Az alku - Evangeline Blackwell & John Rutherford

Az alku...

Evangeline & John

Ez a nap is csodásan telt… nagyjából egész napomat azzal töltöttem, hogy egy tökkelütött, egoista, nagyszájú baromnak a „cicája” voltam. Be kell hálózni a pasit valahogyan, hogy úgy táncoljon, ahogy mi fütyülünk, az a mocsok Avery kit küldött? Hát persze, hogy engem. Amióta többszöri alkalommal utasítottam vissza, illetve mondtam meg neki véleményemet, egy normális megbízást se képes adni az a… szánalmas, önelégült barom. Igen, azt hiszem ez a szó írja körül legjobban.
Nagyot sóhajtok, amikor végre becsukom magam mögött az ajtót. Lerúgom cipőmet egy sarokba, majd indulok a konyha felé, egy csésze kávéért minimum, de talán valami erősebb is becsúszhat. Útközben igyekszek lehúzni fekete miniruhám cipzárját, épp nyúlnék harisnyakötőmhöz erősített pálcámért, amikor a hátam mögött valaki megköszörüli a torkát.
- Kell egy kis segítség, drága?
Szinte reflexszerűen fordulok meg a hang irányába, még akkor is, ha tudom nagyon jól, hogy kinek a torkából jöttek ki a szavak. Sőt, még mielőtt megpillantottam tudtam, hogy ezt a vigyort fogom látni arcán.
- Mit akarsz? Boldogítottam a kis üzlettársadat… meg van annyira puhítva, hogy belemenjen most már akármibe. – Vetettem oda neki, ahogy csípőre tett kézzel álltam meg előtte, amint ő leült kanapémra és kényelmesen elterpeszkedett rajta.
- Persze, foglalj csak helyet nyugodtan…
- Helyes, ez volt a feladatot. – Vigyorodott el, ahogy szem pásztázott rajtam. Szinte láttam a fejében kevergő gondolatokat, amitől én csak arra tudtam koncentrálni, hogy ne legyek rosszul. Nem, alapvetően nem lenne ilyen véleményem minden halálfalóról, sőt, van, akit kifejezetten kedvelek… nos, több szempontból is. De ennek a férfinak a látványától is a hideg ráz, és kellemetlenül érzem magam társaságában. Pedig utóbbit nem sokan tudják elérni nálam. Sőt, kifejezetten kitüntetett helyen van a listámon.
- Többször nem kérdezem meg. Mit akarsz?
- Hát, sok mindent drága…elhiheted.
- Avery. Miért vagy itt? Ha ismét csak mocskos fantáziádnak próbálsz eleget tenni, arra van az ajtó. – Emeletem kezem a bejárati ajtó felé. Bár lehet, hogy az ablakon szívesebben dobtam volna ki. De sajnos nem röpülne nagyot, talán még túl is élné…
- Nos… gondolkodtam azon, hogy mégis mit kezdjek veled. Kapsz nemsokára információkat egy férfiről. Szeretném, ha megfigyelnéd egy ideig.
- Megfigyelni? Komolyan!? Egy dilettáns barom is képes arra.
- Nos, drágaságom, mindenki azt kapja, amit érdemel. – Vigyorodott el még szélesebben. Tekintetemet körbeemeltem a szobán, hogy mit vághatok hozzá, majd kezem combomra csúszott, ami alatt megéreztem pálcámat. Nem, sajnos nem ölhetem még meg a nyomorult képét, pedig mindennél jobban vágynék jelenleg arra. Ha idegeneket könnyedén elteszek láb alól, ez a barom még könnyebb lenne. Még csak erőlködnöm se kéne, sőt, egy csepp bűntudatom se lenne. Nem, mintha ilyesmit amúgy szoktam én még érezni. Az már rég elmúlt bennem, hogy hagyjam, hogy ezek az érzések uralni tudjanak. Csak gyengítenek, hátráltatnak. Nagy levegőt vettem, ahogy tekintetemet visszaemeltem a férfira, s mielőtt megszólaltam volna, kezemet ökölbe szorítottam.
- Végeztél? – Kérdeztem annyira nyugodt hangon, amit meg tudtam magamnak engedni.
- Nos, amit akartam, azt elmondtam.
