. Nem érdekelt mit reagál az enyhe dorgálásomra, elvégre már régen megbocsátottam neki. Arcomon szelíd, érdeklődő mosoly görbült, szemeimet megkönnyebbült elfogultságban pihentettem a lányon, s közben gondolataim szárnyaló hollójának felhőjén vetítettem képzeletem foltos vásznára a leírt egy hetet. Csak beszélt, beszélt, és beszélt, én pedig élveztem. Dera csengő, halkan kúszó kristálytiszta szavai megtöltötték a terem kopár kőfalait, s táncot lejtettek a fejemben. Akár apró tündérek, hagyták el ajkait a hangok. Volt ebben a lányban valami mesés, valami csodálatos. Még a fogam fehérje is felvillant vigyorgásomban, miközben Dendera igencsak esetlenül elnézést kért, az egy héttel ezelőtt történtekért. Le sem emeltem a tekintetem a hevesen gesztikuláló Hollósról. Lassan mondandója végéhez ért, legalábbis úgy látszott, kezdett kifulladni a hatalmas kapálózásban, és úgy tűnt a levegője is fogytán van. Őszintén ismertem be magamnak, hogy bántam, hogy vége az esti mesének… vagy hogyan is fogalmazott.
- Nem beszélt sokat! – horkantam fel, s a remény szikrája csillant fel szememben, hogy talán még folytatja a beszámolóját, és én tovább tűnődhetek, ezt azonban érdeklődése megtörte.
- Tudja, a hét elején én is, magához képest igencsak paprikás voltam. Ami azt illeti, a teljes álmatlanság éjszakája engem még aznap éjjel ért, amikor úgy összezördültünk. Volt időm átgondolni mindazt, amit a fejemhez vágott, és ezt most nem negatívan közlöm magával. Sőt, köszönettel tartozom, hogy ráébresztett rengeteg olyan dologra, amik felett szemet hunytam magamban… Úgy tűnik még negyven felett is van mit tanulnia az embernek. – kezdtem, és lassan kihúztam magam, majd helyet foglaltam az asztalon üldögélő lánnyal szemben.
- Sokat elemezgettem az emlékképeket a merengőben, de így sem szabadultam néhánytól. Hiába, ami megtörtént, beleégett a barázdák közé, és semmi ki nem szedi őket onnét. – hátradőlve bámultam Derára, aki amennyiben figyelmesen tovább üldögélt, én folytattam a kívánt beszámolómat.
- Tudja… nem vagyok az a csevegős típus… Persze hogy tudja. Egészen nyilvánvaló, idővel igyekszem ezen a hibámon is változtatni. De ezt nem azért mondom, mert nincs kedvem beszélgetni magával, nehogy azt higgye, csak csupán azt akarom elkerülni, hogy azt gondolja, zárkózott vagyok magával szemben. – toldottam meg, és ujjaimmal a sétapálcám markolatán dobolva igyekeztem a folytatással.
- Ami pedig az álomtalan álom főzetet illeti, megnyugtathatom, hogy nem szivárog ki az apró kihágása. És ami ennél is több, mélységes hálával tartozom… A legkedvesebb ajándék, amit valaha kaphattam volna. Köszönöm. És mivel megbízom magában, Ms. Massri, ezért természetesen nem pocsékolom a csodás bájitalt holmi sziszegő vízisiklóra. – tetéztem a gúnyt a teremben, és arcomra a jóleső káröröm széles vigyora rajzolódott. Olyan, de olyan aljasnak éreztem magamat. Tanárként vagyok jelen, de sokkal inkább barátnak érzem magamat, mint sem nevelőnek. Jó érzés volt.
- És ami azt illeti, megnyugtat a gondolat, hogy már nem gondol engem Voldemortnak. – mosolyodtam el, és lassan felállva a bábura szegeztem a pálcámat, és egy apró mozdulattal helyre is pofoztam a külsejét.
- Én amondó vagyok, önből fantasztikus átoktörő válik, kivéve persze, ha nem tanul. És a tanulás legmagasabb szintjére lépve, a kaszaboló átok elsajátítását illetőleg egyetlen lépés van már csak hátra. Ez a lépés viszont néma. – magyaráztam, és amennyiben Dera is úgy vélte, itt az ideje a folytatásnak, behunytam a szememet, és a bábu hirtelen milliónyi apró cafatban hullott szét a földön.
