Hey little girl, are you okay? - Lily & Niko

Ide hallgass te barom, ha még egyszer megtudom, hogy a húgom közelében legyeskedsz, úgy átrendezem a képed, hogy még anyád sem fog rád ismerni. Megértetted? Egyszer s mindenkorra szállj le róla és keress más csajt, akit megpróbálsz az ágyadba cipelni, mert Anna közel sem a te súlycsoportod. – sziszegtem a fogaim között miközben továbbra is hátracsavart karral, igyekeztem falhoz szorítani egy hormontúltengéses Mardekáros idiótát.
- Világos a képes beszédem, vagy szükséged van még egy kis demonstrációra? – szorítottam a karján egy kicsit.
- Arghh… eressz már el te barom!
- Különben?
- Különben nagyon megkeserülöd!
- Jaj anyám, most aztán nagyon megijedtem. Már érzem is, ahogy megfagy a vér az ereimben.
- Meg is fog, arról gondoskodom.
- Persze kölyök. Na húzz innen, de nagyon gyorsan, ne rabold tovább az időmet. Előbb nőj fel, szokj le a pelenkáról, aztán majd beszélhetünk. – eresztettem el a srác karját mire az egyből kihúzta magát és megigazította az ingét.
- Spuri! – tettem egy lépést felé, ám a gyáva féreg nem várta meg a következőt, úgy pucolt el mintha ott sem lett volna, természetesen csak azután, hogy gondosan megbizonyosodott afelől, hogy nincs a közelben egy teremtett szemtanú sem.
- Szégyen gyalázat! Hogy képes Anna egyáltalán még csak szóba is állni ilyen kis lúzerekkel? Esküszöm innentől, letagadom, hogy bármi féle közöm is van hozzá. – durrogtam magamnak miközben igen csak felindult állapotban elindultam kifelé, egyenesen a Roxfort bejárati csarnokának irányába.

Emlékszem én ostoba néhány évvel ezelőtt még boldog ember voltam, amiért Merlin két kishúggal áldott meg, nem pedig egy öcsikével, akivel folyton folyvást rivalizálnánk, megpróbálnánk túltenni a másikon, ám ekkor még csak nem is sejtettem, hogy a lányok mennyi gonddal járnak együtt. Ahogy öregszenek, szépülnek, nőiesednek úgy jelennek meg körülöttük sorra a felajzott, pubertáló fiúk, akiknek minden vágya, hogy pont az én húgaimmal bizonyítsák be milyen ügyesek, mennyire megy nekik a csajozás és, hogy milyen könnyedén ágyba tudnak vinni egy lányt. Ugye milyen remek? Nem győzöm elüldözni őket Zoya és Anna közeléből, ráadásul ők sem könnyítik meg éppenséggel a dolgomat, mivel állandóan azzal vágnak vissza, hogy én sem vagyok jobb, ugyan ezt teszem mások kishúgával. Utálom őket ilyenkor, mert sajnos, ha tetszik, ha nem, igazuk van, végtére is, 14 éves korom óta fűzögetem, csábítgatom a lányokat, akkor tényleg min is háborodom fel? Nehéz lenne elmagyarázni, maradjunk hát annyiban, hogy amit én teszek az az én dolgom, azt viszont nem tűröm el, hogy valaki szórakozzon valamelyik húgommal. Értük még ölni is képes vagyok, így érdemesebb komolyan venni a fenyegetéseimet, nem a levegőbe beszélek.

