Percy's side of the road to hell - Lils & Albus & Percy

Percy's side of the road to hell - Lils & Albus & Percy Tumblr_lecoevxIln1qe4ty6o1_500

Percy's side of the road to hell - Lils & Albus & Percy 29oiv0o

A szobánk magányában heverészni egy jó könyv társságában egy verőfényes szombat délutánon a világ egyik legcsodálatosabb dolga. A haverjaim valamerre elcsavarogtak, Merlin tudja hová, pedig emlékszem rá, hogy kétszer is elmondták ráadásul mindenáron magukkal akartak cipelni. Nem jött össze nekik… most sem. Régebben emlékszem elég volt felvetni egy gondolatot, mondjuk, hogy menjünk kviddicsezni, vagy iszogatni le Roxmortsba s én az elsők között voltam, akik már szaladtak is a megbeszélt helyre. Bezzeg most… ellustultam. Legalábbis igyekszem minden barátommal ezt elhitetni. Jobb, mint ha a képükbe vágnám, hogy nem aludtam egész éjjel, forgolódtam, rémálmaim voltak s mikor felriadtam egyből az ablak irányába kaptam a fejem, nincs e véletlenül telihold. Gyűlölöm a bizonytalanságot, a rettegést. Jobban felőrli az ember idegeit, mint maga a tény, hogy esetleg az ember fia vérfarkas.

Tessék… már megint ezen gondolkozom ahelyett, hogy kihasználnám a Merlin adta lehetőséget, a békét és nyugalmat, melyet a fiúk távolléte jelent s olvasással foglalnám el magam. Pedig igen érdekes példányra bukkantam az iskolai könyvtárban… Merlope Egerthon – Egyiptom titkai. Feltárásokról, kutatásokról szól, varázslatokról, bájitalokról melyekre ősi tekercseken, véseteken bukkantak. Lenyűgöző. Hogy elkergethessem elmémből a sötét gondolatokat letettem a könyvet az éjjeliszekrényemre majd felkeltem és nyújtóztam egyet. Elcsigázottság, éberkóma ellen tökéletes. Már éppen dőltem volna vissza a könyvem mellé mikor egyszer csak a hátam mögött kivágódott a szobánk ajtaja s valaki lihegve, köhögve sietett be rajta.
- Al… Albus! Na végre! Végre megvagy!
- Én? Én eddig is megvoltam! – fordultam a hang irányába mire az összegörnyedt, levegőt kapkodó Dempsey McLaggennel találtam szembe magam nem kis meglepetésemre.
- Demps? Mit keresel itt? Történt valami? – pislogtam rá izgatottan, mivel a Griffendéles fiúra nem jellemző, hogy beállít csak úgy a Hollóhát klubhelyiségébe, pláne nem a szobánkba így hívatlanul.
- Menekülj Albus! Mentsd az életed! Szökj Azerbajdzsánba, vagy ahová jól esik, de minél előbb!
- Megőrültél? Mégis miről beszélsz?
- A lányok Albus! Meg akarnak ölni!
- Már megint? – sóhajtottam miközben megvakartam a tarkóm. – Ezúttal mit követtem el?
- Percy… beszökött a lányok hálószobájába… És megrágcsált egy csomó ruhát, fehérneműt!
- Micsoda??? De hisz… az előbb még itt volt! Mi a… - pillantottam a kihúzott fiókra melyben általában a kis dög elégedetten fészkelődik, ám ahogy azt Demps szavai alátámasztották, Percy nem volt sehol.
- Basszus. Remek! Csodás! Fantasztikus! – bosszankodtam miközben fel s alá sétáltam a szobánkban, majd hirtelen megtorpantam mikor Dempsey megragadta a pulcsimat.
- Nagyon idegesek a csajok Alb! Ráadásul Nina Halloway azt mondta, kitömi a görényt, mert elege van belőle.
- Azám tegye csak! Meg is érdemli a kis bajkeverő. Egye, meg amit főzött.
- De aztán téged is ki akar tömni öreg.
- Hupsz… Így azért más a szitu. Kösz hogy szóltál. Tudod az utat kifelé. – ezzel köd előttem köd utánam már vágtattam is ki a klubhelyiségünkből egyenesen a Griffendélesek folyosójához.

Lassan mindennapossá vállnak számomra a nagy rohanások, mentegetőzések, életveszélyes fenyegetések melyeket mind a kis hiperaktív, kleptomániás bajkeverőnek köszönhetek. Fogalmam sincs, mihez kezdhetnék vele, ő pedig tisztában is van ezzel a ténnyel. Ch… még hogy az állatok csökkent agyi kapacitással rendelkeznek. Én hülye bedőltem holott sejtenem kellett volna, hogy ha egy görény okosabb mint egy Mardekáros akkor az nem reménytelen eset. Én szegény balga lélek, miért nem kapcsoltam előbb? Mihelyst megérkeztem a Kövér Dáma portréja elé szembesülhettem a ténnyel, miszerint a lányok tényleg eléggé morcosak lehetnek. Csukott ajtón keresztül is kihallatszott amint azt kiabálják, hogy megölnek, vagy legalábbis megnyúznak élve! Szenzációs! Ha így folytatom sosem lesz csajom, mert Percy tesz róla, hogy minden lány megutáljon. A Dáma nem túl kedves pillantással fordult felém mire észbe kaptam.
- Mit ácsorogsz itt? Te nem vagy Griffendéles!
- Tu… tudom kedves Dáma, de… a húgommal kell beszélnem!
- Jelszó nélkül nem mehetsz sehová, ismered a szabályt!
- De… de én asszem tudom a jelszót. Öööö… Hózentróger!
- Bemehetsz! – ezzel az ajtó feltárult előttem én pedig vettem egy utolsó mély levegőt mielőtt beléptem volna a háborús övezetbe. Megigazítottam a fölsőmet és lesimítottam a hajam mielőtt beléptem volna a klubhelyiségbe ahol a húgom Lily épp Percyt szorongatta néhány lány társaságában.
- Khm… szép napot a hölgyeknek! Csak a görényemért jöttem… Erre találom? – oké ez hülye kérdés volt. Igyekeztem bevetni sármos mosolyom, csak, hogy ne haragudjanak rám ennyire, ám ettől csak még szerencsétlenebbnek éreztem magam.
- Intézd el Lily! Ahogy megbeszéltük! – veregette meg egy szőke hajú lány a húgom vállát majd felhúzott orral a kis csapat távozott is a hálókörletük irányába.
- Ajjajj!... Most vagyok csak bajba igaz Lils?