- Akkor tűnj innen, mielőtt olyat teszek, amit talán mindketten megbánunk, de te biztosan.
- Nem félek tőled, cica. – Nevetett fel a férfi, majd intett pálcájával és elhoppanált lakásomból. Ahogy a konyha felé indultam, az első kezembe akadó tárgyat, ami jelen esetben egy asztalon hagyott boros pohár volt, egy laza mozdulattal vágtam a falhoz, s néztem, ahogy az apró szilánkok, s a maradék vörös folyadék a földre zuhan, viszonylag nagy teret beterítve. Egy ideig még a konyhából néztem a szilánkokat, egy egészen apró pillanatig megfordult a fejemben, hogy végigsétálok rajta. Furcsa dolog ez a mazochizmus, de idegességemben néha rám jön. Elvégre mi a fizikai fájdalom? Apró csekélység, amit fogunkat összeszorítva elviselünk…pár üvegszilánk mit árthat nekem? Egy lépést tettem a szilánkokig, amikor csöngettek.
Beengedtem az érkezőt, majd ki is nyitottam az ajtót magam mögött. A nappaliba menet immáron pálcám segítségével húztam le cipzáromat, s egy könnyed mozdulattal dobtam le magamról a ruhámat. Hallottam már a közeledő lépteket, de nem túlzottan zavart a dolog. Nincs mit szégyelnem igazán. Ahogy a férfi belépett az ajtón, s becsukta azt, én egy pillanatra hátra tekintettem.
- Szia Jo- Köszöntem, egy halvány mosollyal arcomon, majd a kanapén hagyott pólóm után nyúltam, amit magamra is húztam, egy, alóla alig kilátszó rövidnadrággal követve azt. Nem mindenkit köszöntenék így… de vannak arra érdemes kivételek. Na nem, mintha szándékosan a férfi előtt, vagy éppen a férfinek vetkőztem volna le. Ha azt tettem volna, azt ennél sokkal stílusosabban is elő tudnám adni, mint egy ilyen olcsó trükkel. Fekete ruhámat a most felhúzott helyére dobtam, felkaptam pálcámat a dohányzóasztalról, s miután John elővette cigerettáját egy hamutartót repítettem az asztalra.
- Nos, ha már így felajánlottad. – Útban a konyhába kihúztam a dobozból egy szálat, megvártam, még meggyújtja nekem, beleszívtam egy slukkot, szememet becsukva. Éreztem, ahogy a füst árad a tüdőmben, s hiába káros és mérgező, az a felszabadító érzés… felért azzal, mintha friss levegővel telne meg tüdőm. Sőt, annál talán jobb is volt. kifújtam a füstöt, majd folytattam utamat a konyhába. Felkaptam egy feles poharat a mosogató mellől, kinyitottam a fölötte lévő szekrényt, s kiemeltem az első üveget, ami kezem ügyébe került. Teletöltöttem, s helyben le is húztam az italt. Egy pillanatra elfintorodtam, ahogy az ital végigért torkomon, s éreztem, ahogy marja azt, de ennek ellenére örömmel töltött el minden egyes korty, minden egyes csepp.
John kérésére kiemeltem egy távolabbi üveget, természetesen nem akármilyen, olcsó szeszt. Nos, nem mindenből adok a minőségre, de az alkoholban biztosan. Kitöltöttem a férfinak az italt, egy pár jégkockával, de mielőtt odavittem volna, töltöttem magamnak is még egy poharat az átlátszó csodaszerből, s azt is lehúztam, ott helyben. Mikor megfordultam ismét, a nappali felé, már mosoly ült az arcomon. Mintha nem akartam volna egész 10 perccel ezelőtt gyilkolni, vagy, legalábbis nagyon erős vágyat érezni arra, hogy a földre kényszerítsek és örömök közepette kínozzak valakit.
Ahogy mellé sétáltam, kezébe adtam az aranyló italt, majd helyet foglaltam tőle nem messze, a kanapén, pálcámat hanyagul magam mellé dobva.
- Ha jól sejtem, információd van a számomra…

outfit


TEMPLATE CODING BY GOLDEN ALBATROSS OF CAUTION

Az alku...