Kettesével szedtem a lépcsőfokokat lefelé, villámgyorsan hagytam a hátam mögött minden egyes folyosót. A gondolataim csak úgy cikáztak a fejemben, ráadásul bosszantott az a tudat is, hogy mielőtt módomban állna egyáltalán lepörögni, már mehetek is edzésre, mivel néhány nap múlva meccsünk lesz a Kenmare Kestrelsel, emiatt pedig gőzerővel kell készülnünk, stratégiát egyeztetnünk stb., Utálok ilyen állapotban közösségbe menni mert ilyenkor akaratlanul is, türelmetlen, agresszív, cinikus sőt kimondottan kiállhatatlan vagyok, minden mérgemet másokra zúdítom akik nem tehetnek semmiről sem, minden bűnük az, hogy rosszkor vannak rossz helyen. Újabb folyosót hagytam a hátam mögött s már éppen fordultam volna be a következőre mikor egyszer csak sikeresen, nekiütköztem valakinek, akit szépen fel is löktem, én pedig nekitántorodtam a falnak. Na szép, már csak ez hiányzott.
- Hé vakegér nem látsz a szemedtől? – morogtam dühösen, ám amikor észrevettem, hogy egy lányt löktem fel nagy igyekezetemben azon nyomban el is szállt minden mérgem, helyét pedig a szégyen, a zavar vette át.
- Jaj ne haragudj. Az én hibám volt, nem figyeltem. Jól vagy? – segítettem fel a lányt, már ha engedte és nem rántotta el azonnal a kezét, ezt követően pedig finoman vizsgálgatni kezdtem.
- Megütötted magad? Jól vagy? Minden rendben? – oké ezek talán elég hülye kérdések, hiszen mégis hogyan lenne minden rendben azok után, hogy egy figyelmetlen dúvad fellöki az embert egyenesen a kemény kőre taszítva?
- Nagyon sajnálom én csak… nem figyeltem és… Ugye nem tört el semmid?

tag Lily words 648 notes: Remélem tetszik : ) cred gabby @ caution 2.0, chamberten

Szerencsétlen lány, ahogy így alaposabban is sikerült szemügyre vennem az aprócska, pizsamába bujtatott, törékeny testet, még erősebb lelkifurdalás uralkodott el rajtam. Nem elég, hogy fékevesztett idióta módjára közlekedem a húgaim iskolájában, még egy szegény, beteg lány is sikerül letarolnom hála a figyelmetlenségemnek. Ilyenkor legszívesebben lyukat égetnék a padlóba, hogy a föld nyeljen el, ám amennyire csak tudom, igyekszem palástolni, hogy legalább a büszkeségem ne szenvedjen nagyobb csorbát azáltal, hogy ki is mutatom azt, mennyire tisztában vagyok a cselekedetem súlyával.
- Igen, igazad van, legközelebb tényleg jobban oda fogok figyelni, ámbár ha azt veszem így legalább szóba álltál velem. Fel kéne jegyeznem valami kis könyvbe vagy noteszba, hogy tudjam ezzel a fogással remek lehetőség, adódik egy beszélgetés kezdeményezésére. – próbáltam meg viccel elütni a dolgot miközben felöltöttem a tipikus Aleksandr Krum féle, szemtelen, félmosolyomat.
- Uh… ha ezt tudtam volna, mielőtt fellöklek előtte, odavarázsolok néhány párnát biztos, ami biztos, hogy puhára sikeredjen az érkezésed. Ezt is hozzáírom majd a feljegyzéseimhez, jó lesz észben tartani. Hmm… - elő is veszek a zsebemből egy kis papír fecnit és egy tollat, ami mindig van nálam, ki tudja, mikor szólítanak le az utcán autogramot kérni alapon és le is firkantok valamit.
- Mielőtt fellöksz egy csinos lányt a folyosón, ne felejtsd el a párnákat! – kapcsoltam ki a tollat.
- Látod, meg is van, legközelebb már fel leszek készülve. – mosolyogtam a lányra majd amikor az bemutatkozott megráztam a kezét.
- Nagyon örvendek Lily Potter… az én nevem John Smith. – bólogattam nagy komolyan.
- Tudom meglepő a hasonlóság, sokan mondták már, hogy hasonlítok valami Krum nevű kviddics játékosra, de biztosíthatlak ez csak tévedés, ő nem olyan béna és ügyetlen, mint én. – kacsintottam rá, majd finoman eleresztettem a kezét és tettem egy lépést hátra.

