Az oldal alapötletét J.K Rowlingnak köszönhetjük aki egy csodálatos varázsvilágot álmodott meg a számunkra.
Az oldal képeit köszönjük a Caution 2.0 - nak, a tumblrnak valamint az Obsessionnak. Nem kis kutatás, szerkesztés eredményei így kérünk NE lopj! Köszönjük!
Az oldalunkon szereplő kódokért hatalmas köszönet Clemence Lacroixnak és Brittany Greynek
Egészen pontosan 12 másodpercet késtem az óra kezdetéhez képest, más szavakkal ennyi idejük volt még besorjázni a tanterembe a folyosókon lézengő ifjaknak. Aki utánam jön, az bajban lesz. Jobban jár, ha kihagyja inkább a foglalkozást. Nekem sem könnyű persze, hisz életem első óráját tartom meg önállóan, nem mondom, hogy kissé ne izzadt volna a tenyerem. Ettől függetlenül nem aggódtam igazán. Helyem van azon a katedrán és ezt be is bizonyítom. Benyitottam a terembe és különösebb körbe nézelődés nélkül gyors, határozott léptekkel keresztül vágtattam a sorok között, egyenesen fel a katedrára. Megfordultam, majd kettőt intettem a varázspálcámmal, a non verbális mágiák sosem okoztak szerencsére gondot nekem sem. Az első után aláereszkedtek az ablakokon lévő sötétítő drapériák, a másodikra pedig vidáman lobogó tűz gyúlt a falak mentén lévő kandeláberekben. Elismerem, kissé színpadias, de a legtöbb esetben kellően hatásos. Most már végighordoztam a tekintetemet a padsorokon. Érdekes és valahol szívet melengető élmény volt látni, mennyien eljöttek az előadásomra. A pálcámat visszaraktam a combomra szíjazott tokba, aztán a diáksereghez fordultam: - Tisztelettel üdvözlök mindenkit az idei év első mágiatörténeti óráján. dr. Sebastien Anthony Lascar professzor volnék, az idei évtől én veszem át az immár véglegesen megboldogult Binns professzor katedráját, akinek a távozását nyilván mindannyian vérző szívvel veszitek tudomásul - nyomtam el egy röpke mosolyt. - A családtagjaim egy része és a legtöbb barátom Bastiennek szólít. Önök szabadon választhatnak a "tanár úr" és a "professzor úr" között - igyekeztem még egy kis humorral oldani az ismerkedés alatti idegenkedést, majd a katedrát határoló korlátra támaszkodva emeltem meg egy kissé a hangomat: - Két bejelenteni valóm van! Egy: újfent kijelentem és emlékeztetem akikre vonatkozik: akik már letették a RBF vizsgáikat mágiatörténetből és ugyanakkor nem kívánnak RAVASZ-t tenni a tárgyból, azoknak óráim látogatása nem, ismétlem: nem kötelező - igyekeztem fenntartani a szemkontaktust mindenkivel. - Akár most is elhagyhatják a termet, minden következmény nélkül. Másodsorban: okklumentor és legilimentor vagyok, amint azt az évnyitón már hallhatták, de ezen mágiaformulák oktatására szakkörös formában van lehetőség, egyéni megkeresés és elbírálás alapján. Hatodik évfolyam alatti diákoknak erre semmilyen lehetősége nincs. Akik ezért jöttek ma, szintén csalódni fognak. Köszönöm. Megvártam amíg az esetleges távozók elhagyják a termet és a pusmogás is elhal a sorok között, ami a tanári bejelentések állandó velejárója, aztán belefogtam úgy igazán: - Amióta világ a világ, az egyik legnépszerűtlenebb, sőt, általános vélekedés szerint a legunalmasabb tárgy, ami csak létezik, az a mágiatörténet. Nyilván kevesen tiltakoznának ezen kijelentés ellen. Legfőbb ellenérv a diákság részéről szaktárgyammal szemben, hogy semmilyen gyakorlati haszna sincs, mégis mi szükség lenne rá, hogy megtanuljuk ezer éve porladó varázslók neveit, meg hogy ki találta ki a lábbilincselő bűbájt, nem igaz? - érdeklődtem félmosollyal az arcomon. - Ma van az első óránk, ezt némileg kötetlenebbnek szánom a továbbiaknál. Ma szeretném megmutatni Önöknek, hogy mi a mágiatörténet gyakorlati haszna. Legalábbis megpróbálom. A pálcákat, a tankönyveket és a füzeteket nyugodtan eltehetik, ez nem lesz vizsgaanyag nálam sem, de talán segít elsajátítani egy szemléletmódot, amely a későbbiekben is hasznukra lehet, esetleg nem is csak a mágiatörténet tanulmányozása során. A katedrán lassan sétáltam fel-alá, igyekezve minden egyes diákkal megteremteni a szemkontaktust, miközben tovább beszéltem: - Mindannyian, akik ebben a teremben most itt tartózkodunk, aggodalommal, félelemmel, vagy csak egyes események iránt fellángoló, de létező érdeklődéssel követjük az úgynevezett háború menetét. Nyilván van, aki nagy mellénnyel kijelenti: "engem nem érdekel ez az egész". Közlöm Önökkel: akitől ezt hallják, az az ember hazudik. Vagy maguknak, vagy önmagának. Mindenkit érdekel, hiszen veszélyt jelent akár ránk, akár szeretteinkre. Noha a legfinomabban fogalmazva nem az alaptanterv része, de ma megismertetem az érdeklődőket a halálfalókkal. Akár titokban közéjük vágyik valaki, akár ellenükre törne s bukásukat kívánja, az ismeret csak a hasznukra válhat én pedig, miként a történelemtudomány, egyik fél oldalára sem ítélkezem - összegeztem a várható eseményeket. - Nos nézzük, mi az amit az átlagember tud a halálfalókról? A legsötétebb mágiatudomány beavatottjai, az világban fennálló rend ellen törő kegyetlen lázadók, akik az aranyvérűek uralmát akarják elhozni. Mesterük Voldemort már rég elporladt, de ők folytatják gerilla harcukat. Néhányan cinikusan rámutatnak: az első halálfalók tulajdonképpen egy félvért szolgáltak az elitista elveik ellenére is, Denem nagymester személyében. Nos, nekik nincs igazuk. Természetesen Voldemort félvér volt, de technikailag nem ő hívta létre a halálfalók nevű csoportosulást. Csupán átnevezte őket. A történetünk jóval korábbra nyúlik vissza... Előhúztam megint a pálcámat, melynek határozott intésére kinyíltak a diákok asztalainak fiókjai. Előkészített kis papírlap volt benne. - Vegyék elő és érintsék meg a felszínét. Óvatosan simítsák meg csupán, érzékeny a lelke ezeknek - csóváltam a fejemet. Aki megfelelően csinálta, az előtt megjelent Pakisztán térképe. Legalábbis a kb 5000 évvel ezelőtti Pakisztáné. - A megjelölt város a térképükön Mohendzsodáro. A muglik is ismerik, nevezetes régészeti hely, amiről meglehetősen keveset tudnak a varázstalanok. Hogy miért, arra még visszatérünk. Tehát: megközelítőleg a muglik időszámítása előtt három évezreddel járunk. Rengeteg dolog, amit természetesnek tartotok, akkor még ismeretlen. Mint mondjuk a cipő, a távfűtés vagy éppen a monogámia. Az akkori kultúra egyik központja viszont ez a város. Hat méter magas, megerősített kőfala öt kilométeren nyúlik el, tornyaiból messzire lehet fürkészni. Az utcákat bitumennel burkolják, a nők nyakában, karjain és bokáin már míves aranyékszerek feszülnek. Vízvezeték és hulladékgyűjtő van kialakítva. Na és áll itt egy mágiaiskola is. Ebben a korszakban meg kell jegyezzem: a muglik még tökéletesen tisztában voltak a létezésünkkel. Ekkor még nem különült el egymástól a két világ. Nos ebben a bizonyos iskolában zajlott egy amolyan társadalmi kísérlet. Körbehordoztam a tekintetem, megfigyeltem kik azok, akik rám fókuszálnak és esetleg ki aludt el mostanra. Nyugodt hangszínen folytattam: - A történet szerint az iskola mesterei elhatározták, hogy találomra behívnak az utcáról kilenc varázstalan embert és a mágia határai között egyetlen kívánságukat teljesítik. A kísérlet célja az volt, hogy megállapítsák milyen hatással van a muglik életére a mágia. Hasznukra avagy kárukra van-e ez a tudás. Illetve nekünk a hasznunkra vagy a kárunkra vannak-e a muglik - regéltem. - A kilenc személyből öten nagy vagyont kértek. Egy fiatal nő lélegzetelállító szépséget. Ketten azt, hogy zárják be az iskolát. Egy férfi pedig, hogy a halott feleségét támasszák fel. A nagymesterek tanácsa összeült, majd nekiláttak a kívánságok teljesítésének. Először is egy-egy mérő aranyat teremtettek az öt gazdagságot kérő embernek, ez volt a legegyszerűbb kívánság. Az ifjú hölgy esetében koruk legjobb művészei és... khmm... nőcsábászai segítségével meghatározták a legpontosabb nőideált, aztán a testet átformálták ennek megfelelően. A legnagyobb érdeklődés természetesen a feltámasztást kísérte. Akkoriban nem különböztettek még meg erkölcsi elvek alapján mágiaágakat. A fekete mágia nagymestere végezte el a szertartást. A testet újraformálták, a mágusmester pedig megalkudott a démonokkal: 77 lélekért visszatér a nőé. Rabszolgák vérével, de visszaszólították a túlvilágról. Aztán az utolsó kéréseknek megfelelően bezárták az iskolát - összegeztem. Könnyed mosollyal néztem körbe a teremben, széttárva a karjaimat: - Mit gondoltok, hány kívánság sült el jól? - érdeklődtem. - Elmondom ezt is. Kezdjük a feltámasztással, annak eredménye ugyanis azonnal megmutatkozott. Mint kiderült. szerencsétlen asszony nem balesetben hunyt el, hanem öngyilkos lett, nem tudván elviselni részeges férje bántalmazásait, illetve beleroppant újszülött kislánya elvesztésébe, akit az ura a kor szokásainak megfelelően a folyóba hajított, felnevelni nem akarván. A kéréssel előálló férj ekkor feldühödött, kontársággal, csalással vádolta a mestereket, majd egy széket felkapva a fekete mágia mesterére rontott. A nagymester megszokta, hogy démonokkal és sárkányokkal viaskodik, ösztönösen cselekedett... khmm... nos, igen, a magáról megfeledkezett szabómester ezek után amolyan közhasznú zombiként szolgálta az iskolát - csóváltam a fejemet. - Az iskola bezárása szintén rossz ötletnek bizonyult. A muglik rengeteg eredményt értek el, de a tudásuk bizonytalan alapokon nyugodott, az építkezéseiken, a bonyolult öntöző és vízvezeték rendszereik működtetésénél kénytelenek voltak a köztük élő mágusokra támaszkodni. Ezek és az iskolába zárt szakleírások hiányában mérnökeik számukra akkor még megoldhatatlan problémákkal szembesültek. Miután az éves termés került volna veszélybe az öntözés hiánya miatt Mohendzsodáró lakosai rögtönzött kis lincselést szervezve a két kívánsággal előálló muglit sebtében agyonverték, majd alázattal kérték a mestereket az iskola újbóli megnyitására. Vagyis ezt a kérést is tekinthetjük sikertelennek. Na és a gyönyörű ifjú hölgy? Ő bizonyára jól járt, nemde? - hordoztam körbe a tekintetem. - Nos, ez legalábbis kétséges. Tudatába kerülve lélegzetelállító szépségének felbontotta eljegyzését a város egyik fuvaros legényével, tudva, hogy ezek után jóval nevesebb és gazdagabb kérők is szemet vethetnek majd rá. Így is történt. Csak előbb az esküvőjéről rabolták el nomád rabszolgavadászok hatalmas pénzek reményében, amit a piacon érhet, majd kiszabadulva végül is egyenesen a király háremébe került. Ott viszont egyetlen célja van egy nő létezésének és megszűnik embernek lenni, eszközzé válik. Nem volt harminc éves, amikor öngyilkos lett. Nagy gazdagságban élt utolsó napjaiban, de rátok bízom annak eldöntését, hogy a kívánsága sikerültnek nevezhető-e... - ráztam a fejemet. - Akkor a vagyon szerelmesei lettek a nyerők? Hát az ötből négyen semmiképpen sem. A legtöbbje egy héten belül elszórakozta a kapott vagyont, kártyára, szajhákra, italra vagy egyéb múló élvezetekre, tárgyakra verte el. Az egyikük csinálta meg csupán a szerencséjét. Az aranyaiból házat vett, műhelyt épített, segédeket fogadott. Hamarosan igen jó nevű páncélkovács hírébe kerülve növelte tovább a vagyonát. De egy éles eszű tanítvány már abban a korszakban rámutatott: a vagyon nem egy olyan kívánság, amihez mágiára lenne szükség. Aki képes élni a kapott arannyal, az legfeljebb pár év alatt nagy valószínűséggel mindenképp megszerezte volna a fenti összeget, hisz tehetsége és esze is megvolt hozzá. Egymásba fontam a karjaim diákjaimra tekintve: - Miért meséltem el mindezt? Egyrészt, hogy ne legyen olyan veszett unalmas az óra, másrészt, mert megvan a maga tanulsága, és innen indul a mai történelmünk is. A kísérlet eredményes volt a maga módján, de sokan, sokféle tanulságot vontak le belőle már abban a korszakban is - révedt el egy pillanatra a tekintetem. - A fekete mágia professzora azt látta bizonyítottnak, hogy a muglik ezzel megmutatták: alsóbbrendűek a varázzsal élőknél. Ráadásul hangsúlyozta az erkölcsi oldalát is a kérdésnek: a férj nem habozott hetvenhét ember halálát okozni, csak hogy egyet visszahívjon a halálból. A következtetése: a muglikat rabszolgasorba kell taszítani, hisz másra nem méltóak, mint hogy a szolgáink legyenek. A bűbájtan nagymestere másként vélekedett. Szerinte a mugliknak nem róhatóak fel a hibáik, mert egyszerűen túl keveset tudnak. Nem elég bölcsek, nem kellő ismeretanyag birtokában kellett dönteniük, ezért hoztak nagyrészt hibás kívánságokat a tanács elé. Szerinte a muglikat tanítani kell, s egy napon így valósulna meg egy ideális társadalom. A bájitalok mestere megint más megállapításra jutott. Szerinte a muglik és a bűbájjal élők egyszerűen csak képtelenek megérteni egymást, mert mások a képességeik és a lehetőségeik. Ő úgy gondolta a mugliknak és a bűbájosoknak el kell különülni, hogy ne zavarják meg egymás életét, nyugodtan tudjon mindkét oldal fejlődni és létezni. Végezetül az átváltozástan professzora azt vallotta, hogy a bűbájosoknak példát kell mutatniuk és mint kistestvéreiket pátyolgatniuk a varázstalanokat, vagyis meg kell védenünk a muglikat, hiszen a nagyobb erővel és a hatalommal a felelősség is együtt jár. Az osztályhoz fordultam: - Természetesen ma már tudjuk, hogy a bájitalok mesterének véleménye vált mérvadóvá és a két világ különvált. Azóta is rejtőzködünk a muglik elől. De kíváncsi lennék a ti véleményetekre is. Senki ne szégyellje, ne rejtse véka alá a sajátját. Álljatok csak fel nyugodtan, mondjátok meg nekem a neveteket és fejtsétek ki, melyik tanárral értettetek volna egyet? Vagy talán egy új, egy ötödik lehetőség? Én nem mondhatok véleményt a katedráról, de ígérem, utána lesétálok és elmondom a magamét is majd - kacsintottam. Találomra böktem rá egyes diákokra, felszólítva őket ezzel, hogy formáljanak véleményt a kérdésben.
// Természetesen, aki részt vesz az órán, azok mind fel vannak szólítva //
Már régóta vártam ezt a napot. Nem azt, hogy egy újabb talán unalmasnak mondható mágiatörténet órára menjek, hanem azt, hogy végre valahára nem Binns áll a katedrán, és nem kell talán azt hinnem, hogy hamarosan belepusztulok az unalomba. Van egy olyan érzésem, hogy Binns talán tényleg abban halt meg és nem végelgyengülésben. Fáradtan, és sóhajtva kevergetem az előttem lévő fekete kávét, gondoltaimban keresve valamilyen értelmes dolgot, de egyelőre még túl álmos vagyok ahhoz, hogy egyáltalán a külvilágot felfogjam magam körül. Ilyenkor jobb, ha mindenki menekül előlem. Austin és a többi bátyám már alaposan kitapasztalhatta ezt nálam, ugyanúgy ahogy a szobatársaim is, és ők tényleg messzire elkerülnek. De az aprócska, ártatlan kis elsősöknek fogalmuk sincs róla, hogy mennyire nem jó ötlet, a hátam mögött játszaniuk hangosan, mikor még nem ittam meg a reggeli kávémat. Idegesen dobolok az asztalon, próbálva türtőztetni magam, és már-már éppen pattannék fel a helyemről, hogy a visító kicsiket elküldjem a búsba, amikor szerencsére kiszaladnak a Nagyteremből és így nyugton meg tudom inni az élénkítő italomat.
Te jó isten, mennyire jól esik most ez. Persze erről rögtön eszembe ötlik, hogy otthon milyen finom kávé van és hogy milyen kár, hogy vége lett a nyárnak. Már nem járhatok lovagolni akkor, amikor kedvem szottyan rá, nem nyaggathatom a kutyáinkat és egyéb állatainkat és persze ami a legfontosabb, nem lehetek annyit együtt a családommal. Kifejezetten bánom, hogy elérkezett az idő, hogy visszatérjünk a Roxfortba, habár egy szavam sem lehet, inkább örülnöm kéne, hogy vagyok olyan szerencsés, hogy varázserővel áldott meg valami égi erő, aminek köszönhetően ide járhatok. Hamarosan végzek a csésze kávémmal és kicsit még mindig ásítozva, de jóval élénkebben és vidámabban indulok a mágiatörténet terem felé, ügyelve arra, hogy most még véletlenül sem késsek el. Túlontúl kíváncsi vagyok az új tanárra, akit az igazgató bemutatott. Még épp időben érek az ajtóhoz, sőt, még várnom is kell pár percet, amíg megjön Lascar professzor, addig pedig az egyik barátnőmmel beszélgetve ütöm el az időt.
Amint nyílik az ajtó, majdnem az elsők között lépek be, hogy találhassak magamnak, egy egészen közönyös, nem túl feltűnő helyet, ahova le is csüccsenek, majd érdeklődve nézelődöm a teremben, úgy mintha még soha nem jártam volna itt. Pedig nem egyszer ücsörögtem már a padban, azt várva, mikor lesz már vége a kínszenvedésnek, és léphetek ki a szabad levegőre. Nagyon remélem, hogy ma jóval kellemesebben fog eltelni itt az idő. Az elsötétítést és a fellobbanó tüzet szinte alig érzékelem, tekintetemmel a katedrát fürkészem kíváncsian, érdeklődve. Nem is kell sokat várnom arra, hogy a tanár megszólaljon.
Az első benyomás eddig tökéletes. Diák szemmel nézve, Lascar professzor fellépése határozott, lehet érezni benne azt, hogy szigorúan fogja fogni a társaságot, mégsem esik át a ló másik oldalára, mint például Norgrove professzor, aki olyan szigorú, és feszített tempót diktál, hogy örülök, ha sikerül idő előtt végeznem a bájitalommal. Az új mágiatörténet tanárunk viszont humorizál, amit én egy szélesebb mosollyal honorálok, és úgy érzem nem volt kár végül úgy dönteni, hogy tovább tanulom a mágiatörténetet.
Még kíváncsibban figyelek, amikor említésre kerül az okklumencia és legilimencia. Ugyan nem tervezem azt, hogy csatlakozom a szakköri tevékenységhez mégis érdekesnek találom, hogy ezt is tanulni lehet.
Ezek után jön csak az igazi óra. Vagyis valami olyasmi. Bevallom, ennyire nagyon ritkán figyeltem órán, és ahogy a halálfalók és a háború kerül szóba, rögtön összeszorul a gyomrom. Elég csak belegondolnom abba, milyen borzasztó lenne hazaérkezni az otthonomba, ahol a sötét jegy fogadna, jelezve az egyik családtagom halálát. Bőven elég volt nekem az, hogy édesapám meghalt, az is eléggé megviselt, és sajnos a félelmeim valósak. Hányszor, de hányszor olvastam a Reggeli Prófétában, hogy újabb mugli családokat támadtak meg? Vagy éppen mugliszármazásuakat? Sok olyan diákot ismerek, akik elvesztették az egyik szülőjüket, testvérüket, vagy éppen minden családtagjukat, csak azért, mert annak születtek, amik? Borzalmas. Kissé sápadtan, feszülten teszem az asztalra a térképet és érintem meg, mire nem igazán történik semmi és végül hagyom is az egészet a fenébe és az összes figyelmemet, inkább Lascar professzor szavaira összpontosítom. Csendben, a pad sarkát szorongatva hallgatom végig a történetet, végiggondolva az összes kívánságot, és végül a kérdést, amit végül a tanár feltesz. Én pedig habozás nélkül állok fel, amikor intve felszólít.
-Shanessa Knowles, hetedév, hugrabug. - Mutatkozok be. - Hogy én melyik tanárral értenék egyet? Egyikkel sem. Kezdeném talán az elején. - Alaposan megfontolom a szavaimat.
- Én úgy gondolom, alapból az egész kívánságosdi tesztelésnek az úgy ahogy van nagy ostobaság volt. Kérdezhetnék, hogy miért? Csak gondoljunk bele. Igaz, hogy muglikról van szó, de a muglik is ugyanolyan emberek, mint a varázslók. Igaz, hogy a varázserő hiányzik belőlük, de az érzelmeik, a gondjaik, a félelmeik, ugyanazok lehetnek, mint a varázslókénak. Ha a mágusokat vetették volna alá egy ilyen tesztnek ők talán nem buktak volna el rajta? Közöttük is biztosan volt ugyanúgy olyan, aki pénzre vágyott, vagy olyan, aki földöntúli szépségre, abba pedig bele sem gondol senki, hogy a mágusok kívánságai esetleg még rosszabbul is elsülhetne, mint a sima mugliké? - Kisimítom a hajamat az arcomból.
- A fekete mágia professzora úgy vélekedett hogy a muglik alsóbb rendűek, mint a varázslók. Szerintem ez nem igaz. A teszt volt rosszul megoldva. Az pedig, hogy az erkölcsi vonatkozást hangsúlyozta, az abszurd. Most komolyan, tényleg azt hitte, hogy ugyanabban a helyzetben, akár rendelkezik varázserővel akár nem, nem lenne képes megölni akár száz embert is azért, hogy visszahozza azt az illetőt, akit szeretett? Főleg abban a korban, mikor a rabszolgákat nem tekintették élő embereknek, csak tárgyaknak. Ezt nem csak a muglik tették így, hanem a varázslók is. Kérdem én, jogosan nevezte-e alsóbbrendűnek a muglikat, mikor fordított helyzetben, egy varázsló ugyanezt megtette volna? Ez a kérdés a bűbájtan nagymesterét is cáfolja a szememben. Igen, a muglik nem rendelkeznek azzal a tudással, amivel mi. De nekünk hiába van tudásunk, ugyanúgy emberek vagyunk, ugyanúgy olyan dolgokra vágyunk, amit nem kaphatunk meg, vagy olyanokra, amiről úgy gondoljuk csodás lesz, aztán kiderül, hogy hatalmasat hibáztunk. Ez bárkivel megtörténhet. Még a leghatalmasabb, legbölcsebb mágussal is. - Folytatom az okfejtésemet.
- Azzal sem értek egyet, hogy a muglikat úgy kell vigyázni és ápolgatni, mintha a kistestvéreink lennének. Nem szabad őket lebecsülni, csak azért, mert nem rendelkeznek varázserővel. Meg tudják ők védeni magukat, az életben is teljesen jól elboldogultak a mágusok nélkül, igen kreatívan. Elég csak a tévét, az internetet, és az egyéb érdekes találmányokat említeni. Igen, mi használhatunk varázserőt, viszont, ha elvesztjük a pálcánkat teljesen védtelennek érezzük magunkat, és rögtön legyőzhetőek vagyunk. A mugliknak nincs szükségük pálcára, hogy megvédjék magukat. Viszont azt sem tartom jó ötletnek, hogy végül elkülönítették a varázsvilágot a muglikétól, bár tény, hogy ez az összes elképzelés közül a legszimpatikusabb. De jobban belegondolva, ez nem volt egészen jó lépés. Az én véleményem az, hogy meg lehetett volna oldani, hogy a varázslók és a muglik együtt éljenek. Mind a kettő társadalom tudna mit tanulni, a másikról. - Leülök.
icarus is flying too close to the sun
icarus' life has only just begun this is how it feels to take a fall
Hozzászólások száma : 66 Join date : 2013. Jul. 15.
Tárgy: Re: Mágiatörténet haladóknak - 4-7. évfolyamos diákok részére Csüt. Júl. 25, 2013 6:11 am
- Amanita Mulchany, nem mondod komolyan, hogy te, aki mióta csak ide jársz átaludtad vagy ellógtad Binns prof óráit, pont te, aki annak idején úgy nyilatkoztál minden egyes előadásáról, hogy vallatni lehetne velük az Azkabanban és a rabok visítva, ismernének el még olyan bűnöket is, amiket sosem követtek el csak, hogy megszabaduljanak a vén bagolytól, pont te igyekszel most a leginkább mágiatöri órára. Mi történt? Elvesztettél egy fogadást? Be akarsz vágódni a körülcsöpögött Lascar profnál te is? Vagy más az oka? Könyörgöm, mond, hogy az első vagy az utolsó. Ha kiderül, hogy te is csak Lascar két szép szeméért mész esküszöm, felkötöm magam a függönykarnisra. - Hozom a kötelet. - Nemár, szóval komoly? Tényleg csak ezért jössz? - Ne legyél már hülye! - Most miért? - Szerinted bevállalnék plusz egy tantárgyat pusztán csak, azért mert a tanár állítólag helyes? - Állítólag? - Miért gerjedsz rá Brucie fiú? - Fúj dehogy! De te lány vagy, máshogy nézed, mint én. - Hogy máshogy? Nekem is két szemem van és ugyan azt az arcot, látom. - Tudom, de… - Akkor meg? - Mindegy felejtsd el. - Helyes, ezt megbeszéltük. - De akkor áruld már el, mi ez a hirtelen fene nagy lelkesedés a mágiatöri iránt? - Egyszerű kíváncsiság. Binnshez képest Lascar fiatal, a stílusa is egész más így lehet az ő óráját, nem alussza majd végig a társaság. - És ha mégis? - Akkor legközelebb ellógunk, vagy hozunk kispárnát. - vonom meg a vállam, ahogy a terem ajtajához érve néhány ismerős arcot pillantok meg. - Te jó ég… azt nézd meg. - suttogom Brucenak a terembe lépve, fejemmel pedig óvatosan az első két sorban helyet foglaló hölgykoszorú felé bökök. - Ams de most komolyan, mije van ennek a pasinak, ami nekem nincs? - nyögött egyet fájdalmas arckifejezéssel a barátom mire néhány pillanatig eltűnődtem. Ilyenkor utálok túl őszinte lenni. - Khm… néhány év plusz, neves felmenők, charme – os megjelenés, lehengerlő stílus… - Persze forgasd csak meg bennem azt a tört, ez az… - Te kérdezted! - Nem tudtál volna kivételesen szépíteni? Tudod egy kis kegyes hazugság. - Nem szokásom. Sajnálom Brucie. - ezzel letelepedtem az utolsó padsorban, közvetlen a fal mellé a táskámat pedig az asztalra helyeztem.
Néhány pillanat telt csak el mikor, az ajtó ismét feltárult ám ezúttal nem egy újabb csoport nyáladzó tinilány lépett be, rajta ahogyan arra számítottam, hanem maga Lascar professzor. Gyors, határozott léptekkel indult meg a padsorok között meg sem állva egyenesen a katedráig majd mikor elérte azt két pálcaintéssel lehúzta, a sötétítő drapériákat s begyújtotta a kandelábereket. Mit ne mondjak hatásos belépő, de vajon milyen lesz a folytatás? Igaz ugyan, hogy néhány nappal ezelőtt mikor felkerestem őt a szobájában megnyerő képet sikerült kialakítania bennem magáról, ám, hogy az órái milyenek lesznek, egyelőre még rejtély számomra. Falnak támasztott fejjel, összefont karokkal hallgattam végig, ahogyan a tanárunk gyorsan bemutatkozott s tisztázta a körülményeket a tisztelt tagsággal majd miután néhány csalódott tanuló, elhagyta a termet belekezdett az órai anyagba.
A diákok kezdeti szkeptikus hozzáállása szinte azon nyomban semmivé foszlott mihelyst a professzor a jelenleg dúló háború s a halálfalók felé terelte a témát Bruce pedig finoman megbökött az asztal alatt. - Figyelsz? - suttogta mire csak egy aprót bólintottam. Roppant kíváncsi lettem arra hol fogunk kilyukadni az óra végén. - Eddig tök izgi nem? - Akkor hallgass és figyelj. - érkezett tőlem a felelet épp abban a pillanatban mikor az összes diák előtt felnyíltak a fiókok. Óvatosan emeltem ki a sajátomból a papírlapot majd, ahogyan az, az utasításban is elhangzott finoman megérintettem a felszínét. Néhány pillanattal később a térkép előttem is megjelent én pedig kíváncsiságtól fénylő tekintettel tanulmányoztam azt gondosan figyelve közben a professzor szavaira. Olykor nem értem egyes létformák hogyan maradhattak fenn ennyi időn át, ám abban egészen biztos vagyok, hogy egynémely évfolyamtársamat hallva az antropológusok legalább fele sírva adná vissza a diplomáját. Számtalan „értelmes” kommentár ütötte meg a fülemet nem csak a Mardekár, de még a saját házamból is én pedig fáradtan dörzsöltem meg a halántékomat. - Hehehe! Hallottad Collins? Monogámia… - Hehehe hallottam… - Hehehe, befognátok végre? - sziszegtem oda nem túl kedvesen mire a két őstulok elhallgatott nem túl kellemes pofákat vágva felém. Végre! Visszafordultam a katedra irányába, hogy tovább hallgassam az előadást.
Nem kis döbbenetet okozott számomra mikor meghallottam, hogy néhány ezer évvel ezelőtt a muglik és a varázslók még egy közösséget alkottak, rejtőzködés vagy titkolózás nélkül ez pedig csak még inkább arra késztetett, hogy félretegyem az alvással kapcsolatos gondolataimat és figyeljek. Újra csak azt tudom mondani: Van új a nap alatt. A kísérlet felvezetésekor ez eddig nem tapasztalt – legalábbis mágiatöri órán még nem tapasztalt – különös érzés fogott el. Konkrétan az izgalom és a kíváncsiság kellemes egyvelege. Tudni akarom a végét nem úgy, mint eddig mikor Binns ringatott álomba unalmas történeteivel. A folytatás sajnos azonban nem volt túl kellemes, avagy ahogyan azt egy régi filmben hallottam annak idején; „elmaradt a happy end”. Szörnyű belegondolni abba hová is képes vezetni néhány felelőtlen, ostoba kívánság… Miután a prof befejezte a történetet, a mi véleményünket kérte ki az üggyel kapcsolatban, felszólítva a hallgatóságot, hogy ki - ki fejtse ki a maga gondolatait az osztály előtt biztosítva minket arról, hogy utánunk ő maga is megosztja velünk a sajátját. Elmerengtem néhány percig, mialatt az egyik háztársam, Shanessa Knowles fel is pattant, hogy szót kérve magának hozzálásson a saját állásfoglalásának kifejtéséhez. Tudom nem szép dolog, de bevallom épp csak fél füllel, ha hallgattam olyannyira lefoglaltak saját gondolataim. Mire észbe kaptam a lány már be is fejezte s visszaült a helyére. Remek.