Percy's side of the road to hell - Lils & Albus & Percy X4m4j4

STATUS;; complete
LYRICS;; Highway to Hell, AC/DC
TAG;; Lils
OUTFIT;; this
WORD COUNT;; 727
OTHER;; sorry tesó, hogy csak most.

TEMPLATE MADE BY La-La-Lia FROM CAUTION 2.0 !

Percy's side of the road to hell - Lils & Albus & Percy Hearts3

Percy's side of the road to hell - Lils & Albus & Percy Tumblr_lxr0ww93PU1qdqz7wo1_500

A mai nap is teljesen úgy indult mint az összes átlagos szombati napom, amióta itt élek. Felébredtem, letusoltam, felöltöztem, megreggeliztem, majd nekifogtam olvasgatni.
Olvastam egy darabig, de sehogy sem tudta lekötni a figyelmemet, semmi könyv. Egész végig csak azon agyaltam, hogy mégis mihez kezdjek, azzal a helyzettel ami Jake és köztem van kialakulóban. De sajna nem volt túlzottan sok időm ezen rágódni, mert hatalmas sikongatásra és ordítozásra lettem figyelmes. Mindenhonnan csak hangos morgás, kiabálás és sikongatás szűrődött be a hálómba. El sem tudtam képzelni, hogy mégis mi a fene lehet az amitől ennyire felbolydultak a lányok ameddig meg nem hallottam, a Potter nevet.
~ Na nem! Ezt nem hiszem el. ~ morgolódtam magamban, miközben kisétáltam a klubbhelységbe.
- Mégis mi folyik itt? – kérdeztem a lányokat, mint aki semmiről semmit nem tud.
- Mégis mit gondolsz Lily? A bátyád flúgos görénye beszökött és megrágcsált majdnem mindent. Egy csomó fehérneműt meg mindent. – morgott az egyik csoporttársam, miközben lóbált egy pólót amiből Percy egy jó nagy darabot kirágcsál.
Hát ez már tényleg nem igaz. Az a kis szörcsomó, mindenki életét megkeseríti.
- Nálam még nem járt. Úgytűnik megtanulta, hogy velem és Éjféllel nem jó újathúznia. – feleltem kicsit zavarban, miközben megpillantottam Percy-t aki eszeveszett őrült módjára menekült az őt kergető dühöngő lányok serege elől.
Ahogy engem megpillantott, egy hirtelen irányváltoztatás után gyorsan odaszaladt hozzám és belekapaszkodva a nadrágom száráb, felszaladt rám.
- Lily! Ha a bátyád nem neveli meg azt a szemét kis dögöt én, Merlinre esküszöm, megnyúzom mind a kettőjüket. – vágta a fejemhez egy Cassandra nevű lány.
- Csajok nyugi, azért annyira nem lehet rossz a helyzet. – néztem rájuk bizakodóan, majd amikor egyre több dühös szempárral találtam szembe magma hátrébb léptem egy lépést és én is dühös pillantást vetettem a kezemben eltelepedett Percy-re.
- Most még kap egy utolsó esélyt mind a kettő, de ha nem tudsz hatással lenni a bátyádra akkor elfogjuk érni, hogy ez az év legyen mindenidők legrosszabb éve. És azt is hogy azt a dögöt, kitiltsák az iskola falai közül. – vágta rá kissé talán túl agresszíven, Miranda Costev.
Na erre most mégis mit mondhatna az ember? Nem mondhatom, hogy semi közöm ahhoz a kis görényhez, hiszen csak a testvérem “kis kedvence”. Úgyhogy igent kellett mondanom.
- Rendben van, mindent megteszek az ügy érdekében, és tényleg ne haragudjatok. Percy csak… Percy. – mondtam egy kicsit tanácstalanul, de ahogy ez kimondtam, az előbb emlegetett Albus Perselus Potter is betoppant a Griffendélesek hálókörletébe.
- “Khm… szép napot a hölgyeknek! Csak a görényemért jöttem… Erre találom?” – kérdezte kicsit poénkodva.
Albus, ezt most ne! Ebben a pillanatban nincs helye ilyen viccelődésnek.
- “Intézd el Lily! Ahogy megbeszéltük!” – veregette meg vállam Cassie, majd felhúzott orral a kis csapattal egyetemben távozott a hálókörletünk irányába.
- “Ajjajj!... Most vagyok csak bajba igaz Lils?” – nézett rám félősen és zavartan a bátyám.
- Még hogy bajban? Az nem kifejezés. A csajokat alig lehetett leállítani. – válaszoltam neki egy kicsit haragosan.
Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy nem tud parancsolni Percy-nek. Hála Merlinnek, hogy Éjfél nem ilyen rossz. Ő sokkal inkább eleven és játékos, ahogy az egy kismacskához illik. De ez a kis enyvesmancsú, szőrcsomó más. Egy bizonyos pontig tényleg aranyos és jópofa, ez a mai húzása igazán kiverte a biztosítékot mindenkinél.
- Jobban járnál ha vennél neki egy csengettyűs nyakörvet. – mondtam egy cinkos vigyorral mialatt a kezébe nyomtam Percy-t.

