Sebastien A. Lascar & Amanita Mulchany

Órák után vagyunk, az utóbbi időben ilyenkor szoktam elkezdeni masszívan piálni, feltéve, hogy nem vártam semmilyen vendéget. Az alkohol persze nem segít, tudom én, de attól még jelenleg talán nem is árt. Ha sikerül túljutnom ezen az egészen, akkor majd félrerakom egy időre a poharat. De most egyszerűen kell és kész.
Ennek megfelelően levettem a zakómat, meg a félcipőimet, aztán már neki is álltam levadászni a brandys üveget. A kinyitásával bajlódtam, amikor a határozott kopogás megütötte a fülemet. Eszerint vendéget kapok. Az üveg visszakerült szépen a bárszekrénybe, amíg Kulgan elballagott ajtót nyitni. Beleléptem a házi papucsomba, majd két poharat vettem elő. Eddigre érkezett be a manó:
- Sebastien úrfi! Mulchany Amanita Mulchany keresi az úrfit. A hetedik évfolyam és a Hugrabug nevű helyekről.
Őszinte érzelmekkel telten kacagtam fel erre a kissé szeleburdin összehozott bejelentésre, nem is álltam meg, hogy ki ne javítsam:
- Csak Amanita Mulchany  Kulgan, semmi több - nevettem. - És a Hugrabug ház végzős tanulója, te! Na menj és szólj neki, hogy szívesen fogadom.
- Igenis úrfi. Kulgan így tesz - sietett vissza messze lógó füleivel állandó társam. Hamarosan meg is érkezett az ifjú hölgy.
Valamelyest leplezetten, de megnéztem magamnak. Jó alakú, csinos nő volt. Nem mondok lányt, ebben a korban már nyugodtan felnőttnek tekinthetőek. Hosszú, kifejezetten érdekes, rózsaszínes árnyalatú haj, nem kifejezetten konzervatív, de mégis valahogy elegáns ruházat. Formális mosollyal léptem közelebb, majd megfogva a kezét előre hajoltam derékból és lágyan csókot leheltem rá. Nem vagyok vidéki tahó, nem rángatom a csuklóját a számhoz, főleg nem nyálazom össze, ahogy az illem előírja: meghajlok és az ajkaim épp csak érintik a bőrt. Ez a tiszteletet kell kifejezze, nem mást, mégis fülig vörösödik szegénykém. Mondjuk az meglepő, hogy a haja is. Metamorf? Érdekes. Mindenesetre úgy tűnik rosszul mértem fel a helyzetet, inkább közvetlenebbnek kéne lennem, így csak zavarba hozom:
- Szervusz - köszöntöttem. - Sebastien Lascar professzor volnék és minden jel szerint engem keresel. A Mulchany név nem ismeretlen előttem, de arról nem volt tudomásom, hogy édesapád ilyen szép ékkövet rejtegetett a nagyvilág elől - éltem egy apró társasági bókkal, hátha kissé felenged. - Parancsolj helyet foglalni.
Ezzel az asztal felé fordítottam a részére egy párnázott széket. Az én szobámnak nem volt olyan dohos és nyomasztó hangulata mint a bájitaltanárok jó részének és olyan fenyegető, sötét sem mint a legtöbb SVK professzornak. Én szerettem a kényelmet és a szépséget. Néhány kép volt a falon, a jól nevelt fajtából, egy kényelmes, mahagóni fából készült és gyönyörűen faragott pár száz éves íróasztal, hat darab, ugyanúgy mahagóni, bársony bevonatú szék, egy az ezen szettet befejező bárszekrénnyel együtt. A falak mellett pedig polcok sorakoztak, szinte roskadozva a rengeteg könyvtől és pergamentekercstől. Aki körülnézett ugyanúgy felfedezhette mugli szerzők munkáit is, sőt olyanokat is, amiknek nem sok köze volt a mágikus világhoz, legalábbis a laikusok számára. Még egy négy aranyozott lábon álló földgömb állt itt, illetve puha perzsaszőnyeg a padlón. Igyekeztem a saját ízlésem szerintire formálni hát a helyet, kb mint egy középkori vár könyvtárterme, azt a hangulatot igyekeztem elérni. Felemeltem a két poharat:
- Egy kis frissítőt? A muglik kedvelt coca colája? Rostos szamócalé? Esetleg meginnál velem egy pohár jó rajnai bort? Most szabad - tettem hozzá könnyed mosollyal, kicsit csibészessen.
Elismerő tekintettel nyugtáztam a választását, a borhoz ízlés kell és jellem. Töltöttem a saját poharamba egy fél kortynyit, majd megtöltöttem a lányét s aztán a magamét, amint az etikett megkívánja. Amanitának nyújtottam az övét, a magamét kézbe fogva pedig én is leültem. Udvariasan fordultam a hugrabugos lányhoz:
- Kitüntető számomra a látogatásod - kezdtem barátságosan, - de feltételezem oka van. Sőt, már az évnyitó óta várom, hogy felkeress.
Nincs rossz énekhangom, igaz nem is vagyok éppen Pavarotti, de egyáltalán nem kell szégyenkeznem miatta, így kissé oldottabban dúdoltam pár sort az ismert musicalből:
- "Jó, hogy újra szólhatunk, lásd / Jó, hogy végre látjuk egymást / Hisz ismersz, ugye ismersz?" - idéztem könnyedén. - Így is megfogalmazhatnám, ahogy a dal tartja a zenés darabban, de mégiscsak morbid lenne azt hiszem a Halál szavaival üdvözölnöm téged. Na meg sokkalta csinosabb vagy, mint Rudolf, valljuk be.
Imádtam zavarba hozni az embereket. Sokkal őszintébbek, ha nem tudnak hazug, elfogadást kereső szavakon gondolkozniuk. Sokat tud segíteni.
- Nem lehetett nem észrevenni, ahogy megragadtam a figyelmedet az évnyitó ünnepségen. Éreztem a fürkésző tekinteted, de még nem tudom mit láttál akkor - néztem a szemébe nyíltan. - De úgy hiszem nem Esztelen Emeric és Undok Ulrich munkássága okoz neked gondot. Valami egyéb okból kerestél fel...

Köszönetképpen röviden biccentettem Amanita felé a könyveimre tett dicséretére, majd könnyedén hozzáfűztem:
- Ízlés kérdése - feleltem. - Van aki nem rajong a mugli irodalomért, de én szeretem a klasszikusokat. Quo vadis, A tenger munkásai, Goriot apó - vándorolt a tekintetem találomra különböző könyvek gerincén. - Az erkölcsi tanulságok nem változnak, akár mugliról, akár bűbájosról van szó. Ahogy a szórakozás igénye sem különösebben, amit kielégít a ponyva irodalom - mutattam néhány kevésbé elismert munkára a Da Vinci kódtól kezdve a különféle indián regényekig meg olcsó sci-fi alkotásokig. - Persze, azért őrzök itt néhány komoly, mágiaelméleti és gyakorlati munkát is, hisz a vérem én sem tagadhatom meg.
Kiélvezve a bor illatának aromáját aprót kortyoltam a poharamból, majd újfent elismerően biccentettem:
- Igen, valóban Rheinhessen gyönyörű vidékéről való. Megmondom őszintén, nagyon szeretem a környéket is, amint, annak ellenére hogy francia vagyok, kifejezetten vonzódom a német kultúrához és a nyelvhez is - ismertem el, majd szélesebb mosolyra váltott az arcom: - Igen, a bingeni területet tartjuk a legjobb borok hazájának a Rajna mentén, de én nem szeretek ennyire beleállni a fősodorba. Ez a niersteini részről való, egy idős gazdától szoktam vásárolni, aki csak kis tételben ad el, de a családom már régi vevő úgymond. Sosem volt okom panaszra. Neked ízlik? - érdeklődtem.
Meglepett kérdésére határozottan biccentettem:
- Nos nem kell sem különösebben éles szem, sem jóstehetség, sem más, hogy egy rózsaszín hajkorona felhívja magára a figyelmet egy tömegrendezvényen - mutattam rá a tényekre. - A matt feketére edzett páncél mögül is kivillant olykor s persze megérzi az ember idővel a figyelő tekintetet is. Így igen, éreztem, hogy fogunk még találkozni - tártam szét a karjaim.
A könnyeden elénekelt pár sor hallatán egy fokkal őszintébb elismeréssel méregettem a lány szép, kék szemeit és határozottan bólogattam:
- Egyre inkább tisztelem az ízlésed mind a borok, mind a muzsika terén - tettem közénk az asztalra egy kis tál mogyorót, mint nassolni valót, ami a bor mellé sem éppen kellemetlen ugyebár. - Látom otthon vagy a musicalek világában is. Dicséretes. Kedvelem az Elisabethet.
Ezek után kissé nehézkesen, de belefogott a mondandójába, amiért valójában itt ült a szobámban. Na igen. Aki ennyire nehézkesen indít, annak tapasztalataim szerint vagy takargatni valója van, vagy hazudik, vagy pedig önmagának is kínos, amire ki akar lyukadni. Meglátjuk melyik esetet képviseli ez a csinos, fiatal nő. Enyhén megemeltem a szemöldökömet, majd lekönyököltem az asztalra, egymáshoz érintve az ujjhegyeim. Jégbefagyott tekintettel néztem Amanitáéba, majd csendesen beszélni kezdtem:
- Nem, még nem kerestek fel olyan sokan. Talán nem is véletlenül, ugyanis aki ilyesmire vállalkozik, az előtt kínkeserves, rögös út áll. Ezért nem tanítottam meg még a saját imádott kishúgomat sem rá, mert könyörtelen dolog. Fizikailag is és szellemileg is kimerítő. Ugyanakkor veszélyes tudás is, amit rendkívül meg kell fontolnunk mikor és kinek adunk át. Te is tudod, kiolvashatnám a fejedből, hogy mit titkolsz előlem, szinte semmibe sem kerülne - hangsúlyoztam, aztán kb 10 másodperc után folytattam: - De ilyet nem fogok tenni. Azért nem, mert nem látom jelenleg értelmét. Első benyomás szerint fiatal korod ellenére nem csak megkapó szépséggel, de éles ésszel is felvértezett születésedkor a sors. Három kérdést fogok feltenni, amire őszinte választ várok. Egyik sem konkrétum, hanem elképzelt helyzetek. A lényeg: fel akarom mérni, kinek adom át ezt a nem éppen veszélytelen tudást. Ha füllentesz, idővel rájövök a gyakorlás alatt és akkor véglegesen abbahagyjuk, mellesleg a te érdeked is, hogy őszinte légy.
Merengve az ablakhoz léptem egy pillanatra s a távolba a néztem:
- Íme az első, ha vállalod - mormoltam. - Tegyük fel, hogy a jövőbeni férjed mondjuk ügyvéd lesz. Kirendelik egy férfi mellé, akit azzal vádolnak, hogy erőszakot tett egy nőn. Párod szerint a védence ártatlan, ezért minden erejével a felmentésen dolgozik, noha minden a vádlott ellen szól és neked is gyanús az illető. Pár percre egyedül maradsz a bírósági tárgyalóban a gyanúsítottal. Meggyőződsz a magad igazáról, avagy sem? - érdeklődtem.