- Leszek én a második. - álltam fel a helyemről Bruce nem kis döbbenetére. - Csukd be a szád. - suttogtam, majd megköszörültem a torkom. - Amanita Mulchany, hetedik évfolyam, Hugrabug. - mutatkoztam be. - Az én meglátásom az, hogy a probléma összetettebb annál, mint amilyennek első ránézésre látszik. Induljunk ki abból, hogy a kísérlet valóba hibás alapokra épült, lévén a muglik és a varázslók nem azonos tudással bírnak így a nézeteik, a gondolkodásmódjuk is merőben eltér egymásétól. Persze akadnak közös pontok, mint ahogyan arra Shanessa is rávilágított, ám ha őszintén magunkba nézünk be, kell, hogy lássuk nem állunk egy szinten a muglikkal. - játékosan behúztam a nyakam néhány pillanatra várva azokat a bizonyos utcaköveket…
- Vegyük például csak a feltámasztott nő esetét… Shani állítása szerint mind a muglik mind pedig a varázslók képesek volnának 77 ember életét feláldozni azért, hogy a saját szerettükét megmentsék, visszahozzák a halálból, ám én ezzel vitatkoznék. A muglik talán csakugyan megtennék ezt, de pontosan a tudatlanságukból adódóan ám a varázsvilágban egészen más a helyzet. Be kell, hogy valljam némiképp még hitetlenkedem is a történet ezen részét illetően hiszen maga Dumbledore professzor, elismert mágus fogalmazta meg igen csak találóan, hogy a halott személyek feltámasztása nem lehetséges. Legalábbis… nem, úgy ahogyan azt sokan gondolják. A test maga életre kelthető ám a lélek nem. S hogyan is nevezzük az életre hívott holttesteket? Nem, nem zombik, az csak a mugli világban dívik. Infernusok. Más szóval a történet ezen része számomra hihetetlen, de ez most mellékes. Lényeg, mivel e ténnyel varázstalan szomszédaink nincsenek tisztában könnyebben, vetemednének efféle ostobaságra, mint a varázslók. Ez lenne az első pontom. - szusszanásnyi szünet.
- Vegyük következő tökéletes példának azt a két személyt, akik az iskola bezárását kérték. Vajon miért tették ezt? Félelemből mivel rettegtek az ismeretlentől? Féltékenységből, amiért ők sosem részesülhettek a varázslás képességében? Esetleg volt valami más okuk is erre? Ezt már sosem tudjuk, meg ám látjuk hová vezettek végül az esztelen kívánságok. A muglik teljesen a varázslókra szorultak a mindennapi életben, s lám amikor azok „elhallgattak” beütött a baj. Varázserő hiányában az emberek kénytelenek voltak szembesülni azzal, hogy gyakorlatilag életképtelenek, tehetetlenek s hogy visszanyerjék a mágusok kegyét saját társaikat, mészárolták le. Mi ez, ha nem ostobaság? Hogyan is élhetett volna tovább a két világ egymás mellett békében mikor a kétségek, a félelem, s a féltékenység már felütötték a fejüket megmérgezve ezzel az addigi békés viszonyt? S ha ez elsőre furának tűnik, gondoljunk csak bele abba mi minden, lenne a következménye annak, ha egy nap fény derülne a társadalmunkra, a képességeinkre? A muglik azóta bár rengeteget fejlődtek teljesen, elmisztifikálták a varázslás fogalmát. Mesehősökként, rémalakokként ábrázolnak minket, velünk ijesztgetik a rossz gyerekeket, vagy épp altatják a kicsiket. Kicsavarták a fogalmat a kiszivárgott információk alapján, ha pedig most váratlanul ismét összeboronálnánk a két világot, ugyan oda lyukadnánk ki ahová néhány ezer évvel ezelőtt is. A tudatlanság félelmet, féltékenységet, túlzott rajongást, függőséget eredményezne és még a jó Merlin tudja mit.
- Egyet értek e abban, hogy vigyáznunk kell a varázstalan emberekre, istápolgatni őket és segíteni ahol tudunk? Nos részben. Ha támadás éri őket egy - egy halálfalótól kötelességünk segíteni, hiszen a vészt a saját fajtánk jelenti számunkra, ám amennyiben ez az eshetőség nem áll fenn úgy vélem csak hagyni kell őket békében élni, mindenfajta beavatkozás nélkül. Mióta elhagytuk őket megtanultak boldogulni, önállósodtak ebbe, pedig kár volna beleszólni. Felesleges lenne a tanítás, hiszen nem ugyan azokkal a képességekkel bírunk. Le kell e őket nézni ezért? Nem, hiszen számtalan találmányuk, alkotásuk homályos a mi fajtánk számára, mivel mi nem azt tanultuk, amit ők. Mit kellene hát tennünk? Csendben szemlélődnünk, tanulni tőlük, amit lehet, gyönyörködni a kultúrájukban ám továbbra is megtartani a két világ közti távolságot. – csendesedtem végül el. Lehet sokan furcsának fognak gondolni ezért, legfőképp tulajdon édesapám, ha ez egyszer a fülébe jut, ám nem tehettem mást, világ életemben őszinte ember voltam. - Köszönöm a figyelmet. - ezzel visszaültem a helyemre. - Ki vagy te és mit csináltál Nitával? - meredt rám a háztársam, mire csak megráztam a fejem és a többieket kezdtem figyelni.
Outfit:This - Notes: Tudom, tudom, sok a duma. Bocsi. :$
Isabelle Nia Lascar slytherin
Hozzászólások száma : 41 Join date : 2013. Jul. 03. Tartózkodási hely : Paris or Hogwarts
Tárgy: Re: Mágiatörténet haladóknak - 4-7. évfolyamos diákok részére Csüt. Júl. 25, 2013 7:32 am
Reggel, mikor felkeltem, s belenéztem órarendembe, akaratlanul is elmosolyodtam, ami mostanság nem nagyon fordul velem elő, ha arra gondolok, hogy órára kell menni. Akármennyire is stréberül hangzik, vagy sem, alapvetően szeretek órákra járni, de mióta nem tudom rendesen kialudni magam – nagyjából, amióta elkezdődött az év – azóta valahogy nem tudok jókedvvel órára menni. Kivétel persze a bájitaltan, vagy éppen a bűbájtan. Azokat bármikor élvezem, még akkor is, ha fáradt vagyok. Persze az sem túl egészséges, hogy mesterségesen tartom ébren magam, meg hát, ilyenkor a szokásosnál is morcosabb vagyok. Most azonban, leginkább a kíváncsiság vezérelte jókedvemet, amivel a napnak indultam. Sajnálatos módon azonban nem azzal a híres mágiatörivel kezdtem a napot, s mire odáig eljutottam a nap folyamán, azt hiszem ismét visszaestem a mostanában szokásos mogorva kedvemre. Talán utána kéne járnom, hogy mégis mi ez a kóros álmatlanság, hátha az segítene, hogy normálisan túléljem az órákat, s amellett, hogy figyelek, még arra is maradjon energiám, hogy ezt érdeklődve tegyem. A fal mellett állva, a plafont bámulva vártam Elisabeth-et, aki annyira ragaszkodott ma reggel, készülődés közben, hogy együtt menjünk órára, hogy nem tudtam nemet mondani. Ahogy a lány befordult a folyosóra, s észrevett, belém karolt, s szó nélkül indult a terem felé. Igazából, nehezen viseltem azt, hogy így önkényesen cselekszik, de azt hiszem 4 év alatt, amióta szobatársak vagyunk, már hozzászoktam a dologhoz, így hát egy sóhajjal lerendeztem magamban a dolgot. A terem bejáratánál, ahogy elmentünk egy csapat negyedéves összesúgott a hátam mögött. - Megérkezett a új tanárbácsi kedvence… - s kuncogtak. Én egy egészen apró pillanatra megtorpantam, majd Elisa továbbrángatott. - Nincs értelme törődni velük. - Tudom… - Ráztam meg fejemet. Sebastien is mondta, hogy ez lesz, meg hát, én is sejtettem előre. Persze neki könnyelműen mondtam, hogy lepereg majd rólam, de azért egy kicsit mégis csak bosszantott a dolog. Pláne, mert világéletemben semmilyen kivételezésre nem szorultam, s azt hiszem eléggé egyértelmű az is, hogy nem is fogadnám el. De nyilván még válaszra se fogom ezeket az ostoba megjegyzéseket méltatni. Elisa elindult a legelső sor felé, ahova általában ülni szoktunk. Oké, persze, stréber sor, de legalább kevesebb zavaró és irritáló diák ül előttem, akik nem tudják befogni a szájukat arra a röpke időre, amíg egy tanóra tart. Most azonban megragadtam és egy hátrébb lévő sorba húztam, hogy ott üljünk le. Nem adok még egy lapáttal az ostoba pletykálkodóknak, plusz a még ostobább vihogó lányok közé se vagyok hajlandó beülni. Még így is láttam, hogy amint leültem, páran összesúgtam, felém nézve. Legszívesebben felálltam volna, s átkiáltottam volna nekik. De mint ahogy az előbbit se, így ezt se érné meg kommentálnom. Ha ennyire tartalmatlan az életük, hogy az enyémmel kell foglalkozniuk, akkor csak sajnálni tudom őket. Furcsa volt ezt a termet így teletömve látni… persze ez egyelőre nem a professzor úr érdeme, azt hiszem, hanem a kíváncsiságé, majd ha a következő óra is hasonló teltháznak fog örvendeni, akkor már lehet azt mondani, hogy az épp besétáló tanár úré az érdem, ugyebár. Akaraktlanul is, de elmosolyodtam, ahogy besétált a terembe. Persze, úgy tekintettem rá jelen helyzetben, mint a mágiatörténet professzoromra, nem úgy, mint a bátyámra, de ez a mosoly leginkább annak szólt, hogy milyen stílusosra sikeredett a belépője. Amíg bemutatkozott, Elisabeth rendületlenül írta nekem egy papírlapra kommentjeit, amin általában jókat szórakozok, de most zavart. Minden koncentrációmat az előadásnak akartam szentelni. Az öreg Binnshez képest már most, az első órán teljesen más stílusú előadásban volt részünk, ez azonban könnyen lehet csak a mézesmadzag. Legalábbis sokan hihetik így. Én valahogy előre sejtettem, hogy ezek után is hasonló kaliberű előadásokban lesz részünk. Persze, azt nem változtathatja meg, hogy ez egy felettébb unalmas tantárgy. Amint az utolsó részhez ért a professzor a mondandójában, már szinte emeltem a kezem, hogy szóljak, de megelőztek, aminek talán örültem is kicsit. Érdeklődve figyeltem az előttem szólókat, közben egy-két gondolatot lejegyezve magamnak, saját véleményemet kifejezve. Nagy levegőt vettem, majd a második hozzászóló után magasra emeltem kezem, pálcámat tartva. Utóbbit leginkább csak megszokásból. Amint szót kaptam, felálltam, ahogy a többiek is. - Isabelle Lascar, hatodév, mardekár – mutatkoztam be, ahogy azt illik, mintha egy teljesen átlagos új tanárnak tenném azt. - Nos, nyilván maga a teszt is hibádzott, ahogy azt az előttem szólok is mondták. Egyértelmű, hogy több tájékoztatást kellett volna adni azoknak, akiktől kívánságot kértek, hisz így mit láttak a varázsvilágból? Bármit sokkal nagyobb könnyedséggel meg lehet kapni, s ők a világ urai, mert olyat tudnak, amit mi nem. Ha olyasvalakiket teszteltek volna, akik jártasak a varázsvilág akkori állásában, akkor feltehetőleg ésszerűbb kívánságok hangzottak volna el, mintsem egy zsák arany, vagy éppen az iskola bezárása. - Ami a feltámasztott hölgyet illeti – fordultam Amanita felé, jelezvén, hogy az ő hozzászólását szándékozom kommentálni. – Véleményem szerint ez nem pont a tudatlanság számlájára írható. Hiába tudja az illető, hogy a könyvben leírtak szerint az újjáélesztett személy nem lesz ugyanaz, mégis reménykedik. Ugyanis egy ilyen mértékű fájdalom nyilvánvalóan elvakult döntésekkel járhat, s akkor is tud hinni az ember, ha tudja, hogy alapvetően nem lehetséges. De hát a csodákban, ha jól gondolom, szinte mindenki reménykedik, ha olyan helyzet elé kerül. Még ha varázsló is az illető, ebben nem hiszem, hogy különbség lenne. Ha pedig valakire nagyon vágyunk, az nem varázstalanságunkból adódik, ha képesek vagyunk ezért feláldozni akár 1, akár 77 embert. Ha erre képesek vagyunk, akkor ugyanúgy megtesszük mugliként, mint varázslóként. - Ami pedig azt illeti, hogy mennyire vagyunk elveszve a varázserő nélkül és mennyire kell figyelni a muglikra –fordulok itt Shanessa felé. – szerintem ez egyáltalán nem így van. Ugyan a muglik is feltalálták magukat, de a tény, hogy egyes varázslók varázserejük nélkül nem tudnak meglenni, pontosan olyan szintű, hogy mára már a muglik se tudnak meglenni a mindenféle technikai fejlettségük nélkül. Márpedig, ha egy varázsló elveszti varázserejét és nem tud anélkül boldogulni, az csakis önön ostobasága, nem pedig a varázstalanok fejlettsége. A pálcánk nélkül pedig leginkább csak egy másik varázslóval szemben lennénk legyőzhetőek, hiszen alapvetően nem varázsló ösztönnel, hanem emberi ösztönnel rendelkezünk. - Szerintem teljességgel helytálló az az állapot, ami jelen világunkban van. Vagyis a muglik és a varázstalanok igen is éljenek külön. Hisz mi, akármennyire is nagyképűen hangzik ez, valamivel felsőbbrendűek vagyunk. Pillanatok alatt meg tudjuk tanulni és be tudunk illeszkedni a mugli világba, ha arról van szó, ők viszont, ha csak nem születnek ezzel, sose fognak tudni megtanulni varázsolni, hiszen ez nem egy tanulható tulajdonságunk. Persze az, hogy ki milyen szinten tudná ezt megvalósítani, az pontosan olyan, minthogy a varázslók se egy szinten értenek a varázslás tudományához. - Egyet értek tehát azzal, hogy a mugliknak nem kell és nem is szabad tudni a létezésünkről, hisz, nem csak a mai nézeteik szerint vezetne ahhoz, amit Amanita mondott, hanem, véleményem szerint már régebben is ugyanehhez vezetett volna, s akár mennyi ideig élnek velünk együtt, mindig is követné ezt egy bizonyos mértékű féltékenység, hiszen olyasvalami birtokába vagyunk, ami nekik sose lesz. S ez ugyanúgy alapvető emberi tulajdonság, hogy féltékenyek vagyunk arra, ami nekünk nincs, vágyunk rá, de ha vért izzadunk se tudunk teljes mértékben a birtokába jutni. Még akkor se lenne ez biztonságos, ha tudnának mindent rólunk. - Nyilván pátyolgatni nem kell őket, arra nem szorulnak, hisz, ha pátyolgatnánk őket, akkor tisztában lennének azzal is, hogy mi létezünk, viszont a mi általunk okozott káraikat ugyanúgy helyre kell hoznunk, ahogy az ellen is védekeznünk kell, hogy ne tudjanak létezésünkről, hisz, ez is bizonyítja felsőbbrendűségünket, hogy mi erre képesek vagyunk. – Befejezve mondanivalómat, helyet foglaltam, majd, miután már minden szem az utánam szólóra, vagy éppen a professzorra szegeződött, az előttem lévő lapokból egyet összegyűrtem, s egy előttem lévő sorban ülő fejéhez vágtam. Amint az hátrafordult, szúrós tekintettel jeleztem neki, hogy roppantul nem méltányoltam, hogy hozzászólásom közben folyamatosan pusmogott és röhögcsélt a mellette ülővel. Persze nyilván ezt többen is megtették az órán, de amíg nem látom, addig nem nagyon zavar alapvetően.
Tárgy: Re: Mágiatörténet haladóknak - 4-7. évfolyamos diákok részére Pént. Júl. 26, 2013 9:09 am
i just ran out of band aids
don't even know where to start Cause you can bandage the damage
Megkönnyebbülten huppanok le az egyik hátsó padba, örülve annak hogy elsők között sikerült a terembe belépnem. Nem késtem el, nem kellett rohannom, és még reggelizni is tudtam, ami most kellemes, ámbár kissé álmosító érzéssel tölt el. Várom az óra kezdetét, türelmesen, közben ujjaimmal dobolok a padon, amit befoglaltam magamnak. Az egyenruhám, mint mindig most sem teljesen szabályszerűen van rajtam, a fekete sárga nyakkendőmet fel sem vettem, a blúzomat valamennyire kigomboltam, persze nem ízléstelenül a meleg miatt. A hajam jelenleg barnán omlik a vállaimra, szemeim smaragdzölden csillannak meg, ahogy újra és újra körbenézek a terembe, mintha csak meg akarnám jegyezni milyen. Pedig már számtalanszor jártam ebben a helyiségben, még most is találok benne újat. Közben a többi diák is szállingózni kezd a tanterembe, és a figyelmem ezek után már rájuk irányul. Elmosolyodom, mikor Lascar professzor is belép az ajtón, és kényelmesen hátradőlök a széken, várva, hogy milyen óra következik.
A belépője igazán hatásosra sikeredett, el kell ismernem, hogy sokkal hangulatosabb megvilágításba került így a terem. Az igazi óra előtti bejelentések nem igazán érdekeltek, és ha őszinte akarok lenni magamhoz nem is nagyon figyeltem oda. A pergamenemet tanulmányozom, ami frissen csalogat, hogy rajzoljak rá, de visszafogom magam. Még. Igyekszem jó diák lenni és figyelni a tanár úrra, aki végre belekezd az óra érdemi részébe. Figyelek, mert érdekel a téma, a térkép, ami előkerül kifejezetten, tetszik, hosszan elidőzik rajta a pillantásom, miután sikerült előcsalogatnom az apró vonalakat. De aztán magával ragad a tanár által ismertetett történet. Szemeim előtt megelevednek a régi város utcái az ott járkáló emberek, és akaratlanul is magamhoz húzom a pergamenjeimet és elkezdem rajzolni rájuk az előttem megelevenedett képzeletem szüleményeit. A sárgás papíron hamarosan feltűnnek a hatalmas falak, a tornyok, az emberek a nyüzsgő utcán korabeli viseletben, és a tekintélyes, mágusiskola is. Fél füllel továbbra is arra figyelek, hogy a tanár úr miket mond, és ahogy az előadás halad előre, úgy dolgozik egyre intenzívebben a pennám.
A következő pergamenen már a kilenc varázstalan ember jelenik meg az iskolában, mindegyik egyedi vonással felvértezve. Az első öt embert egy kupac pénzzel ábrázolom, négyet kapzsi arckifejezéssel, míg az ötödiknek szelíd örömöt ajándékozok. A szépséget kérő nőnek, bájos, ámbár nem kifejezetten kitűnő szépségű arcot, megfáradt, reménykedő tekintetet. Annak a kettőnek, akik azt kérték, zárják be az iskolát, félelemtől elsötétülő íriszeket rajzolok. Azt a férfit pedig, aki a feleségét kéri vissza, erőszakos vonásokat, és ugyanilyen szemeket képzelek el.
A következő rajzom a kívánságok hatásairól szól. Ábrázolom a meggyötört, halálból visszatért asszonyt, az erőszakos férjet, a megromlott termésmennyiséget, az alázattal könyörgőket, a ellenállhatatlan szépségű lányt, aki egy háremben rostokolt a haláláig, a tivornyázókat, a részegen dülöngélőket, és végezetül azt az egy embert, akinek sikeresen sült el a kívánsága. A rajzolást akkor sem hagyom abba, mikor a nagy mágusok a teszt végeredményét vitatják meg. A fekete mágia professzorát magasnak, akaratosnak, parancsolónak képzelem el, jóképű arcvonásokkal. Lerajzolom az elképzelését, hogy a muglikat a rabszolgasorba szánja. A bűbájtan nagymesterét okos tekintetűnek, bölcsnek mutatom, aki a tudását át szeretné adni a mugliknak. A bájitalok mesterét realistának, míg végezetül az átváltoztatástan mesterét pedig féltőnek és óvónak rajzolom le. Mire a professzor végez az érdekes történettel a padom tele van rajzokkal.
Amikor a véleménynyilvánításról van szó, én inkább meghúzódom, és csendben rajzolok tovább, de a figyelmem nem lankad, végig hallgatom Shanessa, Amanita és Isabelle véleményét. Nagyon nehezen abbahagyom az alkotást, majd kissé bizonytalanul körülnézek. Nem igazán fűlik ahhoz a fogam, hogy felálljak és én is elmondjam azt, mit gondolok, soha sem voltam az a típus, aki képes nagyobb közönség előtt kiállni. De talán jobb lenne előbb túlesni rajta… Mielőtt alaposan átgondolhatnám, már állok is fel, továbbra is bizonytalan tekintettel fürkészve a megjelenteket és Lascar professzort egyaránt.
-Daphne Gallaher, hugrabug, hatodév. - Mutatkozom be halkan. - Shanessával egyetértek valamilyen szinten, de igaza van Amanitának, egyáltalán nem állunk egy szinten a muglikkal. Ugyan arra én még továbbra is keresem a választ, hogy miért van az, hogy mugli szülőknek is születhet varázserővel bíró gyermekük. Van erre magyarázat? Ha annyira felsőbb rendűek lennénk mi, mágikus képességekkel rendelkezők, akkor hogyan lehet az, hogy egy teljesen varázstalan vérvonalból mégis mágus születik? Arra is kíváncsi lennék, a varázslók honnan erednek, pontosan hogyan lettünk azok amik, de gondolom ez már egy másik kérdés. - Mosolygok kissé bizonytalanul, továbbra is.
- Azzal is egyetértek, hogy ha a muglik tudnának a varázsvilágról féltékenyek, lennének, és mindenáron szeretnék elérni azt, hogy ők is olyan hatalomban részesüljenek, mint mi. Ez azt eredményezné, hogy nem csak attól kellene tartanunk, hogy a mostani háború során halálfalók mészárolják le a családtagjainkat, hanem attól is, hogy a muglik megkeserítik az életünket. Elég csak arra gondolni, hányszor üldözték a boszorkányokat és varázslókat régen. Hányszor akarták őket máglyára vetni és különböző dolgokkal megölni őket, csak azért, mert azt hitték ártanának nekik. Igen, nyilván voltak a mágusok között is olyanok, aki arra törekedtek, hogy leigázzák a muglikat, de lássuk be a legtöbben nem ilyenek, vagyunk. A muglik eszelős viselkedése pedig a saját társaikra hozott bajt, az összes apró gyanús jelre már rákiáltották leginkább a nőkre, hogy boszorkányok, ezzel rengeteg ártatlan életet sodorva a halálba. Ha igazi boszorkányt találtak, természetesen neki nem lett semmi baja, de kétlem, hogy nyugodt életet élhettek akkoriban, folyamatosan abban a tudatban, hogy üldözik őket. Én legalábbis nem tudnék így nyugodtan élni. Tehát az én véleményem az, hogy teljesen jó az, hogy elkülönül a mugli a varázsvilágtól. Jobb, ha nem tudnak a létezésünkről és így mind a két világ nyugodt, lehet egymás mellett. Viszont az nem lenne rossz, hogy a mugliszületésüeknek több információt juttatnának, hogy ne legyen akkora sokk a családjának és magának a gyermeknek, amikor kiderül az igazság. - Nem szokásom hosszan beszélni és az is feszélyez, hogy mások ennyire bámulnak, ezért ahelyett hogy folytatnám, visszaülök a helyemre, és inkább újra elmerülök a rajzolásban, jelenleg Shanessát, Amanitát és Isabellet rajzolom le, de közben persze figyelek az utánam szólóra is.
- Tegyen már le, nem vagyok én szénabála! Nem hallja? - Ezúttal nyakon csíptem magát kislány! Lógni akart óráról? Meglátjuk, mit szól mindenhez McGalagony igazgatónő! - De hát mondom, hogy nem akartam lógni csak… - Na ne etessen McNeal, ezúttal nincs itt a kis barátja, hogy megvédje magát. Túl sok van már a rovásán. Ki fogják csapni… több gondot nem okoz majd a számomra. - Nem is kezdődtek még el az órák! - Kifelé settenkedett az iskola épületéből egyenesen… - Egyenesen a bagolyházig, hogy feladjak egy levelet… - Ilyenkor? Ne etessen! - Tudja mit? - Mit? - Elegem van! – ezzel nagy lendületet vettem s egy nem túl kellemes mozdulattal elrugaszkodtam a gondnok válláról, hogy aztán pofára érkezve elterüljek a folyosó kövezetén. Basszus, basszus, basszus! Ez a filmekben általában nem így szokott kinézni. - Mit művel? – ordított rám a gondnok mire megpróbáltam ugyan talpra szökkenni, ám a jobb bokámban rögvest szúró fájdalom vette át az uralmat, én pedig megint a padlón kötöttem ki. - Chi… auu… - Elég legyen! – indult meg felém a gondnok villámló tekintettel az agyamat pedig a vész közeledtével hirtelen erős adrenalin löket árasztotta el. ~ Most vagy soha, gyerünk kislány! ~ Bevetve minden tartalék erőmet felugrottam majd pedig Forest Gumpot meghazudtoló sebességgel iramodtam meg a mágiatörténet terem felé. ~ Ha sikerülne eljutnom odáig, becsusszanni órára mielőtt ez a félkegyelmű utolér, s mielőtt az óra kezdetét veszi egy rossz szava sem lehetne rólam így pedig elkerülhetném az újabb adag kalamajkát. ~ - Állj meg te bajkeverő! – hallottam a hátam mögül a gondnok el – elfúló hangját, aki szemmel láthatóan nem örvend már strapabíró kondíciónak. - Kopjon már le rólam! – kiáltottam hátra majd egy újabb folyosót hagytam a hátam mögött, hogy rákanyarodhassak a következőre. Sietve az órámra sandítottam, s rémülten kellett tudomásul vegyem, hogy már csak 1 percem van kezdésig. Ha nem érem el… nekem lőttek. Hiába Peter jósága a gondnok ezúttal célt ér… pedig most tényleg ártatlan vagyok. - Elkaplak teee… - újabb kanyar, újabb folyosó… 23 másodperc. Sikerülnie kell! Az adrenalin vészes csökkenése sebességvesztéshez s újabb éles fájdalmakhoz vezetett, ám a cél már oly közel van. Néhány lépés… - Buuuuuuuuktaaaaaa! - ezzel, nem túl stílusosan ugyan de a szó legkonkrétabb értelmében estem be a tanterembe ahol legnagyobb döbbenetemre már elkezdődött az óra! ~ Mi?????? Neeeee! De hát azt hittem… basszus késik az órám. Elvesztem. ~ Fájdalmas nyögés kíséretében vergődtem talpra a gondnok, pedig épp ebben a pillanatban ért el az ajtóig. - Most megvagy te kis… - Mr. Friccs! Szabad megtudnom, miért zavarja a tanítást hangoskodással? – McGalagony hangjára ösztönösen, cselekedtem, nevezetesen… becsaptam az ajtót Friccs orra előtt.
- Elnézést… a késésért professzor. Többé nem fordul elő. - motyogtam vörösen, ahogy a termet kuncogás, sutyorgás zaja töltötte be igen csak érdekes belépőmet, s csapzott külsőmet illetve számos kommentárral. Tudom, hogy ezt nem úszhatom meg szárazon, s ha Friccs nem is, óra után Lascar biztosan a fejemet veszi majd így mielőtt bármely más megjegyzéssel tovább rontottam, volna amúgy sem rózsás helyzetemen sietős – már amennyire lehet sietni sérült bokával – léptekkel a legközelebb eső asztalhoz vergődtem, s leültem alaposan meghúzva magam. - Sokról nem maradtál le. – suttogta egy háztársam, aki az Amanda Reynolds névre hallgat s a szomszédos padsorban foglalt helyet közvetlen mellettem. - Csak bemutatkozott és elküldte azokat, akik nem akarnak R.A.V.A.SZ – t tenni vagy csak az okklumencia miatt jöttek. - Köszi. – suttogtam vissza a lánynak ezt követően, pedig minden igyekezetemet latba vetve próbáltam a fájdalom helyett inkább a professzor előadására koncentrálni.
A tananyag ellentétben az elmúlt évek száraz, unalmas, mágiatöri óráin nyújtottakkal érdekes volt, megkockáztatnám talán még a lebilincselő jelzőt is. Ki hitte volna, hogy egyszer régen nagyon régen a muglik és a varázslók közvetlen szomszédokként éltek egymás mellett, titkoktól, hazugságoktól mentesen? Ez ma már egyenesen elképzelhetetlennek tűnik főleg most mikor egy újabb háború, vette kezdetét a varázsvilág berkein belül a „jó és a rossz” oldal képviselői között. A kísérlet felvezetése csak még inkább felkorbácsolta bennem a tudásszomjat, a kíváncsiságot a történet végét illetően. Szinte csüngtem a professzor minden egyes szaván, ám mikor végül elérkeztünk ahhoz a részhez, hogy kifejtsük a saját véleményünket, miután felálltunk és bemutatkoztunk szinte teljesen az asztalom alá, csúsztam. Persze még mit nem. Más sem hiányzik, mint hogy a fájdalmasan tragikus belépőm után még hülyét is csináljak magamból az osztály füle hallatára. A – a! Ki van csukva!
Szerencsére akadtak bátor önként jelentkezők Shanessa, Amanita, Isabelle, valamint Daphne személyében, akik felszólaltak így egy időre sikeresen megmenekültem a felszólítás elől. Legalábbis… azt hittem. Amint Daphne befejezte a mondandóját már felém is intett a professzor azzal, hogy én következem, amin néhány bunkó a hátam mögött igen csak jól szórakozott. Lám csak egy újabb remek nap… - Én ömm… - keltem fel, ám ahogy a jobb lábamra nehezedtem halkan felszisszentem. - Én… - Te vagy az iskolai felmosórongy már az iménti bemutatkozásod alapján. – vihogott közvetlen mögöttem egy szőke hajú Mardekáros srác a mellette ülő haverja pedig csatlakozott hozzá. Utálom, hogy nem szólhatok vissza, de már így is alaposan benne vagyok a slamasztikában. - Catherine McNeal, hetedév, Griffendél. – mutatkoztam be végül, lenyelve néhány csípős megjegyzést.