Evangeline & John

Akármennyire is egyet értettem az inkompetens barom jelzővel a csoport feltehetőleg nagy részére nézve, azért elmosolyodtam.
- Ó, számítottam az érkezésedre. – és még másra is, édes… folytatódhatott volna a mondtat, ha nem éppen Johnnal lenne dolgom. De a férfit ismerve, nem sokra mennék a kis játékaimmal nála. Ugyan… lehet mindenféle szép hölgyeménynek mondani engem, nem túlzottan érdekelne. Szükségleteim elvégre nekem is vannak, és szórakozni is igencsak szeretek. Ő azonban nem az a célpont volt, akinek csak kinézete van, esze nem sok, vagy legalábbis, ami van, azt is a fejében hordta, nem pedig a lába között. Bár én ezt kicsit sem bántam… Végre egy partner, akivel ha együtt kell dolgoznom, nem az Avery-től átvett lenéző hangnemet kell hallgatnom, amit velem szemben alig engedhetne meg magának akármelyikük is, vagy látnom a szemében azt, amit a legtöbb kis szarházinak látok, ahogy végigmér. Mondjuk legyen az én bajom, nem szoktam véka alá rejteni éppen azt, ami van, szóval utóbbit még talán el is tudom viselni. De abban biztos vagyok, hogy ilyen tekinteteket nem sokszor fogok látni a férfitól. Legalább végre valaki, aki kihívás számomra is… értse ezt mindenki úgy, ahogy szeretné.
- Elvégre én engedtelek be… - Tettem hozzá egy halvány mosollyal. Bár ez a mondat eléggé úgy hangzott, mintha szándékosan adtam volna elő számomat, egyenesen neki célozva. De hát, a természetemen nem tudok változtatni… illetőleg azon a természeten, amit megszoktam az évek során önmagamtól. Főleg, ha ellenkező neművel dolgom.
- Ami pedig azt illet, egészen 5 perccel az érkezésed előtt szereztem tudomást arról, hogy mi is lesz a dolgom. – Egy apró fintor jelent meg arcomon, ahogy azokra az eseményekre gondoltam, egy pillanatra elvándorolt tekintetem az üvegszilánkokra. Na igen, azokat is fel kéne esetlegesen takarítani. Mást nem azelőtt, mielőtt még pár pohárral lecsúszik a torkomon a… nos gyakorlatilag keserű, de számomra oly édes nedűből.
Hallgattam a beszámolót, közben mélyeket szívva a cigerettából. Hiába volt most már lényegesen nyugodtabb szervezetem, még mindig mérhetetlenül felüdülő érzés volt beszívni, majd kifújni a sűrű, szürkés füstöt.
A beszámolót hallgatva több dolog is eszembe jutott. Egyrészt, nem igazán értettem, hogy egy ilyen szerencsétlen fószertől mit is akarnak ezek az idióták, bár sejtéseim voltak, hogyan fogják felhasználni őt. Ha törődnék az ilyesmivel, talán még sajnálnám is… de azt már rég megtanultam, hogy ezeket az érzéseket teljesen fölösleges beengednem, ha már munkával kapcsolatos a dolog. Talán ez az, ami néhányunknak a veszte lehet.