TAG; Albus Perselus Potter
STATUS; Complete!
WORD COUNT; 550
OUTFIT; here!
NOTES; nop
CREDIT;
template made by paty @caution

Tisztában vagyok vele, hogy nem volt éppenséggel a legjobb ötlet részemről ilyen slamposan beállítani egy csapat feldühödött lány közé s ráadásul valami idióta szöveggel előállni, de most először bevallom őszintén berezeltem… oké… ez így nem annyira pontos és nem is vall egy Potterre, de a tény az, hogy Percy ezúttal túl messzire ment. Nem csodálom, hogy a lányoknál betelt a pohár, én sem volnék elragadtatva, ha egy reggel arra kellene ébrednem, hogy egy kis szőrcsomó megcsócsálta az alsónadrágjaim egy részét, lyukat harapott volna a zoknijaimba majd, pedig mint aki jól végezte dolgát elfeküdne egy kisebb halmon s elégedetten, heverészne. Pofátlanság… nem is értem, kitől tanulhatta. Csak arra tudok gondolni, hogy, nyaranta amikor otthon vagyunk James van rá rossz hatással, végtére is ez az egyetlen logikus magyarázat nemde? Emlékszem egyszer megkértem a bátyámat, hogy vigyázzon a kis dögre, míg én elkészítem a beadandó házimat rúnaismeretre, néhány órával később, pedig amikor átmentem érte James szobájába, hogy visszavegyem az ágyon, heverésztek mind a ketten és khm… Finoman szólva is árgus szemekkel bámulták a lenge öltözetű Cynthia Robbins… James egyik régi csajának fényképét. Talán emiatt indult meg Percy a lejtőn, s fejlődtek ki felettébb perverz hajlamai… Jó lenne már a végére járni az ügynek mielőtt máglyahalált, halok a kis rosszcsont miatt.

Miután a többiek kifáradtak a klubhelyiségből, Lilyvel pedig kettesben maradtunk… jobban mondva hármasban mivel Percy is, velünk maradt megpróbáltam kipuhatolni a magam igen csak béna módján mekkora is lehet ezúttal az okozott kár. Épp ahogy számítottam nem csak a lányok, de Lily is elég pipa volt rám… ránk. Szerencsétlen nem először kénytelen miattunk tartani a hátát s hallgatni puffogó barátnői panaszáradatát. Borzasztóan szégyellem a dolgot, de hát mégis mi a frászt tehetnék? Van egyáltalán olyasmi, amit ez eddig még nem próbáltam ki? Aligha hinném…
- Tudom Hugi… én csak a vihar végére értem ide, biztos vagyok benne, hogy a fúriahad előtte százszor rosszabb volt… köszönöm mindenestre, hogy nem hagytad nekik, hogy élve megnyúzzák ezt a kis enyves mancsút. – pillantottam korholóan a görény felé, aki egyből behúzta a nyakát.
- Ne is próbálkozz… Ezúttal túl mentél minden határon! Várj, csak míg kitalálom, mi legyen a büntetésed Merlinre esküszöm, tanulni fogsz belőle! – úgy tűnt Percyt igen csak megrémítette a helyzet, mivel minden erejével azon volt, hogy elrejtőzhessen a húgom karjai között. Na még mit nem!

- Csengettyűs nyakörvet? – kaptam fel a fejem Lily szavaira, miközben ledobtam magam egy kényelmes fotelba.
- Nem, azt hiszem, ez nem lenne túl jó ötlet, tekintve, hogy a kis szerencsétlen örömét leli abban, ha éjnek évadján a Roxfort folyosóin rohangálhat velem a nyomában. Más sem hiányozna, mint, hogy még csörögjön is. Nem csak a festmények és a szellemek lennének kiakadva, de még a tanárokat is felverné akkor, aztán pedig igazán, jaj nekem… - sóhajtottam miközben átvettem tőle a kis szőrcsomót aki még mindig reszketett a félelemtől.
- El tudod képzelni a jelenetet, ahogy mondjuk Sinistra professzor félálomban, mamuszban, hálóköntösben kibattyog a folyosóra és szembe találja magát velünk? Vagy ami mondjuk még ennél is rosszabb… Cassian prof. Aznap ütne is az utolsó óránk. – nyelek egy nagyot majd a plafont kezdem tanulmányozni.
- Őszintén… arra is gondoltam már… hogy mi van akkor… és most ne nézz hülyének, de… szóval mi van akkor, ha Percy magányos? Hiszen tulajdonképpen egész álló nap egyedül van, amikor épp nem viszem magammal órára, vagy nem játszom vele, így pedig az egyedüli időszak, amikor úgy érzi, ráérek az az éjszakai órákban, van. Talán nem volt túl jó ötlet ide hoznom őt… Nincs semmiféle társasága, így pedig csak pusztít és gyűjti számomra a „jóakarókat”. – tanácstalanul megvakartam a tarkómat majd pedig lepillantottam az ölemben remegő kis lényre.
- Mit gondolsz húgi… lehet hogy… csajt kéne neki találni? – ó te szentséges Merlin, ez de hülyén hangzott. Még magamnak sem vagyok képes ilyesmit intézni, most pedig inkább a görényem szerelmi életével akarok foglalkozni??? Kész, most már hivatalosan is, elment az a maradék eszem is.

STATUS;; complete
LYRICS;; Highway to Hell, AC/DC
TAG;; Lils
OUTFIT;; this
WORD COUNT;; 642
OTHER;; ismét csak bocsánat :$

TEMPLATE MADE BY La-La-Lia FROM CAUTION 2.0 !