- Személy szerint leginkább a bájitalok mesterének véleményével értek egyet indokaim pedig a következők. Először is, ahogy az előttem szóló lányok már olyan jól megfogalmazták a féltékenység, valamint a félelem az ismeretlentől igen erős éket vert a két világ közé már akkoriban, mely az évek folyamán egyre csak mélyült és mélyült. Ha a tanács nem dönt végül a szeparáció mellett, ki tudja hová vezettek, volna később a dolgok. A függés a varázslóktól igen erős volt, ám van, ami még ennél is erősebb lehet ez, pedig a rettegés. Előbb vagy utóbb véres háborúba torkolhatott volna az egykor békés együttélés javarészt a muglik kárára ezt, pedig a vezetők nem engedhették. Persze szép és jó, az az elképzelés is, hogy a muglikat tanítani, terelgetni kell, ám felmerül a kérdés: Hogyan? A képesség, a tudás hiánya lehetetlenné teszi, hogy egy varázsló sikeresen átadhassa ismereteit egy muglinak mert az a közös előismeret hiányában semmit sem fog érteni, vagy elsajátítani. Ez nagyjából olyan mintha egy születésétől fogva vak embernek azt mondanánk, írja körül piros színt. Lehetetlen. – köszörültem meg a torkom.
- Helytelenítem azt a látásmódot, hogy a muglik nem lennének jók másra, mint, hogy rabszolgaságba taszítsuk, őket és uralkodjunk felettük, hiszen a kultúrájuk elképesztően gazdag, megkockáztatom gazdagabb is, mint a miénk, ráadásul az elmúlt évezredek folyamán, jelentős fejlődésen estek át. Számos találmány, felfedezés, köthető hozzájuk még olyan dolgoké is amik számunkra is napi szinten használatosak. Papír, nyomtatás, iránytű, különböző médiumok, bútorok… te jó ég képtelenség mindent felsorolni, ám azt, muszáj elismernünk, hogy e tárgyak, használati cikkek, ételek, stb., mind – mind beépültek a mindennapi életünkbe. Rosszabbak lennének tehát hozzánk képest a muglik? Alantasabbak? Nem hinném, pusztán csak mások. Nem rendelkeznek ugyan varázserővel, tehát elismerem gyengébbek, ám nem ostobábbak. – néztem körül a teremben. - Ami pedig a védelmüket illeti, úgy érzem, nem szorulnak rá. Míg mi nem háborgatjuk őket tökéletesen, boldogulnak maguknak is. Köszönöm. - ültem vissza a helyemre, hogy a figyelmemet a következő felszólalóra irányítsam.
Deborah Wallberg gryffindor
Hozzászólások száma : 33 Join date : 2013. May. 12.
Tárgy: Re: Mágiatörténet haladóknak - 4-7. évfolyamos diákok részére Vas. Júl. 28, 2013 3:50 am
She's up all night 'til the sun I'm up all night to get some She's up all night for good fun I'm up all night to get lucky We're up all night 'til the sun We're up all night to get some We're up all night for good fun We're up all night to get lucky
Csoda történt. Nem késtem el. Ugye, mennyire meglepő? Nem kötött belém egyetlen mardekáros se, nem irányított el egyetlen mágikus lépcső sem, nem kerültem büntetőmunkába… Persze nem én lennék, ha nem történt volna velem valami. Első órám bűbájtan volt. Sikerült megint alakítanom, ezért a második órámra, mágiatörténetre, kissé kormosan jelentem meg, de legalább nem késtem! Miután belépek a tanterembe helyet foglalok középtájon és igyekszem a lehető legjobban eltávolítani magamról a maradék kormot, közben lassan, egészen megtelik a terem, bizton állíthatom, hogy ennyi embert, én még nem láttam mágiatörténet órán. Hiszen a többség azon van, hogy elkerülje, vagy be se kelljen járnia, és gyakran ellógták az órát, hiszen Binns professzor nem igazán vette észre ezeket a hiányzásokat. A diákok nevét sem tudta már szerencsétlen kísértet. De most megváltozik a rendszer. Új tanár kaptunk. Biztosan az új arc miatt özönlöttek ennyien a terembe és akárhogy is nézem, a legtöbbjük lány, és vihorászva az első padsorokban foglalnak helyet. Ahogy figyelem őket, akaratlanul is fintor jelenik meg az arcomon. Továbbra sem értem ezt a viselkedést. Miért jó ez? Így próbálják felhívni a figyelmét? Ezzel szerintem csak eltaszítják. De ez csak a saját véleményem.
Tovább nézelődöm, miközben az aktuális közlendőket mondja a professzor és megdöbbenve veszem észre, hogy egyedül én vagyok az összegyűlt társaságban negyedikes. Ennyire lusták lettek volna elolvasni azt a könyvet? Pedig igazán nem volt nehéz. Jó, tény és való, hogy iszonyú vastag, de nekem elég volt két nap hozzá, hogy elolvassam, és mindent meg is jegyezzek belőle. Így nem hiszem, hogy bámilyen hátránnyal is indulnék az idősebb társaimmal szemben az órán. Mikor Binns szóba kerül elmosolyodom és már-már felnevetek, amikor elképzelem, miket produkáltam az óráján, és ő hogyan viszonyult mindehhez. Én nem tudtam csak úgy nyugton ülni és aludni, mint a többiek, nem, nekem kérdeznem kellett. Ezzel úgy megdöbbentettem Binns-t hogy csak dadogni tudott, hiszen nem szokott hozzá ahhoz, hogy kérdéseket tegyenek fel neki. De hát én soha nem bírtam a semmit tevést.
Örömmel veszem tudomásul, hogy az óra kezdete sem átlagos, és már az elején érdekesen van megközelítve a tantárgy. Lascar professzor úgy látszik teljesen tisztában van vele, hogy diákság mennyire nem érdeklődik a tantárgy iránt, pedig szerintem sokan szeretnék, ha más tanár tanította volna őket eddig. Mondjuk egy olyan, mint most ez a férfi. De én soha nem ódzkodtam annyira a tantárgy ellen. Talán azért, mert itt nem tudtam semmit lerombolni, vagy azért, mert kiváló memóriámnak hála az összes létező dátumot és anyagot tudom, így nem volt nehéz kiválónak lenni Binnsnél, de volt egy harmadik ok is, amiért a szabadidőmben képes voltam akár a könyveket bújni a történelem után kutatva. Ez pedig az, hogy továbbra is be-bevillan előttem a múlt egyes részletei, olyanok is akár amik több száz, vagy több ezer évvel ezelőtt történtek. Amióta ezt a titkomat megosztottam Peterrel a prefektusi mosdóban, azóta csak még inkább foglalkoztat a téma, és most, mikor a háborúról van szó, csak még inkább hegyezem a füleimet.
Határozottan megdöbbenek, amikor kiderül, hogy a halálfalók már jóval régebben is jelen voltak. Erre egyáltalán nem gondoltam. Mindig csak arról hallottam, hogy volt ez a nagyon sötét varázsló, Voldemort, akinek a nevét sem merték kimondani, és erre olyan információkat tudok most meg, amik egészen elképesztenek. Most már biztosan tudom, hogy semmiért nem cserélném el ezt a bemutatkozó órát és hiába én vagyok az egyetlen negyedikes itt, akkor is jó ötlet volt ide eljönni. Mert ilyen érdekes mágiatörténet óra a Roxfort történetében nem igen fellelhető.
Amint kinyílik a fiók, mohón kapok a térkép után, és érdeklődéstől csillogó szemekkel érintem meg óvatosan a felszínét, hogy a szemem elé táruljon a régmúlt idők térképe. Miközben tovább hallgatom a professzor kellemes hangját, teljesen beleképzelem magam abba a világba, ott látom magam az emberek között, és mivel nagyon jó képzelőerőm van, teljesen beleélem magam a történetbe. Akkor is, amikor a kívánságokról esik szó, és akkor is, amikor az eredményről. Úgy érzem magam a végén, mintha egy álomból ragadnának vissza, a valóságba, ahol minden olyan idegen és furcsa hirtelen. De aztán végül hamar felveszem a fonalat és végighallgatom Shanessa, Amanita, Isabelle és Cat beszámolóját és már éppen állnék fel, hogy én is megosszam az osztállyal a véleményemet, amikor megelőz egy mardekáros. - Mason Pickard, mardekár, hatodév. – Mutatkozik be fensőbbségesen. - Én egyértelműen a fekete mágia mesterével értek egyet. A muglik ostobák és hozzánk képest semmit sem érnek. Rabszolgasorba kellene őket taszítani, hogy ne zavarják tovább a világ rendjét. Ők okoznak kárt a bolygónknak azokkal a szennyező járművekkel, amiket automatának hívnak, vagy minek, és csak a baj van velük. Egyáltalán nem értek egyet, az előbb felszólaló lányokkal. – Megvetően méri végig őket. Kezd bennem nagyon felmenni a pumpa. - Lássuk be, hogy csak rontják a levegőt, és csak annyi hasznunk lenne belőlük, hogy felsúrolják utánunk a padlót… – Még folytatná is, de ekkor felpattanok.
- Mégis mit képzelsz magadról? – Betelt a pohár, nem tudtam megállni szó nélkül. Dühtől kipirultan meredek a magas mardekáros fiúra, aki még megvetőbb tekintettel méreget. - Én beszélek. – Mondja, teljes hidegvérrel. - Nem érdekel! Hogy mondhatod azt, hogy a muglik csak arra jók, hogy felsikálják a mérhetetlen nagyképűséged után a padlót? Te miben vagy jobb náluk azon kívül, hogy tudsz varázsolni? Na és aztán? – Nagyon felhergeltem magam, annyira, hogy kezem már a pálcám nyelénél köröz, mire az előttem lévő ötödévesek, akik már ismernek ijedten összenéznek és lebuknak a pad alá. Ami nem tudom miért, de még jobban bosszant. - Ne csináljátok már, hozzá sem értema pálcámhoz! – Mordulok rájuk, majd visszafordulok a mardekáros felé. - Visszatérve rád. Igaz, hogy ez most a vélemény nyilvánítás helye, de semmi okod arra, hogy lealacsonyítóan és gúnyosan beszélj más emberekről! Sőt, jogod sincs hozzá, hiába vagy akármekkora aranyvérű, az engem cseppet sem érdekel. – Igyekszem lenyugtatni magam, és kicsit észhez is térek.
- Elnézést kérek, tanár úr. – Fordulok a férfi felé, kissé szégyenkezve, de látszik, hogy annyira nem bántam meg a kirohanásomat, mert belül még mindig fortyog bennem a düh szikrája. - Deborah Wallberg, negyedév, griffendél. – Mutatkozom be, egyáltalán nem törődve, a mardekáros morgolódásával, aki végül visszaül a helyére, és szerencsére az ötödéves ismerőseim is előkecmeregnek a pad alól.
- Sok mindennel egyetértek, amit az előttem szólók mondtak és sok mindennel nem. Leginkább az elhangzottak közül, talán Amanita véleményével szimpatizálok. – Itt rá is mosolygok barátságosan a hugrabugos lányra. – De én több hihetetlen dolgot is találtam a történetben, nem csak a feltámasztást. Ott van például az arany teremtés. Lascar professzor azt mondta, azt a legkönnyebb előteremteni, de szerintem ez nem így van. Elég ha csak körültekintünk a mai világban is. Ha minden varázsló és boszorkány képes lenne pénzt teremteni magának, nem lenne sehol közöttük szegény, nem kellene doglozniuk, nem lenne szükség a varázslók bankjára, mert mindenki képes lenne odavarázsolni magának azt a vagyont, amire szüksége van. Vagy ők maguk voltak ennyire különleges mágusok? Hogy erre is képesek voltak? A lényeg az, hogy ezzel a ponttal vitatkoznék. Szerintem az volt a legegyszerűbb kívánság, hogy a lány azt kérte tegyék ellenállhatatlanul széppé. Mi is tanulunk itt az iskolában átváltoztatásból olyan varázslatokat, amikkel megváltoztathatjuk a külsőnket, szóval, azt hiszem ez már akkoriban is igen könnyű lehetett, főleg ha figyelembe vesszük mennyi ember hiú. – Elgondolkozom, hogy hogyan térjek vissza az eredeti témához. - Lényegében azt gondolom, hogy jó döntés volt akkoriban azt választani, hogy különítsék el a mugli világot a mágusok világától. Bár azt azért nem bánnám, ha nyilvánosan lehetne varázsolni... - Pont te? – Kuncog az egyik ötödéves, mire lesújtó pillantást vetek rá, de folytatom. -… bárhol ahol szeretném. – Kuncogást hallok az előttem ülőktől. - Akkor kihalna a mugli társadalom… – Jegyzi meg rosszindulatúan az előző lány és már hangosabban nevetnek én pedig megint csak dühösen újra lehuppanok a helyemre és összefonom magam előtt a karjaimat. Nem fogom használni a pálcám, nem és nem…
words: 1269 -- tagged Mindenki -- notes Végre sikerült elküldenem .
Sebastien A. Lascar professor
Hozzászólások száma : 65 Join date : 2013. Jul. 14.
Tárgy: Re: Mágiatörténet haladóknak - 4-7. évfolyamos diákok részére Hétf. Júl. 29, 2013 5:09 am
A késve érkezve az ajtón berobbanó lány felé villant a tekintetem kérdően. Na persze, mit is várhattam volna, Griffendél Ház. Gondolatban figyelmeztettem magam, hogy az ellenszenvem nem való a tanórára, így egy lemondó érzés kíséretében elhessegettem a pontlevonás mértékéről szóló gondolataimat is. Rövid feleletet adtam csupán: - Csak tartsa is be az ígéretét kisasszony - válaszoltam, - és legközelebb érkezzen pontosan. Egyébként dr Sebastien Anthony Lascar, örvendek. Foglaljon helyet a körünkben. A következő késés egy óráról 5 pontjába fog kerülni a Griffendél Háznak - figyelmeztettem. Érdeklődve hallgattam a különféle válaszokat, ahogy a reményeim is szóltak a legtöbbjük egészen más nézőpontokat vetett fel, így egy kisebb, de nagyrészt koherensen az elkülönéspártiak javára kialakuló vita bontakozott ki. Fojtott mosollyal hallgattam Isát, de egy pillanatra sem álltam meg a fegyelmezést csak azért, mert a testvérem. Igaz, nem is volt szükség különösebb fellépésre szerencsére, csupán könnyeden intettem a pálcámmal, mire a bejárati ajtó melletti szemetes fedele felnyílt. A húgomra néztem: - Ms Lascar feláll, felszedi a szemetet és kidobja - közöltem ellentmondást nem tűrően, majd a vihogókra pillantottam: - Önök pedig, ha az óra anyaga nem érdekli Önöket, akkor most felállnak és távoznak, ha viszont szeretnének maradni, akkor a továbbiakban megadják a kölcsönös tiszteletet a tanárral és a felszólaló diáktársaikkal szemben is. Döntsenek és tegyenek aszerint. Mindketten meghúzták magukat, valamit zavartan mormolva, de jómagam erre nem figyeltem már, újabb tanulót szólítottam fel. A felszólalások rendben folytatódtak, amígnem egy Mardekáros fiú véleménynyilvánítását megszakította egy kis Griffes csitri. Megvártam amíg befejezi a szavait, majd egy könnyed non verbális varázslatot alkalmazva intettem felé a pálcámmal. A lány szája azonnal megtelt szappanhabbal, a megidézett tisztító eszköz azonnal vastagon kente be a hölgyemény nyelvét is, majd némi vizet is varázsoltam elé, hogy kiöblíthesse. - Ms Wallberg - néztem rá. - Azt hiszem azzal kezdtem, hogy mindenki elmondhatja a véleményét, bármilyen is az. Meglehetős ostobaságra vall, ha meg sem hallgatja mások érveit. Mára a Griffendél Ház egy kissé túl messzire ment a rendbontások terén. Aki még egyszer megzavarja közülük az óra menetét, annak egyrészt beragasztom a nyelvét, másrészt 25 pontot fogok levonni a Háztól. Köszönjék a két hölgynek. Most pedig folytassa kérem Mr Pickard - néztem vissza a fiatalemberre. Mason leplezetlen vigyorral bámult a szappanhabban fuldokló lányra, majd felállt újra. - Nem tudok igazán sokat már hozzáfűzni professzor úr. Ez a természet törvénye. Az erős uralkodik, a gyenge elbukik, elpusztul, avagy szolgálja a hatalmat. Ennél egyértelműbb alapelv nem is létezhet, nemde? - Ezzel kénytelen vagyok egyetérteni - ismertem el. - Ez valóban a természet törvénye. Ha megengedi Mr Pickard, maga a kongói dzsungelből érkezett hozzánk, hogy erre hivatkozik? - érdeklődtem nem kevés malíciával a hirtelen vörösbe boruló arcú fiútól. - Természetesen nem - közölte jegesen. - De az alapelv mindenhol érvényesül. - Miből tudhatjuk, hogy a muglik nem érnek fel hozzánk? Fejtse ki - adtam vissza neki a szót. - Rendelkezünk olyan erővel és hatalommal, ami nekik nincs meg. Még az utolsó sárvérű is olyan erőket idézhet meg, amit egy mugli maximum álmában - fejtegette. - Tény, amennyiben a mágiáról beszélünk - biccentettem. - Mondja Mr Pickard, ha az eszmefuttatás kedvéért feltesszük, hogy a máguskormány úgy dönt: felfedjük magunkat és mostantól mindenben szolgáljuk a muglikat, maga mit tenne? - vontam fel a szemöldököm. - Természetesen ellenállnék - vágta rá a Mardekár "gyöngyszeme". - Ha logikusan végiggondoljuk, egy ilyen helyzetben biztosan lennének ellenállók, akik... - Úgy van, ez vitathatatlan - vágtam közbe. - Na most honnan veszi, hogy egy érző és gondolkodó lény, jelen esetben egy mugli, sokáig bírná elviselni ezt a fajta rabigát? Hogy nem vezetne mindez háborúhoz? - kérdeztem vissza savanyú hanghordozással. - Mert nekünk van erőnk, nekik nincs - mutatott rá a tényekre a fiatalember. - Nem lenne lehetőségük lázadni. Persze megtehetik, de azokkal példát kell statuálni és kész. Határozottan bólogattam: - Megingathatatlan elmélet. Remélem mindenki jól megjegyezte - néztem körbe. - Ide vezet, ha semmit sem akarunk megismerni a mugli világból. A mugliknak nincs mágiája? Hogy a bánatba ne lenne? - ráztam a fejemet. - Csak ők technikának hívják. Mi sokáig élveztünk rengeteg előnyt, de mostanra ezekből nem sok maradt meg. - De professzor! - emelkedett fel egy Mardekáros lány is. - Bocsánat, Persephone Snowham, ötödév, Mardekár. Szóval csak vegyük a repülést. Én megigézett seprűmmel oda reppenek el, ahová csak akarok, míg egy mugli legfeljebb takaríthat vele. Felsóhajtottam: - Igen - válaszoltam. - Ez igaz. A mai Kína területén 2-3000 éve feltalálták a sikló repülést és a rakéták alapszintű verzióját, amelyekkel tárgyakat, de a sikló repülőkkel embereket is a levegőbe emelhettek. A muglik régi vágya volt a repülés, intelligenciájuk és kreatív elméjük pedig nem hagyta nyugton őket ebben a kérdésben. 1783-ban, Párizsban felemelkedett az első hőlégballon, ettől kezdve az ember meghódította az eget. A léghajók kiteljesedése a német Zeppelin volt, végzetes pusztulása ellenére is. Észak Karolinában, Kitty Hawk mezején 1903 december 17.-én Wilbur és Orwille Wright tervezte Flyer 1 a levegőbe emelkedett, ez a merevszárnyú repülés kezdete. Mostanra óriási utasszállító repülőgépeket tudnak tervezni. Ezen eszközök optimális haladási sebessége meghaladhatja az 1000 km/h-t, repülési magasságuk a 10.000 métert, egy ilyen magasságba emelkedő varázsló testét összeroppantaná a légnyomás, jegyzem meg halkan és mintegy 500 vagy annál is több embert képesek szállítani. Maga képes ezzel vetélkedő seprűt készíteni? És ez a sebesség sehol sincs a katonai gépekhez képest, a kapacitás pedig a nagy teherszállítókéhoz. A legnagyobb szállító repülőgép az Antonov an225, amely 600 tonna rakománnyal emelkedhet a levegőbe. Amint ezen adatokat maga megközelíti Ms Snowham, rögvest fejet hajtok maga előtt. Visszafordultam a fiú felé: - Egy ilyen lépés, mint amit a fekete mágia professzora javasolt, az egyetlen dologhoz vezetne: háborúhoz. Lehet igen magabiztos Mr Pickard, de attól még veszítene, a mágusvilággal egyetemben egy ilyen döntésnél. A muglik túlereje egészen elképesztő, technikai eszközeik ellen pedig teljesen védtelen. Vagy ismer valamilyen hasznos módszert egy mesterlövésszel szemben, aki nagyjából 2000 m-ről szétlövi a fejét, mielőtt egyáltalán csak észrevenné, hogy veszélyben van? Aranyló vére éppen úgy folyik, mint bárki másé és a teste sem bír ki többet - figyelmeztettem. - Ennek ellenére szavai egy részével egyetértek. Lesétáltam a katedráról, majd a diáksereg előtt megállva folytattam: - Megígértem a saját gondolataim kifejtését. Meg is teszem. Sokan vannak Önök között elkülönéspártiak. Én azt mondom, elég nagy bátorság a muglik magukra hagyása e tekintetben - ráztam meg a fejemet. - Mr Pickard minimum egy elgondolkodtató dolgot mondott. A környezetszennyezést. A muglik felélik a bolygó tartalékait és egyre nagyobb mértékben károsítják annak ökoszféráját, ami bizony ránk is hatással van. Sajnos sokkal gyorsabban fejlődik a tudásuk, mint az erkölcsi érzékük. Úgy gondolom szükséges lenne befolyással lenni a mugli hatalomra, a jelenleginél nagyobb mértékben. Valódi hatalommal, ami azonban csak a háttérben jelenik meg, a döntéshozók irányításában. Nem rabszolgasorba taszításról beszélek, mindössze a mindkét népet érintő kérdésekben tudjuk befolyásolni az életüket és a fejlődésüket. Nem igazán tanítás ez, nem is szolgaság, végképp nem istápolgatás. Elkülönülés nagyobb részben, de a megfelelő hatalmi kontroll megtartása mellett. Egy gyóntató pap, egy minisztériumi szürke eminenciás, egy magas rangú, döntéshozó katonatiszt, stb. Nem reflektorfényben lévő, de komoly hatalmat kézben tartó varázstudók. Ez a személyes véleményem. Visszalépdeltem a katedrára, majd Ms Wallberg felé fordultam: - Pusztán aranyat teremteni, ha szükséges, egyszerűen ostobaság lenne, noha a módszer adott, anyagot más anyaggá formálni tudunk, hogy mit mivé, az lényegtelen, csak a tudást kell ismernünk - fejtettem ki. - Ugyanakkor az arany értékét nem korrodálódó volta mellett az adja, hogy viszonylag ritka. Nyakló nélkül teremtve olyan mértékben leveri a piaci árakat, hogy gyakorlatilag értéktelen fémmé válik. Éppen ezért sem használják ma már közvetlenül, csupán a különféle címletek fedezetére - mutattam rá a tényekre, majd Amanita felé fordultam: - Természetesen Dumbledore professzornak igaza volt. Egyetlen varázsló sem képes életre kelteni egy holttestet. Ilyesmi sem ma, sem akkor nem történt. De amire mi nem vagyunk képesek, olyasféle szellemi entitások, mint a démonok, még képesek lehetnek. A világ komoly szerencséje, hogy az ezen lényeket szólító rituálék mára feledésbe vesztek, de bizonyosan léteztek. A katolikus egyház szentjeinek jó része életében vagy holtában csodákat tett. Talán nem fognak meglepődni, ha azt mondom: ezek jó részét előidéző igéket mind megtanulták már. Vízfakasztás, gyógyítás, stb, stb. Minimum fél tucat ilyen szent embereket támasztott fel. Meglehetősen sok, jól dokumentált eset létezik, vagyis kételkedni ebben ostobaság lenne. Könnyedén intettem egyet: - Nos folytassuk a történetet - hangsúlyoztam. - A döntés akkoriban sem volt egyértelmű. Voltak mágusok, akik Istenek és Istennők képét magukra öltve igyekeztek a saját jellemüknek megfelelően egyengetni a muglik útját, vagy éppen csodatévő papok köntösét húzva magukra. ilyen a zoroasztriánus vallás a Perzsa Birodalomban. Voltak, akik elrejtőztek, mások filozófusok, bölcsek, stratégák alakját öltve magukra tanítottak. Megjelenik a mai Közel-Keleten a zsidó vallás, akkoriban egyetlen mágus sem ismeri fel ránk gyakorolt veszélyeit, noha szent iratuk, a Tóra, amely a későbbi keresztény Biblia alapja Ószövetség néven, már egyértelműen tükrözi nézeteiket. Megköszörültem a torkomat, majd éneklő-recitáló hangon idéztem: - "Mikor te bemégy arra a földre, a melyet az Úr, a te Istened ád néked: ne tanulj cselekedni azoknak a népeknek utálatosságai szerint. Ne találtassék te közötted, aki az ő fiát vagy leányát átvigye a tûzön, se jövendőmondó, se igéző, se jegymagyarázó, se varázsló. Se bûbájos, se ördöngősöktől tudakozó, se titok-fejtő, se halottidéző. Mert mind utálja az Úr, aki ezeket míveli, és ez ilyen utálatosságokért űzi ki őket az Úr, a te Istened te előled. Tökéletes légy az Úrral, a te Isteneddel. Mert ezek a nemzetek, akiket te elűzesz, igézőkre és jövendőmondókra hallgatnak, de tenéked nem engedett ilyet az Úr, a te Istened. Prófétát támaszt néked az Úr, a te Istened te közüled, a te atyádfiai közül, olyat mint én: azt hallgassátok!" - idéztem a Biblia sorait. - Később pedig ennek oly nagy jelentősége lett... Széttártam a karjaim: - Akik minimum alapszinten ismerik a mugli történelmet vagy vallást, azok tudják, hogy ezek Istene a megbocsájtást tanította, de nem a magunk fajtának. Róma államvallássá emeli fel eme hitet, később, a középkorban pedig a vallás feje, a pápa, felállítja a Szent Hivatalt - ismertettem az azért remélem legtöbbjük számára ismerős tényeket. - Más néven az inkvizíciót. 1486-ban külön könyv jelenik meg két német dominikánus szerzetes, Jacob Sprenger és Heinrich Kramer tollából, a Malleus Maleficarum, vagyis a Boszorkányok Pörölye. Egyértelmű célzata, hogy segítse a boszorkányvadászok munkáját. Nagyjából ez adja meg az igazi nagy lökést az úgynevezett boszorkányüldözéshez. Az Egyház misztifikálni próbálja a szexualitást és a kor uralkodó nézeteinek is hű tükre a két barát munkája. Nézzük csak... A tanári asztal fiókjából előhúztam az előre odakészített kötetet, majd a könyvjelző mentén kinyitva idéztem sorait: - "Mert mi hát a nő? A barátság elpusztítója, kéjvágyó, gonosz és ledér. Minden boszorkányság a hús vágyából ered, amely a nőkben mélyen gyökerezik és kiolthatatlan." Nos, ebből is láthatjuk, hogy szakmunka értéke alacsonynak mondható, konkrétan nulla, ellenben kétszáz évre meghatározza majd Európa történelmét. Elsősorban a nők ellen irányul, akik olyan dolgokba vannak beavatva, amik az átlagos ember számára érthetetlenek. Gyógynövények, vagy az emberi test ismerete. Javasasszonyok, bábák kerültek a kínpadra. Az inkvizítor atyák a megvádolt asszonyokat levetkőztették, majd hosszú tűkkel szurkálták, az "ördög jegyeit keresve". Egy szemölcs, egy májfolt vagy anyajegy már megdönthetetlen bizonyíték volt. Utána jött a kínzás, mivel beismerés nélkül nem lehetett halálra ítélni senkit. Vasszűz, hüvelyszorító, spanyol csizma... Szülésznők, akik 10-15-20, nem egy esetben 30 éve szolgálták a közösséget végezték a máglyán, olyanok vádjai miatt, akiket adott esetben ők segítettek világra. Természetesen akit ilyen tortúrának vetettek alá, az hamar vallott, bármit megtett, csak érjen véget. Talán nevetséges, de még a kínvallatás alatt is veszélyesnek tartották. A 17. századra a hisztéria eléri a tetőfokát. Würzburg városában három év alatt 600 embert végeznek ki, köztük 19 papot. A szabad városban egyetlen eleven nő sem marad. Sokakat pár hónapos gyermekükkel a karjukban állítanak a máglyára, mígnem a felelős egyházi vezető, a bambergi bíboros székébe új és felvilágosult férfiú kerül, aki leállítja ezt az őrületet. Felpillantottam a beszédem közben az egyik korábban felszólaló Hugrabugos lányra: - Ms Gallagher korábban megfogalmazta, hogy "ha valódi boszorkányra akadtak, neki természetesen semmi baja sem esett". Ez meglehetősen túlzó gondolat - ráztam a fejemet. - Ha a pálcája nélkül egy máglyára kötik, nem tudom miként védené meg magát. Több tucatnyi varázstudó veszett oda. Voltak, akik megmenekedtek erejüknek hála, nyilvánvaló. De a többség aligha. Még ha a tüzet ki is bírta valaki, az igen egyértelmű bizonyíték volt. Ez esetben lefejezték vagy vízbe ölték az illetőt, aztán elégették a testet. Nem Ms Gallagher, azért mert néhányan megúszták, attól a többségnek erre esélye sem volt. Éjszaka rúgták rá az ajtót a megvádoltakra, lefogták mielőtt bármit tehetett volna, vagy a pálcájáért nyúlhatna. Elgondolkodva kissé magam is az eseten példát hoztam fel: - 1688-ban, Franciaországban egy fiatal boszorkány, Amélie de Fronghe és kvibli szerelme a Somme folyó partján sétálnak. A közeli város katedrálisának főapátja inkvizítorok segítségét kérte, lévén feljelentés érkezett nem a hölgy, hanem tévedésből kifolyólag az ifjú vőlegény ellenében. A páron egyházi fegyveresek, a johannita lovagok ütnek rajta. A lány szeme láttára leütik a fiút, majd elkezdenék levagdalni ujjait és kiszúrni a szemét, biztos, ami biztos. Hozzá kell tenni, az egyszerű papokkal szemben a johanniták viszonylag jó ismeretekkel bírtak a világunkról, hamar bizonyos titkos iratok birtokába jutottak. Párja erejével szétdobja a fegyveresek csoportját, majd megpróbálja megmenteni a fiút. Seprűre szállva menekülnek, ám egy számszeríjász lövése pontot tesz a szerelmes férfi életére. Mire hazaér, kiderül Amélie számára, hogy a hajlékukon rajta ütöttek már a lovagok. A ház lángokban áll, idős szüleit, bátyját, sógornőjét és még bölcsőben fekvő gyermeküket megcsonkították és hagyták elégni. Mire a lovagok majd lebírják és megölik a varázslónőt, gyakorlatilag kiírtja a közeli vár népességét tébolyult bosszúvágyában. Ezt azért meséltem el, hogy átéljék a korabeli világ helyzetét. Felsóhajtottam: - Akkoriban fogalmazza meg varázslók egy csoportja, hogy a muglikat nem rabszolgasorba kell taszítani, de egyenesen kiirtani, mégpedig önvédelemből. Ebben a harcban pedig nincs és nem is lehet középút, nincsenek mugli szülők, testvérek. Egy átlagos ember rendkívül szoros szálakkal kapcsolódik a családjához, éppen ezért ezen varázstudók, akik magukat Tisztítóknak nevezik, nem mernek és nem is akarnak bízni a mugliszületésűekben sem. A frontvonal szerintük nagyjából a félvérek és az akkor megszülető durva kifejezéssel élve "sárvérűek" között húzódik. Nem ismerősek ezek a nézetek valahonnan Önöknek? A többség ekkortájt választja a végleges elkülönülés tanát, ezen varázslók pedig a harcot. Ujjaim végigfutnak a fal menti könyvespolc kötetein: - Végigolvashatják mind a varázs avagy mugli történelmet, nincsenek feljegyzések egy mugli-bűbájos háborúról. Kíváncsian várom, hogy mi lenne a hipotézisük, vajh a Tisztítók miért nem kezdtek végül harcba? - érdeklődtem. - A korábban felszólított diákokat különösképpen várom felszólalásra, érdekelne az álláspontjuk. Akkor is, ha furcsa körülmények között is szólaltak fel - néztem Ms Wallberg felé, - legalábbis ha előtte lesuvickolják a kormot az orrukról.