Viszont… az alapos beszámolót hallva egy másik dolog is eszembe jutott. Talán… talán ő alkalmas lehetne arra a bizonyos dologra. Bár még én sem voltam biztos abban, hogy fel vagyok erre készülve, hogy igazán akarom e, vagy, hogy egyáltalán valamikor is akarom e. Nem akartam, nem is mertem erre gondolni. Amikor pedig még is eszembe jutott, legtöbbször gyorsan nyúltam valamilyen szesz után, hogy kiverjem a fejemből a gondolat minden apró részletét is. Ez mondjuk sose sikerült… akármennyire is akartam, akármennyire is küzdöttem, sőt, küzdök ellen jelen pillanatban is, egy egészen picit mindig is a fejemben lesz, vagy egy hangfoszlány, vagy egy apró részlet, ami erre emlékeztet, s szinte mintha egy felirat lebegne a szemem előtt, akárhova nézek. Pedig próbáltam minél messzebb távolodni ettől, minél inkább olyan környezetet kialakítani magam körül, aminek még esélye se lenne arra, hogy eszembe jutassa a… nos, sötétnek mondható múltat.
- Tisztában vagyok a képességeiddel, John. – Vágtam rá, amint szóba hozta arckifejezésemet, aminek köze nem volt az alapossághoz, mint inkább a gondolathoz, ami ott motoszkált a fejemben, egyre erősebben akarva, hogy előtérbe engedjem.
- Ha munkáról van szó, eszemben sincs vicceskedni… ha csak nem az a feladatom. – Teszem hozzá, mert abból a baromból kinézve, simán rám dobna akármilyen komolytalan feladatot, szemrebbenés nélkül.
Amint befejezte a mondandóját, azt hiszem, talán gyávaságból, de nem szólaltam meg, csak bólintottam, amikor közölte, hogy akkor távozik is. Bevallom őszintén, több szempontból is bírtam volna maradásra, de nem jött ki egy szó se a torkomon. Aztán, mikor már láttam rajta a hajlandóságot is, értem én ezt arra, hogy fel is állt a fotelből, én is felálltam a kanapéról, talán túl hirtelen is.
- Várj! – Szólaltam meg, ugyanilyen hirtelen. Az asztalról felkaptam poharát, a konyhába siettem, s töltöttem neki újfent az italból. Kezembe szorítottam a feles poharat is, s talán egy kissé remegő kézzel nyúltam az üvegem után. ~ Nem, Lin… nem engedheted meg magadnak ezt! ~ Parancsoltam önmagamnak, majd teletöltöttem a poharat, s lehúztam szintén ott helyben, hamar megismételve a folyamatot. Ugyan kellett a bátorság, amit én folyadékban mérek ilyen esetekben ahhoz, amire kérni akarom, mégis éreztem, hogy ha ezt így folytatom, nem lesz jó vége a dolognak… ugyanis hajlamos vagyok kissé… hogy is fogalmazzak… kivetkőzni önmagamból, ha túl sokat és túl gyorsan fogyasztok az italból, akármennyire is megszoktam már azt.
Kezemben szorítva poharát visszasétáltam, kezébe nyomtam, s kérdés nélkül vettem ki egy újabb szál cigerettát.
- Lenne még valami. – Szólaltam meg végül, még mindig előtte állva. Az előbbi zaklatottságomnak egészen halvány jele volt már csak jelen, de leginkább ismét, a tőlem megszokott magabiztosságot sugároztam. Nem, még véletlenül se lennék képes arra, hogy, mint esendő nő könyörögjek bármiért is…pláne, hogy már rég nem is vagyok az, csak talán mélyen, egy egészen sötét sarokban megbújva.