Tisztára úgy éreztem magam mint egy hülye sorozatban. Csak éppen itt nem én voltam az esetlen és kissé ügyetlen kistestvér. Itt pont az ellenkezője voltam, és ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor már nem most először húzom ki a csávából, pláne nem Percy miatt.
Vicces, aranyos, talán még egy kicsit szeretgetni való is, de a látszat mint olyan sokszor, most is csal. Percy maga a megtestesült rosszaság. Nem elég, hogy rettenetesen eleven, de ráadás képen még perverz is, és ez nem kis mértékben a legidősebb Potter fiú, James Sirius Potter számlájára írható.
A bátyuskám sok mindenben hasonlít apára, talán sokszor már nagyon is, de hogy az ilyen hajlamait honnan örökölte az már tényleg rejtély. De minden esetre nincs jó hatással Percy-re és ez tény és éppen ezért is tartom minél messzebb tőle az én kis hercegnőmert. Mert a végén még belőle is valami elfuserált perszónát csinálna. Na de azt már nem, az már túl sok lenne.
De visszakanyarodva Albushoz, néha őt sem értem. Annyira jóképű és humora is van, egy csomó lány odáig van érte, de ő mindig belekeveredik valamibe, ami miatt nem biztos, hogy jó benyomást tesz az emberekre. Most meg ráadásnak még Percy is folyamatosan kibabrál vele. Én már rég hazaküldtem volna a rosszaságot. De ők ketten annyira össze vannak nőve mint az ikrek.
~Lehet hogy Albus előző életében görény volt? ~ futott át az agyamon a gondolat, aminek hatására majdnem hangosan elnevettem magam.
- Nem Percy miatt csináltam. Legalább is nem csak miatta. Tudod, jobban is odafigyelhetnél rá. – dorgáltam meg egy kicsit a bátyámat.
Elvégre ha valaki felelőséget vállal egy állatkáért akkor azt be is kell tartania, és szigorúan gondját kell viselnie.
- El kell, hogy keserítselek, neked már így is nagyon necces. Volt olyan lány az előbbi felbőszült tömegben aki azt mondta be fog panaszolni az igazgatónál. – mondtam kissé elgyötörten, miközben lehervadtam mellé a másik kényelmes fotelbe.
Nagyon imádom a testvéremet, de a dolgaival én sem tudok mit kezdeni. Bár ha elkerülne az iskolából akkor biztos nem lennék boldog, sőt nagyon lehangolna a dolog, de nem tehetnék ellene semmit. Ha meg kell történnie akkor úgy is meg fog történni.
De a következő pillanatban amit mondott egy kicsit elgondolkoztatott. Tényleg lehet abban valami amit mond? Hát sosem lehet tudni, de talán, ha….
- Végül is lehet benne valami. De nem hiszem, hogy…. Bár,… várj csak! Azt hiszem, a múlt héten olvastam valamelyik könyvben. Hogy is volt…. – gondolkoztam el egy pár pillanatra a varázsigén, majd amikor eszembe jutott, hangosan Albus tudtára is adtam amire készülök.
- Szóval mi lenne, ha használnánk egy kis segítséget. Mint azt már az előbb is mondtam, találtam egy bűbájt a múltkor és szerintem ez most éppen jól jönne nekünk. Hallottál már a Legilimens bűbájról? – néztem rá kérdőn és kíváncsian, hogy mégis mit sejthet arról amire készülök.

TAG; Albus Perselus Potter
STATUS; Complete!
WORD COUNT; 463
OUTFIT; here!
NOTES; nop
CREDIT;
template made by paty @caution

Elhallgatva Lilyt kénytelen vagyok rájönni arra, hogy az ügy jóval komolyabb annál, mint arra az elején számítottam. Persze tisztában voltam azzal, hogy a lányok most elég zabosak rám, ahogy azzal is, hogy nem lesz egy séta galopp megenyhítenem őket, ám, hogy az egyik már azon töri a fejét, hogy bepanaszoljon a dirinél arra azért nem gondoltam, volna. Hihetetlen… ekkora ügyet csinálni egy „kis” botlásból. Oké.. több kis botlás de a károk sosem voltak túl nagyok, egy reparoval többnyire helyre is lehetett hozni őket. Amikor másabb volt a helyzet, mondjuk a kisebbek megdézsmált édességtartalékairól volt szó még akkor is könnyedén el tudtam simítani a dolgokat, elég volt csak lemennem Roxmortsba és egy jóval nagyobb adaggal visszatérni mint az eredeti mennyiség volt. Nem értem én ezt az egészet…
- Panaszoljon, ha annyira akar. – vontam vállat kissé elkeseredetten.
- Legfeljebb megy egy újabb levél anyunak, aki felszívja magát és ír nekem. Nagy ügy, már megszoktam… - sóhajtottam gondterhelten miközben továbbra is az ölemben reszkető kis dögre pillantottam. Őszintén megvallva fogalmam sincs miért nőtt ennyire a szívemhez Percy, de tény, hogy nagyon ragaszkodom hozzá. Ő az én parányi kis bűntársam, akinek olykor – olykor kiönthetem a szívemet, és akiről biztos vagyok, hogy soha senkinek nem fog árulkodni róla. Bár értelmes választ többnyire nem kapok tőle, mégis jól esik, hogy valakinek kiadhatom magam. Tudom, tudom… szánalmas.

Bár egy kissé cikinek éreztem, hogy pont Lilynek vetem fel a teóriámat a görényem szerelmi életének hiányosságairól, ám jobb ötlet ezúttal már egyszerűen nem jutott az eszembe. Ki mással filózhatnék ezen, ha nem vele? Végtére is a húgom. Én meghallgatom az ügyes bajos fiú gondjait, ő hallgassa meg a görényem. Ha már egyszer lányokkal nem akad ilyen jellegű problémám…
- Szóval olvastál valamit… miért is nem lepődöm meg hugi? – villantottam felé egy szemtelen vigyort. – Valamiért te mostanában folyton a könyvtárban lebzselsz… talán csak nem a miatt a Hunter gyerek miatt? – tettem fel a kérdést csak úgy mellékesen, mert igen bizony hozzám is elérnek azok a fránya pletykák, melyek az iskolában keringenek. Figyelmesen hallgattam, ahogy a húgom előadja a „lopott holmit” majd a gondolatmenete végén nem bírtam megállni, halkan felnevettem.