Amanita Mulchany hufflepuff
Hozzászólások száma : 66 Join date : 2013. Jul. 15.
Tárgy: Re: Mágiatörténet haladóknak - 4-7. évfolyamos diákok részére Pént. Aug. 02, 2013 12:52 am
Isten látja lelkem én megpróbáltam, de egyszerűen képtelen voltam tovább koncentrálni mások véleményére mikor annyi zavaró tényező akadt, ami magára vonta a figyelmem. Papírgalacsinozó, beszólogató Mardekárosok, rajzolgató, sutyorgó háztársak, egy repkedő Griffendéles akik komplett amerikai focistákat meghazudtoló technikával esett be a terembe, arról a másikról már nem is beszélve, aki olyan szépen helyre tette az egyik nagyképű barmot, s aki aztán némi szappanos vízzel öblíthette ki utána a száját. Persze abban egészen biztos vagyok, hogy csupa érdekes, megfontolandó gondolattal színesítették a professzor óráját, de lássuk be én is csak ember, vagyok, aki a legkisebb kísértésre is reagál. Esetünkben… inkább figyeltem a többiek „rendbontását” mint, hogy miről is beszélnek. Minek törjem magam? Oké a professzor véleménye azért már érdekel, a többiek viszont nagyjából úgyis ugyan azt mondták el.
- Már megérte bejönni, tiszta ingyen cirkusz. - vihogott Brucie mire csuklóból fültövön vágtam. - Na ezt most miért kaptam? - kérdezte morcosan, megdörzsölgetve a sajgó területet. - Mert nem hagysz figyelni te sem. - Ezer bocsánat, mostantól inkább meg sem szólalok. - Úgy sem bírod ki. - incselkedtem majd egy kissé előrébb hajoltam, hogy jobban halljam a professzort, aki a saját nézeteit fedte fel előttünk lesétálva a katedráról, épp ahogyan azt ígérte. Persze hiszen magánvéleményt aligha fejthetne, ki mint professzor, ám mint egyik ember a másiknak, minden gond nélkül. A szavai minden kétséget kizáróan elgondolkodtatóak voltak azon pedig már meg sem lepődtem, hogy mindannyiunk okfejtésére megtalálta a megfelelő érveket, ellenérveket, épp ahogyan azt múltkor a különóránkon is tette. Még mindig nem tudom eldönteni, hogy ezért tisztelnem vagy épp rühellnem kellene e a fazont de majd a jövő eldönti.
Idővel aztán, befejezve fejtegetését s a kérdezősködők felvilágosítását a professzor tovább folytatta az órát én, pedig újra fülelni kezdtem. Sejtettem, hogy akkoriban sem volt egyszerűbb döntésre jutni ebben a kérdésben, mint most hosszú évszázadok távlatából, ám ahogyan azt a mellékelt ábra is tökéletesen alátámasztja végül, mégis csak sikerült, a két világ pedig elkülönült egymástól. Szükség volt rá, hiszen ahogyan az kiderült a folytatásból a varázstalan emberek tűzzel, vassal, kínzásokkal kezdték üldözni a magunkfajtákat esztelenségükben számtalan ártatlant küldve a halálba. Ide vezet a tudatlanság, az ismeretlentől való félelem, épp ahogyan azt többen is kifejtették nem sokkal ezelőtt. Jobban megvizsgálva a történetet, fájdalmas következtetéseket vonhatunk le: Bár mind a mai napi a „jó” oldal képviselői azt hangoztatják, hogy védenünk kell a varázstalan embereket, segíteni őket, amiben csak tudjuk, arról azonban mégsem szólnak, hogy a támadásokat konkrétan épp ők indították meg ellenünk. A Tóra, az inkvizítorok, s az általuk rettegésben tartott, behülyített emberek, akik a vesztünket akarták mind egy szálig. Nem csodálom, hogy ezek után a „Tisztítók” lépni akartak a saját biztonságuk megőrzése érdekében, ám hogy miként… azzal már nem értek egyet.
Újabb radikális megoldás, egy újabb csoport, ami a végletekben gondolkozik, s akiknek motivációjául ugyan csak a félelem szolgál. Évszázadok teltek el, az emberek pedig azóta sem okultak a hibáikból, újra és újra ugyan abba esnek bele. Hagyják, hogy az érzelmeik elhamarkodott, radikális döntésekre sarkalják őket, félretéve a józan ész hangját. Ez jelen volt már például abban a két férfiban is évezredekkel, ezelőtt akik a varázslóiskola bezárását követelték, s akik aztán épp társaik keze által végeztettek ki, azokban a muglikban akik, üldözni kezdték a varázslókat vagy épp azon társaikat akik „bűnös tudással bírtak” valamint azon varázslókban is, akik a muglik kiirtását tervezték. Sőt! Jelen van ez most is, a mai világban, hiszen a Halálfalók ma is folytatják pusztításukat az „Aki nem velünk van, az ellenünk” felfogás szerint, ahogyan a „Potteristák” is hasonlóképpen cselekszenek arra hivatkozva, hogy a békéért munkálkodnak. S hogy mi az igazság? Ezen nézeteimért apám biztosan elítélne, árulónak bélyegezne meg, ám én mégis vallom őket: Egyik csoport sem jobb a másiknál hiszen mindkettő pusztít s úgy érzi megfelelő indokokkal támasztják azt alá. Nem hiába váltam semlegessé az elmúlt néhány év során.
Miközben hagytam, hogy a gondolataim messzire sodorjanak az órai tananyagtól a professzor újfent a véleményünket kérte, ezúttal abban, hogy vajon miért nem tört ki mégsem háború a varázslók és a muglik között. - Hé Ama… figyeltél? - suttogta Bruce mire azon nyomban észbe, kaptam. - Hmm? - Tehát nem. Mond, csak hol jársz most? - Hawaiion. - Tényleg? - Hülye vagy Brucie. - Mond el a véleményedet inkább, Lascar úgyis azokéra kíváncsi, most akik az előbb felszólaltak. - Szerintem másokét is szívesen meghallgatja. - Tényleg? - Persze próbáld ki. - Hát jó. - ezzel a padtársam felállt majd egy kissé megköszörülte a torkát.
- Bruce Barnes, hetedév, Hugrabug. - kezdte bemutatkozással, ahogyan a többiek is. - Én úgy gondolom végül azért nem tört ki háború a két világ között, mert ha a Tisztítók valóban kiirtották volna az összes muglit a varázslók jelentősége is odaveszett, volna. - vakarta meg a tarkóját feszengve. - Hiszen ha eltűnnek a föld színéről a varázstalan emberek kinél, lennénk mi különlegesebbek? Gyakorlatilag egyformákká válnánk, nem volna kiken segíteni, kiknek a problémáján töprengeni, így az értelmünk is megszűnne. - mondta majd látva egy - két morcos Mardekáros tekintetét inkább leült, nem akart bajt kavarni. Ez felbőszített, hiszen mindenkinek joga van a véleménynyilvánításhoz, Brucet mégis meggátolták ebben. Ökölbe szorult a kezem, de végül lehunytam a szemeimet és elszámoltam magamban húszig. Türelem! Nem lehet folyton harcolni, legalábbis órán biztosan nem. Majd utána… ó de akkor nagyon megkapják majd a magukét.
Újabb véleményező pattant fel, ezúttal egy Hollóhátas lány személyében. - Thelma Vains, hatodév, Hollóhát. - mutatkozott be. - A helyzet az, hogy én egyet értek Bruceal és egy kicsit tovább is gondolnám a szavait. Nos ő ott hagyta abba, hogy ha eltűnnének a varázstalan emberek, nem lenne kiknek a problémáival törődnünk, kiknek a megsegítésén töprengenünk. Itt folytatnám hát én… Nem lenne miért gyógyszereken, bájitalokon kísérletezni, hiszen a saját bajainkat már el tudjuk hárítani, az övék okoz folyton újabb és újabb fejtörést számunkra. Különböző módokon csempészünk be az életükbe „bájitalokat” melyekkel a fájdalmaikat csillapíthatják, a betegségeiket gyógyíthatják. - vett mély levegőt. - Vagy vegyük a találmányainkat… az övékét szoktuk alapul venni hozzájuk, azokat tökéletesítjük, formáljuk át. Ha ők eltűnnek, miből dolgozunk tovább? Nem csak nekik van ránk szüksége, de én úgy vélem nekünk is rájuk, hiszen ők inspirálnak minket, miattuk érezzük folyton azt, hogy „dolgoznunk, fejlődnünk kell”. Szerintem erre jöttek rá akkoriban a varázslók s döntöttek amellett, hogy végül nem indítanak háborút. - ezzel a lány leült átadva helyét a következő felszólalónak.
- Seraphin Maddeaux, hatodév, Mardekár. - kelt fel a helyéről egy igen csak felbőszült tekintetű srác. - Ostoba liba! Hogy merészeled azt állítani, hogy nekünk szükségünk van a muglikra? Hogy miattuk van csak értelmünk? Te és a kis cimborád Barnes nagyon el vagytok tévedve! A mugliknak van ránk szüksége, továbbra is úgy gondolom, hogy életképtelen, hasznavehetetlen csürhéről beszélünk, akik ellen végül azért nem indítottak háborút, mert a varázslók belátták, hogy nem érdemes sem, a kezüket sem pedig a pálcájukat bemocskolni ezekkel, a férgekkel. Egyet is értek velük. Ha pedig végül a varázsvilág úgy döntene, felfedi magát ismét a muglik előtt, hogy együtt élve folytassuk tovább első, lennék azok között, akik felállnak, és háborút indítanak ellenük. - ült vissza a helyére méltóságteljesen, borzasztó elégedetten a saját szavaival. Pff… ezt a marhát.
- Samantha Osborne, negyedév, Hollóhát. - kelt fel kissé bizonytalanul a helyéről egy szőke lányka, kinek arcát bíborvörös pír lepte, s ki oly halkan beszélt, hogy a megértéséhez kis híján ki kellett essek a padból, annyira előre kényszerültem hajolni. - Én azt gondolom… szóval… szerintem azért nem indult végül háború, mert az akkori mágiaügyi minisztérium, vagy annak megfelelője nem engedte azt. Szerintem békére törekedtek akár csak most Harry Potter és a munkatársai, akik szerint megtartva a kellő távolságot együtt lehet élni a muglikkal a földön, nincs szükség a kiirtásukra. Minek hát az oktalan mészárlás, ha egy kis furfanggal, ügyességgel fenntartható a nyugalom? - motyogta utána megköszönte a figyelmet és leült.
- Azért te buta liba… - kelt fel a helyéről egy másik Mardekáros. - mert ez nem békés együttélés, hanem szabályos bujkálás az ostoba muglik elől. Mi, akik jobbak vagyunk rejtőzködésre kényszerültünk, míg az a sok mócsing vígan éli az életét. Milyen békés együttélés ez? Kikényszerített állapot, csupán ami végül így is, úgy is háborúhoz vezet majd, mikor a varázslótársadalom besokall és fellázad. - ekkor a tanár felé fordult. - Yves Cambridge, hetedév, Mardekár. - mutatkozott be így utólag. - Egyetértek Seraphinnal, szerintem is csak ez tartotta vissza a varázslókat a támadástól, a tudat hogy nem érdemes beszennyezni a kezüket, pálcájukat az alantas muglik alantas vérével. Elképzelhető ugyan, hogy a vezetés tényleg úgy gondolkozott, mint ahogy Osborne mondta, de önmagában ez kevés lett volna ahhoz, hogy valóban ne indítsunk támadást.
- Érdekes… - keltem fel a helyemről mikor már Cambridge újra elfoglalta a helyét. - nem csak a kérdés, de az eddig felhozott gondolatok is. Bruce és Thelma szavai valóban elgondolkodtatóak, ahogy Sammy tézise sem elképzelhetetlen. Ha már ennyi minden be lett dobva a kalapba, én is hozzájárulnék a készlethez egy újabb feltételezéssel. Ahogyan arra példákkal is szolgált professzor a máglyahalál vagy a lenyilazott kvibli illetve a boszorkány családjának elpusztításával a muglik valóban veszélyesek tudnak lenni, mikor a saját életük védelme a cél. Ahogyan azt el is mondta számos varázsló esett áldozatukul az ártatlan, hamisan megvádolt muglikon kívül így az sem lehetetlen, hogy a háború kirobbanását ezúttal a túlerőtől való félelem gátolta meg. - kis hatásszünet. - Talán a Tisztítók leülve és végig gondolva az esetleges következményeket felmérték, hogy a háború során nem csak varázstalan emberek halálnak meg, de varázserővel bírók is, valószínűleg sokkal nagyobb számban, mint a muglik. Megállapíthatták, hogy a nyílt támadás nagyobb károkhoz vezethet, mint nyereségekhez így végül visszafogták magukat… - nem bírom ki, nem, nem, nem és nem… - Helyette inkább úgy döntöttek történjen meg a szeparáció, és ahogyan az alattomos, sunyi Mardek… khm… elnézést. És ahogyan az alattomos, sunyi emberekhez illik titokban, kezdtek neki az irtáshoz, éjszakánként, a sötétben, védteleneket, gyengébbeket pusztítva a biztonságot jelentő árnyékból. - védekezően emeltem magam elé a kezem bár látszott a gesztus csak félig őszinte. - Persze az is lehet, hogy tévedek, hiszen még csak gyerek vagyok úgy is, gondolkozom… - ezzel visszaültem a helyemre átadva a terepet a következő felszólalónak, rendbontónak.
Outfit:This - Notes: Gyerünk emberek, lehet vitatkozni! ; )
Vendég Vendég
Tárgy: Re: Mágiatörténet haladóknak - 4-7. évfolyamos diákok részére Szomb. Aug. 03, 2013 1:29 pm
Mindenki & Catherine
A felszólalásomat követően sietősen foglaltam el ismét a helyem, hiszen a kis belépőm után a francnak sem, akartam már tovább rontani amúgy sem rózsás helyzetem. A professzor megjegyzéséhez sem fűztem végül kommentárt a felszólalásom előtt helyette csak egy bólintással, adtam tudtára, hogy megértettem hozzám intézett szavait, intelmét. Nem szeretném, ha a Griffendél miattam, veszítene pontot főleg nem év elején, nem volna túl szép nyitás. Az utánam következő személy egy háztársam Deborah volt, aki nem kis kalamajkába került az óra folyamán. Lascar, hogy úgy mondjam egyedi módon, közelítette meg a fegyelmezés fogalmát alaposan kihangsúlyozva, hogy Debbynek és nekem hála legközelebb pontlevonással lép fel a házunk ellen. Remek, de legalább nem mondható el róla, hogy igazságtalan lenne, hiszen nem csak minket osztott ki, hanem a többi rendbontót is, beleértve természetesen egy szem húgocskáját is.
Lascar véleménynyilvánítását követően az óra tovább folytatódott én pedig meghúzódva az előttem ülő néhány langaléta Hugrabugos biztos takarásban úgy döntöttem minél kevesebbet mozgok annál jobb, addig sem sajog tovább a sérült bokám. Jobb könyökömön megtámaszkodva kissé előrébb dőltem, hogy a kézfejemen tudjam pihentetni okos kis kobakomat, majd lehunyt szemmel hallgattam végig, ahogy Lascar a boszorkányüldözésről, az inkvizítorokról, azok vallatási módszereiről és a tisztítókról beszél, akik a fejükbe vették, hogy a muglik veszélyt jelentenek számukra, ennek elhárítása érdekében pedig legjobb lesz azok totális kiirtása, elpusztítása. Még, hogy ismerős e a vázolt hozzáállás? Hogy a bánatba ne lenne ismerős mikor ettől, azaz ennek helyenként módosított, kiszínezett verziójától hangos a sajtó manapság? Egy az egyben mintha csak a mai halálfalók filozófiáját hallanám. Persze nem csoda mivel gyanítom épp a Tisztítók szolgáltak a fent említett csoport elődeiül. Fájdalmasan sóhajtottam, ahogy felrémlett bennem a tény, miszerint újabb háború tört ki a mágusvilágban nem sokkal ezelőtt, ám ahogy jobban is belemélyedtem a gondolatba, halvány, cseppet keserű mosolyra húzódtak az ajkaim. Újabb háború? Nem sokkal ezelőtt robbant ki? Badarság ezt pedig a történelem csak alátámasztani tudja megcáfolni nem. A háború igazán sosem ért véget legfeljebb annak látszatát keltve szünetelt, észrevétlenül szedte tovább áldozatait, míg nem egy - egy nagyobb szabású húzást ki nem emeltek a történészek, az újságírók és fel nem tüntették azt újabb háború kitöréseként. Én ezt a nézetet vallom fenntartva magamnak a tévedés jogát, ami mint azt mindenki tudja emberi dolog.
Nem sokkal később Lascar tanár úr újabb elgondolkodtató kérdést intézett az osztály felé, nevezetesen azt, hogy megvizsgálva a mágus illetve a mugli történelmet, azt tapasztalhatjuk, hogy a Tisztítók törekvései ellenére sem robbant ki háború a két világ között, a varázslók végül mégsem indítottak támadást a varázstalan emberek ellen, vajon mi lehet ennek az oka? Pechemre mielőtt lejjebb húzódhattam volna, kényelmesen elveszve a semmiben, átaludva a többiek gondolatait a professzor kijelentette, hogy főleg azok véleményére kíváncsi, akik az első kérdés alkalmával is az osztály elé tárták nézeteiket, a kérdést illetően. Francba, így nem hallgathatok. Kellett nekem az előbb okoskodni most szépen meg is iszom ennek a levét. Fenomenális.
Nem túl nagy lelkesedéssel törődtem bele végül a gondolatba, legbelül pedig hálát adtam az égnek, hogy néhány újabb jelentkező bukkant fel előttem a színen, akik lefoglalták a professzor figyelmét, míg én csendes agonizálásba fogtam. Rohadt Friccs ha nem akart volna annyira kiszúrni velem most nem, volna semmi bajom az ágvilágon helyette, elég lenne csak figyelnem és néha - néha értelmesnek tetsző ábrázattal bólintani, hümmögni a professzor szavaira. De persze nem így alakultak a dolgok, elvégre túl unalmas is lenne az életem, ha minden simán menne nem igaz?
Amanita mondandóját követően úgy döntöttem jobb nem húzni - halasztani az amúgy is elkerülhetetlent, helyette inkább túlesek rajta minél előbb, hogy aztán újra én lehessek Kuka Marci tizenharmadik reinkarnációja és nyugodhassak békében. Óvatosan felálltam megtámaszkodva az asztal lapjában és a többiek felé fordultam. - Kizárva annak valószínűségét, hogy volt ilyen háború pusztán a krónikások nem jegyezték fel azt, vagy a pápai megbízottak tüntették el ennek írásos bizonyítékait, azt mondanám részemről Nita véleményét, osztom. Szerintem is csak a félelem állt a Tisztítók útjába, ez tartotta vissza őket attól, hogy a muglikra támadjanak, mert legbelül rettegtek attól, hogy azok sokkal nagyobb kárt tudnak nekik okozni, mint fordítva. Ha igazán őszinték akarunk lenni, kénytelen vagyunk elismerni, hogy még most is, évezredekkel később, hatalmas fejlődések végbemenetele után is tény, ami tény a muglik világa sokkal érthetetlenebb, veszélyesebb számunkra, mint fordítva, mert roppant kevés az olyan mágus… khm… arany vagy félvér, akik értenek a mugli ketyerékhez, gépekhez. Úgy gondolom most is csak ez a félelem, tartja vissza az ellenséget attól, hogy nyílt támadást indítson, és ahogyan azt Amanita is mondta, inkább sunyi mód a sötétben tevékenykednek. - ültem vissza a helyemre újra és a falnak döntöttem a fejem. Máma úgy látszik roppant intelligens gondolataim, vannak, ám úgy érzem egy kis alvás, nyomban segítene ezen a problémán
Isabelle Nia Lascar slytherin
Hozzászólások száma : 41 Join date : 2013. Jul. 03. Tartózkodási hely : Paris or Hogwarts
Tárgy: Re: Mágiatörténet haladóknak - 4-7. évfolyamos diákok részére Hétf. Aug. 05, 2013 1:50 am
Miután leültem, karba tettem kezem, s papíromra néztem, amire drága szobatársam egy kisregényt írt, még én beszéltem. Mielőtt bármit is mondhattam volna, fel lettem szólítva, hogy dobjam el a szemetet. Egy elfojtott mosollyal álltam fel, emeltem fel pálcámat s irányítottam a papírgalacsint a kukába. Azt nem mondta a professzor, hogyan tegyem meg, csak azt, hogy álljak fel, szedjem fel és helyezzem a kukába. Persze utólag kissé szégyelltem magam, amiért pont az ő óráján „rendetlenkedtem”, de én se lehetek mindig szent kislány, s ha kihoznak a sodromból, rondább dolgokat is tudok csinálni. De nyilván, ha ezért büntetést kapok, akár legyen ez ilyen minőségű, vagy bármi más, szemrebbenés nélkül teljesítem, ahogy most is tettem. De akármennyire is akarok csak úgy tekinteni Lascar professzorra, mint az új mágiatörténet tanárunk, azért ez szerintem senkinek se menne. Pláne nem úgy, ha olyan a kapcsolat, mint amilyen nekünk van. Miután visszaültem, ismét a papírlapra néztem, amin egy újabb sor jelent meg: „Valaki nagy bajban van…” én csak elmosolyodtam, oldalba böktem padtársamat, majd a papírlapot félbehajtva táskámba raktam, s úgy figyeltem tovább az órára, nem törődve azzal se, hogy az iménti célpontom, ha ölni tudna szemével, talán már nem lennék képes ilyen nyugodtan ülni itt. Kifejezetten szórakoztatónak találtam, ahogyan a többi diák egymást marta, felszólalások közben, bár én inkább a professzort figyeltem, hogyan reagál rájuk. Az ilyen ostoba, nyilvános, órán történő vitatkozásokat, amik egyértelműen nem csak az órai témának szólnak, hanem annak, hogy ki melyik házba került, s éppen kivel rivalizál, legtöbbször csak mosolyogva figyelem, ahogyan most is. Ezek a sztereotípiák és az ostoba viselkedés az, ami tökéletesen egyenrangúvá tud tenni minket a muglikkal. Ugyanúgy a származás alapján ítélünk meg valakit, vagy éppen a társadalmi rang alapján, vagy az alapján, hogy a pirosak, vagy zöldek házát erősíti e. Persze, mint minden ember, én se vagyok éppen mentes az előítéletektől, hazudna, aki azt mondaná, hogy soha életében nem tett ilyet, vagy hódolt be a sztereotípiák adta véleménynek, de az, hogy így pocskondiázzuk egymást egy tanórán? Ugyan… ez csak ostobaságunkat bizonyítja. Én is megvetem háztársaim nagy részét, még, ha én jogosnak is tartom azt, hogy oda kerültem, de ugyanannyira tudok megvetően tekinteni egy másik ház tagjára is, függetlenül attól, hogy melyik hálókörletben hajtja álomra a kis buksiját az illető. Tovább figyelve a professzorra, egy idő után azon kaptam magam, hogy egyre több mindent jegyzetelek le, még akkor is, ha ezeknek az információknak nagy része nem újdonság számomra. Nos igen, elvégre egy történész az én nagy tesóm, aki túlságosan is imádja azt, amit csinál. A jegyzetelés pedig annak volt jele, hogy előtört belőlem a már kicsit mélyen megbúvó stréber énem, s bizonyítani akartam. Azt hiszem, nem csak a tanárnak, hanem mindenki másnak, aki majd azzal vádol, hogy esetlegesen ok nélkül kapok jó jegyet. Mert az elképzelhetetlen, hogy ne azt kapjak, s ne önerőből kapjam. Mikor elérkezettnek éreztem az idejét, majd is ismét felemelkedtem, hogy egyrészt reflektáljak azokra, amiket hallottam, bármennyire is nevetségesnek találtam egy részét, másrészt, hogy saját véleményt nyilvánítsak, ha már erre fel lettünk szólítva. - Véleményem szerint az, hogy mi „félünk” a mugliktól, technikai fejlettségük miatt, azt csak pont annak köszönhetjük, hogy azt hisszük, felsőbbrendűek vagyunk náluk. Többek vagyunk? Persze… ezt senki se vitathatja, mint már előzőleg is elmondtam, hogy nekünk olyasvalami van a birtokunkban, ami nekik sose lehet, mi pedig, ha akarjuk, s nem dugjuk a fejünket a lyukba, akkor könnyedén elsajátíthatunk. - Ami pedig azt illeti, hogy ugyanolyanok lennénk. – fordultam a hugrabugos fiú felé. – Nos, én személy szerint most is ugyanolyannak érzem magam, mint egy mugli, mondhat akárki akármit. Két lábon járok, lélegzek, van szívverésem, s összeségében, ha egy mugli mellé állítanak, senki se fogja megmondani, hogy boszorkány vagyok e, vagy sem. Nem érzem azt, hogy a varázsvilágnak feltétlenül szükséges egy varázstalan világ, hogy különlegesek legyünk. Én, személy szerint ugyanúgy élném az életemet akkor is, ha nem lenne mugli világ, mint most. Nem lenne szükségünk arra, hogy fejlesszük magunkat? Dehogynem… hisz a mugliknak sincs szükségük arra, hogy létezzen számukra egy olyan világ, akik nem tudnak a létezésükről, vagy nincs a birtokukban olyasmi, ami a mugliknak van, csak azért, hogy fejlődjenek. Persze, mondhatjuk, hogy ők segítenek az állatvilágon, de nekik sincs feltétlenül szükségük a muglikra, hisz az ő beavatkozásuk nem egy esetben katasztrófához vezet, ahogy a mi esetünkben is. Nem a muglik miatt kell fejlődni, magunk miatt, betegségek ugyanúgy lesznek, nélkülük is. A találmányokra rátérve pedig – itt már egyértelműen a fiú után felszólaló hollohátas lánynak célzva mondanómat. – Tényleg komolyan gondolod, hogy a mugli találmányok nélkül mi sehol se lennénk? Ugyan melyik mugli találmányról mintázták a merengőt, a malícia mutatót, vagy még sorolhatnám azokat a tárgyakat, amiknek nincsen éppen mugli mása, vagy, elképzelhető, hogy tévedek, s pont ezeknek a tárgyaknak lehet, de ez akkor sem bizonyíték arra, hogy mindezeket pusztán a mugli találmányok utánzásaként találták fel. Nem vagyunk mi kevesebbek, vagy ostobábbak náluk, csak pusztán nem találunk fel olyat, amire nekünk más megoldásunk van. Teljes mértékben ugyanolyan szinten vagyunk velük találmányok szintjén, vagy hasonlóak szintjén, csak mi máshogy oldjuk meg a dolgokat, ahogy ők is. –Körbetekintettem azok között, mondandóm közben, akik szerint a muglik egyértelműen alsóbbrendűek. - - Aki pedig fél tőlük… nos, az csak saját magának köszönheti ezt és annak, hogy azzal álltatja magát, hogy a muglik alantasak. Ha nem gondolták volna úgy, hogy nem szükséges bemocskolni a kezüket, akkor miért jöttek elő az ötlettel első körben, kedves háztársaim? Meggondolták magukat? Nem hiszem… hogy féltek volna tőlük? Azt se hiszem. Véleményem szerint itt nem kell se túlerőre gondolni, se arra, hogy megijedtek volna. Hiszen, a történelem során, ha nem tévedek, akadt azért példa, ami megmutatta, hogy nem az számít feltétlenül, hogy hányan vannak az ellenfélhez képest, hisz megfelelő stratégiával, vagy, ahogy manapság akarják ezt bemutatni, nemes érdekkel és céllal, - bár utóbbi indokot nevetségesnek tartom – le lehet győzni a nálunk nagyobb közösséget is. Hogy végül miért nem indították mégse el a háborút? Talán pont a megfelelő stratégia hiányzott, vagy egy vezető, aki segít nekik koordinálni őket… Hiába van a mugliknak annyi fegyverük, amivel könnyedén legyőzhetnek egy varázslót, a varázslóknak is van megannyi olyan módszere, amivel könnyedén legyőzhet egy muglit anélkül, hogy az észrevenné. Nyilván az a megoldás, hogy fű alatt kezdtek el írtani, valóban sunyi dolog, de ugyanannyira lett volna helyteleníthető, ha ezt szemtől szemben csinálják, egy arra érdemes haditervvel, stratégiával, hisz feltehetőleg akkor is ártatlanok vesztek volna oda, akik nem tehetnek arról, hogy úgy születtek ahogy, s nem adatott meg nekik az, ami nekünk igen, a varázserő. – Ugyan mondanivalóm még bőven lett volna a témát illetően, úgy gondoltam, hogy eleget „szerepeltem”, s helyet foglaltam. Már előre várom, hogy megkapjam a sárdobálást, miszerint nem vagyok méltó a mardekárba, meg a hasonló jóságokat, de ezek persze engem sose érdekeltek. Sőt, egyszerűen ostobaságnak tartottam azt, hogy bárki felett úgy kell különbséget tenni, hogy nem gondolunk bele a dolgokba igazán, csak kiabáljuk, amit a nagyok a szánkba raktak. Mert lefogadom, hogy a nagyképű, fennhéjázó embereknek a nagy része nem önszántából van ilyen véleményen, pusztán szülői befolyás alatt ezt tanulta, s nem volt elég esze ahhoz, hogy másképp merjen gondolkodni, mint ők.