- Öhm… komolyra fordítva a szót, örülök, hogy nem esett bajod, na de mond csak kedves Lily Potter miért, járod a folyosókat ebben a szerelésben? Új divat a Roxfortban vagy más oka van? Esetleg laza péntek van és ilyenkor nem kötelező az egyenruha? – incselkedtem hátha egy kicsit sikerül elterelnem a lány figyelmét arról, hogy épp az imént volt egy keményebb randevúja a kövezettel. Látom, hogy nincs túl jó bőrben, azt pedig két húg mellett sikerült megtanulnom ennyi év alatt, hogy egy kis nevetés, mosolygás csodákra képes.
- Elkísérjelek esetleg egy darabon? Csak a biztonság kedvéért, hogy ma már többször ne borítson fel egy figyelmetlen alak sem. Hidd el, ha valamihez értek az a terelés. – az pedig kit zavar, ha egy kicsit kések edzésről? Majd valahogy kimagyarázom és igyekszem a legjobb formámat hozni. Ha azt veszem a csapat, csak nyer, hogy nem ők találkoztak velem dúvad formámban így egy szavuk, sem lehet. Különben is, egyszer én is elkéshetek nem igaz?

tag Lily words 444 notes: Sorry a minőségért :$ cred gabby @ caution 2.0, chamberten

Már – már kezdtem egy kicsit jobban érezni magam, reménykedtem, hogy sikerül felvidítanom a lányt, s ezáltal nem csak a kedélyállapotán javítok, hanem a lelkifurdalásom is alább hagy, ha meg nem szűnik teljesen, ám igen csak hamar szembesülnöm kellett azzal a ténnyel, hogy Lily nem felejt egykönnyen, a vicceket pedig még csak annyira sem értékeli. Remek… lányok… ki érti őket? Vagy a hiba bennem van, és talán csak számomra olyan bonyolultak a „mai” fiatal lányok? Igaz, ami igaz 15 – 16 évesekkel valahogy nehezebben is találom meg a közös hangot, na de ez egy cseppet sem szegi kedvemet, ha már egyszer belekezdtem valamibe, akkor azt véghez is viszem.
- Igen, csakugyan megtenném, abban pedig ne légy olyan biztos, hogy nincs az iskolában több elvetemült száguldozó, mivel alapjáraton én sem annak indultam, a helyzet és néhány váratlan fordulat alakította úgy a dolgokat, hogy azzá váltam. Ki tudja, lehet valamelyik évfolyam vagy háztársad épp ezekben, a pillanatokban dühíti fel magát valamin, teszem azt egy elszabadult mumuson, troll osztályzaton vagy egy mardekáros szemétkedésein, s ront majd ki valamelyik teremből, hogy aztán őrült ámokfutásba kezdjen az iskola folyosóin. Semmi sincs kizárva, én pedig nem venném a szívemre, hogy ha már egyszer letaroltak, még valaki megtegye ezt veled, mielőtt eljutnál a gyengélkedőre. – dugtam zsebre a kezeimet miközben arcomon továbbra is ott virított a rendíthetetlen mosolyom.
- Wow… neked aztán igazán jók az informátoraid. – néztem egy nagyot Lily szavain, ám hamar sikerült túltennem magam a meglepettségem, végtére is az edzéseink időpontjai sosem képezték titok tárgyát, sőt… akadt már példa arra is, hogy egy – egy befolyásosabb személy a minisztériumból, a Gringottsból vagy más üzleti érdekeltségből váratlanul megjelent a kisfiával, kislányával és arra kérte a csapatot had nézzék, végig az edzést vagy írjunk alá ezt – azt. Mondhatni ez már amolyan mindennapos dolognak számít, így nem akadok fenn egykönnyen semmin.
- Igaz, valóban edzésem van, sőt az igazat megvallva már el is késtem róla, ám ez az én dolgom, így ha azt mondom, állok rendelkezésedre, és szíves örömest elkísérlek a javasasszonyhoz akkor az úgy is, van, a többivel pedig nem kell foglalkoznod. Persze ha nem akarod, és inkább egyedül mennél akkor nem állok az utadba, csak egy szavadba kerül, és már itt sem vagyok. – vontam meg a vállam, hiszen nem vagyok erőszakos alkat, eszem ágában sincs olyasmire kényszeríteni a lányt, amit esetleg az nem akar. Szimpla gesztus volt, hogy ne úgy könyveljen el magában, mint egy alpári bunkót, bár, hogy ezt mennyire sikerült elkerülnöm rejtély.