- Hogy hallottam e? Nem Lily… heted éves létemre még életemben nem hallottam erről a bűbájról. – ironizáltam ám egy csepp bántó szándék sem volt a hangomban.
- Tudod húgi alapjáraton nem, volna rossz ötlet, de komolyan, ám erről a bűbájról gondolom, mikor olvastad azt is, megtudtad, hogy eleve 6. – os tananyag s ráadásul igen csak kevés boszorkány és varázsló képes magas szinten űzni. Természetesen egy görény gondolatai közé férkőzni nem hinném, hogy nagy dolog lenne, ám beismerem neked, talán még nekem is gondot okozna elsőre. Régen próbálkoztam már ezzel. Apa megtiltotta, amikor egyszer rajta kapott, hogy James gondolataiba igyekeztem belepillantani. – vágtam ártatlan képet néhány pillanatra, ám aztán ismét csak feltűnt a képemen a már jól ismert vigyorom. Anyu szerint Fredtől és Georgetól örökölhettem valahogy a „rosszaságom”.
- Arra gondoltam, hogy megkérdezem néhány emberkétől akik mindenkit ismernek a suliban, hogy hátha ismernek e olyan tanulót akinek szintén görénye van. Próba cseresznye. – vontam meg ismét a vállam, Percy pedig szemlátomást kezdett megnyugodni.
- Te… borzalom. Tanulj már meg viselkedni, mert sosem csajozom be különben. – simogattam meg.
- Na, de… ha már témánál vagyunk… mesélj csak Lils a te öreg bátyádnak… hogy is állsz te pasi téren? A roxforti hírverő sok mindent zeng rólad, de engem a frankó érdekelne…

STATUS;; complete
LYRICS;; Highway to Hell, AC/DC
TAG;; Lils
OUTFIT;; this
WORD COUNT;; 555
OTHER;; Razz

TEMPLATE MADE BY La-La-Lia FROM CAUTION 2.0 !

Annyira nem szeretem amikor ennyire félvállról vesz mindent. Ő is tudja nagyon jól, hogy nem ennyire egyszerű a dolog, de hogy beismerje, hát az nem az ő asztala.
- Tudod nagyon jól Albus, hogy nem szeretem, ha így viselkedsz. Biztos vagyok benne, hogy meg tudom velük beszélni a dolgot. – mondtam egy halvány bátorító mosollyal.
Tudom, mennyire nehéz neki, hiszen Imádja Percy-t de lényegében ő ennek az egész hercehurcának az okozója is. Szóval nem egyszerű a bátyám dolga, hogy mihez is kezdjen.
- Jaj hagyjál már te is ezzel Albus. Szeretek olvasni. Ennyi az egész. – válaszoltam az én bátyusom szavaira, miközben egy kicsit durcás arcot vágtam hozzá.
Miért kell ebbe az iskolába ennyi pletykásnak járni? Hát komolyan nem értem. Merllin szerelmére valaki segítsen!
- Ami pedig azt illeti, Jake mostanában nem nagyon jár könyvtárba. – fejeztem be egy kicsit huncut mosollyal az arcomon.
Albus hiába a bátyám, néha úgy érzem, mint ha két külön bolygóról érkeztünk volna. Néha annyira cinikus és humortalan tud lenni, máskor meg, mint ha kicserélték volna. Egyszerűen nem lehet követni a hangulatingadozásait. Pontosan úgy, mint a következő mondandója után is.
- Jól van na. Csak megkérdeztem, mert nálad sosem lehet tudni. – cukkoltam egy kicsit, hogy oldjam az előző hangulatot, meg azért is mert látom rajta mennyire bántja Percy helyzete.
Erről az egész dologról nem tudtam, amit most kifecsegett, de ezek alapján tényleg igaza lehet abban, hogy kitől örökölte a rosszaságát Albus.
- Én ne tudnám ezeket? Ugyan már Albus. Szinte a kisujjamban van az összes eddig tanult dolog, amit az eddigi éveim alatt itt tanultam. Szerintem nagyon kevés olyan dolog van amivel meg tudnál lepni ilyen téren. - nevettem rá vidáman.
- Ez nem is olyan rossz ötlet. Talán szerencsével jársz és akkor kevesebb gondod lesz Percy-vel. – mondtam, miközben megsimogattam a kis szőrgombóc buksiját. Akit eközben éppen megdorgált a gazdája.
- „Te… borzalom. Tanulj már meg viselkedni, mert sosem csajozom be különben.” – szidta meg játékosan a kis rosszaságot a bátyám, majd ismételten felém fordította minden figyelmét, és újra a Jake üggyel hozakodott elő.
- Jaj Albus. Ez az egész annyira fura. Mindenki azt hiszi, hogy szerelmesek vagyunk egymásba, meg minden, de ez hülyeség. Tényleg többet érzek iránta, mint egy sima barát iránt. De Akkor is, ez nem szerelem. Ő a legjobb fiú barátom. Nem fogom ezt hilmi kislányos hóborttal elrontani. – meséltem el neki bizalmasan a dolgaimat Jake-kel, miközben végigsuhantak előttem a Jake-kel töltött pillanatok emlékképei.

TAG; Albus Perselus Potter
STATUS; Complete!
WORD COUNT; 384
OUTFIT; here!
NOTES; nop
CREDIT;
template made by paty @caution