Tárgy: Re: Mágiatörténet haladóknak - 4-7. évfolyamos diákok részére Hétf. Aug. 05, 2013 3:31 pm
i just ran out of band aids
don't even know where to start Cause you can bandage the damage
Csendben, alaposan a háttérbe húzódva hallgatom végig Catherine, a mardekáros majd Deborah véleményét, közben a pennám megállíthatatlanul száguld újabb vonalakat hagyva maga mögött. Nem is tudom mi lenne velem a rajzolás nélkül. Alapos részletekben alkottam meg egy karikatúrát, ami a mardekárosról és a kis griffendéles lányról szól és mivel inkább Debbel értek egyet, a fiúnak több elnagyobbított vonást adok. Aztán megáll a pergamenen a pennám. Elkerekedett szemekkel nézek a most már szappanhabbal megtelt szájú kicsi griffes felé, majd a professzora, majd még inkább meghúzom magam és próbálom nem feltűnően folytatni a rajzolgatást. Még a végén én is rosszul járok, azt pedig nem szeretném. A rajzaimat sem akarom elveszíteni ezért azokat amilyen észrevétlenül csak lehet elsüllyesztem a táskámban és igyekszem mindenféle melléktevékenység nélkül tovább figyelni az órán zajló dolgokra. Nem sokáig tudom megállni azt, hogy ne kezdjem újra a szemem elé táruló képzeletemnek a lefirkantását.
Lerajzolom a szóba kerülő repülőgépeket, úgy ahogy az emlékeimben élnek és habár a típusokat egyáltalán nem ismerem, de kit érdekel, hogy milyen fajtájú, hiszen csak magamnak készítem a képeket, senki másnak. Ahogy pedig maga az óra folytatódik a pergamenen egyre megrázóbb ábrák jellennek meg, a nők, akiknek annyi szenvedést kellett átélniük, a különböző kínzások alaposan, minden apró kis részletében ábrázolva, mintha csak én magam is abban a korban lennék, ahol ezt művelték a nőkkel. Csak akkor áll meg a kezemben újra a rajzeszközöm, mikor meghallom a nevemet Lascar professzor úrtól. Az, hogy ennyire kiemelte a véleményemet, határozottan zavarba hoz, hajam tűzvörös színben kezd el pompázni és igyekszem még inkább eltűnni a fürkésző tekintetek közül, és csak akkor kezdem újra a rajzolást, mikor végre túl lépünk rajtam és úgy érzem, hogy a tanár úr már nem annyira figyel rám.
Utána ábrázolom Amélie tragikus történetét. Úgy, mintha csak egy régi könyvet illusztrálnék, a penna halkan serceg, tintával borítva be szinte minden szabad felületét a pergmannek, én pedig annyira beleélem magam a történetbe, hogy az arcom már cseppet sem zavartságról, hanem inkább felindulásról árulkodik, ujjaim pedig a nagy munkában feketék lesznek a tintától, de én ezt nem is érzékelem. Csak akkor teszem le a pennám, mikor az újabb kérdés elhangzik és alaposan el kell gondolkoznom azon, hogy egyáltalán merjek-e újra felállni, bár kétségtelen, hogy lenne véleményem ezzel a dologgal kapcsolatban is. Időhúzásként, csak a többiek reakcióját figyelem, próbálva közben magamban megfogalmazni mindazt, amit el szeretnék mondani.
De amennyien felszólalnak, úgy nekem is egyre több minden kavarog a fejemben, olyannyira, hogy hamarosan már teljesen leküzdöm a félszegségemet azzal szemben, hogy ennyi ember előtt kell újra elmondanom, olyan véleményt, ami talán sokaknak nem fog tetszeni, vagy sokakkal ellent mond. Mikor Isa leült én felálltam, és az első felszólalásomhoz képest, most már nem érzem magam annyira zavarban és a szavaim is kissé összeszedettebbek. - Ha gyorsan le akarnám zavarni a vélemény nyílvánítást, újra csak azt kellene mondanom, hogy nagy részben egyet értek Amanitával és Cattel. De számomra ez mégsem ilyen egyszerű. Bruce azt mondta, hogy ha kiírtanánk az összes muglit, akkor nem különböznénk az átlagtól, ami érdekes felvetés, de szerintem egyáltalán nem helytálló. Lehetséges, hogy pár ember, valóban úgy gondolja, hogy az a legfontosabb hogy kiemelkedjünk a többiek közül, de hogy annyian ezt gondolják, hogy ezért törjön ki egy háború? Ezt nem hiszem. Értelmetlen lenne, csak ezért a célért, ennyi embert kiírtani, és lássuk be, a föld népességének nagy részét a muglik teszik ki, nem pedig a varázslók. – Egyre érdekesebb ez az óra, ezt be kell látni.
- Seraphinnal egyáltalán nem értek egyet. – Hogy nyomatékosítsam a szavaimat, még a fejemet is megrázom. – Ha valóban, csak azért nem támadtuk volna még meg a muglikat, nehogy „bemocskoljuk ezzel a kezünket”… ez az indok a legtöbb varázslót és boszorkányt egyáltalán nem tartotta volna vissza, főleg annak a fényében, hogy annyi szenvedést okoztak már nekik a muglik, hogy szerintem egyáltalán nem érdekelte volna őket, hogy alantasabbak-e náluk vagy sem. Samantha okosan megfogalmazta a dolgokat, amit ő mondott valószínűleg nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ne törjön ki a háború, de a mágusok tömegeit ez sem tartotta volna vissza feltétlenül egy mészárlástól az annyi éven át tartó kínzások után. A minisztérium sem tud mindent megakadályozni, főleg ha egy felbőszült tömeg követeli a bosszút teljes joggal. – Isa felé fordulok.
- Sok gondolatoddal egyetértek, de azzal nem, hogy nem kell tartanunk a mugliktól. Vannak olyan módszereik, amik egy pillantás alatt eltörölhetnék az egész varázslótársadalmat, ha valamilyen oknál fogva, sikerülne kifürkészniük a hollétünket. Ezzel nem azt mondom, hogy nekünk ne lennének olyan varázslataink, amikkel rengeteg embert tudunk a halálba küldeni, de tudomásom szerint egyetlen sötét varázslat sem létezik, ami olyan kár tudna okozni, mint például az atombomba. Lehet, hogy csak én vagyok tudatlan, hogy ilyen varázslatot nem ismerek, mert ha lenne ilyen biztosan a legsötétebb mágia ágazatában lenne megtalálható, de kétlem. Visszatérve a bombára. Ismereteim szerint 1945-ben dobták le Hirosimában az első atombombát. Ennek következtében száznegyvenezer ember azonnal meghalt, további százezer még a későbbiekben, főleg a sugárzás következtében vesztette életét. Ez pedig még csak 1945-ben volt! A mostani technikai fejlettség, csak még erősebb, még pusztítóbb hatású bombát képes előállítani, és ha kitörne egy újabb háború, szinte biztos vagyok benne, hogy a muglik ki is használnák a hatását. Lenne olyan varázslat, ami megvédene ettől? Mert én nem hiszem. Ráadásul a radioaktív sugárzás hosszú évtizedeken keresztül változtatta meg az emberek életét. Összegezve, én azt gondolom, hogy azért sem kezdtünk egy háborúba, mert félünk a következményektől, de emellett az is igaz, amit Samantha mondott, hiszen ki vágyna egy újabb felesleges mészárlásra? Mind a kettő dolog okot adhatott arra, hogy ne kezdjünk bele a háborúba. – Ezzel befejezem a beszédet és újra helyet foglalok.
Hozzászólások száma : 33 Join date : 2013. May. 12.
Tárgy: Re: Mágiatörténet haladóknak - 4-7. évfolyamos diákok részére Kedd Aug. 06, 2013 3:33 am
She's up all night 'til the sun I'm up all night to get some She's up all night for good fun I'm up all night to get lucky We're up all night 'til the sun We're up all night to get some We're up all night for good fun We're up all night to get lucky
Már éppen örömmel foglaltam volna helyet, amikor hirtelen szörnyű, szappanos íz jelent meg a számban. Azt hiszem egyáltalán nem volt jó ötlet megint az indulataimra hallgatni… Csak jópár másodperc múlva veszem észre a vizet is magam mellett, amivel sürgősen kiöblítem a számat. Utána csak csendben hallgatom végig a professzor szavait, igaz, nem is nézek a szemébe, mert ha így tennék láthatná, hogy az előbbi kis akció, hiába is érdemeltem meg, megint csak feldühített. El is határozom, hogy meg sem fogok mukkani az óra végéig, amikor is kiszabadulhatok a tanteremből, távol az idióta mardekárosoktól, a gúnyolódó ismerőseimtől, na és persze az enyhén szadista beütésű Lascar professzortól. Úgy érzem nem lesz a kedvenc tanárom, hiába is érdekes ez az első óra. Magamban fortyogva hallgatom Pickard újra felcsendülő szavait, és hogy indulataimat levezessem, a kezeimet ökölbe szorítom a pad alatt, az ajkaimat pedig összeszorítom, hogy még véletlenül se szóljak közbe újra. Nem szeretnék szappanhabot reggelizni megint. A pontlevonás pedig egyáltalán nem hiányzik, elég pontot veszítettem már a házunknak.
Tehát csendben hallgatom végig a kis párbeszédet, majd mikor a repülőgépekről lesz szó, megint csak vissza kell fojtanom a szavaimat, mert bár Lascar prof tényleg alaposan megcáfolta a mardekáros lány szavait, de én még ennél többet is tudnék neki mondani. Hogy mi lenne az? Hát az űr meghódítása. Hallottunk már olyan varázslóról, vagy boszorkányról, akik eljutottak az űrre? Én legalábbis még soha nem hallottam ilyesmiről. Egy seprűvel, de egy repülőszőnyeggel sem lehet olyan magasságokba emelkedni, mint egy rakétával, vagy mint egy űrhajóval. Kétségtelen, hogy a repülőgépek is olyan találmányok, amik meghaladják a mi különleges képességeinket, és amiknek a működéséről fogalmam sincs, de az űrhajó számomra még ezeknél is nagyobb, és bonyolultabb a működése.
Amikor a tanár a saját véleményét is megosztja a társasággal, el kell ismernem, hogy ebben valóban van valami. Sajnos az igaz, hogy a muglik túl gyorsan fejlődnek, rohannak előre, mint egy megveszekedett gyorsvonat, a technikai fejlettség felé, az internettel, a marok telefonokkal, a különböző modern robotokkal és gépekkel, ami azzal fenyegethetik a bolygót, hogy az egyszer elpusztulhat, ha ennyire gyors tempóban haladnak előre, megfontolatlanul. Ijesztő ebbe belegondolni, és talán jobb lenne, ha több hatalmi szervezet felügyelné őket. Talán. Inkább most ebbe nem gondolok bele.
A hozzám intézett szavakra, megint csak nem mondok semmit, de jelzem, hogy figyelek, majd amikor tudomásul vettem aprót bólintok és folytatom tovább a csendes tevékenységet, a figyelést. De akármennyire is igyekszem, nem minden szavát fogom fel a tanárnak, és nem azért, mert nem érdekel a téma. A bibliából idézett szövegből egy kukkot sem értek, már az első mondatnál elveszítettem a fonalat, utána pedig nehéz volt visszatalálni. Mikor pedig sikerült, akkor azt kellett hallgatnom, milyen kínzásoknak vetették alá a boszorkányokat és a nőket, ami cseppet sem tett jót a lelki világomnak. Főleg mivel mindent maradéktalanul el is képzeltem. Bőven elég az nekem, hogy néha olyan jövőképeket, vagy éppen emlékeket látok, amik felzaklatnak, most pedig pontosan ezt kell hallgatnom és magam előtt látnom? Nem kellett sok hozzá, hogy becsukjam a fülemet és inkább az ablakon bámuljak ki kissé megrendülten, igyekezve nem figyelni Lascar professzor cseppet sem kellemes szavaira. Szánalmas, hogy ennyire nem bírom az ilyesmit. Hosszú idő múlva eszmélek csak fel, mert megéreztem, hogy a tanár felém néz. Igyekszem felvenni az elvesztett fonalat megint, de csak annyit fogok fel, hogy tőlem is várja a felszólalást, de csak akkor, ha lesuvickolom a kormot az orromról. Szuper… Sóhajtva kezdem dörzsölgetni az adott testrészt, közben hallgatni kezdem a felszólalokat, hátha rájövök, hogy mi is volt valójában a kérdés, mert őszintén nekem fogalmam sincs, hogy most miben is kellene véleményt nyílvánítanom.
Valami háborúról. Meg tisztítókról. Mi van? Lassan, de végül kibontakozik előttem nagyjából az, hogy mi is volt a kérdés, és Daphne után el is határozom, hogy jobb lesz minél hamarabb túlesni rajta és mondani valamit. - A félelem miatt nem lett végül háború. Mert a rettegés olyan hatalmas erő, amit senki sem tud elkerülni. Még mi mágusok sem. Nem létezik olyan bájital, vagy varázslat, ami megakadályozhatná ezt az érzést, pedig sokkal könnyebb lenne. Mindenkinek. Azt hiszem, nekem csak ennyi lenne a véleményem. – Leülök és cseppet sem zavar, hogy én voltam szinte az egyetlen, aki ilyen rövidre fogta a dolgot. Mégis mit elemezzek még ki? Az előttem hozzászólók már mindent elmondtak, ismételgetni pedig nem akarom őket, ráadásul kezdek ott tartani, hogy rosszul vagyok már attól a képektől, amiket Daphne beszámolója alatt megint elképzeltem, így újra kinézek az ablakon és csak fél füllel hallgatom a többi felszólalót.
words: 732 -- tagged Mindenki -- notes Sajnálom, hogy ennyire borzalmas lett .
Sebastien A. Lascar professor
Hozzászólások száma : 65 Join date : 2013. Jul. 14.
Tárgy: Re: Mágiatörténet haladóknak - 4-7. évfolyamos diákok részére Kedd Aug. 06, 2013 10:54 pm
// Egyedüliként Shanessa nem írt és nem is jelzett, hogy haladékot kérne, de megyünk tovább nélküle. Nincs kizárva a játékból, csupán ezen kérdéskörben nem akart, vagy nem tudott felszólalni, ha lesz kedve még játszani, majd megoldja//
Egyre merevebb arcvonásokkal hallgattam a felszólalókat. A Hugrabugosok naivitása, vagy a Griffendél Ház jelenlevő tagjainak ellenségessége a kérdéskörrel szemben elvileg nem meglepő, ha a házaik alapértékeit nézzük, de hogy miként tudtak ennyi nehézfejű idiótát besorolni a Mardekárba, ami elvileg a ravaszság alapján szerveződik, ez... már kétségbeejtő. Mintha valami gyerekmese részese lettem volna, ahol mindenki ostoba vagy egyszerűen gonosz, aki csak ebbe kerül, mindenki aprócska hős, aki oroszlánt hord a mellén, vagy éppen naiv jótét lélek, akinek a borz ágaskodik ott. Harry Potter maga nem írhatna ennél sztereotípiáktól terhesebb órát. Amint mindenki elhallgatott lassan körbe hordoztam a tekintetem, majd megszólaltam: - A Mardekár Ház tanulói álljanak fel - közöltem határozottan. Hátracsúszó székek, dobbanó lábak hangjától zúgott egy pillanatra a terem, ahogy a nevezett tanulók felálltak. Végignéztem az arcokon, majd belekezdtem: - Bizonyára nem értesültek még róla, de ideiglenesen én vettem át a Mardekár Ház vezetőjének tisztségét - ismertettem velük. - Magam is itt végeztem, az én mellkasomon is ott ágaskodott a kígyó. Ez a Ház valaha tisztelettel és megbecsüléssel volt övezve, amely alapjaiban csupán Voldemort felbukkanásával változott meg. Nem érdekelnek az elveik, a céljaik, hogy hány muglit akarnak megölni, mire az Azkabanba jutnak, nem tisztem ezzel foglalkozni. De amíg itt tanulnak, addig elvárom, hogy házuk alapértékéhez, a ravaszsághoz, az intelligenciához, a kiváráshoz tartsák magukat. A Mardekár Ház nem leendő halálfalók gyülekezete, legalábbis nem szükségszerűen. Lehet ellenvéleményük a Griffendéles felszólalókkal szemben, nekem is van, kivétel nélkül mindegyikkel szemben. De ez egy tanóra. Egyrészt a személyeskedést tartsák meg egy roxmorsti hétvégére, akkor úgy viselkednek egymással, ahogy akarnak. Másrészt elvárom hogy ésszel és nem szívvel érveljenek az óráimon. Lenézhetik a muglikat, ahogy csak akarják. De gondolkodjanak is. Akinek nem inge - pillantottam egy másodpercre Isabellere - az ne vegye a magára. Aki a ház tanulói közül a továbbiakban személyeskedik, rendbontást követ el vagy érdemi vita helyett veszekedést provokál, azt 85 pont levonással jutalmazom a Mardekár Háztól. Igen, a saját házamtól. Most pedig üljenek le! Mindenki visszaült kivétel csupán egy vékony dongájú, a varázsvilágban oly ritka módon szemüveget viselő fiatalember személyében adódott, aki zavartan babrált a kezében lévő papírral. Érdeklődve néztem rá: - Szeretne valamit mondani? - kérdeztem. - Én... azt hiszem igen, professzor úr - motyogta zavartan. - Parancsoljon! - intettem biztatóan. - Én csak arra gondoltam... óh, elnézést, Balthazar Hood, Mardekár Ház, hatodik évfolyam. Szóval... csak az jutott eszembe, hogy... hát talán nem ismerünk minden körülményt - kezdte zavartan. - Amit a professzor úr elmondott, az végül is csak egy szelete a mugli történelemnek, nem tudjuk meg belőle, hogy volt-e más is, ami esetleg kihatott a két világ viszonyára. Ugyanis jelen helyzetből kiindulva, amit elmondott a professzor úr, tényleg nem tűnik logikusnak, hogy a Tisztítók ne kezdjenek harcokba. Legalábbis engem egyik felszólaló társam véleménye sem győzött meg teljesen és... igazából nekem sincs ötletem. Idegesen emelkedett meg egy atlétikus, jó alkatú griffendéles srác, de észbe kapva gyorsan úrrá is lett az indulatain. Érdeklődve fordultam felé: - Van mondandója fiatalember? - kérdeztem, mire most már magabiztosan felállt. - Lenne professzor úr - kezdett bele. - Adrian Stockton, Griffendél Ház, hatodik évfolyam. Noha a saját véleményem szerint nagyjából a Tisztítók céljai meglehetősen nemesek voltak - zavart moraj a padsorok között - igen, én bizony így gondolom! - vágta ki a fiú. - Aranyvérű vagyok és erre igenis büszke! A kultúránk, az erőnk, a hagyományaink mind a régi varázsló családokra épülnek fel, ha belegondolunk. Mi vittük tovább a mágia mélyebb ágait, mert a mi gyermekeink kaptak ehhez megfelelő mélységű és színvonalú oktatást a szüleiktől. Ha úgy tetszik mi vagyunk a mágusvilág arisztokráciája, a vezetésre termett réteg. Nincs semmi bajom igazán a mugliszármazékokkal, őket nyilván fel kell emelni, aminek kiváló példája az iskola. Megvetem a halálfalókat, de nem az elveikért, hanem azért, ahogyan küzdenek érte! Gyáva és gerinctelen dolog védtelen embereket, legyenek muglik vagy mágusok lesből, orozva megtámadni. De ugyanakkor azt mondom, igenis nekünk, aranyvérűeknek kellene uralni a világot és a Tisztítóknak kellett volna megtenniük akkor a legfontosabb lépést. Bárcsak lenne egy térkép, hogy megmutathassam... Azonnal intettem, hisz magam is egyre kíváncsibb voltam a fiatalember véleményére, így a pálcámat követve egy tekintélyes térkép suhant elő s állt meg a táblánál a hallgatókkal szemben. - Parancsoljon Mr Stockton - intettem bátorítóan, mire azonnal ki is sétált a tanszerhez s a kezével végigjárta Észak Afrika, a Közel Kelet és Ázsia látható részeit: - Tessék. Ezeken a területeken miért nem volt boszorkányüldözés? Az ott élő testvéreink miért hajthatták nyugodtan álomra a fejüket? Ott miért nem végeztek nyílpuskások a szeretteinkkel? Miért nem lángoltak a családi birtokok? - kérdezte költőien, majd a vén Európára mutatott: - Véleményem szerint egyértelmű. Csak itt terjedt el igazán akkoriban valós erővel a kereszténység. Egy eszmerendszer, ami vallássá emelte a gyűlöletünket! És az őseink, itt őszintén be kell valljam, hogy az enyémek is, inkább elrejtőztek, inkább gyáván megfutottak ahelyett, hogy kiálltak volna magukért és a gyermekeik jövőjéért! - harsant fel, majd öklével erőből sújtott Rómára a térképen: - Pedig csak ennyi lett volna. Lefejezni az egyházat! Megmutatni az embereknek a hatalmunkat. Megmutatni, hogy segíthetünk és pusztíthatunk is. Szegényebb lett volna a világ az egyház nélkül? Én nem hinném. Szegényebbek lettek a muglik nélkülünk? Én így hiszem. A történelmük háborúk sorozata csupán. Amit békének neveznek legfeljebb hosszabb fegyverszünet. Emberek milliói pusztultak el nyomorultul értelmetlen kakaskodásokban és miért? Földért? Azért ugyan nem. Inkább annak kincseiért. Gazdagságért. Mi már akkor annyi mindent megtehettünk volna. Segíthettünk volna jobban kiaknázni a lehetőségeket. Az átalakító vagy éppen teremtő mágiák, a gyógyító erőnk hány életet mentett volna meg? Megérte volna mindez a Vatikán pusztulását? Nézeteim szerint igen. Mostanra csend volt a teremben, minden tekintet, ki így, ki úgy Stocktonra meredt. A fiú is megérezhette, mert széttárva karjait a diákokhoz, nyilván elsősorban háztársaihoz fordult: - Ez nem rasszizmus... legalábbis nagyon remélem, hogy az elveim megalapozottabbak mint a sötét mágusoké - magyarázta. - Sok mugli ismerősöm van, sokakat kedvelek is. De akkor sem egyenrangúak velünk. Igen, a mágikus adottságaink sokkal többé tesznek náluk. Egyénileg mind-mind többet értek a legkiválóbb muglinál is. Emiatt bántalmazni kéne őket? Ezt így elutasítom. De hozzánk képest ők... ők gyerekek. Akiknek fogni kell a kezét és terelgetni. Na meg, ha kell, akkor szigorúan megbüntetni is. Gondolom az ellenkezők első gondolata a milyen jogon? Megmondom. Az erő jogán! Ami nem a dzsungel alapelve. Erre épül a mai napig minden társadalom. Köszönöm. Ahogy a fiatalember a helyére sétált sokan néztek rá dühvel, vagy elborzadva, de azt is láttam, hogy igen sokan tépelődve merengenek el a fiú szavain is. Jómagam hosszú idő után először elismerően néztem egy oroszlános jelvényt viselő tanulóra. Lehet, kevésbé szimpatikusak a nézetei mint Mr Potternek, de hogy őt aztán a kalap a helyére rakta az biztos. Bátorság kell kiállni a véleményünk mellett. A csoporthoz fordultam: - Jó pár vélemény hangzott el egyik, avagy másik oldalon is. Kettővel nem is kívánok igazán foglalkozni - húztam el a számat. - Az egyik a "nem akarták bemocskolni a pálcájukat" című zagyvaság. Ilyet éppen nem vártam volna a Mardekár Házból, javaslom nézzenek egy kicsit magukba a felszólalók. Azok a mágusok készek voltak kiállni a nézeteik mellett, ők maguk fogalmazták meg ennek doktrináját, elképzelhetetlen hát, hogy visszatartsa őket egy ilyen... khmm... látszatindok. A másik, ami igazán említést sem érdemel a vélemények közül, az a gyávaságra, félelemre való hivatkozás - pillantottam Amanita, Deborah és Catherine felé. - Ez még minimális logikával is tarthatatlan álláspont. A Tisztítók életre hívását nem csupán a gyűlölet eredményezte, hanem maga a félelem érzése is, ez nyilvánvaló. De ezek a mágusok veszélyben érezték magukat. Ha a világ leggyávább emberei lettek is volna, akkor is halálukig harcolnak, ahogy a sarokba szorított patkány is felveszi a küzdelmet, pedig egyébként meglehetősen gyáva állat. Ráadásképpen: ha valóban féltek volna harcba szállni, létre sem hívják a Tisztítókat. Arannyá cserélik a vagyonukat és elmennek olyan területekre, ahol ahová az egyház befolyása nem terjed ki. A saját felfogásukban ők minden mágus érdekében harcoltak. Ilyedtén módon gyávaságról nem beszélhetünk, ez remélem most már mindenkinek világos. Maguktól is ennél azért sokkal többet várok a továbbiakban, igyekezzenek megmaradni a logika talaján, az oroszlán bátorságára és érzelmeire nem tartok igényt az órámon, próbálják az eszüket is használni hölgyeim - néztem újfent a három gráciára, főleg a két griffesnek címezve mindezt. - Mr Barnes érvelését ami azt illeti nem is kifejezetten értem. Ha nem lennének varázstalan emberek kinél lennénk különlegesebbek? - visszhangoztam. - Leginkább egymásnál, amire a tehetségünk predesztinál. Maga a varázsereje miatt különlegesebb másoknál? - érdeklődtem nem kevés malíciával. - Érdekes nézőpont. Higgye el Mr Barnes mi a muglik nélkül is tudunk bőségesen elég konfliktust generálni egymás között, amint ezt már gyakorlatilag ezen óra is megmutatta. Ráadásul a Tisztítók nézeteihez az Ön érvelésének semmi köze - ráztam a fejemet és tovább is léptem. - Ms Vains! Hogy is mondta, a saját bajainkat el tudjuk hárítani? Nagyon szeretném remélni, hogy így van, de ennek jelenleg nem látom realitását. Szeretnék rávilágítani, hogy a bájitalok mint olyanok kivétel nélkül a muglik számára nem ismert növényi vagy állati eredetű szerves anyagot valamilyen mennyiségben tartalmaznak. Hiába is csempésznénk ezt be a muglik életébe, ők maguk nem tudnák reprodukálni a saját életterükben. Kiváló tudósaik vannak, akik igen jelentős áttöréseket érnek el a különféle technológiákban. Nincs mindenre gyógyszerük jelenleg, de meglehetős ügyességgel kísérleteznek ki újakat. Mellesleg tucatnyi betegség van, amire még mi sem találtuk meg a megfelelő gyógymódot. Nem régiben látogattam meg egy idős tanáromat, aki áttétes rákbetegként haldoklik. Ha kiskegyed olyan felette ügyes a gyógymágiák terén, rögtön be is ajánlom a páciensnél, ha már a Szent Mungó legjobb orvosai is csak széttárni tudták a karjaikat és a fájdalmát enyhíteni, Ön bizonyára kisujjból kirázza. Közel sem minden találmányunk mugli eredetű, van olyan varázstudó, akit inspiráltak ezek, de javaslom, azt ne a Tisztítók között keresse - fejtettem ki maró gúnnyal a házához képest kifejezetten ostoba felszólalást produkáló hölgyeménynek. Majd végighordoztam a tekintetem a diákokon és csendesen megszólaltam: - Ms Gallaher, Ms Osborne, Ms Lascar, Mr Hood és Mr Stockton álljanak fel - jeleztem csendesen. Miután felemelkedtek körbe néztem: - A valós tények különféle darabkáit ezen öt diáktársuknak sikerült megtalálni. Önöknek szívből szeretnék gratulálni, ugyanis ez nem volt könnyű kérdés, sőt kifejezetten becsapós. Mindannyiuk érvelésében van némi hiba, de igen közel jártak a valósághoz. Ön, Ms Gallaher, nagyszerűen kezdett bele a véleménye kifejtésébe, igen okosan, de valahogy hirtelen áttért a mai viszonyokra. Elfelejti, hogy a kérdés történelmi, adott korban élő ember fejével kell gondolkodni, márpedig az 1500-1600-as években nukleáris fegyverekről nem lehet szó. Ettől függetlenül megjegyeztem magamnak kisasszony, ha továbbra is így teljesít, az óra végén pontokat jelenthet a házának. Ms Osborne érvelése első ránézésre tévesnek tetszik, hisz a Tisztítók egy alapvetően illegitim társulás, akik felett abszolút mértékben semmilyen kontrollal nem rendelkeznek a hivatalos szervek, semmilyen ilyesfajta törvényhozó szerv döntései, törvényei, stb nem kötelezi őket semmire. Ettől függetlenül az érvelés alapja helyes, tekintve, hogy Ön ezt mélységében még nem tanulta, fogadja gratulációmat. Természetes intelligenciája olybá tűnik még sok háztársának is például szolgálhat - pislantottam az előző hollóhátas felé. - Ms Lascar. Az Ön érvelése logikailag nézve kifogástalan, sőt az egyik legteljesebb a véleményt alkotó társai közül. Ugyanakkor elfelejti a Tisztítók másik, elvi vonatkozását, csupán a tényekre szorítkozik. Ettől függetlenül is gratulálok. Mr Hood, Ön remekül érzett rá, hogy a történet hiányos. Valóban az és céllal alakítottam így. Rá szeretnék mutatni mennyire nem fogjuk megérteni saját történelmünket a mugliké nélkül, ugyanis, tetszik vagy sem, nem csak egymás mellett, de bizony együtt is élünk. Remekül érzett rá, gratulálok. Mr Stockton. Az érvelése érdekes. Nem mondom, hogy nem lehet belekötni, de nincs olyan érvelés, még valós és igaz érvelés sem, ami ne lenne támadható. Amiket Ön felhozott, azt akkoriban is megfogalmazta nem egy ragyogó elme, ráadásul rámutatott egy nagyon fontos kérdésre. Az Európán kívüli területekre. Szívből gratulálok. A többi diák részére szeretném megjegyezni: valami ilyesmi az elvárás mindenkitől - tettem hozzá kemény hanglejtéssel, majd biccentettem az ötös fogatnak: - Foglaljanak helyet és továbbra is hasonló színvonalú munkát szeretnék kérni. A diákok felé fordultam, miután a tanulók leültek és belekezdtem: - Nem fogjuk megérteni az események láncolatát az Európán kívüli területek nélkül. Elsősorban a Közel-Keletre gondolok, mint egy másik nagy kultúra és egyben másik nagy vallás szülőhelyére. Technikailag a mohamedán vallás is zsidó eredetű, elméletben elutasítja a boszorkányságot, de mivel az arab mesék és kultúra alapeleme a megejtő szépségű huri, aki egy mosolyával alázza porba a gőgös zsarnokot vagy emeli fel az igaz szívű szegénylegényt, illetve az éjszakában szőnyegen repkedő bölcs varázsló, aki tanácsával és olykor pár jóféle varázsszerrel siet a segítségére a rászoruló jótét lelkeknek, így a korai egyházvezetők is hamar belátták: nem igazán érdemes hánytorgatni a kérdést. Így azon a területen mondhatjuk, hogy háborítatlan életet éltek a varázsvérűek. Néha-néha feltűnt pár fanatikus, de ilyenkor maguk mellett tudhatták a hivatalos mugli hatalmat is, így ezek sosem voltak hosszú életűek. Ezen bűbájosok pedig tettek is róla, hogy a mesék varázslói és boszorkái beleégjenek a köztudatba még jobban, olykor-olykor megtörténtek azok a bizonyos csodák... Magam is a térkép felé fordulva magyaráztam: - Természetesen az ütközésre előbb-utóbb sor kellett kerüljön. Ezt hívjuk keresztes hadjáratoknak - meséltem. - 1095. november 27.