Érdeklődéssel hallgattam a lány szavait, miközben merengve forgattam ujjaim között a poharamat, a lágyan ringó bor fodrozódásában keresve a válaszaimat, miként fejthetném ki a nézeteimet, melyeket sosem titkoltam, de semmiképpen sem akartam bántóan vagy félreérthetően megfogalmazni. Lassan megnedvesítettem az ajkaim a fanyar, de kellemes nedűvel, majd belefogtam:
- Nagyon érdekes a nézőpontod, elég sok mindenben egyetértek veled - kezdtem csendesen. - Tanárként egy órán sohasem mondanám ki a magánvéleményem, sőt semmiképpen sem hagynám, hogy bármiben befolyásoljon, de ez nem jelenti azt, hogy nekem ne lenne, vagy azt mélyen titkolnám. Talán nem a legszimpatikusabbak manapság, de vállalom! - jelentettem ki határozottan. - Azok közé tartozom, akik igen büszkék aranyló vérükre és úgy hiszem, vagy legalábbis remélem, az én érveim és gondolataim jóval összeszedettebbek a halálfalókénál, akiket őszinte leszek: nem sokra becsülök. Valaha ezek az eszmék sokkal tiszteletre méltóbbak voltak a szememben, amiket mára teljes mértékben elkorcsosítottak a Voldemort nyomdokain járó követői.
Merengésem lassan kikristályosodott s egyre könnyedebben peregtek a szavak ajkaimról.
- A muglik társaságát némileg... fárasztónak találom, bár sokszor érdekesnek is. Tiszta szívből tisztelem a kreativitásukat és az intelligenciájukat, de meglehetősen körülményes folytonosan odafigyelni magamra, illetve rengeteg alapvetően bűbájjal végzett tevékenységet... khmm... "profánabb" módszerekkel megoldani. Hiszek benne, hogy az öröklődő mágia erősebb vagy legalábbis módszeresebb tudást jelent a mágiában, de nem közvetlen módon. Legalábbis eleddig semmilyen alapját sem láttam ilyen tézis igazolásának. A legtöbb mugli születésű hasonló tehetséget mutat, vagy akár abba gondoljunk bele hogy Denem és Potter nagymesterek is félvérek. De az aranyvér azt jelenti, hogy minden felmenőnk, századok óta ezt gyakorolja. Egy aranyvérű gyermek kicsi korától ebben nő fel, ezt tanulja, családi tradíciók hosszú sorát sajátítja el, ami egészen személyes, a családra jellemző szemlélettel ruházza fel a leendő mágust. Emellett nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy az aranyvérű famíliák túlnyomó többségének nagy vagyona van, ami kellő hátteret nyújt ahhoz, hogy a kicsik tényleg tudjanak erre koncentrálni egészen kölyök koruktól, illetve befolyást ad, na meg betekintést a politikai életbe is. Mindezek alapján az aranyvérűeket összességében jobb lehetőségnek találnám a bűbájjal élők között a vezetői szerepekre amennyiben és csak akkor, ha egyéb kvalitásaik is megfelelőek ehhez. Ugyanakkor elutasítom a mugli származásúak kiirtásának vagy szinte rabszolga sorba taszításának gondolatát, a félvérek hátrányos megkülönböztetését avagy a "véráruló" illetve a "mágiatolvaj" fogalmakat. Utóbbit őszintén szólva nem is értem. Remélem nem vetsz meg nagyon a nézeteimért, de ha igen... igazából akkor is vállalom, legfeljebb van még időd leadni az órámat - mosolyogtam rá. - Bár őszintén szólva sajnálnám - tettem hozzá barátságosan. - Igen, elitista, gonosz ex-mardekáros vagyok, de hiszek benne, hogy az érvelésem logikus.
Mély figyelemmel követtem a szavait, helyenként apró bólintásokkal kísérve azt. Tetszett az őszintesége, még ha az első mondatát követően szívből fel is nevettem, olyan apró, de érdekes szikrája volt a lánynak ez a háborgás az ügyvédi hívatást gyakorló párral szemben. A visszakérdezésére meglepődtem, de az biztos, hogy az eddigi, bókjaim ellenére is távolságtartó pillantásom több fokkal melegebbé vált. Nagyon tetszett a karakánsága, nem ijedt meg a tanár úrtól. Nagyon helyes!
- Nos, azt hiszem belőled kiváló jogász lenne - kuncogtam. - Az igazság nem, csak a törvény számít. Hogy én mit tennék? Nem tudom, ehhez kevés az általam megadott információ. Ugyanis nem tudom milyen jellemű az elképzelt párom. Ha sokat számít neki, hogy az ő véleménye alapján ismerjem meg az ügyet és támogassam, akkor természetesen visszafognám magamat. Ellenkező esetben viszont belepillantanék a vádlott elméjébe. Miért ne? A hatalommal élni kell. Visszaélni sosem szabad vele, de élni mindig kell véleményem szerint. Nem használnám fel ezt az információt az ügyet befolyásoló módon, mert az nem dolgom vagy feladatom, de megnézném. Mert ha bűnös és erre fény derül, az a benne annyira megbízó, számomra szeretett nőnek komoly csalódás lesz. Erre szeretnék előre felkészülni, hogy a lehető legjobb támogatást nyújtsam neki. Nos, második kérdés a háromból.
Amanita szemébe néztem és feltettem a tudomásom szerint általában egyik legnehezebb kérdést:
- Milyen eset az, amit el tudsz képzelni, amikor egy veled szemben szinte védtelen mugli megkínzására vagy meggyilkolására képes lennél használni az erődet? - érdeklődtem, majd figyelmeztetően hozzátettem: - Ne hamarkodd el a választ, jól gondold át. Majdnem minden emberi lény képes ölni adott körülmények között. Itt az a kérdés, számodra mik ezek a körülmények?
Amanita még nem tudja, hogy a kérdéseimen nem igazán lehet elbukni, legfeljebb ha őszintétlen válaszokat ad, de valóban sokat elárul arról, kinek a kezébe adunk hatalmat és mekkorát is tehetünk le oda. Érdeklődő tekintetem függesztettem rá a falnak vetett háttal, a boromat kortyolgatva.

Köszönetnyilvánítására könnyedén megráztam a fejemet:
- Szükségtelen Amanita - feleltem. - Az okklumencia és a legilimencia tudománya szoros kapcsolatot követel az oktató és a tanítvány között, akiknek valami elemi szinten nem árt bízniuk a másikban. Természetesen nem mindenre kiterjedő bizalomról beszélek, de alapvetőről igen. Ehhez azonban szükséges, hogy te is megismerj engem, hogy el tudd dönteni megfelelő mentor lennék-e a számodra - fejtettem ki, hisz nem akartam zsákbamacskát árulni.
Viszontkérdése némileg meglepett, de a fenti okokból örültem neki. Röviden végiggondoltam a kérdést, majd a viszonozva a szemkontaktust őszinte választ adtam:
- A kérdés mélyebb, mint elsőre hinnénk - válaszoltam. - Hogy nem éreznék-e bűntudatot amiért egy esetlegesen téves ítélet megszületik? Attól függ - merengtem egy kissé, elidőzve a lehetőségeknél. - Tegyük fel, hogy az illető ártatlan, de jó eséllyel mégis elítélnék valószínűleg. Ez esetben igyekeznék a háttérből befolyásolni az eseményeket. Ha én is tudom már azt, amit ő, akkor felhívhatom a figyelmet olyasmire, amit esetleg ő maga elfelejtett. Segíthetek tisztázni a dolgot az ilyen mentő tényekre való figyelemfelhívással. Ha bűnös, de valószínűleg elengednék? Még könnyebb a helyzetem, tudom hová rejtette a bizonyítékokat, stb, ott elég egy névtelen bejelentés a rendfenntartó szerveknél. A segítségem mértéke nyilván függ az adott személyhez fűződő viszonyom milyenségétől és mélységétől is. Ha ennek ellenére is hibás ítélet születik? Nos... az zavarna, de ha csak nem különösen közvetlenül érint érzelmileg, akkor valószínű viszonylag hamar túllendülnék a kérdésen - ismertem el.
Elismerem, ez a kérdés általában a legnehezebb a háromból. Komoly önismeretre van szükség ahhoz, hogy beismerjük egyáltalán, képesek vagyunk gyilkolni. Pedig mindenki képes. Bár mindenkiből más hozza ki ezt a fokú agresszivitást. Van, aki hidegvérrel öl, van aki forró fejjel. De ha minden körülmény adott, akkor mindenki megteszi. Figyelmesen és fokozódó elismeréssel hallgattam hát Amanita szavait. Tetszett az, amit mondott. Egészen magával ragadó személyiség ez a fiatal nő, egyre biztosabb voltam abban, hogy beavathatom a mágia egyik mélyebb titkába, az elme tudományába. A visszakérdezés most már nem lepett meg, erre minden gondolkodás nélkül tudtam határozott választ adni:
- Igen, megfelelő körülmények között minden habozás nélkül képes lennék elvenni egy mugli életét - válaszoltam tényszerűen. - Egyszerű támadás esetén nem, az általad vázolt opciókkal egyetértek ennek leszerelésére. Az elme tudományában való jártasságom okán információszerzés miatt sem. Az eutanázia viszont az én esetemben nem elvetett opció. Ha és amennyiben mondjuk a mugli, aki a szívemhez közel áll valamilyen okból mondjuk élete végéhez ért, eljött az öregkor vége, a test lassanként megadja magát... erre nincs gyógymód. Ez az élet rendje. El tudok képzelni egy büszke embert, főleg ha valóban fontos a számomra, akkor szinte biztosan egy erős jellemű valakiről beszélünk, akinek megalázó, mikor magatehetetlenné válik, ágytálazásra, etetésre szorul, a visszamaradt egy-két hónap semmi mást nem jelent, csak megaláztatást és szenvedést. Ha ő maga kéri, úgy gondolom egy erős méreggel vagy egy röpke igével átsegíteném a túlvilágra. Egy csendes, nyugodt álom, amiből átlép az örök pihenésbe - mormoltam teljesen őszintén, majd némileg megkeményedő tekintettel folytattam: - De van egy második opció is. Számomra életem legféltettebb kincse a kishúgom. Ha őt érné támadás, akkor azt hiszem ezen egy esetben nem feltétlenül lennék ura a cselekedeteimnek. A saját személyem ellen irányuló támadásban a tapasztalataim szerint nyugodt és hidegvérű tudok maradni, de ha a számomra legféltettebb lényről van szó... Nem. Majdnem biztosan nem gondolkodnék azon milyen igéket mondok el.
A kérésére azonnal után töltöttem a poharát a vörösen fodrozódó rajnai borral egy könnyed mosollyal kísérve:
- Nem tudom megítélni. Vannak akik ezt ítélik a legnehezebb kérdésnek, vannak akik a második után üdítően egyszerűnek tekintik, erre a te dolgod lesz választ adni - feleltem, majd feltettem az utolsó, bár általam szinte már csak formálisnak tekintett talányt: - Tegyük fel a hipotézis kedvéért, hogy lehetőséged lenne elérni, hogy a világ a te szemszögedbőli tökéletes hellyé váljon. Bármilyen is az, ez nem számít, de olyan, amilyen a te álmaid abszolútúma. Ám ehhez meg kell ölnöd egy újszülött csecsemőt. Megtennéd-e? Vagy inkább elszalasztanád a tökéletes világ megteremtésének lehetőségét? - érdeklődtem.