tag Lily words 404 notes: - cred gabby @ caution 2.0, chamberten

Megtörni látszott a jég Lily és köztem, mivel a lány iménti kis fúria magatartásának immáron nyoma sem volt már, sőt legnagyobb meglepetésemre még bocsánatot is kért tőlem, azért mert egy kicsit harapósan viselkedett. Hát igen, ezt a lemezt már ismerem, hiszen ha az ember fia 3 nővel kénytelen megosztozni a házon akarva – akaratlanul is, kénytelen szembesülni néha napján azzal milyen is tud lenni egy legyengült, beteg nő. Nem egyszer kellett elszenvednem például, Zoyától amikor beteg volt, hogy engem nézett házimanónak és szinte percenként dörömbölt át a falon valami kis csipp – csupp apróság miatt, s ha nem mozdultam meg azonnal vagy szóvá mertem tenni neki ezt – azt az amúgy imádnivaló kishúgomból vérbeli házisárkány vált egyetlen szempillantás alatt. Komolyan, bár alapjáraton nem vagyok egy gyáva ember, sőt kifejezetten bátornak, olykor kissé talán még vakmerőnek is nevezném magam, de ilyen alkalmakkor igyekeztem inkább minél kevesebb időt otthon tölteni biztos, ami biztos alapon. Na de nem ám csak ennyivel vert meg engem Merlin, az érme másik oldala Anna volt, aki néha még a nővérénél is elviselhetetlenebbül viselkedett. Egész álló nap panaszkodott, vergődött egyik szobából a másikba miközben anyuval és Zoyával hárman lestük minden egyes óhaját. Semmi sem volt neki elég jó, ha például forró levest kért, közölte, hogy túl forróra sikerült vagy épp jég hidegre, nem elég sós és különben is már egészen mást szeretne és, hogy mi milyen érzéketlenek is vagyunk, hogy így bánunk egy beteg családtaggal. Azokban a napokban bár élt bennem a halovány kép arról, hogy ez a kis szörnyeteg, aki megkeseríti minden egyes ébren töltött pillanatomat amúgy szintén a húgom, akit szeretek, imádok és igazából egy nagyon okos, jól nevelt lány, de az indulatok olykor – olykor néhány percre elfedték ezt előlem, s csak arra tudtam gondolni, hogy ha elaltatom egy varázslattal minden gondom egy csapásra, megoldódik. Egyszer viccből még fel is vetettem apának, hogy tegyük bele egy ládába, amire egy kis cetlit ragasztunk „vissza a feladónak” felirattal s küldjük el a legközelebbi sárkányrezervátumba, ám anyu ezt épp meghallotta nekem, pedig nyak behúzva kellett végighallgatnom nevelő célzatú megjegyzéseit. Ugye, ugye? Merlin humorérzéke egyszerűen nem ismer határokat, ám szerencsére mióta elköltöztem otthonról egy saját lakásba, illetve az év nagy részét az S.B.I – ben töltöm megszabadultam ezektől, a kis helyzetektől, apára hárítva az egészet. Szegényt néha nagyon sajnálom, ám aztán bevillan, magának kereste a bajt, most viselheti a következményeket.