outfit


TEMPLATE CODING BY GOLDEN ALBATROSS OF CAUTION

Az alku...

Evangeline & John

Állok a pultnál, háttal a férfinek, s foggal-körömmel küszködök, hogy ne kússzanak a fejembe az emlékképek. Legutoljára akkor láttam, amikor az a szemét a sikátorban belemászott a fejembe. Nem tudom, hogy mikor viseltem rosszabbul, most, vagy akkor. Ott kiadhattam a dühömet, kiadhattam magamból azt, amit most nem igazán tehetek meg. Elvégre nem akarom a mániákus bolond látszatát kelteni John előtt…nem azért, mert az ő véleménye számítana… magam miatt. Nem engedhettem el magam ennyire. Pedig… ahogy látom magam előtt az apró kezet, ahogy kinyúl felém, jó pár pohár követné azt a borosat, ami még mindig ott hever a földön. Becsukom a szemem és megszorítom kezemben a feles poharat, ha lennék olyan erős, talán össze is roppantanám…de valahogy azt se tudnám bánni.
Azt hiszem, az volt az a pillanat, hogy kiüresedtem, amikor először láttam meg egy kisgyereket, egy játszótéren. Majdnem iskolakezdés volt már… én pedig elmentem sétálni a tanszerek és hasonlók bevásárlása előtt. Még most is tökéletesen élénken látom magam előtt a képet. Leültem egy padra, s a kisfiú odafutott hozzám. Megragadta a kis kezével az enyémet és nevetett. Az a hang… ez az érintés… mintha Ő lett volna. Olyan furcsa érzésem volt, pedig tudtam, hogy semmiképpen nem lehet Ő, hiszen jóval idősebb volt a kisfiú. Erős késztetést éreztem, hogy felkapjam, magamhoz öleljem, s soha többet ne engedjem ki kezeim közül, ahogyan Őt tettem, akit szabályosan kitéptek ölelő karjaimból, alig egy fél perc után. De persze azt tudtam, hogy ilyet nem tehetek… egyrészt nem adhatom meg senkinek ugyanazt az érzést, másrészt, nem is tudtam volna, hogy mit kezdjek egy gyerekkel. Csak vágytam rá, de nem tudtam igazán akarni… van ennek így értelme egyáltalán?
Ahogy az alkohol lecsúszik a torkomon, az emlék is elhomályosul. Félek megkérdezni, félek most csak rá is nézni a férfira. Tudom, hogy mire képes… tudom, hogy meg tudja csinálni… de valahogy, mélyen azért abban is reménykedek, hogy elbukik… túl kevés az információm és nem találja meg.
Mielőtt válaszolnék a kérdésre, beleszívok a cigarettába, amilyen mélyen csak tudok, s hagyom, hogy a füst, a nikotin szétterjedjen tüdőmben. Hiába mondják, hogy hülyeség, nekem akkor is segít, megnyugtat… még ha nem is élek vele kifejezetten rendszeresen. Zaklatottságomnak talán egyetlen jele van, kezem egészen apró remegése, ahogy elemelem számtól a dohányt.
- Szükségem lenne a… nos, szolgáltatásaidra. – Igen, ezeket a szavakat, így, már az alkohol mondatja belőlem. Ahogy egyre több vodka csúszik le a torkomon, egyre inkább érzek késztetést egyéb dolgokra is, de ez most nem annak az ideje.
- Meg kéne találni valakit. – Nyögöm ki végül, bár nehézkesen jönnek a szavak. Hihetetlen, hogy egy felnőtt emberrel, sőt, akár többel is egyszerre simán szembeszállok, de egy 7 éves gyerek gondolatától megijedek.
- De nem lesz könnyű… mert nagyjából semmit nem tudok róla, a születési dátumán kívül. – Nézek le Johnra, még mindig előtte állva, majd végül a kanapé helyett a dohányzóasztalra ülök le, kezembe véve a hamutartót, lerakva az eddig szorongatott, már rég üres vodkás poharat.
Kezem remegését lábam dobogása veszi át, ami ugyan már sokkal feltűnőbb, de nem tudok mit kezdeni vele. Ez az a téma, ami során nem tudom uralni önmagamat. Illetve, tudnám, alkohollal, de azt sem akarom túlzásba vinni, mielőtt még megbeszélném ezt a férfival.
- A pénz nem akadály… illetve, amiben tudok, segítek, de több információm nincs róla, szóval nem egy könnyű munka. – Nézek továbbra is a szemébe, próbálva megtartani hideg, kimért stílusomat, amin igen sokat rontanak az idegességnek egyéb testi jelei. Ugyan le tudnám vezetni a feszültségemet, de azt nem biztos, hogy díjazná a férfi, ha rávetném magam. Azt hiszem a megbeszélésnek rövid úton lenne vége… de az tény, hogy a feszültségem és a gondjaim, azok ugyanúgy ismét mélyre kerülnének.

outfit


TEMPLATE CODING BY GOLDEN ALBATROSS OF CAUTION

Az alku...