Az igazat megvallva egy kicsit örülök neki, hogy sikerült a témát elterelnem Percyről mivel egy kissé már kezdett kellemetlenné válni számomra a tény, miszerint bár a görényem silány szerelmi életet él, még mindig több tapasztalata van a lányok terén, mint nekem. Persze igaz volt már barátnőm, ám mióta vége lett a kapcsolatunknak nem csak, hogy keserű emlék a számomra, de azóta valahogy képtelen voltam ismét bedobni magam. Miért van az, hogy az ember bár sikeres lehet az élet számtalan egyéb területén, ám pont abban, amiben igazán szeretne jó lenni egy, két lábon járó csődtömeg? Mit csődtömeg? Természeti katasztrófa. Égi csapás… Gáz is visszaemlékezni például arra, hogy tavaly második félévben kinéztem magamnak egy hugrabugos leányzót, aki velem egy idős volt, ám hosszú ideig képtelen voltam elhívni, randizni. Mindig tök jól ki találtam mit fogok neki mondani, ám amikor akcióba kellett volna lépnem valahogy… nem ment. Hol a hangom ment el, hol a pulcsimat öntöttem le, hol egy tanár szakított félbe, hol pedig egy haverom jelent, meg aki képes volt a leggázabb sztorikat elmesélni rólam pont az előtt a lány előtt. Szánalmas nem igaz? Na de nem is én volnék Albus Potter ha végül nem vettem, volna erőt magamon, és nem hívtam volna le a csajt Roxmortsba egy kellemes sétára. Amin igen csak megdöbbentem az az volt, hogy igent is mondott és tényleg lejött velem, ami pedig feltette az I – re a pontot az az, hogy jól is éreztük magunkat egymás társaságában. Minden tökéletesen alakult egészen addig, míg fel nem bukkant a színen James Sirius „nekem mindig éppen az kell, amit nem kaphatok meg” Potter akinek elég volt egy mosolyt villantania a csajra a az máris lapátra tett érte. És miért? Mégis miért? Hogy aztán 2 héttel később vigyorogva a képembe vágja azt, hogy 2 nappal később megfektette a csajt, azóta pedig nem is nagyon foglalkozott vele. Jó mi? Én az abszolút mákos. Most, hogy végre a második leghíresebb Potter sem rontja az esélyeimet a lányoknál felbukkant egy kisebb, mégis jóval nagyobb probléma a színen. Percy. Sosem lesz már vége a pechszériámnak? Vajon mit követhettem el előző életemben, amiért Merlin erre a sorsra kárhoztatott? Talán tömeggyilkos voltam? Vagy hamis tangóharmonikás? Áh… mindegy is.

Figyelmesen kezdtem hallgatni a húgomat, ám amikor vázolta előttem a problémáját nagyjából úgy meredhettem rá, mint kannibál a fehér kenyérre. WTF??? Lily komolyan képes pont velem beszélgetni ilyesmiről? Persze nem azt mondom, ez tök jó meg minden, hiszen testvérek vagyunk és a jelek szerint igen csak szoros a kapcsolatunk, ám mégsem vagyok anyu vagy az egyik barátnője… Úgy tudtam a lányok inkább egymással, szoktak trécselni ilyesmiről és a fiúkat abszolút lámának, nézik e téren.
- Hmm… tudom, miről beszélsz… - és igen, megszólalt a szakértő. Gratulálok Albus.
- Mármint… hidd el, tudom milyen az, amikor a roxforti hírverőnek hála felnagyított hírek kapnak szárnyra rólam… vagy egy lányról, akire szimplán csak ráköszöntem a folyosón. Az emberek szeretnek mindig mindenbe többet belelátni annál, mint ami valójában. – vakartam meg a tarkóm zavartan a gondolatmenetem nagyjából felénél.
- Jól is teszed, hogy nem lépsz semmit. Ha igazán jó barátok vagytok kár is lenne kockáztatni olyan érzések miatt amik csak jönnek mennek. Ne érts félre most nem lekislányozni, akarlak… de kb a te korodban kezdik el a lányok megtapasztalni milyen érzés belezúgni valakibe, éppen ezért nem kell rögtön az első ilyen alkalommal, teljes testsúlyoddal beleesni az illető srácba. – na remek, pont én magyarázok a húgomnak? És ilyeneket? Azt hiszem, kezdem elveszíteni maradék férfiúi mivoltomat is.
- Könyörgöm. – nyöszörögtem keservesen, kérlelően pillantva Lilyre. – mentsd meg a maradék tartásom és dobj be valami új témát mielőtt valaki, meghallja, miről beszélgetünk és megajánlja, hogy kölcsön adja nekem a szoknyáját…

STATUS;; complete
LYRICS;; Highway to Hell, AC/DC
TAG;; Lils
OUTFIT;; this
WORD COUNT;; 602
OTHER;; nagyon nagyon szégyellem magam, hogy csak most ill. hogy olyan lett amilyen. az energiaital tehet róla én tudom :$

TEMPLATE MADE BY La-La-Lia FROM CAUTION 2.0 !

Őszintén szólva, fogalmam sincsen róla, hogy milyen úton kanyarodtunk el Percy-től és ettől az egész kalamajkától az én Állítólagos szerelmi életemig, de nem is ez számít. A lényeg, hogy a dolgok megváltoztak és én is. Akármennyire is szeretném, ha nem pletykálnának rólam, de mégis megteszik. Ahhoz pedig, hogy tisztázzam az igazamat, nem tehetek mást, mint elmondom az igazat. Most pedig történetesen Albus-nak, mivel rajta kívül most úgy sincs itt senki, és amúgy is a bátyám.
Jó az tény, hogy mi csajok nagyon szkeptikusak vagyunk ilyen ügyekben a pasikkal, de ez nem olyan, hú de nagy titok, hogy ne mondhatnám el neki. Ha már ott tartanék, hogy mondjuk, az intim magánügyeimről lenne szó, akkor minden bizonnyal nem vele beszélgetnék ilyenekről.
- Tudod bátyus, az a nagy helyzet, hogy szerintem mind a ketten totál bénák vagyunk ebben az egész kapcsolat dologban. – mondtam kissé elgondolkodva, miközben elkezdtem egy göndör tincsemmel babrálni.
Valahogy azt érzem, hogy az összes szerencsés és mázlis gén, ami a párkapcsolati dogokat illeti azt mindet elhalászta előlünk James. Neki minden annyira könnyen megy. Nem kell vacillálnia, titokban epekednie valaki után. Hogy mennyire irigylem ezért.
- Mind ez szép és jó, de néha akkor is idegesítő tud lenni. Legszívesebben leordítanám mindenki fejét aki terjeszti a hülyeségeket. – keltem ki egy csöppet magamból.
Aki ismer, az tudja, hogy nem vagyok az a hirtelen haragú, de ha egyszer valaki felbosszant annak akkor vége. Na jó, csak képletesen, de akkor is. Miért nem tud mindenki a saját portáján söprögetni?
- Jake és én tényleg nagyon jóban vagyunk, de akkor is ott van az a kis plusz, amit mind a ketten érzünk. Amúgy meg egyelőre, nem szeretnénk, ha bármi több lenne ebből az egészből. Majd az idő mindent megold. legalább is anya mindig ezt mondja, és azt hiszem, most ebben a helyzetben tényleg igaza van. – mondtam kicsit elgondolkodva.
Mennyivel könnyebb lenne, ha anya itt lehetne velem és segítene eldönteni mit is kellene tennem ebben a helyzetben. Nem könnyű az már egyszer biztos, de lassan meg kell tanulnom, boldogulni egy magamnak is.
- „Könyörgöm, mentsd meg a maradék tartásom, és dobj be valami új témát mielőtt valaki, meghallja, miről beszélgetünk és megajánlja, hogy kölcsön adja nekem a szoknyáját. – nyöszörögte Albus amitől nekem egyből nevethetnékem támadt.
Ennyire kellemetlen lenne neki beszélgetnie ezekről a témákról? Na szépen vagyunk. De végül is megértem, mert ha mondjuk nekem kellene a fiús dolgairól beszélgetnem vele, akkor én is biztos furán érezném magam. szóval inkább hagyom is a dolgot és felvetem a szünetre tervezett kis kirándulásunkat.
- Jól van. Akkor új téma… Jaj képzeld nem is mondtam. Az őszi szünetben megyünk a Quidditch kupára. Austin, Hugo, Clemence, Shanessa és én. Már alig várom. – szaladt fülig a szám és újból vidáman kezdtem társalogni a bátyámmal.