Egy kissé talán elkalandoztam, így gyorsan igyekeztem összeszedni magam és visszatérni a jelenhez.
- Ugyan semmi baj, spongyát rá. Már el is felejtettem. – vontam meg a vállam ezzel is rövidre zárva a témát. Bár nem indult épp a legszebben ez a kis beszélgetés talán a végére még egész kellemessé alakíthatjuk, persze, csak ha Lily is úgy akarja.
- Na látod, jobb biztosra menni, elvégre ki tudja, mit hoz a sors inkább jobb nem kockáztatni. Én is nyugodtabban megyek majd edzésre, miután már elkísértelek a javasasszonyhoz és látom, hogy épségben léptél be a gyengélkedő ajtaján. – magyaráztam mosolyogva majd az indulásra csak bólintottam s mellé szegődve lassítottam egy kicsit a lépteimen, hogy továbbra is tudjunk beszélgetni.
- Az igazság az, hogy volt erre felé egy kis dolgom aztán úgy döntöttem, ha már egyszer itt vagyok a, közelben akkor be is nézek egy kicsit a húgaimhoz. Nem csodálom, hogy Zoya nem említette mivel nem is tudott róla. Nem szokásom előre bejelenteni az érkezésemet, jobb szeretek meglepetést okozni. Most amúgy is Annával volt fontosabb beszélnem, Zonak csak beköszöntem.

tag Lily words 560 notes: : ) cred gabby @ caution 2.0, chamberten

Miközben elindultunk a gyengélkedő irányába a gondolataim akaratlanul is visszaterelődtek a húgomra és arra a pojácára, aki az elmúlt néhány hétben egyfolytában körülötte legyeskedett. Egyszerűen fel nem foghatom, mit eszik Anna annyira egy ilyen srácon, hiszen annyival jobbat érdemelne. Az a kretén már első ránézésre is borzasztó unszimpatikusnak tűnt a számomra, a nyálas, behízelgő modorával, azzal a magabiztos, felsőbbség teljes ábrázatával a dumájáról már nem is beszélve. Míg Anna is a közelben volt játszotta az udvarias, jó kisfiút ám abban a pillanatban, ahogy a húgom eltűnt máris átment görénybe. Messziről megismerem az ilyeneket, azt pedig nem engedhetem, hogy a testvérem egy ilyen patkány áldozatává váljon. Tudom, hogy mire megy ki a játék. Behízelgi magát alaposan, eljátszva, hogy egyáltalán nem csak ágyba akarja cipelni Annát, majd amikor a húgom botor módon mégis neki adja magát másnap már csak egy újabb strigula lesz a srác hódításai között, s már ejtve is lesz. A bátyja vagyok a fene egye meg, nem hagyom szó nélkül a dolgot. Persze alapjáraton nem szeretek beleszólni a lányok életébe, a pasi ügyeik egyáltalán nem tartoznak rám, az viszont igen, hogy vigyázzak rájuk, védjem őket a csalódásoktól, a sebektől és a lúzerektől. Ha emiatt haragszanak rám, hát csak tegyék lelkük rajta, ám amíg én vagyok az ő bátyjuk és nem fordítva addig másra, nem igen számíthatnak tőlem.