Evangeline & John

John minden szava visszhangzott a fejemben, mégis, csak félig meddig tudtam koncentrálni a férfi szavaira. Evangeline, mégis mi ütött beléd? Nem viselkedhetsz úgy, mint egy ostoba liba, aki nem képes összeszedni magát, egy nyomorult emlék miatt.
Van e valami információm? Van… De az nem segítene túlságosan a keresésben, hiszen, ugyan ezt biztosan nem tudom, de azt a nőt ismerve biztosan nem az én nevem szerepel a születési anyakönyvi kivonatban. Akármire képes, ha a család hírnevét kell védenie, hát biztosan arra is képes volt, hogy akár egy idegen nevét jegyeztesse be, ha arról van szó, hogy ki ne derülhessen soha, hogy az ő édes, kis perfekt lánya éppen gyereket szült, még tinédzser korában. Akaratlanul is felvillant előttem a képe, ahogy odajött ágyamhoz és úgy nézett rám… mint egy vesztesre, mint aki soha nem is lehet elég jó az ő elvárásainak.
Hát látnál most, édes drága anyukám… talán ez megfelelne az ostoba elvárásaidnak. Hidegvérrel gyilkolok meg akárkit, s szemrebbenés nélkül teljesítek akármilyen rám bízott feladatot, akár egy robot, érzelmeket nem engedve az útjába. Ez talán megfelelne a nagy elvárásoknak… bár hányi tudnék, ha arra gondolok, hogy valaha is elismerő szavakat kapok tőle. Erre soha nem lesz szükségem, ezt biztos tudom állítani, mert az ő szavai számomra semmit nem jelentenek. Csak üres, jelentéstelen hangok, s minden bájmosoly, amit elejtünk, ha éppen találkozunk, szintúgy üresek, tekintetem pedig éppoly hideg, ha ránézek, mint amilyen hideg akkor, ha egy áldozatom tetemére pillantok.
Töprengenék? Tudom, hogy fegyelmeznem kell magamat is, és érzéseimet is, de ez piszok nehéz. Úgy félek ennek a gondolatától, mint talán semmi mástól. A halálra könnyedén nevetek, de annak a gondolata, hogy ismét láthatom, ugyanannyira  tölt el rettegéssel, mint vágyakozással. A kérdését követően beleszívok az utolsó slukkba, majd a hamutartóba nyomom a csikket, amit lassan az az asztalra teszek. Mire felnézek Johnra, a mozdulatot követően, már nyoma sincs a kétségnek, ami eddig megingatta hideg tekintetemet, s hangomat. Kezem remegése eltűnt, s lábam dobogása is megállt. Tudtam, ha most nem tudom elhatározni magam, azt hiszem, később se fog menni, s kötve hiszem, hogy azok után meg tudnám győzni John-t, hogy megtegye nekem, amire kérni akarom.
- Értve. – Feleltem lassan, s tekintetemmel követtem, ahogy feláll, és az ablakhoz sétál. Még a szó kimondása előtt kizártam minden bennem lévő félelmet, ami ugyan elmúlni nem múlt el… de egyelőre jó mélyre elzártam.
- 2018. augusztus 15., Bristol, a születési dátum és hely. Nem kórházban született, feltehetőleg születési anyakönyvi kivonatában árvaként van megjelölve, a szülők neve nélkül. A vércsoportját nem tudom, az édesanyja vércsoportja 0-s, az édesapjáét szintúgy nem tudom, de Ian Lewis Barker-nek hívják, azt hiszem az ő vércsoportjához könnyű hozzájutni, mást nem, boldogan lecsapolom, hogy megtudjuk úgy. Ennyit tudok… de hajlandó vagyok a továbbiakban is segíteni, ha bármire szükséged van. – A tényeket úgy közöltem, mintha egy betanult szöveget mondtam volna, Ian említésére azonban egy egészen apró, akaratlan düh bújt hangomba, de hamar leküzdöttem ezt is. az istenverte vodka… nem olyan nehéz összpontosítani, ha ennyi alkohol van a szervezetemben… de e nélkül talán még nehezebb lenne. Másnak emberekkel van se veled- se nélküled kapcsolata, nekem az luxus… én az átlátszó folyadékkal bonyolódok mindig a kétarcú kapcsolatba.