- Nonverbális alkalmazás. A legerősebb erejű varázslás, RAVASZ szintű módszer, egy ennél még magasabb szintű varázslat esetében. Kivédése roppant nehéz, még a legtapasztaltabbaknak is rendkívül feszült figyelemre van szükségük ahhoz, hogy nonverbális, „néma” varázslatokat hárítsanak. Járja át a magában lakozó féktelen varázserő, folyjék át a kezén keresztül a pálcája hegyébe, hunyja le a szemét, és kiáltsa odabenn az átkot, képzelje el a hatását, és végül tépje cafatokká a bábut. – mondtam, és egy suhintással ismét visszanyerte formáját a macskaéletű próbabábú. Elégedetten, és bizakodva támaszkodtam az asztal sarkának, és Dera, hogyha készen állt, neki is állhatott a feladatának beteljesítéséhez.

- Egészen jó közönség, mi? – mosolyodtam a lányra, és mögé állva, két vállára téve a kezemet magam felé fordítottam. Szemébe nézve, valami egészen mást láttam most, mint pár nappal ezelőtt. Tekintete sugárzó volt, és melegséggel teli, valami tisztaság, és boldogság világos színei pompáztak benne. Körültekintettem a lány mögött, a padlót beborították a bábu cafatjai. A fehér ruhadarabok, és a vattatöltelék szanaszét hevert a szürke kőpadlón, élettelenül, megsemmisülten fedve az unott tekintetű téglákat.
- Ezt nevezem. Kifogásolhatatlanul hibátlan munkát végzett, Ms. Massri. Büszke vagyok magára. – mondtam, és egy mosollyal megtoldottam a dicséretet. Melegséggel átitatott tekintetet vetettem felé, majd belső zsebembe nyúlván elővettem a pálcámat, majd megismételtem a pár perccel előbb elvégzett javító varázslatot, így a bábu ismételten visszanyerte a maga dölyfös tekintetét, s pöffeszkedve nézett szembe ismét, a vaskos tantermi székek bárgyú pislogásával. Feltűrtem jobb kezemen a ruhám ujját, feltárultak a bőrszíjak, melyekkel a fakéz az alkaromhoz volt erősítve. Eltűrtem a csatokat az útból, és csupán egyetlen keskeny, felszínes, alig vérző sebet karmoltam a könyék hajlatomba, és Derára pillantottam.
- Itt az ideje, hogy helyre is hozzuk a saját átkunkat. – biccentettem, és a seb felett elhúzva a pálcám az egyből összehúzódott, s hegtelenül kámforrá is lett.
- Vulnera sanentur. – biccentettem a lánynak, bemutatván a varázslatot, amit az imént végeztem el.
- Bármilyen, és bármi által keltett vágást nyomtalanul beforraszt. Lényegtelen a seb mélysége, tökéletes munkát végez. – mondtam, és ismét egy vágást ejtettem magamon. Derára néztem, kezemet egyenesen kinyújtva tartottam felé, arcomon elégedett mosoly ült.
- A működési elve, teljes mértékben megegyezik a kaszaboló átokéval, csak ezúttal az ellentétét kell elképzelni. Ahogyan a hegek összeforrnak, és nyomtalanul eltűnnek. Fontos azonban, hogy mindig az ejtett vágás végénél kell kezdeni a seb összeforrasztását. Ezt a mélységből lehet megállapítani. Ahol a vágás kezdődik, ott a legmélyebb a seb, és ahol befejeződik, ott a legfelszínesebb. Ha a mélyebb résznél kezdi az összeforrasztást, a varázslat csupán tovább szakítja a sebet. – magyaráztam, pálcámmal az enyhén vérző sebemre mutogatva.
- Most pedig, ha nem bánja, megkérném, hogy próbálja meg elvégezni. – biccentettem, és türelmes szemekkel tekintettem a lányra, bizalmat, és büszkeséget árasztva…

Megdermedt arccal bámultam, ahogyan a lány a második nekifutása után tökéletesen végrehajtott sebgyógyítást mutatott be. A karcolás felszínessége miatt, elképzelhetetlennek tartottam, hogy az ő képességeivel elbaltázza a feladatot, és egyébként is, úgy éreztem, ráfér Derára egy kis „bizalmi fröccs”. Miután végzett, leeresztette kezében a pálcát, s a nyers őszinteség, és megkönnyebbültség sóhaja tört fel ajkai ideges szorításából. Egyetlen szó, mellyel lezárta mondatát, egy szókapcsolat, amellyel igazán szíven ütött a lány. „főleg Magán” tette hozzá, én pedig remegő ajkakkal meredtem a lány csillogó tekintetébe. Törődött velem, számítok neki, bízik bennem, és ez csakis azt jelentheti, hogy ugyan némi fenntartásom ellenére, tényleg megbocsátott nekem. Fellelkesülten bólintottam, és a lehető legnagyobb örömmel, és őszinte büszkeséggel hajtottam fejet.
