The good, the bad and the ugly - or - Gryffindor vs. Slytherin! - Paige & Clemi

will it kill me to breathe?

Will it kill me to breathe? Not as easy as you think it is Between you and me, I could fake it if I have to I don't break easily I need your council, thick as thieves I have no crime to keep a secret It was hers, it was not mine Well I may be a sinner, But it wasn't me this time

❤ ❤ ❤

Lehet e jobb megkoronázása a péntek délutánomnak, mint egy kis privát kviddics edzés az üres pályán a jövő heti nagy meccsek előtt? Mert véleményem szerint nem. Egész nap csak erre vártam, miközben próbáltam ébren maradni rúnaismeret és jóslástan órán s azzal vigasztalni magam, hogy a délutánom sokkal jobb lesz majd. Hétvégén is gyakorolhatok egy kicsit utána pedig, lazíthatok Roxmortsban a barátaimmal. Borzasztó megpróbáltatásokon mentem keresztül, míg végre valahára véget ért az utolsó órám is, ám amikor végre elérkezett az idő, mint valami őrült szaladtam fel a hálókörletünkbe s dobtam le a táskámat a sarokba. Villámgyorsasággal szabadultam meg iskolai egyenruhámtól majd miután belebújtam a melegítőmbe és magamhoz vettem a Tűzvillámomat, melyet a világon mindennél nagyobb becsben tartok azonnal a pályára igyekeztem.

Ahogy arra számítottam is a pálya teljesen üres volt, ahogyan az általában ilyenkor lenni szokott. A nap meleg sugarai kellemesen cirógatták az arcomat miközben a friss levegő, elárasztotta a tüdőmet. Nagy szükségem volt már erre az egész napos por és tömjén szag utána. Nem is értem, hogy bírják a többiek elviselni anélkül, hogy napjában legalább egyszer ne jönnének ki friss levegőt szívni. Minden tiszteletem az övék. Én úgy érzem egyszerűen, megőrülnék, ha nem szabadulhatnék ki néha a kastély falai közül. Miután, úgy ahogy sikerült feltöltekeznem magam mellé helyeztem a söprűmet, majd végeztem néhány nyújtó gyakorlatot, mivel nem lenne szerencsés, ha lesérülnék pont a kviddics szezon előtt néhány nappal. A csapatkapitányunk kifejezetten a lelkünkre kötötte, hogy mindig alaposan melegítsünk be, és figyeljünk oda, mert a fejét veszi annak, aki nem tud játékba állni. Néha úgy érzem kifejezetten bosszantó egy alak, ám azt el kell ismernem, hogy nagyon jól végzi a munkáját, minden évben remek stratégiával áll elő a győzelem megszerzése érdekében.

A melegítő gyakorlatok után a levegőbe emelkedtem, s tettem néhány kört a pálya körül, hogy egy kicsit szoktassam magam a magassághoz. Szerencsére az idő tökéletesnek bizonyult a gyakorlásra így egy pálcaintéssel ki is oldottam a labdákat rejtő dobozka zárját s hagytam, hogy a cikesz akár csak a gurkók felszálljanak utánam. Szorosan markoltam meg az ütőmet miközben a gurkókat kezdtem hajtani egy általam kiválasztott irányba, messze a mi térfelünktől. A cikesz éppen az orrom előtt húzott el, ám én most nem foglalkoztam vele, ahogyan azt a meccsen sem tehetem, lévén, hogy az a fogó feladata. Amikor annak idején kviddicsezni tanultam borzasztó nehezen álltam meg, hogy ne kapjam el a kis labdát, ha az épp előttem haladt el, ám amikor megszoktam, hogy büntetés jár a szabálytalan műveletért végül csak sikerült. Gyakran eszembe jutott, hogy talán posztot kellene váltanom, s kipróbálhatnám magam esetleg fogóként is, ám aztán rádöbbentem az átállás igen csak nehézkes volna már a számomra, ennyi év hajtóság után.