Fanyar szavait elraktároztam, de nem most reagáltam le, majd a végén. Előbb hagyom, hogy megismerje a gondolataimat és persze én is az övét. Röviden biccentettem a szavaira, de most ezt is szó nélkül hagytam. Erre nehéz okosat mondani amúgy is, hiszen ennek válasza egyedül lelkünkből fakadhat, amiben nincs helye érveknek és bölcsességeknek.
Ehelyett hátra dőlve, nyugodtan hallgattam a beszámolóját. Összehúztam a szemem, amint hozzá hasonlóan a bájos arcát elemezgettem magamban. Ez egy hipotézis, de ezt is realistán nézi. Vagy csupán ki akar térni a válasz elől? Netalán ennyire bizonytalan lenne? Esetleg csak elrejti valós gondolatait. Noha az elemzése teljesen tényszerű és hiteles volt, sőt egyet is tudtam érteni a legnagyobb részével, de annyira nem buta ez a lány, hogy ne értse a hipotézis fogalmát. Játszadozni próbálna velem? Hát, azt hosszú távon nagyon megbánja. De lehet, hogy csak túlzottan materialista. Bár az sem lehetetlen, hogy csak ebben a kérdésben... Érdekes. Felette érdekes. A kérdésre persze már számítottam, így könnyed maszkot bűvölve az arcomra feleltem:
- Nos... mi az ideális világ? Fogalmam sincs igazán, hisz ez azt hiszem bárki elméjét meghaladná, emberi elme nem képes minden részletre kiterjedően gondolkodni, de nincs is rá szükségem - filozofáltam. - Alapvetően nem tartom rossz embernek magamat, nagyon komoly ok nélkül nem akarok más kárára tenni. Ez alapján azt hiszem, ha az én ideális világom valósul meg, azon kívül, hogy a testvérem nagyon boldog életet él, valószínűleg mindenki összességében jól járna vele. Ha nem akarok másnak ártani, aligha lenne bárkinek is rossz az én ideális világomban. Egy ember élete minden ember boldogságáért aligha nagy ár, nemde? Az, hogy még gyermek nem sokat számít, hisz az élet, az élet. Mit számít hogy csecsemő, felnőtt avagy vénember? - csóváltam a fejem. - Úgy hiszem a válasz egyértelmű.
Könnyed mozdulattal könnyedén kiürítettem a poharam, majd utántöltöttem kimódolt, finom mozdulatokkal, aztán a levegőbe emelve a bort a lány felé bólintottam:
- Természetesen nem tenném meg. A logika, a bölcs észérvek, a matematika, amely kimondja: a sok messze több az egynél mit sem ér, ha a szív nem hallgatja meg - kuncogtam. - Nem hiszem, hogy egyáltalán képes lennék ártani egy tökéletesen védtelen, ártatlan lénynek. S mit érne a tökéletes világ számomra, ha megkeseredne a falat a számban, megposhadna a bor s a lenyugvó nap korongja egy haldokló gyermek arcát vetítené a szemembe? Mindenkinek van lelkiismerete Amanita - mutattam rá a tényre. - Talán van, akinek elég laza ahhoz, hogy megtegyen egy ilyen cselekedetet, de... az enyém nem ilyen - vontam vállat. - Lehet, hogy önző alak vagyok, hisz talán mindenkinek jobb lenne. A testvéremnek is... de Isabelle nagyon erős lány és magam sem vagyok éppen nyeretlen kétéves - kacagtam fel szívből. - El tudja érni a saját boldogságát. Én pedig segíteni fogok neki ebben.
Tudom, igen sokat árulok el magamról. Általában nem szokásom. De ez a lány megérdemli, hogy tanítsam, ha ő is így akarja. Az pedig nem megy, ha teljesen elutasítja a mentorát. A bizalmatlanság falán nem fog áthatolni a tudásom. Érdeklődve dőltem előre, egyáltalán nem leplezve, hogy ez a kérdésem viszont most igen fontos:
- A büszkeség rossz emberi tulajdonság lenne? - vontam fel a szemöldököm. - Ezt kérlek fejtsd ki!
A kérdéseire határozottan válaszoltam, ebben sem volt most semmi csalárdság:
- Azért kaptad ezeket a kérdéseket Amanita, hogy fel tudjam mérni a lelki erősségeidet és a gyengéidet - közöltem tényszerűen. - Ezeknek a hipotetikus kérdéseknek technikailag nincs értelme. Nem létezik rájuk adott jó avagy rossz válasz. Bár erkölcsi értékeid és preferenciáid azért felfedik. Igazán az önismeretedet és a belső erődet, lelki keménységed mérik fel. Jómagamnak nem kellett megválaszolnom ezeket a kérdéseket anno, de sokaknak igen. Sőt én is feltettem őket magamnak tanulmányaim kezdetén. Az esetemben nem volt rá szükség, megmondtam a mentoromnak miért akarom ezt az erőt. Amint előtted sem fogom titkolni - néztem a szemébe nyíltan és tisztán. - Apám politikai pályára szánt, ahol a csalárdság és a hazugság rendkívüli érték, ezt be kell vallanunk. Erre készültem, ezért tanultam. De nem ezt akartam. Viszont eszerint kellett élnem s ezen pályafutáshoz komoly támogatást jelent gondolataink elrejtése... vagy éppen másokénak ismerete - kuncogtam.
Nyugodtan felálltam újfent s a polcon kezdtem keresgélni a könyveim között:
- Részemről hajlandó vagyok tanítani téged - válaszoltam a legfőbb, még levegőben lógó kérdésre. - De kötelességem előtte pár szót szólni mivel is jár mindez. Először is, az elme tudománya nem olyasmi, amihez külön tehetség kell a mágikus fogékonyságon kívül, mint mondjuk a metamorf mágia esetében.
Megtaláltam a vonatkozó kötetet, amely az okklumencia és a legilimencia mágiaelméletével foglalkozott. Letettem Amanita elé az asztalra s folytattam:
- Ennek ellenére nem mindenki képes elsajátítani. Elsősorban egyetlen kérdésen dől el: az akaraterőn - kezdtem a magyarázatba. - Csak akkor tudod kifejteni tanult ismereteidet, ha a másik személy vagy önnön elhatározásából beenged a tudatába, ami meglehetősen ritka dolog ugyebár, vagy pedig ha le tudod igázni az akaratát. A tudásod megerősíti ezen képességed, amint ellentéte megerősíti a lelkedet mások akaratával szemben, de önmagában egyik sem ér semmit. Egy erőtlen, másoknak behódolásra hajlamos, túlságosan önzetlen ember majdnem képtelen ezt véghezvinni. Egy büszke, erős, kemény és kitartó lélek viszont igen. Minél erősebb, annál hamarabb. De a folyamat nehéz és nagyon megterhelő. Az oktató a diákja emlékeibe tekint, éppen ezért amíg nem leszel teljesen biztos magadban, addig mikor emlékek felidézésre kérlek, csak olyasmire emlékezz, amit nem szégyellsz mások előtt - mutattam rá a tényekre. - A legelején meg kell tanulnod leigázni mások akaratát, persze kezdetnek valami nagyon egyszerű elmével. Például egy házimanót. Később egyre nehezedik a feladat, sőt a végére gyakorlatilag párbajt fog vívni az elménk egymással. De ez még messze van természetesen - mosolyogtam vidáman.
Egy sóhajjal még adtam pár tanácsot:
- Amikor el akarod kezdeni az órákat, eleinte sok mindenre figyelj oda. A legkisebb fizikai inger is kizökkenthet akkor még a koncentrációból. Kényelmes, sehol sem szorító ruhát, szintén kényelmes, vagy könnyen levehető cipőt húzz. Egyél és igyál előtte, légy kipihent, lehetőleg sem fáradt, sem beteg. Később ez már elhagyható, de eleinte szükséges lesz, mert az a fokú koncentráció, amire szükséged van, az meghalad bármit, amit eddig tapasztaltál, beleértve akár a patrónus bűbájt is.
Lassan széttártam a karjaim:
- Igyekeztem őszinte képet adni magamról Amanita, de ez a kérdés nem csak rajtam áll - mutattam rá a tényekre. - Amúgy is kegyetlen tanfolyam lesz ez, ami szinte lehetetlenné válik, ha nem tartasz megfelelőnek. Neked is el kell fogadnod mentornak. Ha nem így érzed, légy őszinte egész nyugalommal, segítek neked megfelelő tanárt találni. De ez is nagyon fontos, légy őszinte magaddal.
Sóhajtottam és leengedtem a karjaim:
- Most kérlek egy kicsit gondolkodj és jól fontold meg mindazt, amit mondtam - kértem. - Ha több idő kell, akkor ne habozz, ne adj választ. S ha minden tekintetben döntöttél, akkor pedig közöld velem.