A gondolataimból egyszer csak Lily kérdése rázott fel mire csak egy aprót bólintottam. Ahogy hallgattam keserű mosoly kúszott fel az ajkaimra s csak nehezen bírtam megállni, hogy ne törjön fel belőlem hangos nevetés. Egynémely lány olyan naiv tud lenni, csak a mosolyt, a kedvesnek szánt gesztusokat veszik észre ezeken, a tökfejeken, bele sem gondolnak abba, hogy milyen röhejes az egész cirkusz, amit ezek a típusú srácok levágnak. Persze férfi szemmel minden olyan más. Mi átlátunk férfitársaink trükkjein, ám a romantikus regényeken felcseperedett tiszta lelkű lányok már aligha. Elég egy – két szép szó s már el is csavartuk a fejüket. Nem vagyok büszke magamra, hiszen annak idején én is hasonlóképp jártam el a Durmstrang falain belül, ám azóta hála Merlinnek benőtt a fejem lágya és már nem csak a szex körül forognak a gondolataim. Persze tény és való mind a mai napig akadnak egy éjszakás kalandjaim, ám már nem szorulok arra, hogy trükkökkel csavarjam el a lányok fejét, jönnek ők maguktól is. Nem hitegetem őket, nem teszek hamis ígéreteket, így legalább tudják, mire számíthatnak tőlem. Persze bár ezt nem igazán reklámozom én is szeretnék komoly kapcsolatot egy olyan lány mellett aki nem akar megváltoztatni, elfogad olyannak amilyen vagyok és persze a szabadságom is megmarad mellette, nem folyt meg a túlzott ragaszkodásával. Létezik egyáltalán ilyen lány a földön? Léteznie kell, remélem egy nap rá is, bukkanok, ám addig élvezem azt, ami van.

- Maradjunk annyiban, hogy nekem kissé eltér a véleményem a tiédtől, a sráccal pedig innentől nem lesz több probléma, figyeld csak meg. Ha valóban kedvelné a húgomat, akkor nem menekült volna el gyáva féreg módjára előlem, hanem kiállt volna magukért, nem gondolod? Ez is csak egy kis hormonhuszár volt, aki azt gondolta könnyedén be tudja hülyíteni a tesómat, de azzal nem számolt, hogy a bátyja ezt nem fogja hagyni. – vontam meg a vállam, miközben rendületlenül haladtam tovább. Nem szeretek családi ügyekről idegenekkel beszélni, ezért is nem eresztettem bőlére a mondanivalómat. Lilyt csak néhány perce ismerem, eddig épp, hogy csak a nevével találkoztam hallomás útján így talán nem is csoda, ha nem tudok vele ilyesmiről beszélni. Hálát adtam Merlinnek, mikor végül a lány elterelte a témát, a kérdésére pedig újabb bólintás volt a válaszom.

- Igen már nagyon készülünk, szinte minden egyes napra van kiírva edzésünk. Többnyire napi 7 – 8 órát töltünk a pályán, mikor keményebb ellenféllel kell, szembenézünk, lesz abból 10 – 13 is. Az edzőnk kiváló stratéga, remekül dolgozik össze a csapatkapitányunkkal. Minden meccsre újabb és újabb manővereket gyakorlunk ki, a stratégiánkon pedig rendszeresen változtatunk, hogy az ellenfeleinknek ne legyen könnyű dolga, ne tudjanak minket kiismerni. – magyaráztam lelkesen.
- Na és mond csak itt az iskolában, hogy álltok a kviddiccsel? Milyenek a csapatok, milyen meccseket játszotok? A húgaimmal nem nagyon jut időm ilyesmiről beszélni, pedig igazán kíváncsi vagyok. Mesélnél nekem?