- Nocsak, nocsak, nocsak! – ütötte meg egy kellemetlen, gúnyos hang a fülemet mire egyből a hang forrását kezdtem kutatni a tekintetemmel.
- Mond csak kicsi griffendinka, nem tudtad, hogy ebben az időben csak és kizárólag a Mardekárosok számára van fenntartva a pálya gyakorlásra? – ebben a pillanatban ereszkedett mellém a probléma forrása, Derek Greensfeeld, egy beképzelt, aranyvér mániás, sznob Mardekáros formájában. A srác önmagában igen csak komikus jelenség, szőke göndör fürtjeivel, melyek épp, hogy csak keretezik kerekded arcát, nem is beszélve lapát füleiről, s elálló fogsoráról. Termete nem túl magas, ám annál terebélyesebb, ráadásul állandóan olyan képet vág mintha csak sárkányganéjba lépett volna. Kimondottan visszataszító figura, főleg amikor elemében van, és rosszindulatú megjegyzésekkel bombáz mindenkit, aki nem a háztársa. Felvont szemöldökkel fordultam a fiú felé miközben igyekeztem elfojtani mélységes megvetésemet, undoromat, s viszonylag higgadtan válaszolni.
- Nem tudom, mikor álmodtál erről Greensfeeld, de nekem aztán elhiheted, ezt aztán nagyon benézted. Minden péntek délután üres a pálya, s az használhatja gyakorlásra, aki csak akarja további intézkedésig.
- Oh valóban? Hát tudod megtörtént a további intézkedés. Gyakorolni akarok, és nem kívánom megosztani a helyet mindenféle Griffendéles kis patkánnyal. Röviden szólva tipli van Cook, a pálya most az enyém. – Derek megjegyzése enyhén szólva feszegetni kezdte a türelmem határait, ám mivel nem akartam egyből a pálcámhoz folyamodni, még egy kicsit nyugalomra intettem magam.
- Én ugyan nem megyek aztán sehova. Előbb jöttem, ki mint te, szóval, ha nem vagy hajlandó osztozkodni el is húzhatsz a fenébe, nem kötelező itt lenned.
- De nagyot mondott most a kis prefi. Na és mi lesz, ha nem megyek? Befújsz Longbottomnak vagy valamelyik másik kis pártfogódnak?
- Dugulj be Greensfeeld.
- Mert különben mi lesz Cook?
- Ne akard tudni! – sziszegtem már a fogaim közt miközben a kezem megindult a pálcám felé.
- Nem félek kislány. – füttyentett a srác mire két másik Mardekáros fiú is megjelent a levegőbe mellettünk a semmiből. Hogy nem vettem észre őket?
- Na erre mit lépsz Cook? Elkotródsz végre? – kérdezte egy önelégült mosoly kíséretében. Na most aztán szép kis slamasztikába kerültem, de akkor sem fogom megadni magam, annyi már biztos. Hol van ilyenkor egy háztársam, amikor szükségem lenne rá?

will it kill me to breathe?

Will it kill me to breathe? Not as easy as you think it is Between you and me, I could fake it if I have to I don't break easily I need your council, thick as thieves I have no crime to keep a secret It was hers, it was not mine Well I may be a sinner, But it wasn't me this time

❤ ❤ ❤

Alapjáraton nem vagyok az a félős természet félreértés, ne essék, de most néhány nappal a kviddics bajnokság kezdete előtt nem engedhetem meg magamnak, hogy konfliktusba keveredjek egy Mardekárossal. Amekkora befolyással bírnak egyes kedves szemétládák még a végén sírva, rohannának Cassian professzorhoz, aki azon nyomban tenne róla, hogy míg a csapatom a pályán próbál kitenni magáért én a trófea teremben ücsörögve egész álló nap a serlegeket, kupákat és koszos üstöket pucoljam. Nem szabad kockáztatnom. Többek közt ez tart vissza attól is, hogy a gúnyos, aljas beszólásokat ne néhány rontással, átokkal jutalmazzam. Borzasztó nehéz feladat önuralmat gyakorolnom magam felett, de tudom, hogy nincs más választásom. A testem szinte megfeszül a mérhetetlen erőfeszítéstől, miközben ujjaim már görcsösen fonódnak a pálcám köré biztos, ami biztos alapon. Érzem, hogy olyan erővel szorítom már a kis eszközt, hogy lassan félő erőlködés közben kettétöröm azt. Sosem riadtam meg a kihívásoktól, párbajoktól, nem szokásom meghátrálni még akkor, sem ha az ügy kimondottan reménytelennek tűnik. 3 tagbaszakadt Mardekáros idióta ellenem… hol igazságos ez? Oké persze nem is értem miért lepődöm meg ezen, hiszen a Mardekárosok sosem voltak a fer küzdelem hívei. Épp ellenkezőleg. Egytől egyig sunyi, aljas, hátba támadó népség, akik csak a gyengébbekkel, védtelenekkel szemben mernek villogni, játszani a kemény legényt, ám ha olyas valakivel találják szemben magukat, aki erősebb, rafináltabb, ott egyből bevetik a semmiből előugró erősítést, épp, ahogyan most is. Szánalmas. És még ezek mondják magukról, hogy mennyivel jobbak a többieknél.