Érdekes. Még mindig lovagol a szavakon, azokat forgatja ki, ahelyett, hogy magát az egységet nézné, hisz egy erkölcsi példáról van szó, tökéletesen mindegy, hogy létrejöhet-e a helyzet a valós világban... Nem értem ezt a lányt. Pontosabban még nem sikerült kiismernem. Ez most vagy egy jól felépített maszk, vagy e tekintetben valóban személyisége egy apró darabja. Ezt semmiképpen sem tudtam eldönteni. Mindenesetre szó nélkül hagytam a dolgot.
A büszkeségről szóló, zaklatott okfejtését érdeklődő mosollyal nyugtáztam, kíváncsian hallgattam, de egyúttal átérezve is a szavait. Van is igaza a szememben, meg nincs is. Hosszasan gondolkodtam mi lenne a megfelelő felelet. Nem, nem azon, hogy elmondjam-e a véleményem, hanem hogy milyen formában lenne a legmegfelelőbb. Végezetül egymásnak illesztettem az ujjbegyeim az asztalra könyökölve s finoman ingattam a fejemet:
- Nem hiszem, hogy van a világon legalább fiatal felnőtt korú ember, aki ne lehetne valamire büszke - feleltem. - Persze ennek mértéke különböző, de mindannyian tettünk már le valamit az asztalra, amire őszintén büszkék lehetünk. Nézzük csak az általad említett eseteket. Ms Cavanaughról nem ejtenék szót, ha megengeded, ugyanis nincs szerencsém még ismerni a hölgyet. Mr Potter mögött viszont sikeres iskolai pályafutás áll, kviddicsbajnok volt többször is, legjobb tudásom szerint komoly mértékben járult hozzá a Griffendél kupáihoz. Csapatkapitányként játékosai túlnyomó többsége pozitívan emlékszik rá, ami vezetésre termett emberre vall. A tanulmányi eredményei kiválóak voltak, a mai napig a Salem aurorképzésében az egyik legnagyobb reménygének tartják és ezt abszolút nem az apja nevének, hanem a saját felkészültségének köszönheti. Ezekre talán nem lehet büszke? - döntöttem félre a fejemet. - Vagy akkor ugye Mr Weasly. Kiemelkedő iskolai tanulmányok, éveken keresztül is megbízható, határozott prefektusi szolgálat. Hogy mit nevezünk "huszonharmadik rangú kis aktatologatónak" jó kérdés? Felelősségteljes munkát kapott a minisztériumban, abszolút korának és az eltöltött időnek megfelelő előmenetel áll mögötte. A vezetői bíznak benne, magasan terhelhető, szorgalmas, megbízható munkatárs hírében áll. Nem egy vezetői alkat, de nem mindenki születik annak. Tipikusan igásló típusú ember, elképesztő munkabírással. Fantáziátlan, de a saját képességein belül a legtöbbet hozza ki magából - világítottam meg más oldalról a tényeket. - Biztosan nem lehet büszke arra, amit elért?
Megráztam a fejemet:
- Na jó. Dr. Sebastien Anthony Lascar. Jóképű? Igen, az, de ez hogy jön ide? Ez egy öröklött tulajdonság, amiért senki nem tett semmit, nincs is oka hát büszkének lenni rá senkinek. Gazdag? Hajjaj, sokak szerint több a pénze, mint az esze. De tekintve hogy a felnőtt életét csak mostanában kezdte, ez nem az ő érdeme, nem lehet rá büszke. Aranyló a vére? Természetesen és igen fontos neki mindez. Ugyanakkor a vér tisztaságát felmenői hosszú sora őrizte meg, nem ő. Ez sem lehet igazi büszkeség. Intelligens? Igen, az. Ebben már lehet egy kis büszkesége, igen. Ugyan a felfogókészség öröklött dolog, de csiszolnia szükséges volt. Mindezek ellenére büszke? Hogyne, de úgy hiszi és úgy érzi, volt és van mire. Volt ereje kitörni bizonyos mértékben a neveltetése szabta korlátokból sőt másnak is segíteni ebben. Volt lelki ereje meghozni olyan döntéseket amik igen sok más varázslónak nem sikerültek, de ezekhez jelenleg valóban nincs közöd Amanita, erről nem beszélek. Ki tudott alakítani meglehetősen sok emberben egy olyan képet, ami alapvetően pozitív, képes olyan fellépést és olyan lelki erőt mutatni, amelyek alapján elfogadják a döntéseit, vezetői alkatát minden probléma nélkül fel is használja.
Megvillant a vigyorom:
- Na és persze Ms Amanita Kathryn Mulchany... - kuncogtam. - Nézzük csak. Csinos? Nem. Egyenesen gyönyörű, akinek bármikor a lábai elé borulna a világ. De a fenti okokból ez még mindig nem érdem. Gazdag? Relatív, de azért panaszkodni nincs oka, mint mondotta. Aranyvér? Saját szavaival élve majdnem platina, ami mondjuk nem aranyszármazék, de azért értem. Bár úgy tudtam nem ismerte édesanyját, de ezek szerint az édesapja ezen információ birtokában volt. Viszont ez nem az ő érdeme. Intelligens? Határozottan, bár jó részt komoly előítéletek foglya is, de ez nem csökkenti az érdemeit. Mi az, ami kimagaslóvá teszi, mások fölé helyezi? Az, hogy különleges. Olyan mágiaág örökségével született, ami nem tanítható, de ő maga szánt időt a kiismerésére. Az, hogy rendkívül bátor, aki képes a professzora szemébe vágni saját lelkiismerete szavait. Az, hogy acélból öntötték ki a lelkét, amit sokkal nehezebb meghajlítani, mint eltörni, de az utóbbi is izzadtságos feladat. Az, hogy tud élni is az adományaival, legyen az az alakváltás képessége, gyors felfogása avagy született szépsége. A jelleme, amely előtt egy gyengébb lélek behódol s mint született vezető ezzel is tisztában van úgy hiszem. És az, hogy amennyire ez a világban lehetséges, még kifejezetten tiszta jellem. Bőven van mire büszkének lennie.
Ellenem való kirohanásán először mélységesen megdöbbentem. Szavai hatására forrni kezdett a vérem, ugyanakkor egy hűvös, semmitmondó álarc jelent meg az arcomon, szemeim égkék tava most befagyni látszott. Hamar megértettem ellenben, hogy hol is vont le már megint rossz következtetéseket a lány így magam is lassan felemelkedtem, a karjaim összefontam a mellkasom előtt, majd száraz, szarkasztikus hangon idéztem:
- Meglehetősen érdekes amit mondasz - közöltem vele. - Eddigi összes feleletedben kitértél a döntések felelőssége elől. Minden megfogalmazásod arra irányult, hogy nem akarsz dönteni mások sorsa felett, ha úgy tetszik nincs jogod hozzá. Érdekes módon a lelkek elbírálójának szerepe ezek szerint már sokkalta közelebb áll hozzád. Igazán nem ismersz, mégis könnyedén törsz pálcát felettem. Előítéleteid rabjaként sütöd rám a hazug billogát, miközben fogalmad sincs mi járhat az én fejemben - húztam el a számat. - Legyen hát, ismerd meg a maszk mögötti világot, amelyre oly kíváncsi voltál. Hisz nem hazudtam neked, egyszer sem, a lelkiismeretem tiszta. Más kérdés, hogy nem beszéltem neked mindazon érzésekről vagy emlékekről, amelyeket egy-egy mondatod esetleg felkavar bennem, mert ezekhez aztán tényleg semmi közöd sincs. Talán igen. "Száz bűn, átok súlya nyom", hogy stílusos legyek, de olyasfajta bizalom nincs köztünk, amelyek miatt múltam sötétebb foltjairól beszéljek, amint részedről sem beszélhetünk ilyesmiről, nemde? Vagy talán nem haraptad ketté a mondatod, mikor a szüleid kerültek szóba, s édesanyádról kellett volna beszélned? - vontam fel a szemöldököm. - Nem kérdeztem s nem is teszem, mert erre nincs szükség a tanuláshoz. Annyi bizalom kialakulásához kettőnk között nem kell beavatnunk egymást a legmélyebb titkainkba, nem lelki testvérekké kell válnunk. Akkor ez a tudomány szinte tanulhatatlan lenne. Nem tettem szóvá azt sem, mikor furcsáltam a szavaidat. Intelligens vagy, az elméd szinte egy toledói acéllal konkurál, mégsem értetted meg, vagy akartad megérteni, hogy egy erkölcsi példában nem számít a kivitelezhetősége. Megmaradtál a materialista felfogásnál. Csak nem maszkot húztál te is? Netán magad előtt nem akartál belegondolni, mert féltél a felmerülő választól? Vagy ez az őszinte oldalad? Nem tudom megítélni, de most nem is volt dolgom. A bizonytalan gondolataimat maszk mögé rejtettem, hisz így udvarias. Miért ültetném beléd kétségeimet? - megráztam a fejemet újfent. - Hamar hozol ítéletet s nem kímélsz másokat csípős nyelveddel, de legalább ez egyenességre vall, ami érték a szememben.
Megvontam a vállamat:
- Nem adhatok mást, mint ami a lényem - közöltem. - A kedvedért sem. Nem érint, ki fog oktatni téged. Ha én, akkor mindent meg fogok tenni az oktatás sikeréért. Ha nem, segítek más oktatót találni. Ha döntesz véglegesen, akkor közöld velem mikor felelne meg az első óra, vagy hogy segítsek mást keresni. Netalán, hogy visszakozol. Ez a te döntésed. Én továbbra sem leszek, nem lehetek őszintébb mint eddig. Az a te dolgod, hogy elhiszed avagy sem.

- Igen - válaszoltam határozottan a kérdésére. - Pontosan úgy gondolom, hogy ez az erő egy fajtája. Éppen azért hajol meg a gyengébb lélek. Hogy erre büszke lehet-e valaki? Nos az attól függ, mire használja az így nyert hatalmát - vontam meg a vállaim. - A hatalmat pedig igen gyakran éljük meg teher gyanánt, hisz az is, ha élünk csupán s nem visszaélünk vele.
Felvont szemöldökkel figyeltem a testi átváltozását, ahogy a szemei s vonásai megidézték az enyémeket. Dühös kifakadására megrántottam a vállamat:
- Úgy tudtam, közel nagykorú vagy - feleltem. - Nem érzed ezt a viselkedést kissé gyerekesnek? - érdeklődtem. - Mellesleg ha már így kérdezed: ritkán szoktam gyönyörködni a vonásaimban, de mivel borotválkozni, mosakodni én is szoktam, így ismerem őket. Ami meg a felsorolásodat illeti, ez alkalommal elég durván sarkítottál. Kivetted a mondandómból mindazt, ami bármely szinten is negatív, hogy a fejemre tud olvasni, miközben nagyvonalúan átlépted az egyéb általam mondottakat, úgy mint intelligencia, lelki erő, rátermettség, őszinteség, jellemerő. Ez a fajta egyoldalú nézőpont egészen kiváló a veszekedésekhez, de ha nem haragszol meg, annál egy kicsit átlagban több dolgom van, mint hogy ebben részt vegyek. Ha már képes vagy felnőtt ember módjára, higgadtan beszélni, nem csak vádaskodni és szavakkal dobálózni, akkor folytatjuk.
Sokat nem segítettek a szavaim, csak egyre jobban belelovalta magát a dühébe ahogy nézem. És... a fájdalmába. Pillantásom az arcán lepergő, majd aláhulló könnycseppet fürkészte, mi megtörte és ezer szín kavalkádjába roppantotta a délutáni nap fényét. Lassú léptekkel az asztalhoz sétáltam s utántöltöttem a poharát, majd hozzá lépve finoman megfogtam a vállát és a kezébe adtam:
- Idd meg. Most jót fog tenni - kértem igen szelíden. - És nem, nem kértem, hogy beszélj róla, hisz nem kell ahhoz legilimentornak lennem, hogy tudjam: ez fájdalmas emlék nagy eséllyel. Éppen erről beszéltem. Magadba fojthatsz tőlem bármilyen emléket, nem tisztem érdeklődni iránta, ahogy neked sem az enyémek felől. Engem Amanita Mulchany érdekelt, a nő, aki megkeresett. Nem az, aki volt és nem érdekelnek a titkai. Az érdekelt ki vagy. Hogy honnan jöttél, az a te dolgod.
A másik vállára tettem a szabadon maradt kezemet és megszólaltam lágyan:
- Nézz rám - és addig nem is folytattam, míg fel nem emelte a fejét. - Ide figyelj. Többet mondtál ma el, mint amit akartál, vagy amit valaha kértem volna. Nem bízol bennem, ez a te dolgod miért van így. De mielőtt kimész azon az ajtón előszedjük a pálcáinkat. Felesküszöm neked, hogy a titkod biztonságban marad nálam. Ha a kötést megszegik, az visszaszáll, ezt jól tudod. Nem adhatok neked más biztosítékot.
Szándékoltan nem mondtam semmit az anyával kapcsolatos dolgokra vagy érzésekre. Ugyanis nem ismerem eléggé a lányt, véletlenül sem akartam mélyíteni a sebeit feleslegesen. Megráztam a fejemet elengedve Amanitát, majd széttártam a karjaim:
- A neveltetéséből kitörhet valaki, de át nem lépheti - feleltem. - Én ismerem és alkalmazom a társasági, úgynevezett kegyes hazugság fogalmát. Nem mondhattam, hogy nem akarok válaszolni, vagy nincs közöd hozzá, hiszen akartam felelni és természetesen volt közöd. A mondandómhoz, ami őszinte. A bennem keltett egyéb érzésekhez viszont nem - magyaráztam el mégegyszer türelmesen. - És ha elfordulok szótlanul míg rendezem a gondolataim az miben is lett volna jobb? Nem tűnt volna ugyanúgy őszintétlennek? Sőt! Őszintébb lett volna? Ugyanmár!
Egyre nehezebb volt bármit is kezdenem ezzel a fiatal nővel. Olykor éretlen csitrinek, olykor hideg felnőttnek, néha pedig őszintén szólva katolikus inkvizítornak tűnt. Mégsem ment igazán az idegeimre, mert mindvégig érdekes is maradt. Fejcsóválva vizslattam az arcát:
- Nagyon komoly ok nélkül nem szoktam belenézni mások fejébe - válaszoltam nyugodtan. - Most sem fogok ilyet tenni. Mellesleg ez nem etikai kérdés, legfeljebb lelkiismereti. Mellesleg nincs még kialakult véleményem, ahhoz túlságosan összetett személyiség vagy.
Merengve ültem le elgondolkodva egy kissé a szavain, majd lassan bólintottam:
- Rendben van. Őszinte leszek: nagyon heves vérmérsékletű vagy, ezért hivatalosan veszélyes átadni neked ezen tanokat, más szavakkal: tilos - néztem a szemébe nyíltan. - Ugyanis egy heves ember könnyen használja fel a hatalmát. Pontosítok. Könnyelműen, érzelmi okokból is, nem csak a józan logika szavára. Ennek ellenére hajlandó vagyok tanítani téged, noha nem tudom még talán, mit is vállalok ezzel. Ilyen délutánok az évben nem fogják könnyűvé tenni az életemet - mosolyodtam el. - De úgy gondolom megbízhatok a veled született intelligenciádban, ami figyelmeztetni fog, ha túl messzire mennél. Tanítalak téged, ha úgy akarod.
Végigpillantottam rajta, majd folytattam:
- Hallottad az előbbi szavaimat. Ha a ruhád kényelmetlen old meg, ha a cipőd szorít, vedd le. Ha szomjas vagy éhes vagy, akkor szólj és kiszolgállak mielőtt nekikezdünk. Esetleg ha gondolod, a mögött az ajtó mögött - mutattam - találod a mellékhelyiséget.
Amennyiben mindennel végzett egy trónnak is beillő, hatalmas karosszékre mutattam, amely elé Kulgan egy puha lábzsámolyt cipelt.
- Ülj le és helyezkedj el kényelmesen. A kezdet kezdetén csak a házimanóm elméjét kell lebírnod, ez egyszerű feladat lesz, legtöbbeknek 2-3 próbálkozásból megvan, az igazán erős lelkűeknek azonnal, lévén szolgaságra lettek teremtve. De először is átvesszük, hogy miként. Gondold végig az életed most. Hunyd le a szemed és emlékezz, én nem fogok most varázsolni, sem az emlékeidbe nézni. Keress valamilyen szituációt, eseményt, ahol abszolút uralkodtál a dolgok folyásán. Amikor teljes mértékben behódolt valaki az akaratodnak, amikor minden úgy történt, ahogy szeretted volna, függetlenül mindenki más véleményétől. Erős emléknek kell lennie, amiben valóban és teljesen a te akaratod győzött mindenki felett - fejtegettem. - Ha megtalálod ezt az emléket, akkor igyekezz koncentrálni rá. Újra megélni. Átérezni mindazt ami ott és akkor történt...
Kulgan közben letérdelt Amanita széke elé, alázatos testhelyzete is segít talán elmélyíteni a lány érzéseit. Jómagam csak a boromat ittam ki és feszülten figyeltem.