-én, kedden, a katolikus anyaszentegyház feje, II. Orbán pápa meghirdeti a keresztes háborúkat, nem is egészen erkölcsi alap nélkül. Noha az általa hivatkozott események addigra hetven év homályába vesztek. Ugyanis a Jeruzsálem városát korábban uraló Hakem kalifa arra kötelezte a keresztényeket és a zsidókat, hogy előbbiek kis fakeresztet, utóbbiak fából faragott ökörfejet viseljen a ruhájukon és őket minden mohamedán, akár a város kellős közepén szabadon meggyilkolhatta. Sok keresztény zarándok vére folyt ott el és persze sok zsidóé is. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy Hakem rémuralma sokkal nagyobb léptékű vérontáshoz vezethet, ezért főrangok egy csoportja szép csendben megmérgezte a kalifát. Mondják, nem egészen mugli eredetű szert használtak, amely kifogott minden étekkóstolón is, de erre konkrét bizonyítékunk nincs. Mindenesetre részben ezt téve meg hivatkozási alapnak a pápa hadjáratot hirdet, amelyen aki elesik is Krisztus védelmében, az minden bűnére, mit addig elkövetett azonnal bocsánatot nyer, hirdette a Vatikán. Megindul az első keresztes háború. Megmutattam a térképen a vonulási útvonalakat, majd rátértem a lényegre: - A sereg több részre szakadt, de egy erős francia csoportosítás a korábban már említett johannita lovagok, konkrétabban Balduin de Monte perjel vezetésével, amely elszakad az eredeti célkitűzést, vagyis a Jeruzsálem felé vezető utat felszabadítani akaró német testvéreiktől a teuton lovagoktól és a gazdag Damaszkusz felé irányozza vezéri pálcáját. Hihetnénk, a gazdag város kirablásának gondolata vezeti őket, de ennél egy kicsit többről van szó. A johanniták elkötelezett, fanatikus katonák. Na nem mondom, hogy megvetnék a pénzt, de semmiképpen sem ez irányítja őket. A városra a reggeli ima idején törnek rá, amikor az teljesen védtelen. Ne feledjük, ebben a korszakban a legtöbb varázstudó is vallásos, azon térségben főleg mohamedán - emlékeztettem őket a tényekre. - Damaszkusz elesik, ami pedig ez után következik, az még a kor viszonylatai között is minden képzeletet felülmúl barbarizmus terén. A főtéren élve főznek meg üstben két gyermeket, majd az apjuk, a város felett parancsoló beglerbég torkán nyomják le a húsukat. Ég a damaszkuszi nagy mecset, benne mintegy kétezer hívő, férfiak, nők és gyermekek, akik képtelenek kijutni a bedeszkázott nyílászárókon. De ég maga Damaszkusz is. Csecsemők fejét tapossák szét az utca közepén csizmasarokkal, gyermekeket vernek a falhoz. Megbecstelenített és élve kibelezett asszonyok, válogatott kínzásokba belehalt férfiak fekszenek az utca kövén. A város büszkesége a nagy múltra visszatekintő Gyógyítás Háza, ma úgy mondanánk: Orvosi Egyetem. Ez egy napig dacol a támadókkal, nem véletlenül... Körbe pillantva bólintottam: - Jól sejtitek, egy ehhez hasonló iskola volt az is, aminek csak a muglik számára mutatott oldala volt az ispotály. Valóban kezeltek itt betegeket, a várost uraló beglerbég pedig igen bölcsen nem kérdezte meg, hogy egészen pontosan milyen ismereteket is oktatnak a tornyokban. Megelégedett a ténnyel, hogy a városában nem dühöng a tífusz, a lepra vagy a kolera és olykor bölcs tanácsok érkeznek onnan hozzá. Egyébként még muglikat is képzetek, a kor viszonyai közepette remek orvosok és felcserek kerültek ki onnan. A johanniták, mint említettem, meglehetősen jó ismeretekkel rendelkeztek az ellenségről. Rólunk. Ezért időzítették a rajtaütésszerű támadást egy olyan alkalomra, mikor a tanulók nevelőik nélkül vannak, amikor minden keleti mágus egy nagy ünnepre gyűlik össze Jeruzsálemben. Az alig képzett gyermekek és a hozzájuk beszorult pár tucat fegyveres nem is képes túl soká kitartani. Megráztam a fejemet: - A Gyógyítás Háza elpusztult. A másnap az izzó hamuvá vált Damaszkuszba visszatérő varázslók lemészárolt muglikat találtak és... a nagy mecset előtti téren háromszázhuszonnégy karót. Rajtuk a tanítványaikkal. Kilenc és tizenhat év közötti gyermekekkel. Ez a pusztítás még a kor viszonyai között is meglehetősen kirívó eset volt, ezt jól mutatja az események hírülvétele után a teuton lovagokat irányító Schwarzburg nagymester levele, amelyet a johannita perjelnek küldött - húztam elő a talárom mögül egy pergament és könnyedén fordítva németről angolra felolvastam: - "Te, aki Krisztus Urunk katonájának merészeled nevezni magad, miközben kezeden gyermekek vére szárad és seregeid egy város jajsiráma kíséri, hozzád szólok most! A Szentatya szava szerint minden bűnös bocsánatot nyer, ki éltét áldozza emez szent cél érdekében hát fogadd testvéri tanácsom: keresd a halált a harcnak mezején, mert ha Isten meg is bocsájt a mennyekben, ember e földön nem fog. Ez egyben utolsó tanácsom is feléd mint keresztény testvéremhez, mert a szememben te már senki sem vagy. Nem vagy többé árnyékom őre, nem vagy harcaimban hű barát. Nem vagy többé ember sem. Szemem elé kerülni, ajánlom neked, ne merészelj! Johannes von Schwarzburg" Összetekertem a pergament és elraktam, majd folytattam tovább: - Azt hiszem, ha tekintetbe vesszük, hogy egy nemes ember írta egy másiknak jól érzékelhetőek a teuton lovag indulatai - mosolyogtam kesernyésen. - Mindenesetre minket most a bűbájosvilág reakciója érdekel ugyebár. Nos, sokak első reakciója az volt, hogy a mágia erejével söpörjék le a föld színéről is a francia sereget. Mértéktartóbbak viszont rámutattak: erőik nyílt felhasználása olyan olaj lenne a tűzre, aminek következményeit belátni nem lehetséges. Ha Európa nyíltan szembesül a keleti boszorkánysággal vajon mekkora sereget állítanak ki? A jelenlegi félig gazdaságpolitikai célokkal szemben olyan mélységet kap a fanatizmus, amit sem mugli, sem bűbájos meg nem tud mondani hová vezetne. Ezek után akkor talán bizony szép csendesen eltemették a halottaikat és kisujjukat sem mozdították? Ez így azért túlzás lenne. Mondjuk inkább úgy, hogy picikét beavatkoztak az események sodrába... - mosolyom ezúttal kissé sötétre váltott. - A keresztes sereg mélyen nyomult be a Közel-Keletre, maga előtt nyomva a moszlim erőket, akiknek Szalad-dín nagyvezír parancsolt. Azonban a hátukban is erős moszlim had vesztegelt, Dragut pasa irányítása alatt. Hajói kivártak, de ahogy kedvező szelet kapnak, rögvest behajóznak az európaiak hátába... És itt egy kissé átadnám a szót egy kortársnak, Lala Musztafa krónikásnak - húztam elő újabb vaskos könyvet a fiókból, majd a könyvjelző mentén felcsapva olvasni kezdtem: - "Azon átkos napokban pediglen a fényes emlékezetű Dragut pasa nap nap után könyörge Allahhoz, hogy kedvező széllel megsegítené s az ő bátor szívű és igaz hitű harcosit vezetné az gazemberek hátába, kik vérét vevék Damaszkusz ártatlanainak. S akkoron megjelene hajója előtt kilenc leány. Egytől-egyig valának szebbek annál, mint emberi szem láthatott akár s szólának a nagy Draguttal emígyen. Fényes tekintetű pasa, kinek kardja előtt remeg az ellen s kinek hite igaz, ezt mi, kik a szívek rejtekébe látunk jól tudánk, mond mire fel most a te bizonytalanságod? Miért reszket a szíved, miért szólítod az igaz Istent? Dragut pedig megfelele nekik: Mit ér az én kardom, ha Allah kedvező széllel meg nem segít? Mit ér az én harcosim bátorsága, ha nem nézhetnek amaz gazemberek szemébe? Ezért jajongok én, ezért kérem a mi Urunk segítségét. Amaz leányok pedig erre bólintának: Lásd te vagy hát az Iszlám Kardja, ne kétkedj hát Allah segedelmében. Bocsáss fel minket hajóidra, hogy a mi imáink szólítsák meg égi atyánkat. Dragut, amaz fényes emlékezetű pedig belátá kérésük igazát s felengedé az asszonyokat hajóira. Azok pedig favesszőket húzának ruháik rejtekéből s az ég felé nézve különös nyelven imádkozának. És akkoron nagy szél kerekede s a hajókat egyenest repíté messzi partok felé." Felnéztem újfent a könyvből: - Alig hinném, hogy mindez különösebb magyarázatokra szorul - vontam vállat. - Nézzük a tényeket. Dragut serege partra száll, egyenest a francia sereg hátában és előre tör. Monte perjel érzi, hogy ezzel az erővel nem veheti fel a harcot, így nem fogadja el a csatát, hanem mihamarabb igyekszik felzárkózni a teuton bajtársakhoz. Azonban ez sem sikerül, ugyanis valahogy megjelenik előtte Szalad-Dín serege. Ismeretlen körülmények között sikerült megkerülnie Schwarzburg erőit, bár úgy mesélik, egy bölcs öregember utat mutatott nekik a hegyek között, hol korábban ösvény sem volt... Mindenesetre a két keresztény erőt egymástól elvágták, ráadásul a franciák harapófogóba kerültek. A teuton lovagok nem akarják cserben hagyni őket, elvégre Krisztus katonái, így a németek is lóhalálban igyekeznek északnak. Itt jön egy olyan esemény, amit különösen szívesen vennék, ha némelyek átgondolnának - néztem most egyértelműen a korábban oly "intelligensen" viselkedő mardekárosokra. - Legyen a szó újra Lala Musztafáé. Lapoztam párat, aztán elkezdtem felolvasni: - "Amaz nagy csata előestéjén a fekete keresztet hordozó hitetlenek táborának közepén feltűnt egy leány. Azok közül való, kik a fényes tekintetű Dragut hajóinak leimádkozák Allahtól az északi szeleket. Beméne a vezéri sátorba és szóla amaz hitetlenek urával: Miért teszed te kockára éltedet s minden népedét kik veled tartottak idegen földekre amaz gyilkosokért? S mondá néki a nagyúr: Azért, mert testvéreim e jelben, s megmutatá a keresztet, mit mindnyájan hordanak. Mondá akkor a leány: Nem testvéreid ők nagyúr. Az ő keresztjük vörös, s az ő kezüket vér szennyezé be. A te kereszted fekete, s a te fejedre nem kell, hogy visszahulljék Damaszkusz vére, mely az égre kiáltott. Mondá akkor amaz nagyúr: Mi egy hitet vallánk. S mondá az asszony: Mégsem egyként cselekszitek a ti dolgaitokat. Ha holnap kürtjeid hadba szólítják a te népedet, akkor sok asszony fogja viselni a te kereszted színét a te otthonodban, mert sok apa, férj, szerelmes és gyermek nem tér meg honába. De ha a kürtjeid hazahívják a te hadinéped, bizony mondom neked: ki az éggel szóla közülünk, az a te ártalmadra nem lesz. Gondold meg, mondom hát teneked, jól gondold meg, mire kötelez féltett becsületed nem csak Istened, de a reád bízottak iránt is. S azzal eltűne az asszony amaz nagyúr szemei elől zöld villanásban." Letettem a könyvet, majd be is csuktam, a krónikás szavaira ma már nem lesz szükség. Helyette folytattam a megkezdetteket: - Schwarzburg másnap reggel magára hagyta szövetségesét. Annyit üzent neki, ha Istennek tetsző volt a cselekedet, majd megoltalmazza, ha nem, legalább a pápa szavai szerint bocsánatot nyer bűneire. Holtában. Nyugatnak vonult, bár erős csapattal biztosította a kikötőig vezető utat, ha de Monte valahogy átverekedné magát - meséltem el. - De erre a franciáknak esélyük sem volt. Mint mondják "az ég is összeesküdött ellenük". Heves esőzés pusztította a tájat, ami a csatára elállt ugyan, de a dagonyává vált térségben a nehéz lovas johanniták mit sem értek, íjászaik pedig még annyit sem, az esőzés kikezdte fegyvereik idegét. A mohamedánok valamiért "megsejtették" a vihar közeledtét, így ők tokban tárolták saját íjaikat. Dragut és Szalad-Dín nem kegyelmeztek Damaszkusz gyilkosainak, aki nem veszett oda, az rabláncon, rabszolgaként fejezte be életét. Dragut bosszúra, a teutonok üldözésére indult, de a különös "prófétáló leányok" nem tartottak vele, csak áldásukat vihette magával, hatalmukat nem. A teuton erőkkel való harcok során elesett, a németek pedig haza hajóztak, feladva Jeruzsálem elfoglalásának célját. Mikor a pasát örök nyugalomra helyezték megjelent a temetésén kilenc fiatal lány, egy-egy vesszővel a kezében, némán mondva búcsút az Iszlám Kardjának. Kivettem a zsebemből egy kis zacskót és megsárgult apró csontokat szórtam az asztalra. - Kegyelmük nem mindenkit kísért el útján - sóhajtottam. - Ma már tiltottak bizonyos praktikák, miket akkor megengedtek. Régi barátom küldte nekem ezt a zacskót, hogy segítsek az oktatásotokban vele. Akkoriban ismertek módokat a szellemek tárgyakhoz kötéséhez. Többé a lélek nem hagyhatja el azt, vagy elszunnyad, vagy csak bizonyos távolságig távolodhat hozzá. Mintha valóban vascsizma verte volna fel a terem csendjét. Hórihorgas, áttetsző testű, nagydarab lovag lépdelt be büszkén a diákok székei között fel a katedrára. Egykor bár testes, de alapvetően jó képű férfi lehetett erős pofaszakállal és tömött bajusszal, sisakviselethez mért apródfrizurával. Mellén ott díszelgett a johannita lovagrend vörös keresztje, a nyakán pedig a vágás, mi élete végét okozta. Fensőbbséges gőggel az arcán nézett végig a gyerekeken. Éreztem, hogy vihar lesz belőle, mégis finom mosollyal folytattam: - Egy korszakot legjobban az abban élők ismernek, ezért is érkezett hozzánk a lovag. Lelke a csontjaihoz van kötve, egykori mágusok bosszúja ölt így testet - regéltem, mire már érezhetően tökéletessé vált a csend a teremben. - Nos hölgyeim és uraim, bemutatom Önöknek Balduin Percival de Monte grófot, a johhanita lovagrend perjelét, Damaszkusz gyilkosát. Kérdezzék bátran a korszakról, nála aligha van tökéletesebb forrása annak... Utolsó szavaim mintha egy mély kútba hulltak volna. Teljes csend uralkodott a teremben.
//Szeretnék mindenkit megkérni, hogy fejenként max 1 NJK-t dobjatok be légyszi, mert így is elég hosszú egy-egy posztom, sűrű lesz reagálni így, másrészt pedig szeretnék mindenkit megkérni, hogy ha lehet újabb neveket már ne dobjunk be, mert nagyon nehéz visszaböngészni őket Köszönöm szépen //
Vendég Vendég
Tárgy: Re: Mágiatörténet haladóknak - 4-7. évfolyamos diákok részére Vas. Aug. 11, 2013 6:38 am
i just ran out of band aids
don't even know where to start Cause you can bandage the damage
Újra elmerültem volna a művészet világában, ha úgy folytatódott volna, ahogyan számítottam rá, de nem így történt. Lascar professzor megkérte a mardekárosokat, hogy felálljanak. Furcsálló tekintettel követem ezt végig, ahogy a zöld-ezüst talárban tündökló tanulók, talán kissé értetlenül állnak a tekintélyparancsoló férfi előtt. Elkererekednek a szemeim, amikor hallom, hogy alaposan helyre rakja azokat, akik megérdemlik, és képtelen vagyok elfojtani egy elégedett mosolyt, hogy utána újra lehajtsam a fejem és tovább foglalkozzam a pergameneken lévő rajzokkal. Csak akkor emelem fel újra a tekintetem, mikor a griffendéles Woodstock emelkedik szólásra és egyre érdekesebb dolgokra világítja rá a társaságot, és be kell vallanom engem is. Tény és való, hogy nagyon kevés információt tudtunk meg a múltnak ennek a szeletjéből, és az is helytállónak tűnik, hogy csak Európában terjedt el igazán a boszorkány üldözés. Ott ahol nem volt keresztény vallás, ilyen gond nem volt, és elég csak visszaemlékeznem arra a könyvre, amit még régebben olvastam a kínai kultúráról. Hiába van most modern világ, néhány kisebb faluban, továbbra is hisznek a szellemekben, a mágia erejében, a jóslásban, és még rengeteg olyan dologban, ami feltételezhetően a mi világunkhoz kapcsolódik. Egyre jobban érdekel az órai tanagyag, és habár nem szokásom, de biztos vagyok benne, hogy a mai órák után meglátogatom a könyvtárat, hogy jobban utána nézhessek ennek a témának, puszta érdeklődésből.
Tovább hallgatom figyelmesen Lascar professzor szavait, ahogy kifejti logikusan azt, hogy miben hibáztak a felszólalók, és habár ahogy haladunk előre, rájövök, hogy mennyi hiba volt az én érvelésemben is, ezzel csak úgy érzem, hogy még többet tanulok. Egyik kedvenc órám lesz a mágiatörténet, van egy olyan érzésem… pedig eddig, csak rajzolással ütöttem el itt az időt, és ugyan most is ezt teszem, de a fülem nyitva van és folyamatosan figyelek a körülöttem zajló eseményekre. A nevemet hallva, bevallom, kissé megrémülök. A többiekkel együtt állok fel, kissé bizonytalanul. Hajam a korábbi vörös helyett már szőkén tündököl, ami jelenleg az idegességemet fejezi ki, szemeim sötétkékben villannak meg, ahogy hallgatom a férfi szavait. Ezt követően megint kissé zavarba jövök, de kis fejbiccentéssel tudatom a tanárral, hogy megértettem a mondanivalóját. Ugyanúgy csendben hallgatom végig a többiek érvelésének a jó és rossz pontjait, majd mikor leülhetünk helyet foglalok, hogy aztán újra magamhoz húzzak egy pergamen lapot. Javíthatatlan vagyok.
Ahogy folyik tovább az óra menete, úgy lesz egyre több vonal az eddig érintetlen pergamenlapon. Szemeim előtt újra olyan jelenetek öltenek alakot, mint amikor Hakem kalifát megmérgezik, a keresztes hadjárat elindulását, az üstben lévő két gyermeket és kétségbeesett apjukat, az égő nagymecsetet, és az utcán heverő holttesteket, és szörnyűségeket. Nem a legvidámabb téma a rajzoláshoz, de amikor ábrázolhatom ezeket a dolgokat, jobban bele tudom élni magam, el tudom képzelni milyen volt akkoriban a helyzet, és ha csak a rajzokra tekintek, jobban működnek, mintha jegyzetet készítenék. Ha csak egyetlen képre is ránézek, emlékezni fogok a tanóra minden egyes fontos történetére, és a belőlük levonható tanulságra. Jobban tudok így tanulni, mint egyszerű jegyzeteléssel.
Újabb rajzba fogok. Megint csak megelevenedik a Gyógyítás háza, a téren lévő karók és a szenvedő arcok. A hajó és a kilenc gyönyörű lány. A vezér és a lány találkozása a sátorban. A harcok. Csak akkor hagyom abba a rajzolást, amikor a csontok előkerülnek, amiből megjelenik a szellemalak… és mintha megfagyna a levegő. Bizton állíthatom, tényleg nem volt még ilyen izgalmas óra a Roxfort történetében. Jó pár percig terhes csend uralkodik a teremben, mintha senki nem merne felállni, hogy feltegye a kérdéseit, de gyanítom, csak a döbbenet tartja vissza a diákokat attól, hogy elhalmozzák a grófot kérdésekkel. Hogy a székem, mikor csusszant hátra , megtörve a csendet és hogy én mikor álltam fel, és lettem túl az első döbbenetemen, azt nem tudnám megmondani. De felálltam és most habár kissé bizonytalanul, de szembe fordulok a szellemmel. - Én… sok mindenre lennék kíváncsi. – Kezdem halkan, majd kissé már magabiztosabban teszem fel az első kérdést. - Honnan szerezték az értesüléseket arról, hogy a város viszonylag védtelen lesz a támadáskor? – Az ajkamba harapok és próbálom a következő kérdést jobban megfogalmazni. - Volt valamilyen különös oka annak, hogy megváltoztatta a tervét és inkább Damaszkusz felé fordult? Olyan ok, amire senki nem gondol? Örömet szerzett önnek az, hogy leigázta az állítólagos ellenségeit, vagy később megbánta a tettét? – Mély levegőt veszek és felteszem az utolsó kérdést. – És ami a legjobban érdekel… ha visszatérhetne abba az időbe, megváltoztatná a döntését, vagy ugyanazt tenné? Ha ez utóbbi, akkor miért? – Kíváncsian várok a válaszokra és csak akkor ülök le, ha megkaptam őket.
Hozzászólások száma : 66 Join date : 2013. Jul. 15.
Tárgy: Re: Mágiatörténet haladóknak - 4-7. évfolyamos diákok részére Hétf. Aug. 12, 2013 7:35 am
Lám csak, lám mi mindenre képes egy egyszerű nyugdíjazás… Lemerem fogadni az összes ágy alatt rejtegetett csokibékámban, hogy a Roxfort alapítása óta mágiatörténet professzor még ekkora figyelmet nem kapott a diákjaitól, mint most dr. Lascar, aki nem csak, hogy kivívta tanítványai érdeklődését, ám még az órai aktivitásra is képes volt rábírni őket. Komolyan mondom bámulatos. Ha nem a saját szememmel láttam volna azt a rengeteg felszólalót, akik előttem s utánam pattantak fel, hogy megosszák velünk, többiekkel, a témával kapcsolatos nézeteiket el sem hiszem. Hollósok, Griffesek, Mardisok, Hugrások egyaránt szép számmal álltak elő majd adták át egymásnak a szót. Igaz ugyan akadtak kisebb fennakadások, konfliktusok ám úgy tűnt Lascar egyelőre ura a helyzetnek. Sőt! Debby felszólalását követően a professzor talpra állította az összes Mardekárost akiket, aztán alaposan letolt mélységes döbbenetet váltva ki szinte az összes többi jelenlévő diákból. Végre egy tanár, aki bár egykor ugyancsak a zöldek táborát erősítette, mégsem hagyja, hogy ez befolyásolja, ugyan olyan vasszigorral jár el velük szemben akár csak a többi ház képviselőivel. Bravó prof most aztán biztos szert tett további néhány „rajongóra”. Miután a professzor befejezte mondandóját a felszólítottak, ismét elfoglalták helyeiket, egyetlen kivétellel. Balthazar Hood továbbra is, állva maradt majd némi habozást követően végül hangot is adott saját véleményének, amiben ha igazán őszinte akarok lenni, el kell, ismerjem volt valami. Tényleg hiányosak voltak az információink melyeket Lascartól kaptunk, talán ha a prof valamicskével többet fed fel előttünk egészen másfajta vélemények is, születhettek volna. Nocsak, nocsak kellemesen meglepett egy Mardekáros ami annyit tesz, mégiscsak van még új a nap alatt. Kíváncsian fordultam a professzor felé várva vajon mégis mit fog szólni Hood felvetésére mikor egyszer csak egy újabb diák kelt fel a helyéről, nevezetesen Adrian Stockton a Griffendél házból. A srác első néhány gondolata nem kis felhördülést váltott ki nem csak saját háztársaiból, de a többiekből is, én azonban nem akartam egyből lehurrogni mivel komolyan érdekelni kezdett mire is akar kilyukadni a fejtegetései végén. Érdekes, mintha ilyesmi nézeteket már hallottam volna valakitől nem is olyan régen… A srác felvetésére Lascar azon nyomban elővarázsolt egy térképet, hogy Stockton tovább folytathassa az előadását. Komoly elismeréssel pislogtam a fiúra, aki nem puszta hőbörgéssel próbálta meg bizonyítani az igazát, hanem érvekkel alátámasztva, példákat felsorakoztatva, épp ahogyan azt kultúrkörökben szokás. Bár nem értettem egyet vele mindenben, a tiszteletemet mindenféleképpen kiérdemelte a bátorságával, a határozottságával és az előadásmódjával.
Stockton után végül újra a prof vette át a szót, hogy kielemezze, a hallottakat s elmondja azokról a véleményét én, pedig újfent előre dőltem egy kicsit, hogy jobban tudjak figyelni. - Látom, iszod Lascar minden egyes szavát. - viccelődött Bruce mire az asztal alatt jó alaposan bokán rúgtam. - Hé! - Kuss. - suttogtam majd ismét előre fordultam. Mikor a férfi kijelentette, hogy az érvelésünk egyáltalán nem helyes, alátámasztva a szavait megfelelő indokokkal egyszerűen csak megvontam a vállam. Félreértések elkerülése végett nem, azért mert megsértődtem volna vagy, mert ennyire hidegen hagyna a dolog szimplán csak, azért mert a tévedés részemről benne volt a pakliban, ez pedig itt legjobb tudomásom szerint egy tanóra, ami pontosan arra megy ki, hogy okuljunk, tanuljunk, pótoljuk a hiányosságainkat. Ezúttal a gondolataim nem jöttek be, na és, nagy ügy majd legközelebb jobban átgondolom a tényeket, s csak aztán alkotok véleményt. - O-o leoltott a kedvenced. Ejnye - ejnye kicsi Nita most aztán nagyon kis butus voltál. - incselkedett a padtársam újfent mire alaposan oldalba könyököltem. Csórikám ha nem kap az agyához villámgyorsan kék - zöld foltokkal teli hagyja majd el a termet. - Inkább figyelj. - suttogtam mikor Lascar az Ő szavaira reagált. Hát igen, ezt aztán Ő is benézte nem csak én. Miután a professzor továbblépett Brucie fiú alaposan le is süllyedt a pad alá, paradicsom vörös képpel. - Most én is kezdjem el szívni a véred cimbi? - vontam fel a szemöldököm gonosz kis mosollyal ám végül úgy döntöttem hagyom az egészet a fenébe, szerencsétlen már így is épp elég zavarban van. Figyeltem, ahogy Lascar lereagálja a Hollóhátas lány szavait is, ám amikor felemlegette a rákbetegen haldokló idős professzort, mintha csak egy tőrt forgattak volna meg a szívemben. Ez hiányzott most a legkevésbé. Óvatosan nekidöntöttem a fejemet a falnak s az asztalom lapját kezdtem tanulmányozni csak, hogy valamivel képes legyek elterelni a figyelmemet. Valahogy az már kimaradt számomra mit mondott a tanár úr annak az öt diáknak, akiket talpra állított ám miután azok ismét elfoglalták a helyeiket az óra tovább folytatódott én, pedig erőt véve magamon újra Lascar szavainak szenteltem a figyelmemet.
A keresztes hadjáratok említése nem kis érdeklődést váltott ki belőlem mivel bár egyszer - kétszer hallottam ugyan a dologról, pontos információkkal azonban mégsem rendelkezem. Mindig is szerettem új dolgokat kipróbálni, új kultúrákkal megismerkedni így hát csak még inkább fülelni kezdtem. Hááát… talán nem annyira kellett volna. Mikor a prof Damaszkusz elestéről beszélt, az élve megfőzött két gyerekről, az apjukról s mindarról a számtalan ártatlan, megkínzott, lemészárolt emberről, akik a város utcáin hevertek hatalmas gombóc keletkezett a torkomban. Tudom, hogy a történelem telis - tele van véresebbnél véresebb fejezetekkel melyeken már így sem, úgy sem lehet változtatni, mégsem vagyok képes ezek felett csak úgy átsiklani. Szívszorongató. A szomorúságtól a fürtjeim akár csak a szemeim halványlila színt öltöttek. Az emberi brutalitás valóban nem ismer határokat. A lovagok a Gyógyítás Házát sem kímélték, sem az abban tanuló növendékeket. Kihasználva tanítóik távollétét kegyetlenül lemészárolták őket is. Nem csoda, hogy ezzel a húzásával a perjel magára vonta von Schwarzburg haragját is.
A professzor hamarosan kitért arra is miként reagáltak erre a szörnyű pusztításra a bűbájosok a sötét mosolya pedig…. nos érdekes volt. Hamarosan egy korabeli krónikás szavait olvasta fel nekünk én, pedig nem bírtam ki, a végén elvigyorodtam. Okos közbelépés volt. Ha szabad efféle butácska idézettel éljek: „A bűnösök végül elnyerték méltó büntetésüket.” Érdeklődve figyeltem, ahogy a férfi megsárgult apró csontokat szórt az asztalra miközben arról beszélt, hogy bizonyos praktikákkal tárgyakhoz lehet kötni szellemeket majd mikor egyszer csak megjelent előttünk de Monte gróf elkerekedtek a szemeim. Hát… ilyet se látni minden nap az már egyszer biztos.
Miután professzor kiadta, hogy kérdezzünk nyugodtan a szellemtől Daphne pattant fel először, hogy kérdéseit a grófra zúdítsa. Csak hallgattam a lányt miközben a gondolataimba mélyedtem. Nagyjából olyan kérdéseket tett fel melyekre számítani lehetett, s melyek nyilván az egész társaságot érdeklik. Nem is Daphne lett volna, ha nem így tett volna. Miután de Monte megválaszolta a lány összes feltett kérdését, az helyet foglalt a teremben pedig ismét beállt a csend. Őszintén? Halványlila dunsztom sincs róla, mit kérdezhetnék egy olyan féregtől, aki ennyi embert küldött a halálba ilyen brutális módokon, mint amiket a prof felsorolt, s akivel az ég egy adta világon semmi pénzért sem állnék szóba magamtól. Az ilyet minden szívfájdalom nélkül itatnám meg az örök élet elixírjével, hogy aztán kikötözzem egy cölöphöz, és az örökkévalóságig kínozzam a létező legfájdalmasabb, legkegyetlenebb átkokkal. Az ilyen aljas szemétládának a lélek fogva tartása kismiska ahhoz képest, amit valójában megérdemelne. Ahogy belelovaltam magam saját indulataimba úgy pattantam fel gondolkodás nélkül a helyemről majd miközben a hajam és a szemeim vérvörös árnyalatot öltöttek, dühtől remegve pillantottam a szellemre. - Mi járt a fejében, amikor emberek százait kínoztatta, s ölette meg brutális kegyetlenséggel, köztük nőket és gyerekeket? Hogyan volt képes elszámolni a lelkiismeretével mikor ennyi ártatlan vére szárad a lelkén? Mit érzett maga utolsó rohadék mikor egy bajtársa, egy keresztény testvére, Johannes von Schwarzburg a fejére olvasta a bűneit és világosan a tudtára adta, hogy a legjobban akkor jár ha elpusztul a csatatéren? - kiléptem a padok közül majd egyenesen a szellem elé sétáltam, hogy mélyen a szemeibe tudjak nézni. - És ami talán még ennél is jobban érdekel… élete utolsó másodperceiben… mire gondolt? - fontam össze magam előtt a karjaimat s addig egy tapodtat sem mozdultam, míg válaszokat nem kaptam de Monte gróftól. Mikor ez bekövetkezett maró gúnnyal a hangomban feleltem s biccentettem felé. - Lekötelezett Grófúr. - ezzel visszaültem a helyemre s lehunytam a szemeimet, hogy egy kicsit le tudjak nyugodni.