- Gratulálok, gyönyörű munkát végzett! A végén még el akarom majd tántorítani az átoktöréstől, mint azt láthatjuk a gyógyítók nagy reménysége áll velem szemben. – szúrtam be, igyekezve a (nem létező) feltörekvő humorérzékemmel. Reméltem, hogy a lány is veszi a lapot, és nem azt hiszi, hogy megszólom, vagy hasonlók, ezért a legegyszerűbb kedvességgel fektettem tenyeremet a vállára, és halkan mondtam a szemébe,
- Eszem ágában sincs. – biccentettem elismerően a kijelentésem mellé, majd kedves, szivárványos mosoly kíséretében a bábura meredtem.
- Egyébként, azért nem hajthatta végre a bábun a varázslatot, mert szegény élettelen. – böktem a bábura.
- Olyan, mintha a Reparo varázslatot emberen akarná próbálni… - toldottam meg, és ismét elvigyorodtam. Hihetetlenül szórakozott kedvemben voltam, ami azt illeti, ez még a szokatlanabbnál is szokatlanabb. Valahogy most nem tűnt olyan idegennek, és hidegnek, sötétnek a világ körülöttem. Dendera állt mellettem, aki megvilágította a szobát, és fényözönnel töltötte be azt, színt adva az eddig ködbe süllyedő tárgyak halvány, fátyolos körvonalainak. Lassan eresztettem vissza a kabátom ujját, ismét biztos takarásba helyezve a vastag szíjakat. Még a gyakorlat előtt, némi fenntartással eresztettem eme szokatlanságot a diákom szemei elé, de lévén ez a kezem fából van, a másik karomon a kabát ujjának a feltűrése… nos… elég érdekes gyakorlatsorral oldódott volna csak meg. Miután meggyőződtem, a ruhadarab ránctalanul kisimult ujja sehol sincsen felgyűrődve a szövet alatt, hátradobtam a hajamat, és tekintetem visszaszállt a lány hibátlan, tiszta, kreolos bőrére.
- Midőn ilyen magasztos nagyszerűséggel alkalmazza már a nonverbális varázslatokat, itt az ideje, hogy elsajátítson egyet, ami csak és kizárólag ezen az úton alkalmazható. A bűbáj neve, Levicorpus… Lényegében egy testlebegtető bűbáj, annyi fűszerezéssel, hogy a célpontot a lábánál fogva a pálcával koordinált magasságba emelheti a használó. Miután a használó által megfelelőnek vélt magasságba repítette az áldozatot, miután leereszti a pálcáját is ott marad, és csüng. A lábánál fogva. Kellemetlen. – magyaráztam, miközben bal kezemmel keresztbe nyúltam a testem előtt, és a próbabábut a magasba emelve hintáztattam szerencsétlent. Majd pálcámat a belső zsebembe helyezve folytattam.
- Mindaddig a levegőben marad, ameddig a Liberacorpus nevezetű ellenbűbájjal a földre nem ejtjük… A fejénél fogva. – folytattam, miközben a pálcámmal suhintva a földre nem ejtettem a meggyötört vattabábut.
- Párbajoknál rendkívül hasznos, akárcsak menekülésnél. Ha nem akar különösebben nagy sérülést okozni az üldözőn, vagy a gyengébb, de már veszélyesnek számító támadón, csak szimplán a magasba emeli, és elsétál. Higgyen nekem, frenetikus élmény. – fűztem hozzá, ismét elvigyorodva. Őszintén megmondom, egyszerűen nem ismertem magamra. Mintha teljesen kicseréltek volna… Ennyire lenne képes egyetlen szófordulat? Vagy egy kedves ajándék? Biztosan csak a pillanat műve tette, hiszen akárhogy is nézzük, emberből vagyok, és szinte apjaként törődök a lánnyal. Aggódom érte, érdekel minden mozdulata, becsülöm, és tisztelem. Talán egyszer én is megtapasztalom majd, milyen egy igazi apának lenni? Gondolataimban elveszve néztem a lányra, aki ha minden igaz, már előkészült a feladatra…

Egy darabig csak csendben álltam, és bámultam magam elé. A fel-fellobbanó aranyszínű lángok tűzvirágjai hosszúra nyújtották a lány árnyékát a komor, szürke kőfalon. Az egyre csak világító fényecske kaotikus táncot lejtett a fém fáklyatestre tekert petróleummal bevont géztekercs körül, örvénylő, kusza, kék sávokat húzva maga mögött, a plafon felé nyújtózva elvörösödött, majd egyetlen szó nélkül fekete korommá vált, és kámforrá lett. A lány kalimpálva, vállat vonva állt a varázslat elé, kezében hetykén lógatva a pálcáját. Egyetlen szó nélkül figyeltem, amint először kudarcot vall, majd végül számos próbálkozás után felemeli a bábut, és megkönnyebbülten felsóhajt, majd felém fordul. Még mielőtt egyetlen szót kiejthetett volna, csaptam le a pillanatot, és mély hatást gyakorolva Dera szemébe meredtem.