A tények közlése után felemelkedtem helyemről, s a konyha felé indultam. John mondatára azonban megtorpantam, s kérdőn néztem felé, bár csak hátát láttam.
Széles mosoly húzodótt arcomra, a következő mondatát követően, majdnem el is nevettem magam. Ugyan… rosszra? Ki mondta, hogy az olyan rossz lenne? Szavakkal nem reagálom le, csak figyelem tovább Johnt, várva az alku tárgyát, az ő részéről. Persze, sérthetne engem az, nagyon is, ha éppen „bájaimra” tartott volna igényt, de azt hiszem, azon már rég túlléptem ennek a mocsoknak a feladatait követően. Túl sokszor kellett már a bájaimat áruba bocsájtani… de egy biztos, az a kis csúszómászó sose fogja megkapni. De ez most mindegy is.
A mosoly eltűnt az arcomról, ahogy ismét beszélni kezdett, csak hallgattam, nézve arcát az ablak tükrében. Mivel tekintetünk találkozott, így szó nélkül, csak bólintottam. Meg is lennék lepve, ha kérdezősködni, vagy faggatni kezdene, s azt hiszem elég kevés esélyt látok arra, hogy képes lennék bármit is elárulni neki, mikor még magamban is küszködök az emlékek előidézésével.
Tagadhatnám, hogy meglepődtem, amikor végre elmondja kérését, de nem teszem… azt hiszem, kevés olyan embert találhatnánk, aki ne lepődne meg egy ilyen kérésem. Próbáltam arckifejezésemet stabilan tartani, s nem mutatni döbbentségemet, hisz úgy fordult hozzám ezzel az alkuval, ahogyan én hozzá, a kéréssel. Mint egy profihoz. Milyen hízelgő… azt hiszem. Nem is tudom, melyik ajánlat tetszene jobban, ha a bájaimat kérné, vagy, ha ezt… hisz mindkettőben profi vagyok, viszont utóbbit kevesen tudják olyan egyszerűen, könnyedén… és hát, valljuk be, stílusosan csinálni, ahogyan én teszem. Persze nyilván John nem műsoros vacsorát várna, csak egy egyszerű pálcaintést, amit szinte bárki meg tudna tenni, viszont sokaknak szállna inába a bátorsága, ha éppen egy vele egyenrangú, vagy éppen erősebb varázslóval szemben kellene ezt tenniük, nekem azonban nem szokott.
Azonban… mégis haboztam, mielőtt bármit is mondtam volna. Ha feladatként kapom, csettintésre megy, itt viszont más volt a helyzet… s hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem kedveltem meg legalább kicsit a férfit. Túlzásokba nem kell esni, de ha a kontrasztot nézem azok között, akikkel eddig összehozott a sors, halálfalók közül, akkor mindenképpen a férfi felé billenne a mérleg, magas fölénnyel. Nem sokszor sodor intelligenciát a szél ide, halálfaló fronton. De magam előtt kell lennie az én célomnak is, amit egyértelműen csak akkor kaphatnék meg, s talán az egyetlen esélyem akkor van, ha igen mondom.
- Rendben. – Feleltem végül, s bár érdekelne, ugyan miért ne érdekelne, hogy miért akar véget vetni saját életének valaki, pláne ő, ahogy szólt az alku, nem kérdezek, csak bólintással kísérem a kimondott szót, s, mint az egy profihoz illik, stabil, merev és érzelemmentes tekintettel bámultam szemeibe. Az a gyenge kislány, aki ott ült vele szemben az asztalon, eltűnt már rég. Luxus volt megengednem magamnak, akár vele, akár akárki mással szemben is azt, hogy leengedjem a gátlásaimat ennyire. Hát nem is történhet meg csak úgy, legközelebb.

outfit


TEMPLATE CODING BY GOLDEN ALBATROSS OF CAUTION