Már éppen hagytam volna, hogy az indulataim eluralkodjanak felettem, s hiába is tűnik a helyzet reménytelennek, nekitámadtam volna Dereknek, ám ekkor a fiú hirtelen megingott a seprűjén és a háta mögé pillantott. Meglepetten meredtem a srácra ám néhány pillanattal később minden világossá vált a számomra. Megérkezett a felmentő sereg Clemi személyében, aki egy kvaffot vágott a nagypofájú Mardekáros hátához, hogy ezzel elterelhesse rólam a figyelmét. Zseniális húzás. A kis monológ, ami lejátszódott a két fél között felettébb szórakoztatóan hatott a számomra, Clemi mindig tudja mivel képes odaszúrni a másiknak, talán pontosan ezért bírom annyira. Nagyon nehezen álltam meg, hogy ne nevessek fel hangosan, ám amikor Derek a barátnőmre förmedt egyből elöntött a düh.
- Mi az pajtás fáj az igazság? Belegyalogoltak az érzékeny kis lelkivilágodba? – vetettem oda gúnyosan mire Derek fogcsikorgatva, s szemlátomást fülig elvörösödve fordult két társa felé.
- Mire vártok még? Hagyjátok, hogy két kis Griffendéles liba ilyeneket mondjon nekem? – durrogta mire a két srác egymásra meredt tanácstalanul. Teljesen komikus jelenet játszódott le a két IQ bajnok között, mind a kettő a másiktól várta a segítséget, olyan képet vágva mintha azt parancsolták volna nekik, hogy mosdassanak meg egy sárkányt. Hol felénk, hol egymásra, hol pedig Derekre néztek, majd vállat vontak és megjelentek Greensfeeld háta mögött.
- Figyeled Clem? A fiúk kezdenek ébredezni. Egész gyorsak ahhoz képest, hogy hárman osztoznak egyetlen pici agysejten, nem gondolod? – pislogtam kuncogva a lány felé, ám ekkor a semmiből váratlanul telibe talált egy átok. Mintha csak előttem robbant volna fel valami hirtelen messzire, sodródtam a többiektől, s csak a pillanatnyi lelkierőmnek köszönhettem azt, hogy meg tudtam kapaszkodni a seprűmben, és nem zuhantam több száz métert. A fülem csengett, s visszhangzott benne a „Reducto” nevű taroló átok.
- Legközelebb vigyázz miket mondasz. – röhögött Derek, miközben a két idióta segédje önelégült vigyort öltött a képére.

Oké, én úgy érzem mindent, elkövettem azért, hogy megőrizzem a hidegvérem, ám úgy látszik minden igyekezetem hasztalan volt. Nem támadtam, szánt szándékkal, reméltem a gnómhadsereg eltakarodik magától, ám lássuk be, ezekkel nem lehet másképp bánni. Ha harc hát legyen harc. Miután sikerült egy kicsit összekapnom magam azonnal pálcát rántottam miközben a seprűmet közelebb irányítottam a kis csoporthoz.
- Relaxo – szegeztem a pálcámat Derekre ezzel szikraesőt zúdítva rá. Persze a két izomagyú gorillájának sem kellett több, míg az egyik felém indult meg a másik Clemit pécézte ki magának.
- Petrificus totalus – harsogta a lány felé küldve az átkát, ám, hogy eltalálta e vagy sem azt már nem láttam, mivel Derek időközben feleszmélt és kiheverte az ellene irányuló támadásomat.
- Ezért még megfizettek. – üvöltötte.

will it kill me to breathe?

Will it kill me to breathe? Not as easy as you think it is Between you and me, I could fake it if I have to I don't break easily I need your council, thick as thieves I have no crime to keep a secret It was hers, it was not mine Well I may be a sinner, But it wasn't me this time

❤ ❤ ❤

Hát mit ne mondjak, amikor végre valahára véget értek az óráim én pedig némi készülődés után szaladtam ide, ki mint valami őrült, hogy végre egy kicsit gyakorolhassak a jó levegőn a lehető legkevésbé sem számítottam arra, hogy szembetalálom magam egy bárgyú Mardekárossal, s annak két eszement segédjével. Nem, még csak fel sem merült bennem ez az eshetőség, épp ellenkezőleg. Nyugalom, békére számítottam 1 – 2 órás edzésre, esetleg arra, hogy talán a kupa közelsége miatt más csapattársam is feltűnik majd a színen, na de ez… Enyhén szólva is belerondított a tökéletes terveimbe. Egyel több ok arra, hogy a Mardekár ház ne tartozzon éppenséggel a kedvenceim közé. Miért van az, hogy mindig a lehető legrosszabbkor bukkannak fel? Van valami beépített jelzőrendszerük vagy mi? Folyton keresztbe tesznek nekem, na jó… legalábbis mindent elkövetnek ennek érdekében ez, pedig kezd borzasztóan az agyamra menni.