Outfit:This - Notes: Sajnálom, hogy ezúttal csak ennyire futotta
Vendég Vendég
Tárgy: Re: Mágiatörténet haladóknak - 4-7. évfolyamos diákok részére Szer. Aug. 14, 2013 5:37 am
Mindenki & Catherine
Az utánam következő felszólalók véleménynyilvánítását követően a professzor átvette tőlünk a szót, hogy elmondja saját nézeteit, értékelje mindazt, amiket tőlünk hallott. Mit mondhatnék baromi rosszul esett, ahogy Lascar prof lehurrogta Nita, Debby és az én véleményemet ám végül úgy döntöttem mélységes felindultságomnak ezúttal nem adok hangot több okból sem. Először is, ahogy befenyített minket Debbel a Griffendélre váró pontlevonásokkal kapcsolatban az így is elég gáz volt, nem hiányzik a legkevésbé sem számomra, hogy óra után még meg is dobáljanak minket a háztársaink. Másodszor a bokám piszkosul fáj, így amikor csak tehetem, inkább kerülöm a felállást, márpedig egy amolyan igazán visszaszóláshoz a színpadias felpattanás elengedhetetlen. Harmadszor… minek idegeljem magam? Az ürge már biztos nem lesz a szívem csücske, na és? Nagy kaland. Az órája ettől független még érdekes, kár lenne kidobatni magam a nagy szám miatt. Gyanítom Peter sem repesne a boldogságtól, ha hírül venné, hogy már megint bajt hozott rám az a ”fene jó modorom”.
Sosem voltam épp érzékeny lelkivilágú leánykának mondható ám a professzor történetei Damaszkusz elestéről illetve a Gyógyítók házában végzett mérhetetlen pusztításról mégis roppant mód megviseltek. Sajnos vizuális típus vagyok így minden egyes jelenet lejátszódott a szemeim előtt tovább fokozva ezzel az amúgy sem kellemes összhatást. Az a rengeteg ártatlan ember, a gyerekek, akik még annyit sem vétettek, mint a szüleik… én ezt nem tudom tovább hallgatni. Képtelen vagyok rá. Szerencsére hamar véget ért ez a fejezet így némi megkönnyebbüléssel hallgattam tovább az előadást Johannes von Schwarzburg leveléről, amit Balduin Percival de Monte grófnak küldött, a damaszkuszi mészárlónak kifejtve abban ellenérzéseit, indulatait. Ezek szerint még a gróf kortársai sem értettek egyet de Monte magánakciójával, sőt épp ellenkezőleg, elítélték a tettéért. Valahol ezután a beszámoló után vigasztaló volt a tudat, hogy nem mindenki gondolkodott ugyan úgy azokban az időkben, a kegyetlenség, a pusztítás szelleme nem fertőzött meg mindenkit. Vagy legalábbis nem egyelő mértékben.
Lala Musztafa feljegyzései nagyon érdekesek voltak, amit szemlátomást nem csak én gondoltam így. Jó néhány évfolyamtársam hallgatta kíváncsian Lascar professzort aki, felolvasta nekünk mi volt a varázsvilág „burkolt válasza” a francia lovagok támadására. Ha őszinte akarok lenni, kimondom kerek perec: Zseniális húzás volt! Nem tettek konkrétan semmi feltűnőt épp csak jó időben jó helyen megsegítették azt, akit megkellett. Nem rossz stratégia főleg mivel így nem is fedték fel magukat, mégis ha azt vesszük bosszút álltak a johannita lovagokon és az őket vezető grófon. A történet vége felé a professzor úr olyan mára tiltott praktikákról kezdett el beszélni, amik segítségével elhunyt emberek szellemét lehet egy tárgyhoz kötni, ami hazudnék, ha azt mondanám teljesen hidegen hagyott. Binns óráján sosem hallottunk ilyesmiről mindig csak a koboldfelkeléseket, a XIX. századi sellőharcokat valamint a kentaurok történetét vettük át újra és újra és újra. Az öreg szellem rendszeresen elfelejtette melyik évfolyammal pontosan, hol hagyta félbe az anyagot így akadt példa olyan helyzetre is, hogy míg egyik nap a kentaurokat vettük másnap a professzor onnan folytatta mi volt a válasza a sellők vezérének a kialakult harcokra. Totál összezavart mindenkit, többek közt engem is így egy idő után teljesen feladtam a küzdelmet és csak aludni jártam be az órákra. Jó meleg terem, andalító hangszín, unalmas tananyag, viszonylag nyugalom a hátsó padsorokban… kell ennél több egy jó szundihoz? Naná, hogy nem. Mondjuk érdekes álmok, kerekedtek Binns zagyvaságaiból így például vigyorogva ébredtem fel a sellőfejű kentaur és a ló testű kobold harcából. Mikor elmeséltem a dolgot Debbynek szünetben jót nevetett, már - már a könnyeit törölgette, ahogy előtte is megjelent a kép, Daphne pedig még karikatúrákat is készített a leírásaim alapján. Jaj de rég volt már, bezzeg most mindenki figyel, felpattannak, válaszolnak, mintha nem is mágiatörire ültem volna be.
Miután a csontokat az asztalra szórta a professzor bemutatta nekünk a megjelenő szellemet, aki nem volt más, mint Balduin Percival de Monte gróf. Ezek szerint a bűbájosok bosszúja hatásosabb volt, mint gondoltam. Ahelyett, hogy a lélek békében nyugodhatna örök időre a saját maradványaihoz, van kötve. Gonosz mégis igazságos. Óra után, muszáj lesz közelebbről is megnéznem azokat a csontokat és kifaggatni a tanár urat, hogyan csinálták ezt a varázslatot pontosan. Tudom ilyenkor rosszabb vagyok, mint a fiúk, akik folyton a kviddicsről magyaráznak, vagy a mugli srácok akik autós posztereket gyűjtenek, de hát na, érdekel és kész. Az első kérdező Daphne volt, aki egész érdekes dolgokra volt kíváncsi Amanita viszont… Hajjaj a lány aztán nagyon kibukott, ami alaposan meg is látszott rajta. Szépen kiosztotta kérdezés közben a szellemet, de hát végül is igaza volt. Miután visszaült a helyére, arra jutottam én is kérdezek egy - két dolgot bár ezúttal már csak ülve, nem bírja a bokám a strapát. Felemeltem a kezem mikor pedig megkaptam a szót a gróf felé fordultam. - von Schwarzburg levele után számított arra, vagy akár csak felmerült önben, hogy a férfi végül kivonja a csapatait, és magára hagyja? Ha életben maradt volna vissza, mert volna térni a hazájába egykori barátja levele után? Van sejtése arról mi várta, volna otthon? - miután megkaptam a válaszokat, megköszöntem és Daph felé kukucskáltam, hogy most vajon épp mit rajzol.
Deborah Wallberg gryffindor
Hozzászólások száma : 33 Join date : 2013. May. 12.
Tárgy: Re: Mágiatörténet haladóknak - 4-7. évfolyamos diákok részére Szer. Aug. 14, 2013 7:43 am
She's up all night 'til the sun I'm up all night to get some She's up all night for good fun I'm up all night to get lucky We're up all night 'til the sun We're up all night to get some We're up all night for good fun We're up all night to get lucky
Ez hihetetlen. A mardekárosokat megleckéztették? Be kell írni a történelemkönyvekbe! Főleg úgy, hogy a saját házvezetőjük világította rá őket a dolgokra. Az óra eddig is eléggé másmilyen volt, mint a megszokott Roxfortos órák, de ezzel most már tényleg kaphatna egy díjat. Még jól is mutatna a trófeák termében egy ilyen című: „A Roxfort történelmének legmegosztóbb órája”. Bevallom, kissé kárörvendően hallgattam végig ahogy Lascar professzor rendre utasítja a mardekárosokat, pedig én nem tartozom tipikusan abba a csoportba, akik a házak alapján ítélnek. Igen. Sok olyan mardekáros van, akit ki nem állhatok, és akiknek csak azt köszönhetem, hogy gúny tárgyává válok lépten nyomon, de ebből a házból jó pár embert is a barátaimnak mondhatok, ezekből kettő pedig kifejezetten fontosak nekem. Peter és Wesley. Szóval nem, egyáltalán nem lehet rám azt mondani, hogy a házak alapján ítélnék meg bárkit is, de ha olyan szöveget hallok, mint amit nem rég attól a mardekáros jó madártól, egyszerűen fel megy bennem a pumpa és nem tudom kontrollálni az érzelmeimet. Mint ahogy mindig, ezt most is megbántam. De hát ilyen az élet.
Hood szavait figyelmesen hallgatom végig, és egyet kell értenem vele, habár erre én nem is gondoltam. Alapból úgy éreztem, hogy nekem kissé kevés a tudásom ehhez, mert ugyan a tankönyveket örömmel és lelkesedéssel olvasom el, és jegyzem meg az ott látottakat, az nem azt jelenti, hogy meg is érteném a szöveget. Most pedig, mikor rendesen kellene érvelni, olyan dolgokkal, amikkel nem vagyok eléggé tisztában, az nem teljesen az én asztalom. Hosszan tudnám taglalni a könyvekben olvasottak minden egyes sorát, de a mögöttes tartalmukról fogalmam sincs, mert még egyszerűen nem értem meg. Most is ezzel volt a gond. Képtelen voltam logikusan gondolkozni, vagy előtérbe helyezni a józan eszemet, ehelyett indulatból, érzelmektől vezérelve hozakodtam elő az érveimmel, amik cseppet sem voltak meggyőzőek, ezt még önmagamnak is be kell látnom. Persze, ez egyáltalán nem nyugtat meg, hiszen az érzés, hogy már megint egy nagy vesztes vagyok, cseppet sem esik jól. Főleg egy ilyen embernek, aki folyamatosan győzni szeretne, meg pláne nem. De előbb-utóbb ebben is fejlődni fogok. Legalábbis nagyon remélem.
Stockton véleménye nem sokkal később alaposan elgondolkoztat és segít megérteni pár dolgot, segít abban, hogy kicsit újra felvegyem a fonalat az óra ritmusával szemben, és így több dolgot értek meg, mint amikor a többiek véleményét hallgattam. El kell ismernem: a fiúnak igaza van. Még akkor is, ha ezt többen felháborítónak, vagy egyenesen botrányosnak mondanák, és legszívesebben rögtön követ hajigálnának rá, de akármit is érezzenek, a tény, tény marad. Lehetünk álszentek és mondhatjuk azt, hogy nem vagyunk jobbak a mugliknál, pedig jobbak vagyunk náluk. Van varázserőnk. Ami csodálatos ajándék. Most, hogy így Adrian így elmondta a dolgokat, rá kell jönnöm, hogy egyet értek vele. Sok életet megmenthettek volna akkor, ha szembeszállnak az egyházzal, de azt most már egyre kevésbé értem, hogy miért nem tették meg.
Van egy olyan érzésem, hogy ez a tanár nagyon nem fog szeretni engem. Beállhat a többi közé, akik bosszankodva figyelik, hogyan bénázom a varázslatokkal, akik a nyakamba sóznak több házi feladatot, hogy gyakoroljak, habár itt lesz annyi különbség, hogy nem azért nem fog kedvelni, mert nem tudom jól használni a varázserőmet, hanem azért, mert nem tudom jól használni ebben a témában a logikai érzékemet. Bár mentségemre legyen szólva, jelenleg ott tartok, hogy alig értek valamit ebből az egészből, és azok után, hogy szappannal lett kimosva a szám, nem is volt túl sok kedvem véleményt nyilvánítani, és inkább minél előbb szerettem volna túl lenni az egészen. Ennek is meg lett az eredménye és nem is vitatkozom azzal, hogy a professzor többet vár el az óráján ennél. Én is többet várnék el magamtól…
Miközben tovább hallgatom az elemzéseket, próbálok elcsípni olyan információ morzsákat, amikből esetleg több mindent meg tudok érteni, de ez csak akkor sikerül, mikor ahhoz az öt emberhez intézi a szavait Lascar, akiket megdicsér, és elmondja az ő hibáikat is. Ebből kicsit megint világosság gyúl az agyamban, és el is határozom, hogy mostantól figyelni fogok és nem vesztem el újra a nehezen megtalált fonalat. Elszántan figyelek is a férfi szavaira, de ez az elhatározásom rögtön az után a mondat után, hogy: „A főtéren élve főznek meg üstben két gyermeket, majd az apjuk, a város felett parancsoló beglerbég torkán nyomják le a húsukat.” a kútba hull. Nem, akár szánalmas, akár nem, képtelen vagyok tovább hallgatni. Újra kizárom a külvilágot, és inkább az arcomat a tenyerembe temetem, és próbálom az összes szót nem meghallani.
Csak akkor tekintek fel újra, mikor a hátam mögött ülő, egyik idősebb háztársam alaposan megbök, hogy figyeljek végre. Ez akkor történik, mikor a tanár a csontokról tesz említés, az az előtti információk teljesen ismeretlenek számomra, mert ki is zártam őket. Így megmentettem magam egy újabb véres beszámolótól, amit nem biztos, hogy végig is tudtam volna ülni és szégyenszemre, jelentkeznem kellett volna, hogy elmehessek a gyengélkedőre, mert rosszul érzem magam. A mostani kavargás a gyomromban még teljesen elviselhető. A kavargás csak akkor lesz rosszabb, mikor a szellem megjelenik, és habár a beszámolóból, csak azt hallottam, hogy a gyerekeket élve megfőzték, és a többi információt nem hallottam, attól még ugyanúgy undorodom ettől a grófnak nevezett valamitől, aki még ennyi idő távlatából is ugyanolyan büszkének látszik.
Ahogy a többiek kérdéseit hallgatom, na és persze a válaszokat, nekem halvány lila segédfogalmam sincs, hogy mit kérdezzek. Mégis mit lehet kérdezni ettől a szörnyetegtől? A válasza nem is érdekel, hiába szeretném megtudni azt, hogy abban a korban milyenek lehettek a viszonyok, vagy rájönni a képeknek a jelentésének, amiket néha látok a múltba repítenek vissza. Végül mégis erőt veszek magamon és felállok. - Magának voltak gyerekei? Felesége? Családja? Ha igen, akkor ön mit érzett volna, ha a családtagjaival teszi valaki ugyanezt? De hogy ne csak a szörnyű tettéről kérdezzek dolgokat, amiknek a részletei nem érdekelnek, azt szeretném megtudni, hogy milyen stratégiája volt a seregének a város lerohanására. Volt valamilyen jel, amit kidolgoztak az esetleges visszavonulásra? Volt egy megbeszélt alakzat, vagy csak mindenki kénye kedvére kínozta az embereket, ahogy akarta? Volt olyan katona, aki ön alá tartozott, aki nem akart részt venni ebben? Ha volt, akkor mi történt vele? – Leülök.
words: 1000 -- tagged Mindenki -- notes.
Sebastien A. Lascar professor
Hozzászólások száma : 65 Join date : 2013. Jul. 14.
Tárgy: Re: Mágiatörténet haladóknak - 4-7. évfolyamos diákok részére Vas. Aug. 18, 2013 4:47 am
Felkészültem rá, hogy ha kell tolmácsoljak az életében francia ajkú tiszt és a diákok között, hiszen az ő korában Európa világnyelve is leginkább a francia volt, Anglia semmilyen jelentőséggel nem bírt egészen az 1600-as évekig. Ám mint megkönnyebbülésemre kiderült a francia gróf nem töltötte haszontalanul az elmúlt századokat halála óta, elég sok mindent megtanult, például a jelenkor világnyelvét is. A mágia megkötötte akaratát is, bár arckifejezéséből egyértelmű volt büszkesége, lenézése, na meg undora a fiatalok és persze irántam egyaránt, de béklyóival dacolni képtelen lett volna. Elsőként az eleddig is nagyszerűen teljesítő Ms Gallaher szólalt fel, akinek felmerülő kérdéseire lassan, vontatottan, láthatólag kedvetlenül, de megadta a szükséges feleleteket az egykori hadvezér: - Megfigyeltük a kultúrát, amelybe kerültünk - közölte nyugodtan. - Néhány elfogott kereskedő és paraszt részletesen bevezetett minket a helyiek életébe. Biztos lehettem az igazukban, megfelelő módszereket alkalmaztunk. Tudtuk, hogy az ördögimádók három a Sátánt tisztelő közös imádkozása alatt védtelenül hagyják majd a falakat. Ezt használtuk ki. A mi célunk sosem csak Jeruzsálem volt. Tudtuk, hogy az ördöngősök ott vannak Damaszkuszban is, a jóságos gyógyító álarcát viselve teszik meg Lucifer csodáit elszédítve az egyszerű embereket. A johannita lovagoknak mindig is célkitűzése volt ezen televény felszámolása. Természetesen részt akartunk venni a Szent Város felszabadításában is, de nekünk nem ez volt kizárólagos célunk, mint a teutonoknak. Örömet okozott, hogy Isten szent földje megtisztult néhány eretnektől és ördögimádótól, de elégtételt nem éreztem. Sorsuk, bár szükséges volt, de nyilván nem szerzett konkrét örömérzetet. Természetesen nem bántam meg semmit. Nem egészen ugyanígy cselekednék. Talán a legfiatalabb, kevésbé veszedelmesek közül párat életben hagynék. Természetesen megcsonkítva, de élve. Informálnám Schwarzburg nagymestert is a mágusok jelenlétéről és igyekeznék kikényszeríteni a nyílt mágiahasználatot. Ez lehetne az igazi nyereség. Nyilván én és a katonáim odavesznénk akkor is, de ez kalkulálható veszteség. Akkor végre felébredt volna a kereszténység és levadászta volna a sátán gyermekeit. Amanita dühödt felszólalása nem lepett meg, ellenben a grófot sem hozta ki a sodrából. Mélységes nyugalommal válaszolt: - Megkönnyebbülést éreztem, hogy segíthettem azokon az embereken - kezdte de Monte. - Mivel semmilyen bűn nem terhelte a lelkemet, nem kellett mivel megbékélnem. A teuton nagymester indulatait megértettem, hiszen ő nem volt tisztában azzal, hogy sátánista boszorkányok voltak egytől-egyig. Életemet a csatatéren végeztem be, harcban estem el. Harci lázat, bátorságot, dühöt és az ilyenkor szokásos érzelmi egyveleget éreztem természetesen. Semmi különleges, ugyanazt mint előtte vagy félszáz csatában szintén. Itt magam is az osztály felé fordultam: - Hogy ezt megértétek kicsit kifejtem, mert a grófnak ez természetes, nem tudná elmagyarázni - köszörültem meg a torkomat. - Az inkvizitorok sajátos logika mentén gondolkodtak. Az emberi élet véges, utána elszámolunk bűneinkkel Krisztus előtt és azok arányában a pokolba, a tisztítótűzbe vagy a mennybe jutunk. Minél kevésbé bűnös valaki, annál rövidebb az idő a tisztító tűz kínjai közepette. Ők úgy gondolkodtak és abban is hittek, ha megszakítják a boszorkány életét, akkor már nem tud további Istennek nem tetsző dolgot cselekedni. Éppen ezért sem gyilkosságnak, hanem felszabadításnak tekintették ezt és az adott személy iránti jó cselekedetként fogták fel. A földi élet véges, a mennyei végtelen, semmit sem számít az a pár év, de oly sok szenvedéstől kíméli meg szegényt. Tudom, számunkra meglehetősen perverz logika, de akkoriban természetes volt. Folytassuk. Ms McNeil érdekes kérdésein már egy másodpercet gondolkodott de Monte, amíg megfogalmazta a válaszát: - Nem valószínűsítettem, de számoltam a lehetőséggel, igen - felelte. - Szeretném tisztázni: von Schwarzberg sosem volt a barátom, bajtársak voltunk csupán. Nem ismertem annyira, hogy biztos legyek a döntései felől, de nekem az Úr szavát kellett követnem. Ha életben maradok? Miért ne mentem volna vissza? - kérdezett vissza egy kissé hökkenten. - Természetesen. Köztisztelet és megbecsülés övezte lovagként és Krisztus igaz katonája, a szent fény hordozójaként tértem volna haza. Nem mindenkinek volt olyan kényes a gyomra, mint a teutonoknak - mosolygott ridegen. Ms Wallberg kérdéseit szintén áthatotta az indulat, ami számomra azért nem volt meglepő és mivel meglehetősen friss és részletesen vázolt eseményekről beszélünk, ezúttal senkinek sem tettem szóvá ezeket. De Monte nyugodt maradt és hideg: - Volt feleségem és három fiam, meg néhány lányom - felelte. - Velük ezt nem tehette volna senki, hiszen igaz keresztények voltak. Kereszténnyel szemben az ilyesmi nem igaz cselekedet volna, hanem bűn, amely bosszúért kiált. A város ostroma pedig - fölényesen elmosolyodott, majd száraz, katonai zsargonban adta meg a lány kérdéseire a választ: - A reggeli ima idején védtelen várost elsősorban gyalogsági erővel rohantuk le, lévén az utcai harc nem kedvez a vértes lovasságnak. A falakon átmászva a zsoldosaim kinyitották a kapukat, majd a gyalogság benyomult. Célkitűzésünk volt a város kulcsfontosságú, stratégiai területeinek mihamarabbi elfoglalása, ezzel az esetlegesen kialakuló ellenálló gócokat jól izoláltan, egymástól elvágott, szűk katlanokba kényszeríteni, majd tűzzel, esetleg túlerővel felmorzsolni. Miután a központi irányítást megszereztük, megkezdtük a tisztogatást, az utolsó gócpont, az úgynevezett Gyógyítás Házának felszámolásával egy időben. A város ostroma során semmilyen gyilkosság nem történt, csak és kizárólag eretnekek és sátánista boszorkányok pusztultak el, igaz ember áldozatul nem esett seregemnek. Tervszerűen és kiválóan hajtották végre, egytől-egyig minden katonámra nagyon büszke voltam és vagyok. Voltak, akik a fegyveres ellenállást nem tanúsító vagy arra képtelen eretnekek elleni akciókban nem akartak részt venni, bár természetesen igen kevesen. Ezeket automatikusan őrszolgálatba rendeltem, közreműködésük nem volt szükségszerű. Egyéb ellenállást ez ügyben, büszkén mondhatom, senki nem fejtett ki tudtom szerint - húzta ki magát. Jómagam a csontokra mutattam a pálcámmal: - Térjen pihenni de Monte gróf, különben még itt is elszabadul a káosz - mosolyogtam egy kissé s a szellem lassan kiszürkült a világunkból még egy undorodó pillantást vetve a tanulókra, amit nem kevesen viszonoztak is felé. Miután a kísértet eltűnt a csoporthoz fordultam és újra átvettem a szót: - Megismertétek immár, hogy hol is kezdődik a mai viszály gyökere, de a különféle eseményeket legtöbbjük nyilván még nem tudja egységes egésszé összefoglalni - kezdtem. - Ez természetesen nem hiba, az ilyesmihez egy adott látásmódot kell elsajátítani. Erről szól a történelem, bármiféle történelem oktatása vagy tanulmányozása. Tehát... Én is a térképhez fordultam és mutattam is: - A nagyjából homogénen kereszténnyé váló Európában, ahol ekkoriban a vallás képviseli a legnagyobb erőt, a mágusok helyzete ingataggá vált. A johhanita lovagok, mint az Egyház lesújtó ökle mindig a fejünk felett lebegtek. Ez szinte szükségképpen termeli ki az ellenállás valamilyen formáját, vagyis létre jön a Tisztítók féllegitim szervezete. Mindeközben a Közel Keleten relatívnak mondható nyugalom van a mi szemszögünkből nézve. A keresztes hadjáratok legtöbbje el sem éri azt a vidéket, többnyire még előtte megrekednek a Magyar Királyság illetve Bizánc területén, vagy egyszerűen azért, mert a kapzsi Velencei Köztársaság túlságosan magas, mondhatni megfizethetetlen tarifán lenne hajlandó csak átszállítani a kereszteseket a Szent Földre. Természetesen ebben volt némi része a bűbájos világnak, valahogy mindig akkoriban jöttek a kihagyhatatlan ajánlatok a kalmároknak nagy tételű szállításokra, ami lekötötte a flottájukat. Márpedig Velence nem a hit, hanem a pénz nyelvén értett csupán, ami nekünk természetesen tökéletesen megfelelt. Mindenesetre három lehetséges út állt előttünk. Egy: a Tisztítókkal karöltve erővel fellépni a katolikus egyház ellen. Kettő: értékesíteni a javainkat és távozni a Közel-Kelet békésebb régióiba. Három: kiegyezni valamilyen formában az egyházzal és a rejtőzködést választani - összegeztem. - A második lehetőség szinte azonnal megbukott. A legtöbb családot nem csak egy kastély kötötte ide, hanem emlékek, barátok, rokonok és had ne soroljam tovább. Ráadásul a mágia bárhol, bármikor felbukkanhat folyamatosan. Attól, hogy innen minden képzett varázstudó távozik, lesznek kisgyermekek, akikben felbukkan a hatalom. Őket ki fogja tanítani? Még jobb kérdés: ki fogja megmenteni a máglyától? Így ezt viszonylag hamar minden érdekelt fél elvetette. A másik két lehetőség sokáig foglalkoztatta ellenben a mágusvilág akkori irányítóit. De az erővel való fellépésnek már akkoriban is sokan mutatnak rá árnyoldalaira. Lett volna elég erőnk akkor, abban a történelmi pillanatban? Igen. Ez nem vita kérdése. A muglik akkori technikai fejlettsége tökéletesen elégtelen lett volna az ellenünk való hatékony fellépésre. De a következmények beláthatatlanok. Ha az egész világ szembesül mindazzal a pusztítással, amire képesek vagyunk... ha a kezünktől hal annak a hitnek a szellemi vezetője és fókusza, amit tisztelnek és ami meghatározza az egyszerű emberek életét, vagyis a római pápa... Miként reagál a társadalom? Miként reagál az eddig biztos és nyugodt Kelet? Mennyi élet fog odaveszni egy ilyen csatározásban? A johannita lovagok meg tudták mutatni nekünk Damaszkuszban, milyen elszántságot és mennyi könyörtelenséget hozhat magával a fanatizmus. Azok a karók intő példát jelentettek: egy háborúnak mindig rengeteg áldozata van minden oldalon. Eközben a kereszténység is belső problémái felé fordul. Már szó sincs a de Monte gróf által mutatott sziklaszilárd hitről. A keresztény egyház mély válságban van. Megfertőzi a kapzsiság és a korrupció. Alkalmatlan pápák sora váltja egymást. A bíborosok eladják magukat a világi uralkodóknak, a bűnbocsánatot pénzen árusítják, az egyszerű emberekben egyre több visszatetszést kelt mindaz, ami a Vatikánban folyik. A pápaválasztó konklávé egy szerencsétlen, gyengeelméjű férfit választ trónra, akit dróton rángatnak. Minden átok és minden szenny rá hull vissza, lényegében bűnbak lesz szerencsétlen, miközben szellemileg mindössze egy 5-6 éves kisfiú szintjén áll. Végül szakadás áll be a hatalomra törő főpapok között is, egy részük ellenpápát emel, a szadista és brutális Kelemen személyében. A hívek végleg összezavarodnak, egy időben két pápa? Ki hát Krisztus igazi helytartója, kinek a szavát kövessék? Az egyház felépítménye inog, elkezdi hitelét veszíteni. Forrpontra aztán egy valóban mélyen hívő, fiatal szerzetes által jut a helyzet. Martin Luthernek hívják. Híres vitairatában pontról pontra veszi a legsötétebb óráit élő egyház bűneit és ellentmondásait. Kitagadják, de mozgalmat indít el, a reformációt. A keresztény egyház meghasad, ellenben Róma gyorsan reagál. Minden lehető módon igyekszik megőrizni súlyát és tekintélyét. Ma úgy mondanánk, változtat a marketingen. Megjelennek a templomokban a gazdag díszítések, szobrok, festmények, új lendületet kap az egyházi zene. Minden lehető módon igyekeznek vonzóvá is tenni a kor embere számára a templomot. Ennek vezéralakja egy szerzetes pap, a később szentté avatott Loyolai Ignác, a jezsuita rend megalapítója. A bűbájos világ pedig elérkezettnek látja az időt az... üzletre - mosolyodtam el. Körbe hordoztam a tekintetem, majd elkezdtem elmesélni a részleteket: - A katolikus egyház fő fegyvere a szentek voltak. Olyan, igaz életet élt férfiak és nők, akik például szolgálhattak a híveknek, íme a bizonyíték: aki a katolikus egyház által is megírt módon él, azt Isten a keblére öleli, íme a bizonyíték, hiszen a nevében... csodákat tesz - vigyorodtam el. - Csak hát azok a fránya csodák nem nagyon akartak bekövetkezni. Ignác értelmes, széles látókörű férfi volt, nem csak őszintén ragaszkodó az egyházhoz, de ugyanakkor született politikus is. Szépen, csendben a bűbájos világ képviselői megkeresték egy mindenki számára előnyös üzlettel. Ő nem nyúlt sem a keresztért, sem nem kiabált inkvizitorok után, inkább meghallgatta a küldötteket. Majd tekintélyét és súlyát kihasználva a Vatikánhoz fordult. Hamarosan egy nuncius, vagyis a pápa személyes követe is asztalhoz ült. Bizalmatlanságot, sérelmeket, kölcsönös ellenszenvet kellett félretenni mindkét oldalon, de lassanként kikristályosodott a megegyezés. A Vatikán átadott nekünk bizonyos rég hozzájuk került, muglik kezébe nem való iratokat, hirtelen az inkvizíció munkaköre elkezd lekorlátozódni, átalakulni. Fentről jött utasításként a megfoghatatlan mágia helyett a nagyon is megfogható "eretnekség", vagyis a reformáció elleni harc lesz a fő célkitűzés a számukra. Ugyanakkor megtörténnek azok a bizonyos csodák, amelyek által az egyház új példaképekre, szentekre tesz szert. Egy-egy gyógyulás, csodásan elkerült természeti katasztrófa, stb, stb. Ha nyilván nem is egyik pillanatról a másikra, de a máglyák tüze szépen lassan lelohad - ismertettem a diákokkal. - A Tisztítók ekkor nehéz helyzetbe kerültek. Volt valós alternatíva militarista nézeteikkel szemben - tártam szét a karjaim, majd Isára néztem egy pillanatra: - Mint azt már volt aki megfogalmazta közületek, egy megfelelően karizmatikus vezető irányítása alatt kirobbanthatták volna a háborút. De ne felejtsétek el a céljaikat. A mágusok megóvása, önvédelme. Ha ezt megteszik ott és akkor, az esetben nem muglik csapnak össze mágusokkal. A másik oldalon is lettek volna bűbájosok, akiknek így megadatott a konfliktus nem igazságos, ellenben békés rendezése. Vagy a bosszú és a hatalom, vagy elfelejtjük az addig kifolyt összes vért, nem foglalkozunk sem a damaszkuszi gyermekekkel, sem a lángokba vetett családokkal, de ezzel elnyerjük a békét. A Tisztítók alapeszméje a bűbájosok védelme volt. Önmaguk ideálját tiporják sárba, ha megteszik. Eszerint is cselekedtek és beálltak a fősodorba. Elgondolkodva húztam végig a tenyerem a térképen: - Persze időnként felbukkantak még szélsőséges nézeteik. Legdurvábban századokkal később, mikor két évezredes történések miatt irányították a bosszú lángjait a zsidók ellen, akiknek vallásán alapult a kereszténység és akiket emiatt felelősnek tartottak minden borzalomért. A mugli történelmet ismerők azt hiszem már sejtik kire gondolok - mosolyogtam sötéten. - Adolf Hitler megkerülhetetlen alakja a XX. század történelmének, ahogy egyik vezető főembere, Heinrich Himmler szintén. Utóbbi már annyira nem közismert számotokra talán, ő az SS, a Gestapo, vagyis titkos rendőrség, illetve az úgy nevezett Konzentrations Lagerek főparancsnoka. Utóbbiak a megsemmisítő és munka táborok. Amit kevesebben tudnak róluk, mindketten megszállott okkultisták. Himmler mélységesen hisz a reinkarnációban, sőt abban a tényben is, hogy ő maga Madarász Henrik német császár. Mármint reinkarnálódott változatban persze. Az SS-t a teuton lovagrend új generációjának tartja, olyannyira, hogy nagy gyűlésüket az egykori császár kastélyában tartják meg a lovagteremben, kerekasztalnál, pontban éjfélkor évente. Maga a Führer a háború kellős közepén, mikor a német hadigazdaság végkimerüléssel küzd, a seregének pedig minden centre szüksége lenne milliókat áldoz rá, hogy felkutassák neki Longinus lándzsáját, vagyis a fegyvert, amely átszúrta a kereszten haldokló Jézust. A legenda szerint ugyanis aki birtokolja, az legyőzhetetlen. Az emberek között fennálló faji különbségek, a germán árják magasabbrendűsége a szláv és persze főként a szemita népcsoportokkal szemben jó részt alapulnak bizonyos nézeteken, okkult vagy éppen orvosi téziseken. Hitler valójában semmit sem talált ki, mindössze összefésülte mások nézeteit. Vagyis... megkapta hozzá a kellő segítséget. Nevezetesen kora egyik leghíresebb jósától és mágusától, Rudolf Steinertől. A muglik látnoknak tartották, számukra, sőt bevallom őszintén olykor még számomra is elképesztő pontossággal volt képes felfedni a jövőt. Hitler nagy becsben tartotta, ő pedig a maga módján segítette a feltörekvő politikust. Segítette, egyúttal a halála felé, de előtte még felhasználta ő és a mögötte álló körök beteljesíteni a mágusvilág, vagy legalábbis egy csoportjának majd két évezredes bosszúját a zsidókon és vallásukon. Ha nem is lett az eredmény végleges kiirtása egy népfajnak, az eredmények elképesztőek voltak. Az irányítás kicsúszott ezen csoport kezéből. Hitler személyében szörnyet alkottak úgymond, de hamar kiderült, ez a szörny megél nélkülük is. Az eredményt ma úgy hívjuk: Holokauszt. A téma egészen rendkívül jól dokumentált, az érdeklődők könnyen utána tudnak nézni. A zsidó halottak számát megbecsülni nehéz, egyes esetek nem túl jól dokumentáltak, de megközelítőleg 5 és 6 millió közé tehetjük a számukat. Mint mondtam, az irányítás kicsúszott a mágusok kezéből, így bőven ért olyan csoportokat is ez, akiknek azt nem szánták. Szlávok, romák, értelmi fogyatékosok, homoszexuálisok, fizikai fogyatékossággal élők, szabadkőművesek, egyes vallási felekezetek tagjai, mint pl Jehova Tanúi és sorolhatnánk hosszan. A muglik jó része misztikus romantikával tekint a mágiára, még ha nem is hisz benne ma már legtöbbjük. Számunkra éppen ezért rendkívül befolyásolhatók lehetnek, ahogy ezt Adolf Hitler példája is mutatja. De ezzel a kezünkben a hatalom, amellyel igazi szörnyetegeket szabadíthatunk a világra. Csak, hogy mindenki tisztában legyen azzal, mit is jelent többnek lenni valakinél... - néztem végig az osztályon, ahol ez alkalommal súlyos, nehéz csend uralkodott. Pálcaintésemre a térkép visszareppent a helyére én pedig folytattam: - Voldemort nagyúr előtt is léteztek szélsőséges csoportok a mágusvilágban, mint azt láthattuk - kezdtem el összefoglalni az óra anyagát. - A mágiatörténet tudománya arra való, hogy megismerjük aktuális ellenfeleinket. Tudjuk honnan és miért jött létre, mi mozgatja, milyen okok vezettek színre lépéséhez. Ha ezt megismerjük, akkor rájövünk arra is, miként gondolkodik, mik a céljai, mik a vezérelvei. A Tisztítók agresszív militáns nézetei egy válaszreakció volt a mugli vallás támadására. De látnunk kell, hogy ez a harc okafogyottá vált. A mai egyház egészen más utat jár be. Áldozatos munkát végző szerzetesei, apácái, papjai, vagy éppen csak hívei egészen más filozófia mentén ténykednek. Afrika nyomornegyedeiben tanítanak, lepratelepeken szolgálnak orvosként, ápolóként, adományokat gyűjtenek a katasztrófa sújtotta területeken élőknek, ételt osztanak a hajléktalanoknak és ők azok, akik lelki vígaszt nyújtanak a híveknek, akik Istennél keresik a menedéket. Ez a szervezet teljesen más ma már mint középkori megfelelője. Nem mondom, hogy nincsenek meg a maga bűnei, de a jelenkori katolicizmus ellen harcolni teljesen felesleges lenne. Voldemort nem is ezt jelölte ki célként az újjáalakult csoportosulás számára, hanem magát a mugli világot, amit összekapcsolt egy szükségszerű szociális folyamattal, az aranyvérű mágusok térvesztésével. Kis létszámuk és ennek szélesítésére való minden egyéb lehetőségük hiánya ezt szükségszerűvé teszi. Ugyanakkor láthatjátok honnan is indult ki mindez, illetve melyek azok az elvek amelyek a múltban és a jelenben is meghatározták gondolkodásmódjukat. A történelem egy folyamat. Egy olyan folyamat, amit ma is megéltek, ebben a pillanatban. Összefüggések alkotják, amelyeket megismerve jól tudtok következtetni a jövőre, ha tudjátok, hogy hasonló helyzetben mi történt a múltban. Ezért tanítják meg nektek azt a sok zagyvaságot magamfajta elborult elmék - mosolyodtam el. Körbe néztem, majd miért ne alapon folytattam: - Egy egyszerű példát ha megengedtek még így a végére. Az előbb szóba került a Harmadik Birodalom. Tudjátok gondolom, hogy a legtöbb náci fanatikus volt, akik mélységesen hittek Hitler felsőbbrendű faj elméletében. Halkan mondom, a tömegmészárlások irányítója maga is félig zsidó volt. Reinhardt Heydrichnek hívták. Rendkívül intelligens férfi, magabiztos, művelt, széles látókörű és gátlástalan. Igazi kalandor természet. Materialista ember, két lábbal jár a földön. Naplójából tudjuk, hogy Hitler fő művét, a Mein Kampfot, a nácik Bibliáját soha el sem olvasta, egyszerűen azért mert önismétlő, száraz, logikailag rosszul felépített és rendkívül unalmas. Nem hitt a náci eszmékben. Sem az okkultizmusban. De úgy érhetett a hatalmi csúcsra, úgy összpontosulhatott a kezében megfelelő hatalom, vagyon, erő, hogy idomult a rendszerhez. Félretette a tényt, mely szerint két nagyszülője és az édesanyja is zsidó volt. Hideg fejjel, számítóan megtervezett egy milliós nagyságrendű népirtást - összegeztem, aztán nagyon lassan körbe hordoztam a tekintetem: - A halálfalókat Voldemort nagyúr azért hívta újra életre, hogy küzdjenek a tökéletes, aranyvér uralta világért. Voldemort viszont félvér volt. Miután a pápával megköttetett az egyezség az akkori Tisztítók visszavonultak belátva, ha agresszív erővel lépnek fel, akkor épp az veszik el, amit védeni akarnak. A bűbájos vér. Voldemort és kísérői megtámadták a Roxfortot, mindkét oldalon hektószámra ömlött ki a nekik oly kedves vér. Azt már mindenkinek egyéni döntésére bízom, valóban a régi mágikus tradíciók hősét, a mindent harcának alárendelő forradalmárt látja-e Tom Rowle Denemben, vagy egy hatalomvágyó, jéghideg kalandort és hogy eldöntsétek, nektek mi a legfontosabb a világban. Csendben maradtam egy percig, hagytam, had emésszék meg az utolsó szavaim, majd elmosolyodtam: - Szerencsétekre minden nyűg véget ér egyszer, az én órám is hamarosan - kuncogtam. - De ha valaki oly elvetemült, hogy még figyelt is és kérdések merültek fel benne, arra még azért van időnk - néztem körbe, hátha szeretne valaki kérdezni.