Elnevettem magam:
- Rosszul állsz hozzá Amanita - válaszoltam. - Ez nem verseny és nem is valamiféle párbaj. Itt nincsenek győztesek és vesztesek. Azért köszönöm az elismerő szavakat, azt hiszem - vigyorogtam barátságosan.
Az ígéretére bólintottam egy nagyot:
- Mint mondottam megbízok benned e tekintetben. Lobbanékony vagy talán, de erős az erkölcsiséged és intelligens vagy, azt hiszem gátat fogsz tudni vetni az elhamarkodott döntéseknek - biccentettem.
Nyugodtan hagytam a felkészülést a megfelelő fizikai állapot elérésére. Azért nem álltam meg, egyre jobban elidőzött a tekintetem megkapó idomain. Őszintén szólva bőven lett volna mit nézni, ha egy kissé kevésbé vagyok úriember. Átlag magas volt, jómagam jobban szeretem a magas lányokat, de ízlés dolga, a többi azonban... Na abban nem lehetett kivetni valót találni. Karcsú boka villant elő így a cipők nélkül, a lábszárhoz simuló nadrág amúgy is sokat mutatott, illetve az immár megnyitott blúz szintén. Alkatra karcsú, de igen formás, sok sporttevékenység hagyta rajta a nyomát. A leomló (most éppen) szőkés hajzuhatag keretezte arányos, szimmetrikus arc, a nagy, kifejezetten igéző szemek... Elgondolkodást mímelve a föld felé szegeztem a tekintetem és inkább csak a szép ívelésű bokák lépteit követtem, mielőtt fentebbi testtájakon időzve nem éppen ide illő gondolatok nehezítik meg a tanítást. Az egyenruhát firtató kérdésre csupán egyetértő mordulásra futotta. Ezzel jelenleg valóban egyet tudtam érteni, az a zárt, takaró ruházat olykor valóban marhaság.
Megvártam míg lerogy a fotelbe, felcsapja a lábait a zsámolyra, felméri az elé térdeplő manót, majd a gondolataiba mélyed. Nem reagáltam a megjegyzésre, hisz ez úgyis szükséges volt, ez meg nem valódi tiltakozás.  Csendesen álltam és néztem amint egy verejtékcsepp gördül alá a homlokán, amint magába mélyed. A jelzésére felvettem a pálcámat és a manó felé intettem lassan:
- A pálca a két szem közé mutat, az ige pedig: Legilimento. Le-gilliimeentooo - hangsúlyoztam lassan.
A lány megpróbálta, de percekig tartó küszködés után végül fáradtan hanyatlott alá a karja. Mosolyogva fogtam meg a vállát:
- Ez így kevés Amanita - kezdtem magyarázni. - Úgy kell viselkedned, hogy valóban a hatalom érzetének irányából tudj Kulganhoz fordulni. Nem elég erőt érezni, mutatni is kell. Tudnod kell, hogy erősebb vagy nála, tisztában kell lenned vele, hogy nálad van a gyeplő, a te akaratod szerint kell történnie a dolgoknak. Érezned kell, hogy hatalmad van a manó felett, nem állhat ellen neked és te itt és most bizony élni is fogsz ezzel. Hmm... Adj néhány utasítást Kulgannak. Ne kérj, utasítsd. A tudatalattid könnyebben fogja elfogadni a helyzetet - magyaráztam. - Bátran!
Megvártam, amíg három különböző utasítást ad a házimanómnak, amelyeket az rendben végre is hajtott, bármi marhaság legyen is. Utána újra próbálkozhatott s én kíváncsian vártam az eredményt.

Amanita, amennyiben sikerül a koncentrálás a következő emléket láthatja Kulgan fejében:
A manó azon gondolkodik, honnan ismerős neki Amanita neve. Napokkal ezelőttről ugyanez a szoba ugrik be neki, ahol a professzor ül és egy fiatal, nyurga Mardekáros diák áll vele szemben, akiben felismerheted Peter Griffithst. A fiú tiltakozva szólal meg:
- Tanár úr én a prefektusi posztra teljesen alkalmatlan vagyok! - érvel hevesen. - Nem is szeretném és nem is vagyok megfelelő erre!
- Ebben nagyon tévedsz Peter - csóválja a fejét a történész.
- Na de... - keresgéli a fiú az ellenérveket. - Például... Például nem vagyok aranyvérű. Melyik háztársam hallgatna rám?
- Éppen azért választottalak, mert félvér vagy - közli Bastien hidegvérrel. - Éppen ezért. A Mardekárban erős az összetartás az aranyvérűek között. Te sosem hódoltál be ennek az irányvonalnak, alig titkoltad a megvetésed azok iránt, akik minden értéket ebben mérnek. Ez a mi házunkban nagyon bátor és nagyon nehéz döntés lehetett. De felvállaltad. Te nem fogsz valakit elengedni csak azért, mert a vére tisztább. Veled megbomolhat ez az aranyvérű véd- és dacszövetség, amely mostanra kialakult. Sajnálom Peter, de a döntésem végleges, vedd el azt a jelvényt.
- Tanár úr..
- Bizonytalan vagy, de ez idővel elmúlik - rázza a fejét a prof. - Erős az erkölcsiséged és az elveid, ráadásul tudsz szemet hunyni is, ha kell. Ez kiemel minden más jelölt közül. Ne kéresd magad - int újra, mire a srác kényszeredett mozdulattal elveszi a jelvényt, majd köszön és kifelé indul. Már az ajtónál jár, mikor a tanár utána szól:
- Peter! Láttam az évnyitón egy lányt, azt hiszem a Hugrabug Házból. Igen. Őt - pálcája könnyed intésére megjelenik az arcod a kristálygömbjében. - Meg tudod mondani kicsoda ő?
- Természetesen - biccent a friss prefektus. - Ms Amanita Mulchany.
- Mit tudsz róla? - érdeklődik a történész.
- Keveset - feleli őszintén Griffiths. - Nagy múltú, aranyvérű család sarja. Amennyire hallottam szókimondó és bátor teremtés. Nincs vele közelebbi kapcsolatom - vonogatja a vállait - mondjuk úgy nem egy körből származunk és nem egy helyre tartozunk.
- Az aranyvérűek elleni fenntartásaid olykor ellenszenvvé fajulnak - figyelmezteti a tanár, - nem mindenki hordja az egekben az orrát. Nos... van elképzelésed róla, hogy esetleg miért érdeklődne utánam?
- Őszinte lehetek tanár úr? - érdeklődik a fiú.
- Természetesen - bólint Lascar.
- Még ha tudnám is, akkor sem az én dolgom. Majd ha Ms Mulchany úgy dönt, elmondja magának, ha így van - közli epésen a meglepett tanárral.
- Nocsak! Ha ennyire titkolózol még azt hihetném diákszerelem áll a háttérben - nevet barátságosan végül. - Csak nem ő az elérhetetlen plátói szerelem?
- Már bocsánat, de ehhez végképp nem lenne köze, ha így is lenne - közli hidegen. - De ha akarja válaszolok: nem, nem érdeklődöm így utána. Pusztán aljas dolognak tartanám, ha valamit továbbadnék róla a tudta nélkül, még ha valahogy a fülembe is jutna. Végeztünk?
- Igen, mehetsz Peter - biccent a tanár.
A srác távozik, Bastien még egy ideig szemléli az arcképed a gömbben, végül csak úgy magának megszólal:
- Amanita Mulchany. Hamarosan utánanézek az aktáinak - mormolja.
- Miért? Kicsoda ő úrfi? - kérdezi Kulgan.
- Fogalmam sincs - feleli őszintének tűnően a férfi. - De azt hiszem, ha jól olvasom a tekinteteket, hogy hamarosan meg fogom tudni. Egyelőre annyi biztos, amit Peter elmondott az előbb. Na meg, hogy elképesztően gyönyörű nő. Így azt hiszem a társasága mindenképpen érdekes lesz. Mindenben szeretem a szépet, ennek a lánynak meg az összes klasszikus művész a lelkét is eladta volna, ha egy szobrot vagy festményt csinálhat, amihez modellt áll. Már csak ezért megéri megismerni - nevet fel, majd eltünteti a képet, aztán a manóra mosolyog: - Pihenj te is egy kicsit Kulgan, nehéz napod volt neked is...
Egyelőre ennél tovább nem bírod fenntartani a koncentrációt.