TAG; Albus Perselus Potter
STATUS; Complete!
WORD COUNT; 454
OUTFIT; here!
NOTES; nop
CREDIT;
template made by paty @caution

Alapjáraton mindennél jobban gyűlölök gyengének, kétségbeesettnek látszani a testvéreim, különös képpen Lily előtt mivel ilyenkor állandóan csorbát szenved a bölcs, okos, erős, felelősségteljes báty képe melyet igyekeztem kialakítani magamról ám, lássuk be minden ember esendő, mindenkinek megvan a maga gyengepontja, kriptonitja ha úgy tetszik, ami még szerencsétlen Supermannel is eléggé kicsesz időről időre. Hát esetemben az egyik ilyen gyengepont a „szerelmi élet” a másik pedig… nos az egyelőre maradjon az én legsötétebb titkom. Óhatatlanul is egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el az ajkaimat mikor Lily végül csakugyan elterelte a témát, ám amikor meghallottam, hogy miről is, van szó enyhén szólva is leesett az állam.

- Mit mondtál??? – döbbentem le. Nem csak amiatt, hogy a húgom kijut arra a kviddics kupára, amire már én is jó ideje készülök, ám mégsem tudok elmenni az előttem álló R.A.V.A.SZ vizsgákra való tanulás miatt, de önmagában a tény, hogy a szüleim elengedték, néhány diákkal, szülők, felnőttek nélkül, egy hatalmas eseményre, amin bármi megtörténhet…
- Hugi neked teljesen elment az eszed? És anyuéknak is??? Komolyan elengedtek titeket egyedül, felvigyázó nélkül? Ezek tényleg nem gondoltak bele abba, hogy micsoda zűrzavar alakulhat ki a meccsen, ha megint lecsapnak a halálfalók?? És egyáltalán… túl fiatalok vagytok még ehhez… oké persze Austin talán nem, de nem hiszem, hogy tudna rátok vigyázni. – puffogtam miközben felkeltem a helyemről, majd pedig járkálni kezdtem fel s alá a klubhelyiségben.
- Hihetetlen… 3 lány, 2 fiú, egyedül… oké persze Hugoról nem gondolok rosszat… de mi van akkor, ha Austin bepróbálkozik nálad? Remélem külön sátrakat, visztek és vigyázol magadra… - jesszus kezdek olyan lenni, mint Molly nagyi! Oké Albus most állj le mielőtt nem csak Lilyt hergeled fel, de még a rossz Weasley szokásokat is elsajátítod. Vettem egy mély levegőt, majd megtorpantam a szoba közepén, tekintetemet pedig Lilyre szegeztem.

- Bocs… túlestem az első sokkon, de már jól vagyok. Nem lesz több kifakadás. – erőltettem magamra egy halvány, tipikus „Albus sajnálja, hogy hülye volt” vigyort. Közelebb léptem hozzá, majd miután Percyt letettem a fotelbe átöleltem a húgomat és egy puszit adtam a homlokára.
- Tudod, hogy szeretlek… nagyon félek attól, hogy bajod eshet. Mi lesz velem, ha bármi történik veled? Ki fog meggátolni abban, hogy nyaranta ne nyírjam ki otthon Jamest amikor nagy a szája? – bár ezt sosem hangoztattam, mert féltem attól, hogy emiatt nyálasnak, túl érzékenynek, gyávának tartanának otthon, de most, amikor a halálfalók még aktívabban követik el galádságaikat, még több haláleset történik, különösen rettegek attól, mikor döntenek úgy, hogy ártanak valamelyik családtagomnak. Ha nem is apának, de anyunak, a testvéreimnek, vagy más rokonomnak pusztán csak azért, hogy bosszút állhassanak apán, amiért végzett Voldemorttal. Szégyen vagy sem, egyre többet foglalkoztat a gondolat. Talán csak azért, hogy ezzel is eltereljem a figyelmem a másik problémáról… mely azóta sem hagy rendesen élni…
- Érezd jól magad tesó… de vigyázz magadra. Tudom, hogy képes vagy rá, de akkor is… féltelek. Na de mindegy nem nyaggatlak tovább, mindenesetre ne feledkezz meg jó öreg bátyádról, sem ha arra jársz, szerezz nekem egy ír sálat, kérlek, és mindent mesélj majd el.