- „Önmagában a varázserő nem jogosítja fel a mágusokat arra, hogy természetesnek vegyék a képességeiket, és azt gondolják, sosem tanulhatnak már semmi újat sem. Tisztelni kell a mágiát, minden egyes varázslatot, bűbájt, ártást, rontást és átkot, vagy különben saját magunk áldozataivá válunk…” – idéztem, és fölegyenesedtem a székemben.
- Filius Flitwick professzortól idéztem az imént… Kedvelte ezeket a szavakat ismételgetni, ittlétem alatt, ha százszor nem hallottam, valószínűleg egyetlen egyszer sem. – toldottam meg, kezemet hátam mögött összefogva, s íves kört leírva lépteimmel, a lebegő bábu mögé álltam, és felmutatott mutatóujjal megbökdöstem a szilárd tárgyként hintázó alakot.
- Tökéletes munka. – mosolyodtam el, és hátrébb léptem.
- És megígértem, hogy vicces lesz. – tettem hozzá, szélesebbre nyílt ajkakkal, míg lépteim megállítva pontosan a lány mellett torpantam meg.
- Rendkívül értékelem, hogy nem kellett közbeszúrnom Flitwick professzor idézetét, és talán saját maga is felidézte magában, vagy csak szimplán rájött, hogy a tehetség nem varázsol, csak a tudás. – mondtam.
A lány igéző tekintete rabul ejtette két szemem világát. Halkan köszörültem meg a torkomat, mielőtt kérdésére feleltem volna, körbebámultam a teremben. A falról lelógó sötétkék, hollómintás posztók elnyűtten reszkettek a lenge huzattól, melyet nagy valószínűséggel a résnyire nyitott ajtó okozott. Odakintről nem szűrődött be fény, se hang. Most csend volt. A fáklyák néma pattogása fel-felsikoltott a tovatűnő szürkeségben, mely minden egyes pislantáskor eluralkodott a szobán, s mikor a láng újabb hulláma a plafon felé nyalt, tűzpirosra festette a szürke téglapadló kacskaringós mintáit. Szavaim mély tónusa tisztán, kardként hasítottak a némaság puha lelkébe, széttépve, megostromolva csend birodalmát.
- A varázslatot magát, év végén egyébként is tanulhatná… de nekem más terveim vannak önnel… kicsit magasztosabbak. – kezdtem, majd ismét szünetet tartottam. Talán túl sok volt a némaság, egy átlagos beszélgetéshez képest, mégis úgy éreztem, tekintettemmel mindent elárulok a lánynak, amit csak akarok. Hosszas hallgatás után ismét belekezdtem.
- Ötödéves koromban ismerkedtem meg a varázslattal… Lényegében ráleltem, Flitwick professzor irattárában… khm. – köszörültem meg a torkom, és kaján vigyor rajzolódott az arcomra.
- Önfejű gyerek voltam. – tettetem hozzá
- Magát a varázslatot azonban, csak egy évvel később, hatodikban sikerült végrehajtanom, és ami még nevetségesebb, további fél évre volt szükségem ahhoz, hogy megtanuljam hatástalanítani is… - nevettem, és hátba vágtam, a jelen pillanatban stabilan himbálódzó fehér gyakorlóbábot.
- Sokat „lógtunk” mi együtt. – toldottam meg, és a lányra szegeztem a tekintetemet.
- Ne is reménykedjen, Miss Massri,ön nem kap erre ennyi időt! – ráncoltam a szememet, és legyintettem a lány felé.
- Jobb, ha máris nekilát. Szegény Wilfordnak eláll a vérkeringése… -