Ellenkezve megráztam a fejemet Amanita felé:
- Bocsáss meg, de nem értek egyet - válaszoltam. - A házimanók mágikus lények, akiket szolgálatra teremtettek egykoron. Ez a döntés vitatható, viszont mi már csak az eredményével szembesülünk. Márpedig, ezt kénytelenek vagyunk elfogadni, csak akkor tudják teljesíteni az életcéljukat, ha a szolgálatunkra lehetnek. A felszabadított manók túlnyomó része általában depresszióssá válik, sokuk képtelen fenntartani önmagát, olyan is volt sajnos sok esetben, hogy öngyilkosok lettek, mert azt hitték a gazdájuk elzavarta és nem megajándékozta őket. Kulgan segít nekem s mert ezt szeretném, most szolgálni akar téged. Engedd, hogy teljesíthesse a vágyait és engedd el a parancsoló éned. Én sem szoktam bántani őt, nem is engedem neki sem, de a ló túloldala sem jobb véleményem szerint. Gyerünk Amanita - intettem az apróság felé.
Mosolyogva figyeltem, ahogy a manó gyors mozdulatokkal és illő tisztelettel elsüllyeszti Amanita táskájába a könyvet, szépen össze is rendezve a beledobált dolgokat, majd visszakuporodik a lány elé. A második parancsra azonban felszaladt a szemöldököm és pengeélessé vált ajkaim vonala. Kulgan félve nézett felém, mire biccentettem egyet:
- A pokolban felelünk a hibás döntéseinkért és a rosszul megadott bizalomért is - feleltem színtelen hangon. - Hallottad a parancsot, tégy hát aszerint. Sebastien Lascar nem hazudtolja meg adott szavát.
- Igenis úrfi - felelte nehézkesen nyelve a manó, majd felnézett a hugrás lány szemébe félénken. - Kín? Hát az úrfinak volt egy jegyese. Így mondják az olyan hölgyeket, akik majd később a család tagjává válnak, ugye? Kulgan nem biztos benne... De úgy hiszi. Kulgan tudja, hogy úrfi nagyon szerette Rita kisasszonyt, mert sokszor megcsókolta a száját és esténként simogatta a képét az ágyban fekve, meg olyan... őőő... írt neki olyan levelet is, amiben hasonlóan hangzanak a sorok végei - kereste a szavakat.
- Versnek hívják Kulgan - jegyeztem meg csendesen, rekedt hangon. Már tudtam, hogy szerencsétlen csatlósom félreértette a lány szavait, mégsem állítottam meg. Miért? Mert egy Lascar mindig megtartja a szavát. Mert megérdemeltem a büntetésemet, mikor rosszul mértem fel a lányt és elvállaltam a tanítását. Komor tekintettel hallgattam.
- Na és amikor Rita kisasszony küldött az úrfinak egy levelet, amelyben megírta, hogy nem is szerette sohasem és valaki másért dobog a szíve, egy varázstalan emberért, akkor Sebastien úrfi azthiszem szenvedett. Kínt érzett. Legalábbis sohasem szokott olyan sokat inni azokból a furcsa, erős illatú italokból. Meg sokáig húzogatta egy kés lapját a csuklója alatt és Kulgan már egészen félt, olyan szemekkel nézett maga elé. Aztán belevágta a kést a falba és olyan furcsa dülöngélő léptekkel kiment a konyha felé és akkor elesett. Rá az üvegasztalra, ami összetört és az úrfi karja sok helyen vérzett. Kulgan akarta hozni úrfinak a pálcája, de akkor azt mondta, hogy nem baj. És hogy legalább tudja, hogy él még, mert csak az vérzik. Aztán kiment a fürdőszobába, és ott leguggolt és sírt. Sokáig. Meg hányt is. Meg ivott és elaludt a hideg kövön és Kulgan félt, hogy megfázik. Másnap meg megvagdalta a saját ujját, mert nem tudta jól lehúzni a gyűrűt, amit Rita kisasszonytól kapott és elvitte egy zálogházba, ami mugli pénzt kapott érte, azt meg odaadta egy olyan embernek, aki... őőő... akinek nincs lakása és a padokon alszik. És néha, mikor nincs itt senki, csak Kulgan, akkor az úrfi még sokszor szokott sírni, meg inni is olyan színes, csípős illatú italt és olyankor Rita kisasszonyt emlegeti. Néha meg is szokta csókolni a képét, máskor meg csúnyán beszél. De Kulgan azt hiszi, ez az úrfinak nem jó és így kín - próbálta körülírni.
Míg beszélt elfordultam. Mintha egy izzó nyársat döftek volna bele a szívembe a manóm minden egyes szava után, mégsem szóltam közbe. Nem. Vállalom a büntetésem. Mostanra összeszedtem magam és lassú mozdulattal letöröltem az arcomról egy könnycseppet s visszafordulva rekedten suttogtam, mégis jól érthetően:
- Elég lesz Kulgan - szóltam halkan. - A kisasszony valami olyasmire gondolt, mint mikor a vén De Fronthe úr bálján elszakadt a nadrágom szíja tánc közben - magyaráztam. - De azt hiszem így is meg van elégedve az eredménnyel, sikerült kellemetlen helyzetbe hoznia.
A manó ijedten meredt rám, úgyhogy hamis, ám kifejezetten megnyugtató mosolyt bűvöltem a képemre:
- Nyugodj meg. Jól csináltad - biccentettem, majd a lányra néztem minden érzelem nélkül, magamba zárva újra a fájdalmam: - A harmadik következik.
Az utasítás után Kulgan behúzta a nyakát és ijedten szólalt meg:
- Kulgan nem tudja melyik lenni a legjobb, vagy melyik lenni whiskey - szólalt meg remegős hangon. - Kulgan megbünteti magát. Kulgan összetöri kalapáccsal bal keze. Az jó lesz? - érdeklődött megbocsájtást keresve.
- Nem, az nem lesz jó - feleltem barátságos arccal. - Ehelyett bemész a hálóba és alsó sor, balról a második üveget viszed, az a keresett. Nem bünteted meg magad, elég büntetés lesz a holnap reggel úgy hiszem. Méregerős ital és mivel te nem vagy hozzászokva, nagyon beteg leszel, úgyhogy estig meg se lássalak majd, pihend ki. Na menj!

Ez után sor került magára a gondolatolvasásra. Az én lelkem még háborgott, így nehezen tudtam rávenni magam, hogy odafigyeljek, de a tanítványomnak szüksége volt rám, így muszáj voltam lecsillapítani háborgó érzéseimet. A lány szemei elrévedtek, talán észre sem vette, mikor Kulgan közelebb húzódva a két lábfeje közé hajtotta a fejét, de tudat alatt érzékelte. A manó pontosan tudta, mit kell tennie a megfelelő lelki állapot eléréshez, a fizikai példák általában a legegyszerűbbek és ezért a leghatásosabbak. Végül Amanita magához tért. Tudatosan már meg is lepődött a manó testhelyzetén, de azonnal fel is segítette a földről köszönetet mondva. Kulgan remegve pillantott rám:
- Minden rendben - feleltem a ki nem mondott kérdésre. - Az úrnő nem haragszik rád, azért küld el, mert meg szeretne jutalmazni, nem pedig mert haragos. Most menj és holnap estig ne is lássalak - tettem hozzá túlhangsúlyozottan játékos hanglejtéssel, hogy biztosan megértse. - És nem dolgozol holnap. Pihensz. Mondom: pihensz. Értve?
- De úrfi...
- Kulgan, holnap meg fogod tapasztalni: a másnaposság nem tréfadolog - nevettem. - Rád fog férni. Hidd el!
- Igen úrfi - sóhajtott a manó, majd távozott.
Amanita szavaira értően bólogattam:
- Igen, ez alig pár napja történt. Remélem a prefektusi kinevezésekért nem akarsz most felelősségre vonni - vontam meg a vállaim. - Mr Griffiths kinevezését ma sem tenném másként. Pont. Ami az aktát illeti, meglehetősen olvasmányos - ismertem el. - Nem tudom tisztában vagy-e vele, de ha egy tanár büntetést oszt ki, általában kikéri előtte az aktáját a delikvensnek. Az első három éveden huszonkét bejegyzés szerepel Vainwright tanár úrtól. Márpedig mikor negyedikes lettél már nem is tanított itt, vagyis nem azért nincs, mert annyival kevesebb dolga lett volna veled. Légy őszinte: pikkelt rád a rúnaismeret tanár, vagy tényleg ennyire nehéz eset voltál? - érdeklődtem most már azért némi mosollyal. - Amúgy pedig igen. Elismerem mondtam olyasmit, hogy szép vagy - folytattam a ki nem mondott megjegyzésre. - Szeretem a szépet mindenben - intettem körbe könnyedén a festményeken és az antik bútorokon. - De nem ezért vállaltalak el, ne aggódj és ne kezdj ilyen tépelődésbe - ráztam a fejemet. - Ez nem azon múlik. Maradj ülve.
A fotel mögé sétáltam és két-két ujjammal finoman, de szakértően átmasszíroztam a halántékát, közben röviden tettem hozzá:
- Az első óráim után nekem majd szétrobbant a fejem, úgyhogy kb tudom mit érzel, a védekezés sokkal megterhelőbb viszont - figyelmeztettem. - Jobb már? - érdeklődtem pár perc múlva.