STATUS;; complete
LYRICS;; Highway to Hell, AC/DC
TAG;; Lils
OUTFIT;; this
WORD COUNT;; 499
OTHER;; kicsit rövid lett bocsi Sad

TEMPLATE MADE BY La-La-Lia FROM CAUTION 2.0 !

Egy dolgot mindennél jobban tudok Albus-ban értékelni, és ez az, hogy szereti fent tartani a látszatot. Mondjuk az már nézőpont kérdése, hogy miben kell így tennie. Meg persze adódnak olyan helyzetek is amikor nem csak rajta múlik, hogy tudja e tartani a látszatot hanem máson is, jelen helyzetben éppen rajtam. Így aztán mint jó testvér, szépen más vizekre tereltem a beszélgetésünket.
A téma pedig a Quidditch kupa volt. Mi más is lehetne, hiszen már annyira be vagyunk zsongva mindannyian, hogy az leírhatatlan. Főleg mivel a kedvenc csapataink fognak egymás ellen játszani. Így a kellemest a hasznossal alapon el is leshetünk egy-két trükköt a nagyoktól. de arra nem gondoltam volna, hogy Albus ettől a hírtől teljesen begőzöl. pedig legnagyobb meglepetésemre pontosan ez történt.
- Hékás. Nyugodj már le. Úgy csinálsz, mint ha az lenne a világ legrosszabb dolga, hogy elmegyünk a kupára nélküled. Mert gondolom, ez böki a csőröd ugye? De neked készülnöd kell a vizsgádra. Meg amúgy is jobb, ha ti ketten nem vagytok ott. – mutattam az utolsó mondatomnál a két bajkeverőre.
Más sem hiányozna, csak hogy Percy és az állandó feltűnési viszketegsége, tönkre tegye akár az egész kupát. Akkor tuti, hogy örökre eláshatnánk magunkat. és nem csak a barátaink és ismerőseink előtt, hanem az egész varázsvilág előtt. Na még az kellene. Alapjáraton imádom ezt a két lököttet, de most inkább nem kockáztatok.
- Albus ne csináld már! Kezdesz hasonlítani a nagyira. De most komolyan. Mennyi annak az esélye, hogy pont most fognak megtámadni bennünket? meg amúgy is ahogy ismerem apáékat, tuti hogy ott fog valahol leskelődni James is vagy valamelyik bennfentes Auror. Szóval fölöslegesen aggodalmaskodsz ennyit. Nem lesz semmi baj. – próbálkoztam lenyugtatni egy kicsit.
- „Hihetetlen… 3 lány, 2 fiú, egyedül… oké persze Hugoról nem gondolok rosszat… de mi van akkor, ha Austin bepróbálkozik nálad? Remélem külön sátrakat, visztek és vigyázol magadra…” – puffogott még mindig, egyre jobban felpaprikázva az én hangulatomat is.
Most komolyan. Miért kell ekkora ügyet csinálni ebből az egészből? Tudok én vigyázni magamra. Meg amúgy is mi van abban, ha esetleg, történik valami köztem és Austin között? Legalább az egyik Potter csemete, találna valakit, aki hajlandó vele úgy megjelenni, hogy együtt vannak, mármint úgy együtt együtt.
- Először is ne merj úgy kezelni, mint egy kisgyereket. Értsd már meg, nem vagyok csecsemő. Tudok magamra vigyázni, meg amúgy is ott lesz egy csomó Auror is ebben biztos vagyok. Másodszor pedig, ha valami történik köztem és az egyik fiú között, akkor az csak és kizárólag rá és rám tartozik. – vágtam hozzá a szavakat, egyre dühösebben.
Tudom, hogy csak félt és meg akar óvni, mint egy jó testvérhez illik, de néha a szeretete fojtogatóvá válik. Na ez a helyzet is pontosan ilyen.
- Elhiszem, hogy féltesz, meg minden, de nem ez a legjobb módszer, hogy bebizonyítsd. – feleltem most már egy kicsit higgadtabb hangon, miután átölelt és adott egy puszit amolyan bocsánatkérés féle képpen.
Komolyan mondom néha az az érzésem támad vele kapcsolatban, hogy tuti valami kettős személyisége van. Pláne az ilyen szituációkban. Amikor ilyen hirtelen változik a stílusa és a véleménye. Na de mindegy, már volt elég időm megszokni.
- „Érezd jól magad tesó… de vigyázz magadra. Tudom, hogy képes vagy rá, de akkor is… féltelek. Na de mindegy nem nyaggatlak tovább, mindenesetre ne feledkezz meg jó öreg bátyádról, sem ha arra jársz, szerezz nekem egy ír sálat, kérlek, és mindent mesélj majd el.” – mondta végül az én nagy és kajla bátyám, miközben én újra rámosolyogtam.
- Rendben van. Nem ígérek előre semmit, de megpróbálkozom, és ha lesz lehetőségem, akkor mindenképpen fogok szerezni neked egy sálat, ha már egyszer nem jöhetsz el. – feleltem, miközben felálltam a fotelból és adtam neki egy nagy puszit, és végül lezártam a mi kis bájcsevegésünket.
- Na de most jobb lesz ha ti ketten elszivárogtok, még mielőtt a többiek visszajönnek. – mondtam majd az utolsó mondatomat Percy-hez intéztem.
- Te pedig vigyázz magadra, mert legközelebb nem leszek itt, hogy megvédjelek, és akkor tuti, hogy bundakesztyűt csinálnak belőled. – közöltem a tények állását a kis szörnyeteggel, majd megsimiztem a fejét és mosolyogva elindultam visszafelé az ép hálószobámba.

TAG; Albus Perselus Potter
STATUS; Complete!
WORD COUNT; 670
OUTFIT; here!
NOTES; Nagyon szépen köszönöm a játékot bátyus Smile

CREDIT;
template made by paty @caution

» embrassing moments - albus and olivia
» what the hell?!? - Emily & Logan
» All hell breaks loose (spn rpg)