Vendég Vendég
Tárgy: Re: Mágiatörténet haladóknak - 4-7. évfolyamos diákok részére Vas. Aug. 25, 2013 11:09 am
i just ran out of band aids
don't even know where to start Cause you can bandage the damage
Ugyan nem tápláltam a szellem iránt túlontúl szép érzéseket, én valahogy mindig is más szemmel láttam a világot, mint mások, így ahelyett, hogy a válaszai megbotránkoztatóan hatottak volna rám, inkább gyakorlatiasan, minden érzelem és más egyéb behatás nélkül próbáltam beleélni magam a helyzetébe. Furcsának tűnhet, de ez sikerült is. Talán én is pontosan ugyanígy gondolkoztam volna, ha abba a korba születek bele, olyan körülmények közé, mint ahogy a gróf. Abban a környezetben és abban a hitvilágban, még akár hősnek is gondolhatnám, hogy eredményt ért el abban, hogy az úgynevezett „ördögimádók” kipusztuljanak és még véletlenül se hozzánk ránk a bűnt. Ha valaki most olvasná a gondolataimat, vagy azokat hangosan kimondanám, biztosan ezer felől küldenék rám a köveket, hordanának el mindennek, pedig én egyszerűen csak beleéltem magam más helyzetébe. De azért jobb lesz, ha mindezen gondolatokat teljesen magamban tartom, és miután választ kaptam a kérdéseimre, csak csendben bólintok és újra helyet foglalok, hogy átadjam a lehetőséget másnak is a kérdezésre.
Nem is kellett erre sokáig várnom. Ama kérdései után, és a válaszok után, csak még jobban erősödött bennem, az előbbi gondolat: valóban csak más szemmel kell nézni az akkori eseményekre és máris valahogy megmagyarázhatónak tűnik, hogy miért nem éreztek akkor bűntudatot. Igen. Borzalmasan rossz dolgot tettek, de azt remélték ezzel megszabadítanak mást a pokol szenvedéseitől. De azt még most sem értem, hogy ha ez is volt a céljuk, akkor miért nem tették irgalmasan? Miért kellett élve megfőzniük egy gyereket? Miért kellett annyi szenvedést okozni az embereknek a haláluk előtt? Sokkal egyszerűbb lett volna fájdalom nélkül véget vetni az életüknek. De nem… ők nem ezt tették, és ezen nem tudok túl lépni. Legszívesebben most megint felpattannék, hogy újabb kérdésekkel bombázzam a szellemet, de visszafogom magam, és hallgatom Cat és Deb kérdéseit, majd a gróf válaszait és figyelem ahogy szinte egyik pillanatról a másikra felszívódik.
A kérdés ugyan még mindig ott van a nyelvemen, hiába tűnt el a szellem, de nem teszem fel azokat, hanem érdeklődve figyelek tovább Lascar professzor szavaira. Aztán, tőlem már egészen megszokott módon újra előkerülne egy pergamenlap, de szomorúan kell tudomásul vennem, hogy az összeset felhasználtam. Én viszont nem tudok meglenni rajzolás nélkül, ezért gyors pillantással felmérem a körülöttem lévőket. Végül a nem messze ülő Deben akad meg a tekintetem. Nyújtózkodok picit és így sikerül elérnem a vállát, amit megkopogtatok, és ha felém fordul barátságosan rámosolygok, és végtelenül halkan szólalok meg, hogy még véletlenül se zavarjam meg az óra menetét. -Tudnál kölcsönadni pár pergament? – Kérdezem tőle, és ha sikerrel járt a kunyerálási kísérletem és megkaptam a vágyott rajzeszközt, már újra fel is veszem a tanóra folyamát, és rajzolni kezdek.
Megörökítem a botrányokban gazdag egyházat, Luther Márton megjelenését, a szenteket, a második világháború borzalmait, eléggé szemléletesen. Mivel ez a téma mindig is nagyon érdekelt, még amikor ezt tanultam, jobban bele is ástam magam a témába, ezért erre több rajzot is szentelek. De nem feledkezem el arról sem, hogy végig figyeljek a tanár szavaira. Végezetül folytatom az egyház átalakulásának az ábrázolását, azon munkájukat, hogy segíthessenek másokon, és csak ezután teszem le a pennámat és függesztem a tekintetem Lascar professzorra, hogy figyelemmel kísérjem az összegzésének a zárását.
Hogy kérdésem lenne-e az előbb elhangzottakból? Így jobban belegondolva, nem igazán. A tanárnak nagyon jó volt az előadása, ráadásul sikeresen meg is örökítettem a mozgalmasabb részeket, így biztosan nem fogok semmit sem elfelejteni. Már csak egy egészen apró simítás van hátra: meg kell elevenítenem a rajzokat, hogy azok úgy mozogjanak, mint a festmények. Ezt a hasznos kis bűbájt pár hónapja találtam a könyvtárban és annyira megtetszett az ötlet, hogy gondoltam megtanulom. Ez is lett a vége. Habár kezdetben egy kis nehézséget okozott, de végül sikerült megtanulnom, még akkor is, ha nem volt éppen könnyű. Most viszont már magabiztosan el tudom végezni a bűbájt halkan a pergamenlapokon, amiken máris megelevenednek a történtek. Csillogó szemekkel figyelem a rajzokat, amíg a többiek esetleg kérdeznek a tanártól, és képtelen vagyok véka alá rejteni a lelkesedésemet, hogy ilyen eredményesen telt el ez az óra, és hogy ennyi rajzot tudtam csinálni. Én ettől már boldog vagyok.
Hozzászólások száma : 66 Join date : 2013. Jul. 15.
Tárgy: Re: Mágiatörténet haladóknak - 4-7. évfolyamos diákok részére Hétf. Aug. 26, 2013 7:13 am
Tizenhét év alatt bizony az élet számtalanszor összehozott már kellemetlen figurákkal, akiket aztán mégis kénytelen voltam elviselni, hiszen egy - egy bál alkalmával, fontos eseményeken mégsem tehettem meg, hogy felrúgom az illetőket, vagy épp addig átkozom őket, míg egyáltalán levegőt vesznek. Hogy nézett volna már ki például, ha Essex harmadik hercegét átlököm a lépcsőkorláton mikor már harmadjára mesélte el nekem az este folyamán, hogyan vadászott le Ő és az apám egy egész falka rókát a birtokán 2016 - ban? Vagy ha belefojtom a puncsos tálba Marigold Hastingst, az angol - román nagykövet feleségét, aki folyton - folyvást arról csacsogott mennyire nagyszerű lenne, ha megismerkednék elbűvölő kisfiával, Huberttel, aki most épp szabad préda és a lányok természetesen omlanak utána? Fú… így visszaemlékezve aznap éjjel elég sok bor fogyott ki a poharamból én pedig a vendégsereg távozta után, azon nyomban mély álomba szenderültem egészen másnap délután kettőig. Jó tanács ifjúság hallgass hát figyelmesen: Ha valaki bosszant, hivatkozz fejfájásra, az 1975 - ös Helsinki Záróegyezményre, vagy a csillagok állására, tudom is én, de ne igyál, mert másnap csak te jársz rosszul, a társaság pedig cseppet sem lesz az alkoholtól szórakoztatóbb. Nekem aztán elhiheted. S hogy mégis hogy keveredtem én a gróf szövegétől egészen idáig? Nos a válasz igazából roppant egyszerű. A kérdéseimre kapott válasz, de Monte stílusa, az egész lénye, a személyisége oly mértékben irritált, hogy ha nem szellemhez lett volna szerencsém, bízvást én magam küldtem volna át a túlvilágra az Adava Kedavrával. Az a pökhendiség, a mély gyűlölet, a megvetés mely csak úgy fröcsögött minden egyes szavából, a háborgató magabiztossága, a lelkiismeret hiánya… Csak az ég tartott vissza attól, nehogy elhamvasszam valahogy a csontjait, és örökre eltüntessem ezt a férget a világ színéről. Persze lehet magyarázni a gróf szavait azzal, hogy egészen más korszakban élt, mint mi, más nevelésben részesült, más eszméket tartott fontosnak, követendő példának épp, mint a halálfalók a jelenkorban, ám számomra ez még mindig nem meggyőző indok. Ha a cél a pusztítás volt, az, hogy elvegyék a varázslók életét, hogy azok ne kövessenek el több bűnt és ezáltal kevesebb időt töltsenek a tisztítótűzben, miért volt szükség a kegyetlenségre? Miért kellett csonkítani, megkínozni őket a haláluk előtt? Ennél már az orv mérgezés is humánusabb, ch… ha lehet így fogalmazni, tisztességesebb húzás lett volna. De nem… gyerekeket csonkítottak, mészároltak le, örömüket lelték abban, hogy szenvedést okozhatnak másoknak erre, pedig nincs jó indok, sem pedig bűnbocsánat. Az ilyeneknek, ha valóban létezik a pokol, bizony égniük kell örökkön - örökké nem pedig holmi csonthoz láncolva jártatni a szájukat. Áh… háborít. Érzem, hogy ha nem történik csoda hamarosan robbanni fogok.
Szerencsére Lascar végül felmérve a kialakult helyzetet álomba küldte a szellemet, Bruce pedig a pad alatt megszorította egy kicsit a kezemet. - Csigavér kislány, most már nincs itt. Nyugalom… elmúlt baj. - suttogta a fülembe, majd, hogy egy kis jókedvet csalogasson az arcomra, pimaszul elvigyorodva hozzátette. - Szexin áll a vörös haj nem mondom, de talán felizgatnod nem itt kellene… - Kabbe Brucie… - kuncogtam és barátian vállba boxoltam. - De azért köszi. Tényleg. - vettem egy mély lélegzetet. - Bármikor Nita, tudod, hogy kérned sem kell. - Tudom, tudom, ismerlek már rég. - sóhajtottam miközben vérvörös tincseim szép fokozatosan elkezdték visszanyerni eredeti színüket. A tekintetemet ismét a professzorra függesztettem aki tovább folytatta az órát.
Érdeklődve hallgattam miként alakult az egyház sorsa de Montétól egészen Loyolai Ignácig miközben magamban jót derültem a mágusok újabb és újabb közbelépésein amivel a keresztesek dolgát nehezítették. Nagy húzás volt a velencei kalmárok hajóit lekötni különböző rendelésekkel, hiszen másokhoz aligha fordulhattak a lovagok, így pedig… megrekedtek. Mesteri. Vér nélkül így kell megúszni egy háborút… pénzzel és befolyással. Nem tehetek róla, ahogy Lascar prof az egyház szétcsúszásáról kezdett beszélni az ajkaimon úgy jelent meg egy gonosz kis mosoly, amolyan: „nesze nektek, megérdemeltétek” típusú. Luther fellépése, a templom ajtajára kifüggesztett pontjai nem teljesen ismeretlenek számomra, ám, hogy utána mi következett… na ott már elég sötét a kép. - Téged ez még érdekel? - súgta oda Bruce mire nemes egyszerűséggel leintettem. - Tehát igen. Na majd ébressz fel, ha vége. - mondta ezzel színpadiasan be is hunyta a szemeit. Hülye… pedig most kezd csak igazán érdekes lenni a téma. Vajon milyen üzletre gondol Lascar? Gyerünk, tudni akarom!
A történet tovább folytatódott én pedig hatalmasra nyílt, kíváncsiságtól izzó íriszekkel hallgattam tovább a mágusok és a katolikusok között létrejött kis egyezség részleteit, s azt, hogy miként mentette meg gyakorlatilag néhány varázsló az egyház hátsóját. Tudtam! Az a sok csoda, amikről a Bibliában olvasni, az a sok szent, akiket Frederick emlegetett nekem olykor - olykor, ha valami baj érte, vagy szimplán csak sztorizgatni volt kedve… kamu! Boszorkányság az egész semmi több! És ha belegondolok, hogy ezzel a kis trükkel hány millió követőt szerzett magának a pápa s vele együtt az egész katolikus egyház… Azt a rohadt élet! Persze az is tény, hogy ezzel az alkuval mi is egész jól jártunk lévén megszűnt a boszorkányüldözés, de hát akkor is. Ki gondolta volna? Kész, mostantól ha templom előtt haladok majd el, nem fogom kibírni vigyorgás nélkül.
Ahogy a téma ismét a tisztítókra terelődött bólintottam a professzor fejtegetéseire, hiszen ha a mágusok célja valóban az önvédelem volt, a saját fajtájuk biztonságának megőrzése aligha robbantottak volna ki olyan háborút, ami aztán belső harcokhoz is vezetett volna. Jobban belegondolva teljesen érthető, logikusan alátámasztott volt a döntésük. Ahogy az is miért „felejtette el” a mágusvilág nagy része a boszorkányüldözést, a damaszkuszi mészárlást stb. Áldozat a nagyobb jó érdekében…
Ahogy szóba került Adolf Hitler, Heinrich Himmler, az SS, az okkultista nézeteik, Himmler reinkarnációs megszállottsága, a Holokauszt és az, hogy tulajdonképpen annak a mérhetetlen pusztításnak, a vérontásnak a háta mögött is mágusok álltak az összes vér kiszökött az arcomból. Lascar jól mondta, az a csoport valóban szörnyet teremtett, akkorát, amellyel már ők maguk sem bírtak el. Ide vezet a gyűlölet, a bosszúvágy, az elvakult fanatizmus. Olyan emberek is áldozatául estek a gépezetnek, akiknek amúgy a varázslók csoportja tulajdonképpen nem is akart ártani. Vajon megérte? Utólag úgy megkérdezném őket de, valahogy kétlem, hogy Lascar kis asztalkája tele lenne csontvázakkal. Bár ki tudja mi a hobbija, miket szeret gyűjtögetni. Ííí jobb bele sem gondolni.
Végül elérkeztünk az összefoglaláshoz, ahogy pedig a professzor elmesélte mi mindent visz véghez napjainkban a katolikus egyház a tisztelet halovány lángocskája gyúlt fel a szívemben. Továbbra sem értek egyet velük mindenben, sosem lesz belőlem vallásos személy, ám annyi bizonyos, hogy rengeteg jót cselekszenek, emberéleteket mentenek meg nap, mint nap, ami tiszteletre méltó dolog. Érdekes felismerés részemről nem igaz? Ahogy gyanítom a következő is az lesz: A mágiatörténet tantárgynak van értelme! És most jött el a világnak vége… na jó nem csak vicceltem. De így alaposabban átgondolva a hallottakat a profnak igaza van. A múlt ismerete valóban kulcs a jelenhez és a jövőhöz ráadásul fegyver az ellenség ellen. Nem is akármilyen. Számos elgondolkodtató tény hangzott el az óra folyamán Voldemortról, a céljairól, az ellentmondásokról, melyekről sokan igyekeznek tudomást sem venni, a történelem alakulásáról, amik nem csak engem késztettek hallgatásra és figyelésre de a többieket is a teremben. Persze nem is lenne világ a világ, ha nem akadt volna egy - két zúgolódó, önfejű alak, aki hülyeségnek tartotta a prof szavait, ám a többségnél elérte, hogy töprengeni kezdjenek. Nagy teljesítmény főleg Binns prof után.
Elismerően pillantottam Lascar felé, ám amikor a kérdésekre került volna a sor, mély hallgatásba burkolóztam. Persze gondolom mindenkiben felmerült például az, hogy miért hallgatott a sok fanatikus marha olyan vezérekre, akik maguk sem voltak olyanok, mint amikről prédikáltak, de hát miért pont én kérdezzek erre rá? Önmagában már ez a tény is furcsa hisz Hitler maga is rendelkezett zsidó felmenőkkel, Voldemort pedig aki olyan fontosnak tartotta a vér tisztaságát csak egy egyszerű félvér volt. Hogy bírták hát egyáltalán komolyan venni őket és nem másokat a helyükre állítani, akik legalább rendelkeztek is azzal, amiért annyira küzdöttek? Ch… nem véletlen a fanatikus jelző. Elvakult idióták gyülekezete. Csendben figyeltem hát a többieket, hátha akad egy - két kérdés közben cseppet elmerengtem. Ha ilyen volt a kezdés, vajon milyen lesz majd a folytatás?
Hozzászólások száma : 33 Join date : 2013. May. 12.
Tárgy: Re: Mágiatörténet haladóknak - 4-7. évfolyamos diákok részére Hétf. Aug. 26, 2013 10:10 am
She's up all night 'til the sun I'm up all night to get some She's up all night for good fun I'm up all night to get lucky We're up all night 'til the sun We're up all night to get some We're up all night for good fun We're up all night to get lucky
Megint csak próbáltam figyelni az óra menetére, de ez egyre nehezebben megy, és most nem azért, mert annyira véres részletek lennének közölve, és nem is azért, mert nem érdekel a téma, egyszerűen csak kezdem magam, határozottan rosszul érezni. Mi van velem? Talán megbetegedtem, hogy ennyire nem vagyok képes figyelni az órára? Talán már akkor is ez a rosszullét kerülgetett, amikor a vérengzésről volt szó, csak nem akartam észrevenni, hogy ez nem annak a következménye? Mindenesetre az émelygés megmaradt, és most már cseppet sem tudok figyelni az óra menetére. Ugyan fél füllel még hallom azt, ahogyan a szellem válaszol, de egyre inkább úgy érzem, hogy alig állok a lábamon, így megkönnyebbüléssel veszem tudomásul, hogy végre helyet foglalhatok és újra visszatérjek egy korábbi tevékenységemhez, konkrétan ahhoz, hogy kibámuljak az ablakon.
Miközben újra és újra áttanulmányozom az ismerős fák körvonalait, szemeim előtt egyre homályosabb a kép, de még tartom magam. Óra végéig muszáj lesz, addig nem eshetek össze szégyenszemre mindenki előtt, mi lenne akkor a büszkeségemmel? Biztosan csak valami enyhe megfázás és az még csak rá is tett egy lapáttal, hogy mostanában nem tudtam rendesen aludni, néhány zaftos rémálom miatt. A kimerültség, az étvágytalanság és az, hogy már ki tudja, mikor ettem utoljára… Áhá! Most már pontosan tudom, miért is érzem magam ennyire rosszul! A nem megfelelő táplálkozás, megint csak visszaütött. Hajlamos vagyok elfelejteni, hogy nem csak arra kell figyelnem, hogy ne egyek semmilyen édességet, hanem arra is, hogy bizonyos időközönként táplálékot juttassak a szervezetembe. Ez pedig ma még egyáltalán nem történt meg. Hát csoda, hogy rosszul érzem magam?
Fél füllel hallgatom csak Lascar szavait, és nem is minden jut el az agyamig, sőt, a legtöbb az egyik fülemen be, a másikon ki és akárhogy is próbálkozom már képtelen vagyok, csak egy minimális érdeklődést is kisajtolni magamból, még akkor sem, ha maga a téma tényleg érdekelne. Államat a tenyeremre támasztom, hogy valamivel megtartsam a fejem, közben végigfut rajtam néha-néha a remegés, és a hányingerem is egye erősebbé válik. Ne! Nem dobhatom itt ki a taccsot! Még csak az hiányozna. Igyekszem továbbra is összeszedni magam, de ahhoz ennem kellene valamit, viszont arra sincs most lehetőségem. Már biztosan nincs sok vissza az óra végéig. Ugye? Ugye??
Kétségbeejtő gondolataimból egy érintés térít kicsit észre, és ez némiképp segít is abban, hogy jobban összeszedjem magam, és amennyire csak próbáljam igyekezzem leküzdeni a rosszullétet, a hányingert és a szédülést. Hátrafordulok Daphoz és még egy halványka mosolyt is képes vagyok kicsikarni magamból. Úgy látszik makacsságom kolosszális méreteket ölt, és addig fogok erőlködni, amíg vége nem lesz az órának. - Persze, tessék. – Nyújtom át a hugrabugos lánynak a pergamenlapokat, remegő kézzel, amiket eddig egyáltalán nem is használtam. Jobb szolgálatra lesz neki, mint nekem. Mikor ezzel a tevékenységemmel végeztem, újra azzal kell küszködnöm, hogy gyomortartalmam ne lásson napvilágot.
Legyen már vége ennek a fránya órának! Nem tudom, meddig bírom még ezt tovább. Fejem lehanyatlik a padra, barna hajam függönyként takarja el az arcomat mindenki szeme elől, és behunyom a szemeimet. A hányinger és a remegés nem hagy alább, ráadásul, mintha a pad is mozogna alattam, pedig biztosan nem így van. Biztatom magam amennyire csak tudom, külső szemlélőként, talán mindenki azt hihetné, hogy annyira untat a téma, hogy csak elaludtam, ami még mindig jobb lenne, mintha rájönnének az igazságra. Igen. Büszkeségem sem ismer határokat. Csodaként veszem azt, mikor a fülemig hatolnak Lascar professzor szavai. „Szerencsétekre minden nyűg véget ér egyszer, az én órám is hamarosan.” Már tényleg nincs sok vissza.
Utolsó erőfeszítéssel megint csak összegyűjtöm az erőimet és felkelek a padról, kisimítva a kissé kócos tincseimet a szemeimből, hogy jobban láthassam a környezetemet. Két kezemet szorosan összekulcsolom, hogy ne látszódjon a remegésük, és továbbra is próbálom megjátszani azt, hogy minden tökéletesen rendben van. Habár félek attól, hogy ha fel kell majd állnom a székről, csak még rosszabb lesz ez a fránya szédülés. De egyelőre még nem itt tartunk. Még a kérdésekre várunk, ami még érkezhet a tanár felé. Persze nekem eszemben sincs bármit is kérdezni, hiszen halvány dunsztom sincs, hogy miről volt szó az előbb. Remélem nem lesz senki olyan elvetemült, aki most feltesz vagy egy rakás kérdést, mert akkor esküszöm gyilkolni fogok.
words: 681 -- tagged Mindenki -- notes.
Ajánlott tartalom
Tárgy: Re: Mágiatörténet haladóknak - 4-7. évfolyamos diákok részére
Mágiatörténet haladóknak - 4-7. évfolyamos diákok részére
Szomb. Szept. 27, 2014 9:23 am by Vendég
Ted Remus Lupin
Tárgy: Mágiatörténet haladóknak - 4-7. évfolyamos diákok részére 
-- notes Végre sikerült elküldenem 
-- notes Sajnálom, hogy ennyire borzalmas lett 
. 
Köszönöm szépen //