A párbaj kitörését követően teljesen szem elől vesztettem Clemencet mivel csak arra tudtam koncentrálni, hogy nekem ne essen bajom. Bár előszeretettel sértegetem, és taposok bele Derek Greensfeeld lelkébe azt az egyet kénytelen, vagyok elismerni róla, hogy párbajozás közben nem alábecsülendő ellenfél. Rengeteg varázslatot ismer, többek közt ártásokat, rontásokat, s bár ezzel nem szeretek kifejezetten villogni mivel rám nézve igen csak kellemetlen a dolog, de tud olyanokat is melyekkel életemben, ez eddig még soha sem találkoztam. Többnyire megnyugtatom magam annyival, hogy ennek az az oka, hogy apuka és anyuka halálfaló s a saját tudásukat plántálták bele kisfiúk elméjébe, ám néha szégyellem, hogy képes meglepetést okozni a számomra. Pokoli gondolat, hogy egy idióta képes túljárni az eszemen, vagy egy váratlan támadást intézni felém. Ez nagyjából olyan mintha csak az egér kergetné a macskát, a vadászt üldözné egy nyúl puskával, vagy mintha a muglik bírnának több erővel és nem mi. Röviden tömören természetellenes, furcsa, és bosszantó.

A gondolataimból egyszer csak a fülem mellett elhaladó sötétkék fénycsóva ráz fel mely egy távoli fába, csapódik miszlikbe robbantva azt ez, pedig mit ne mondjak eléggé megdöbbent, felráz.
- Ésszel fiam! – kiáltottam neki miközben erősebben szorítottam meg a kezemben a pálcát. Ennek aztán már fele sem tréfa, nem abba a szokásos Mardekár – Griffendél csetepatéba csöppentem bele melybe általánosságban sikerül. Nem ez már jóval komolyabb volt annál… ijesztő habár ezt eszem ágában sincs beismerni annak a bufla baromnak. Greensfeeld arcára újabb önelégült vigyor kúszott fel, ám a következő pillanatban mikor felmérte, hogy milyen rútul elbántak két tohonya szárnysegédjével egyből le is lohadt onnan.
- Egyet értek… kár az időt pocsékolni két ekkora szerencsétlenre. Húzunk innen fiúk. – ezzel lejjebb ereszkedett seprűjével a két idióta pedig csak bólogatva követte őt, gyakran hátra pillantva a válluk felett, nem e akarjuk e őket esetleg hátba támadni.
- Ne magatokból induljatok ki fiúk, mi nem vagyunk férgek. – kiáltottam utánuk majd leereszkedtem a földre s seprűmet magam mellé helyezve, elfeküdtem a fűben.

- Huh… hát erre aztán ma nem igen számítottam. – jelentettem ki miközben fél szemmel Clemire pillantottam.
- Most mond meg, van rajtam valami jelzőberendezés, ami cseng ezeknek, a kreténeknek, ha esetleg jó a kedvem vagy épp nyugodt vagyok vagy mi? Mindig a legrosszabbkor tűnnek fel, kezdek ebben némi szándékosságot vélni. – sóhajtottam majd erőt vettem magamon, és felültem.
- Na mindegy, nem hergelem tovább magam ezen. Hogyhogy kijöttél? Te is készülnél a meccsekre? Persze hülye kérdés, a többiek valahogy nem tűntek izgatottnak, és ők nem is jöttek ki, azt hittem tök egyedül leszek. – nem ártana egy kicsit összeszednem magam mivel az előbbi kis incidens eléggé összezavart ezért is beszélek most össze – vissza, érthetetlenül.
- Köszi, hogy közbe avatkoztál. Nem is tudom meddig fajultak, volna még a dolgok, ha te nem jössz és segítesz. Egyre szemtelenebbek ezek a marhák. – miután felkeltem a földről és leporoltam magam, végre valahára egy kissé kitisztult a fejem, s a régi csibészes mosolyom is megjelent az arcomon.
- Gyakorlunk, egy kicsit vagy van más ötleted?