Biccentettem a válaszára:
- Az idő bölcsességet érlel, mint mondani szokás - feleltem. - Vainwrightnak hirtelen el tudott járni a pálcája, na meg nem fogta vissza magát büntetésosztogatásnál sem, jól tudom, de tisztességes ember volt, szóval meglepett volna, ha másképp van.
Amikor kitört belőle az önvád megfogtam egy széket és Kulgan korábbi helyére húztam, majd leültem a lánnyal szemben:
- Igen, Amanita, nem fogom szépíteni a valóságot, két parancsod is átgondolatlan volt. Másként nézve gyerekes. Bármi mást állítanék hazudnék és nem azt ígéretem neked, márpedig mostanra tudjuk: kemény korbácsként csap a nyelved, még ha a füllentés kegyes is. Nem teszek ilyet, elismerem: egyetértek a szavaiddal. Mégsem vagy átgondolt most - néztem a szemébe. - Ez itt egy iskola Amanita. Azért jársz ide, mert legfeljebb fiatal felnőtt vagy. Jól eshet azt hinni, hogy magad mögött hagytad a gyermekkort és bölcs felnőtt nő vagy, de ez még nem igaz. Még viselkedsz gyerekesen, igen és csak az élet fog megtanítani arra, mikor kéne előbb gondolkodnod, aztán beszélned vagy cselekedned. Ezek a leckék pedig keményebbek tudnak lenni, mint az öreg Vainwright bármelyik büntetése, ahogy elnézlek, most is belefutottál egybe ezek közül.
Előre hajolva szerető gondoskodással törölgettem le az arcáról a könnycseppeket és óvatosan megsimogattam:
- Tanár vagyok. Jó vagy rossz, idővel elmondod majd te, nem vagyok annyira ostoba, hogy a magam hamis ítéletében bízzak. De - emeltem meg a hangom egy kissé, - amikor elvállalok ilyen oktatásra egy diákot, tudom, hogy az gyermek még. Legalábbis részben. A gyerekek meggondolatlanok, sőt olykor kegyetlenek is tudnak lenni. Neked már nem ez az igazi éned, de még a részed a kislány, akit a vén professzor elküldött trófeákat súrolni. Életem egy olyan szakaszát ismerted meg, sőt olyan szakaszában ismertél meg, ami nekem valóban fájdalmas, ezen nincs mit tagadni. Tisztában voltam vele, az oktatás jellegéből kifolyólag is, hogy előbb-utóbb megtudsz rólam olyan dolgokat, amiket nem szívesen hangoztatok. De bizalmat ígértem neked. Sokkal több dologra terjed ez ki, mint amit most hinnél. Én képes vagyok figyelmeztetni téged, mikor lesz jobb, ha rejted a mélyebb titkaidat, de fordítva ez nem megy sajnos. Vállaltam és vállalom most is.
A kezem lecsúszott a vállára, de nem engedtem el, hogy fenntartsa a szemkontaktust velem, hogy lássa, őszintén beszélek:
- A tanítód vagyok, éppen ezért megteszem olykor, hogy igyekszem korrigálni kicsit azon, amit elhamarkodottnak ítélek - biztató mosoly villant az ajkaimon. - Nem ismered túlságosan a házimanók fizikáját ugye? Mágikus lények, akiket a legalantasabb szolgálatra szántak. Éppen ezért a szervezetük rettenetesen ellenálló a mérgekkel szemben, mint ami az alkohol is. Én nem mondtam, hogy teljesítem a parancsaid, így szemrebbenés nélkül hazudtam Kulgannak. Amit elvitt nem méregerős whiskey, hanem könnyű almabor, bár valóban nagyon finom. Holnap legfeljebb émelyegni fog egy jó órát és kész - kacsintottam a lányra cinkosan, igyekezve elérni, hogy egy kicsit feloldódjon.
Lassan, megfontoltan fogalmaztam meg a gondolataim:
- Egy nagyon fontos leckét kaptál az élettől Amanita. Úgy hívják: felelősség. Te hatalmat, mégpedig nagyon nagy hatalmat szeretnél kézbe venni, mikor a tudásomat kéred. Megadom neked, de inkább légy hálás a sorsnak ezért a leckéért. Megtanulhattad belőle, hogy ha erősebb vagy valakinél, ha hatalmad van felette, ha parancsolhatsz neki, akkor azzal felelősség is kerül a válladra. Onnantól akin "uralkodsz" nem kovácsa a saját sorsának. A te kezedben a döntés, de nálad annak következménye is. Éppen ezért kell megfontolni mikor és mit varázsolsz. Vagy éppen mikor és miért kutakodsz mások fejében. Na meg miként használod fel az információt. Elmagyarázom...
Megvakartam a tarkómat, majd belefogtam:
- Ha jól gondolom azért adtad Kulgannak az utolsó feladatot, hogy egy felhőtlen estéje legyen, mikor nem házicseléd, nem inas, nem manó, hanem lazíthat - fejtegettem. Nem volt nehéz rájönni abból, mennyire nehezen vette rá magát a parancsolgatásra. - Csakhogy ez a te szemszöged. Kulgan tudod mit csinált volna? Megissza a whiskeyt és kidől aludni. Jól érzi magát? Biztos lehetsz abban, hogy nem. Azért nem, mert nem is tud mit kezdeni ezzel a helyzettel. Úgy van megalkotva a személyisége, hogy egyetlen dolog okoz neki igazi örömet: ha szolgálhatja az urát vagy úrnőjét. Minden manó. Te a saját szemeddel nézted a helyzetét, pedig, ha valóban jót akarsz tenni valakivel, akkor az ő látásmódjába kell helyezkedned. Egy manó nagyon boldog, ha újabb és újabb feladatokkal látod el. Az üresjáratban bizonytalan lesz. Azt hiszi elégedetlen vagy vele, azért nem tartasz igényt a szolgálataira. Nem a szándék rossz, hanem a megközelítés.
Sóhajtva átgondoltam még egyszer az egészet:
- Nem kell sem tőlem, sem mástól bocsánatot kérned Amanita - összegezte végül. - A felnőtté válás részét képezik az ilyen helyzetek, sőt azt sem állíthatom, hogy ne történne hasonló a későbbiekben. De a bocsánatkérést hagyjuk, mert értelmetlen. Annyi a lényeg, hogy tanulj belőle és a megfelelő tanulságot vond le. Két rossz következtetés létezik. Az egyik: bármit megtehetek. Nem igaz. Legalábbis felelősséggel semmiképpen. A másik: hibáztam, soha többé nem szabad másokat irányítanom. Nem igaz. Mindenki hibázik. Ha ez a hozzáállás lenne a helyes, nem lennének vezetők a világon, megrekedne a fejlődés, káoszba zuhanna a világ. Egyszerűen el kell fogadnod, hogy egyesek lelki mentalitása éppenséggel a parancskövető magatartás. Akkor tudnak maradéktalanul boldogok lenni, ha nem kell döntéseket hozniuk, hanem mások mondják meg mit csináljanak. A te lelki alkatod nem ilyen. Te irányító vagy. Mint ilyennek különösen fontos az empátia és a fantázia. Mielőtt bármire ráveszel valakit gondold meg, hogy mi lesz a következménye. Miként reagálna rá. Ha az ő szemével vizsgálva veszélyes, fájdalmas vagy megalázó a dolog, gondold újra. Ha nem, akkor viszont irányítsd. Ugyanis egy parancskövető embert, vagy éppen manót, csak és kizárólag így tehetsz teljesebbé.
Bólintottam egyet:
- Borzasztóan erős lány vagy Amanita, de még nincs elég élettapasztalatod. Ez nem bűn és nem is hiba. Ha nem futamodsz meg a kihívásai elől és nem veszted el az önbizalmad, ha kibírod a próbáit, akkor az Élet nevű szemétségnél nincs jobb tanítómester.
Felé nyúltam és még egyszer megsimogattam az arcát, ha még voltak könnyei letörölve azokat is:
- Amit kaptál a sorstól, legyen az ész, szépség vagy lelki erő, azt használd. A hatalommal mindig élni kell, különben igenis csak és kizárólag a te hibád lesz, ha jobbá tehetnéd a szeretteid, legyenek családtagok, szerelmek barátok vagy bármi életét, de nem mered megtenni. De soha ne élj vele vissza, mert elég adományt kaptál ahhoz, hogy az idők végezetéig sárba tiporj egy lelket. Felelősség Amanita. Nagyon kemény lecke, de meg kell birkózz vele...

Csendesen bólogattam a történeteire, ajkaim szélében apró mosoly játszott. Észrevétlenül, de olybá tűnik kicsit közelebb hozott minket egymáshoz ez a kis incidens. Legalábbis határozottan megeredt a lány nyelve és elmesélte kezdő éveit itt a Roxfortban. Elnéző gesztussal ráztam meg a fejem:
- Egyszer sem írta be Vainwright, hogy miért vette elő, csak rögzítette a tényt - feleltem. - Nem akarta tanár társait befolyásolni.
Sóhajtva felkeltem a helyemről és nagyon lassan lépdeltem a szekrényem felé, közben folytattam:
- Engem is tanított az öreg, noha sohasem voltam nagy rúnatanos - ismertem be. - De, nem tudom hallottad-e, de nagybeteg az öreg úr. Már nem tud kiszállni az ágyból sem. Doverben lakik és... hát mielőtt idejöttem a Roxfortba meglátogattam. Ő mesélt egy bizonyos végzős, metamorf, Hugrabugos lányról a figyelmembe ajánlva az illetőt - fogalmaztam nem kimondva, de azért egyértelműen. - Rám bízott egy levelet azzal, hogy ha még olyan az illető, mint volt, akkor adjam át. Egy másikat a Hugrabug házvezetőjének kellett kézbesítenem. Azt hiszem most már odaadhatom - fordultam Amanita felé, odanyújtva a lepecsételt levelet.
Láttam a meglepetést az arcán, ahogy az iratért nyúlt és feltörte a pecsétet. Még láttam megvillanni Vainwright jellegzetes, jobbra dőlő írását, aztán Amanita olvasni kezdett. Jómagam nyugodtan várakoztam.

A professzor levele:
"Kedves Nita!

Idén immár végzel a Roxfortban, hamarosan megkezded a felnőtt életedet. Nem tudom változott-e valamit az a kislány, akit megismertem. A kis bajkeverő, akin nem változtatott semmi büntető munka, de, aki mindvégig oly közel állt a szívemhez, még ha nem is mondhattam meg tanárként. Nem tudom azt sem, változtál-e valamit, vagy megmaradtál olyannak, ahogy emlékeimben őrizlek. A mosolynak, ami egy vénember legunalmasabb óráit is fel tudta melegíteni. A tanárok rémét, akinek csínyei után mégis, amint elfordult, összemosolygott a tanári kar. Annak az éles nyelvű kis hölgynek, aki az udvar közepén megszégyenítette még a Mardekár Ház végzős prefektusát is, gondolkodás nélkül kiállva a megalázott háztársa mellett. Igen, én, ha nem is hitted volna talán, de még emlékszem rád. Nagyon is emlékszem.
Voltak nálad tehetségesebb diákjaim a rúnaismeretben. Jobban neveltek főleg. De olyan őszinte és őszintén szeretni való mint te, nem akadt pályafutásom 35 évében. Itt ül egy haldokló, megfáradt tanár, de még ma is elfutja az arcát a mosoly, mikor arra a cserfes kislányra gondol. múlt ködében ezer és ezer diákom arca veszett el, de a tiédet őrzöm és meg kell valljam, büszkeséggel tölt el, hogy életed kezdő lépéseinél ott lehettem és talán egy keveset taníthattam neked, olykor talán nem is csak a rúnák dolgairól.
Kívánom neked tiszta szívből, hogy a legszebb életet éld, amilyet csak megérdemelsz. Olyan adomány az osztályrészed, ami több bármilyen varázshatalomnál. A szíved. Csak remélhetem, hogy mostanra megbocsájtottál nekem azért a három évért a sok plusz munkáért, odafent talán látja valaki lelkemet, csak segíteni, tanítani akartalak.
Vénségemre kezdem meglátni magam is életem egyes adományait s mérhetetlen hibáit. Megérzek dolgokat. Valahol, valamilyen módon úgy hiszem a katedrán kívül is találkozol Lascar professzorral. Azt már csak remélhetem, hogy ő sem az a vásott kölyök már, akit hét hosszú éven át tanítgattam és hasznodra lesz ez, bármi vezérli is majd. Rábízom hát ezt a levelet, hogy ha összesodor titeket a sorsotok, adja át neked, ha még olyan vagy, amire emlékeztem. Mivel e sorokat olvasod, így lehetett.
Utolsó ajándékom talán nem jelent majd sokat neked, törd ketté, ha úgy gondolod, de ha esetleg, ha talán nem emlékezel már rám oly keserű szívvel mint talán megérdemlem, akkor szolgáljon majd egy nap téged.
És, ha így lenne, suttogd egy este bocsánatod az éjszakába, ha őszinte ez, úgyis elsodorja hozzám az északi szél.