tag Lily words 678 notes: remélem tetszik cred gabby @ caution 2.0, chamberten

Elsőre kissé talán furcsa kérésnek tűnhetett a lány számára az, hogy megkértem, beszéljen egy kicsit nekem a roxforti kviddics csapatokról, meccsekről, edzésekről ám akár hiszi akár nem megvolt erre is az okom. Annak idején mikor még a Durmstrang növendéke voltam az iskolánkban nagyon komolyan vették a kviddics edzéseket, válogatókat, hiszen nem titok, hogy később a bolgár csapat legjobbjai kerültek ki az iskolai csapatok játékosai közül. Nagy volt a hajtás, a csapattagok mindenre elszántak voltak a győzelem érdekében, év végén pedig a győztes csapat hatalmas ünneplésben, elismerésben részesült. Ahogy így elhallgattam Lily rövid, ám velős beszámolóját sikerült megállapítanom, hogy itt a Roxfortban is hasonlóképpen működhetnek a dolgok, némiképp lightosabb kiadásban, így nem csoda hát hogy a húgaim is ennyire lelkesednek a sport iránt. Igaz a családunkban apám után én vagyok a leginkább megszállott, ám Anna és Zoya le sem tagadhatnák, hogy ízig – vérig Krumok s megállják a helyüket a pályán, ha kell.
- Szóval abban a megtiszteltetésben részesülhetett szerény személyem, hogy megismerkedhettem a Griffendél ház legtehetségesebb őrzőjátékosával. Hmm… ezt jó tudni. Na és a ti családotok is amolyan kviddicses dinasztia vagy csak téged érdekel ennyire ez a sport? – érdeklődtem kíváncsian, miközben folytattam utamat a lány mellett a gyengélkedő irányába. Látszik, hogy annyira nem vagyok otthon a Potter család élettörténetében, mivel bár én magam is tisztában vagyok azzal kicsoda a híres Harry Potter s hogy mi mindent vitt véghez, nem tartozom azok közé a fanatikus rajongók közé, akik gyermekkorától fogva követik, a pályafutását s kivagdosnak minden egyes újságcikket s képet, amit csak leközöl róla vagy a családjáról a Reggeli Próféta.

- Hát igen a tavalyi világkupadöntő aztán tényleg nem volt semmi, az edzőnk alaposan meghajtott minket, az azt megelőző három és fél hónapban. Nem kis kutatás, megfigyelés eredménye volt mire mindent sikerült kiderítenünk a többi ország csapatának játékosairól, ám úgy vélem végül a befektetett munka meghozta gyümölcsét. Furcsa lesz, hogy a következőn már nem bolgár színekben vonulok majd ki a pályára, hanem Nagy – Britannia színeiben s a saját egykori csapattársaim ellen kell majd küzdenem, de hát ilyen az élet, mindig tartogat kisebb – nagyobb meglepetéseket az ember számára, ilyesminek tudom be például a mi kis összekoccanásunkat is. – mosolyogtam rá a lányra barátságosan majd a kis célzását hallva szemtelen fény villant meg a szemeimben.
- Csak nem gondolja Ms. Potter, hogy felfedem a titkaimat, trükkjeimet egy esetleges leendő rivális előtt? Más sem hiányozna, mint, hogy most kitanítom magácskát aztán néhány év múlva pont ellenem, használja majd fel a saját trükkömet. – viccelődtem miközben befordultam a lánnyal együtt a következő sarkon ahonnét már a szemünk elé is tárult a gyengélkedő ajtaja.

- Látod, látod, mégsem jártál olyan rosszul azzal, hogy elkísértelek, mert így legalább nem unatkoztad végig az idáig vezető utat ráadásul még a futóbolondok is messzire, elkerültek téged. – kacsintottam rá a lányra, mintha valóban hatalmas esély lett volna arra, hogy rajtam kívül még egy idegbeteg alak rója a folyosókat áldozatok után kajtatva, akiket aztán később orvul előugorva a semmiből fellökhet a folyosó kellős közepén.
- Épp ahogy ígértem, sértetlenül, épen eljuttattalak a célodig. – vágtam magam haptákba komoly arccal, és még röviden tisztelegtem is, épp ahogy a brit katonák szoktak, s csak eztán mosolyodtam el, ismét miközben visszacsúsztattam a kezeimet a zsebembe.
- Remélem az itteni gyógyító, érti a dolgát és kikúrál a betegségedből, kár volna egy ilyen lelkes szurkolóért főleg most, mikor közeleg a kviddics idény és szükségünk lesz minden buzdító szóra. Apropó ha már itt tartunk, remélem, eljössz majd az első meccsünkre, ott aztán még több új trükköt láthatnál tőlünk.

tag Lily words 576 notes: remélem tetszik cred gabby @ caution 2.0, chamberten