Zárom soraimat és maradok őszinte híved:

Dr. Engelbert Harold Vainwright, nyugalmazott roxforti tanár"

Talán rosszul láttam, de mintha egy könnycsepp hullt volna alá a sorokra. Lassan elővettem a neki szóló ajándékot s miközben Amanita újra olvasni kezdte elölről a levelet, vagy csak elmerengett felette talán pár szót szóltam:
- Vainwright professzor művelt ember - kezdtem bele. - Ismer bizonyos ősi hagyományokat. Manapság a pálcákat általában eltörik hordozójuk halála után, vagy családi emlékként maradnak meg, de néhány évszázada még szokás volt a tanárok részéről, hogy legértékesebbnek, legígéretesebbnek tartott diákjaiknak adták át a halálos ágyukon. A professzor már nem fog felkelni, a kórsága felemésztette s mivel egyedül van, a családja nem törődik vele, egyetlen lehetőségként velem küldte el a sorait. És ezt is - tettem óvatosan Amanita elé a levélre az egyszerű kialakítású varázspálcát. - 9 és fél hüvelyk, mogyoró vessző, véla haj maggal. Mint ő maga fogalmazott: nem ez a Pálcák Ura, egyszerű pálca egy egyszerű embertől, de ha lehet hinni az ősi legendáknak, egyszer még megsegél életed során, abból a tiszteletből táplálkozva, amit egy haldokló utolsó szívdobbanásai csak feltölthetnek belé. Mostantól szolgál téged, a tiéd - mormoltam s néztem amint picit mintha remegő ujjakkal, de megérinti az eszközt. - Ja igen. Üdvözöl is az öreg úr - tettem hozzá nyugtató hangszínnel.
Megvártam míg a lány túljut érzelmi reakcióján, legyen az pozitív, avagy negatív, mielőtt lereagáltam volna a szavait.

Az ablakhoz sétálva kinéztem rajta, megtámaszkodva a falnál s közben csendesen beszélem:
- Sokat hallottam felőled az öregtől - pislantottam tétován a levél felé. - A második megírásához már nem volt ereje, nekem diktálta le, így tudom mi állt benne. A figyelmébe ajánlott, megemlítette milyen nagyszerű prefektus lenne belőled és hasznodra válna. Egyetértett a tanár is, mikor átolvasta, maga is tervezte. Ezek után valóban nagyon kíváncsi voltam rád az évnyitón, de nem tudhattam te vagy-e, aki oly kíváncsi szemekkel méreget, mindenesetre a színt váltó haj gyanúra adott okot úgymond e tekintetben. Peter megerősítette a feltételezésemet.
Visszafordultam a lány felé:
- Muszáj volt végigcsinálnunk ezt az egészet ma délután, még ha olykor fájdalmas is volt - sóhajtottam. - De tudnom kellett. Emiatt döntöttem a tanításod mellett. Mert az öreg Vainwrightnak igaza volt. Egészen különleges személyiséged van, a szíved pedig még a vérednél is aranyabb minden jel szerint. Van még mit tanulnod, de nem habozhattam átveszem-e e tekintetben az öreg örökségét és befejezzem a munkáját. Remélem a hasznodra leszek ebben.
Visszafordultam az ablak felé és azon kinézve folytattam:
- A jövőben sem lesz könnyebb - közöltem nyugodtan. - Lesz még, amit megbánsz. Olyat is fogsz tenni vagy szólni, ami másnak fájdalmat okoz. Akár nekem. Akár Kulgannak. Barátnak, ellenségnek, rokonnak, tanárnak. De ez független attól, hogy tanulsz-e nálam. Igyekszem segíteni Amanita. És már nem csak az öreg miatt vagyok kíváncsi rád. Én is érzem azt, amit ő. Különleges ember vagy, aminek sem mágiához, sem metamorfizmushoz, sem máshoz nincs köze. Melletted állok majd, míg megismered a saját erődet és az életed jelenkori tanulságait.
Az udvaron még volt élet, jó pár gyermek volt még kinn. A tekintetem őket követte, míg hagytam Amanitának, hogy összeszedje a gondolatait.

Visszanyeltem egy gombócot, ami felgyűlt a torkomban kibámulva az ablakon s csendben kezdtem neki megfogalmazni a gondolataimat. Vainwright nem csak Amanita, hanem az én tanárom is volt és éppúgy rühelltem akkoriban a szigorú tanerőt mint bárki más, de...
- Ott álltam az ágya mellett. Majd leültem és órákig beszélgettünk - kezdtem csendben. - Nem tudom te hogyan emlékszel rá, bár egyre inkább körvonalazódik a szavaidból. Számomra az az idióta köpönyege maradt meg. Gyászfekete, belül vörössel szegve, ahogy utána rebben, amint bevágtat a terembe. Magas, szikár alakja, savanyúan összepréselt ajkai, szigorú tekintete, egyenletesen ritkuló haja. Akit ott találtam Doverben... az már csak egy élőhalott Amanita. A gyomra irreálisan felpüffedt, literszám csapolják le róla a felgyűlő vizet. A rák elterjedt az egész szervezetében, szinte mindenét megtámadta már. Alig tud beszélni is. A hasán kívül karóvá aszott, gyenge és törékeny, mint... mint egy száraz kóró. A haja kihullott, az arca elvész a májfoltok mögött. Iszonyú fájdalmai vannak, láttam egy rohamát. Kavarogtak bennem érzések. Szánalom, félelem és lelkiismeret furdalás. Párszor kölyökként pokolba kívántam az öreget és mostanra azt hiszem meg is kapta. Nem nagyon akarok erre gondolni... Én...
Megcsóváltam a fejemet, majd felsóhajtottam:
- Azt akartam, hogy tudd, mielőtt ilyen elhatározásra jutsz - vontam meg a vállaim. - Ha meglátod, készülj fel arra, ami ott vár. Vainwrightnak legfeljebb néhány hete van hátra és... bármennyire is gyűlölöm ezt kimondani... borzalmas fájdalmak között, nyomorultul, szinte mindenkitől elhagyva fog távozni. Biztos, hogy a látogatásod jelentené életében az utolsó fénysugarat, valamit, ami könnyebbé tehetné neki a végjátékot. De... neked lehet, hogy nehezebb lesz, mint hinnéd - mutattam rá a tényekre. - Holnap szándékomban áll felkeresni. Ha akarsz, velem tarthatsz. Hivatalosan.

Szavait hallgatva elmerengtem egy picit, majd intettem felé:
- Gyere csak egy kicsit - kértem, az ablakhoz hívva őt.
Alant egy gyámoltalanul, elveszetten kevergő pufók kisfiú lépdelt, nyilvánvalóan elsős, a nyakában a Hugrabug nyakkendője. Pár Mardekáros harmadikas fogta körül. Hamar szóba jött az ijedt gyermek "alsóbbrendűsége" vére okán, megkezdődött a lökdösődés. Erre ért oda lényegében a lány mellém. Nyugalomra intve mutattam, hogy csak figyelje a jelenetet, én már láttam olyasmit, amit ő még nem. Az egyik "nagyfiú" leszakította a kisfiú nyakából aprócska medálját, innen keresztnek néztem, majd a földre hajítva rálépett.
- Mi van? Mugli istenek Flintch? Nevetségesek, mint azok az állatok, akik kisz*rtak a jászolban, mint az istenkédet!
- Azt... azt a nagyimtól kaptam... nekem csak az van tőle... - kiabálta most már elkeseredetten a kisfiú, könnyes szemekkel. - Add vissza!
- Mert különben? - érdeklődött vigyorogva plusz két év tapasztalatával és öt haverja adta minden magabiztosságával a kígyós.
A kisfiúnál elszakadt a cérna, nekiugrott, de persze esélye sem volt, könnyedén fellökték. Hatalmasat esett. A nagy fiúk gyorsan kioktatták:
- Itt ez nem így megy patkányka - röhögtek. - Itt párbaj dukál. Tekintsem kihívásnak? - gúnyolódott.
- Tekintse! - kapcsolódott a beszélgetésbe egy új hang. Hetedéves Mardekáros prefektus, a korábban szóba került Mr Griffiths. Sebes lépteivel zárkózott a kis csoporthoz, majd felsegítve a fellökött elsőst a vállaira tette a kezét: - Mr Flintsch segédje én leszek, ha nem tudna kiállni, például mert valami ökör kárt tett a medáljában és lelki fájdalma van, szívesen átveszem a helyét. Mikor és hol Mr Sanders?
A harmadikosok menten behúzták a nyakukat, kétségbeesetten pislogtak egymásra.
- Én... mi... - dadogta megsemmisülten és halálra válva a vezér, hisz egy végzőssel szemben ez már közel sem olyan jó móka. - Mi csak...
- Maguk csak holnap reggel 6-ra vödörrel és ronggyal a kézben sorakoznak Mr Friccs irodája előtt, egészen biztosan talál maguknak elfoglaltságot. Most pedig takarodjanak a szemem elől!
A kölykök elszeleltek, a prefektus pedig felvette a kis medált. A hugrabugos sírással küszködött:
- A nagymamám ajándéka... eltört... nekem csak ez... ez maradt utána és...
- Reparum - mormolta Griffiths a pálcájával a medálra mutatva, ami menten egyenesbe rendeződött, a kisfiú szeme kitágult. -Vannak előnyei is, ha itt tanulsz. Például ez is. Az emlékek nehezebben vesznek el - adta a kezébe a prefektus. - Nem tudod kihez fordulj, ha ilyesmi van?
- Én... nem igazán...
- Gyere, keresünk egy kollégát a házadból - mosolygott biztatóan a fiú, majd cinkosan rámosolyogott - de előbb benézünk a konyhára valami édességért, jó?
A kisfiú nagyot bólintott, majd kézen fogva a nyurga kölyköt neki indultak.

Amanitára néztem:
- Néha vannak előnyei is a prefektusoknak, nem? - érdeklődtem mosolyogva. - A kisdiák szemével felfuvalkodott hólyagok az esetek nagy részében, de ha jól végzik a munkájukat... Mint mondtam felelősség. Azzal is együtt jár - intettem a jelvénye felé.
Megköszörültem a torkom:
- Nehéz délután volt ez neked is, nekem is - vetettem fel. - Szívesen meghívnálak egy étterembe vacsorázni, hogy kipihend valamelyest. Nem kényszer! - siettem közölni. - De talán jót tenne.